Érdekes dolog találgatni a hipotetikus Putyin-Zelenszkij négyszemközti találkozó helyszínét, már csak azért is, mert tegnap Lavrov orosz külügyminiszter a leghatározottabban leszögezte, miszerint ilyesmi nem lesz, sőt, nem is készülnek rá, ugyanis lehetetlen. „No, ha már Lavrov is cáfolta, akkor van esély rá, hogy megtartsák” – gondolhatták az orosz ellenzéki Versztka szerkesztőségében és alaposan körüljárták a témát, főként annak a lehetőségét, hogy ha nem lesz ilyen találkozó, akkor hol nem lesz. Lássuk, mire jutottak.
A Fehér Ház bejelentette, hogy Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij találkozójának előkészítése folyamatban van (mint láttuk: a Kreml meg azt jelentette ki, hogy ilyesmiről szó sem eshet). Az orosz elnök egyelőre még azt sem erősítette meg, hogy egyáltalán hajlandó személyes tárgyalásokra az ukrán elnökkel. Eközben több ország kormánya is kijelentette, hogy kész fogadni a csúcstalálkozót. A két elnök találkozóhelyének kiválasztása politikai okokból és biztonsági szempontból egyaránt nagyon korlátozott.
Több nappal Donald Trump és Volodimir Zelenszkij washingtoni találkozója után, amelyen európai vezetők is részt vettek, még mindig nem tisztázódott a legfontosabb kérdés: sor kerül-e az ukrán és az orosz elnök személyes találkozójára. Az orosz hatóságok hivatalos nyilatkozataikban nem utasítják el egyértelműen a csúcstalálkozót, de számos nehezen teljesíthető feltételt szabnak.
Például Szergej Lavrov orosz külügyminiszter korábban még azt álllította, hogy Vlagyimir Putyin kész találkozni Volodimir Zelenszkijjel, de csak abban az esetben, ha minden kérdés, amely személyes megbeszélést igényel, „jól kidolgozott”. Ezek között nyilvánvalóan szerepelnek a területi viták is. Az orosz vezetés nyilvánosan nem változtatott álláspontján, miszerint az ukrán csapatokat nemcsak a Donyeck régióból, hanem Herszon és Zaporizzsja területéről is ki kell vonni.
Az ukrán fél erre nem hajlandó. Zelenszkij hivatalának szóvivője, Mihail Podoljak kijelentette, hogy Ukrajna hajlandó tűzszünetre a frontvonalon, „de facto elismerve” az orosz csapatok által elfoglalt területek feletti ellenőrzés elvesztését.
„Joggal félnek, hogy elveszítik az arcukat”
Az orosz hatóságok képviselői nem hisznek a két elnök találkozójának közelgő megvalósulásában. „Nincs miről tárgyalniuk. De néha csodák is történhetnek” – így jellemezte a hangulatot egy, a központi hatóságoknál dolgozó forrás. A Kremllel együttműködő politikai stratéga még csodában sem reménykedik. Mint mondta:
„Az elnök és tanácsadói joggal félnek attól, hogy elveszítik a tekintélyüket. Hiszen Zelenszkij bármire képes – elkezdhet kiabálni a civil áldozatokról, szitkozódni, mindenféle nyilatkozatokat tenni. Ráadásul már van ilyen negatív tapasztalatunk vele kapcsolatban.”
Putyin tanácsadója, Jurij Usakov eddig csak a delegációk „szintjének emeléséről” beszélt a tárgyalásokon anélkül, hogy közvetlenül említette volna az elnök részvételét. Egy, a Kreml belpolitikai projektjein dolgozó forrás Usakov szavait „inkább udvarias elutasításnak” értelmezte a Zelenszkijjel való találkozó kapcsán.
Úgy véli, hogy a delegációk szintje valóban emelkedhet, de Vlagyimir Medinszkij, az Ukrajnával folytatott tárgyalások vezetője helyett nem érdemes azonnal Putyin érkezésére számítani – nyilatkozta az orosz külügyminisztérium egyik alkalmazottja a két elnök találkozójának lehetőségéről feltett kérdésre. Konkrét helyszínről nem beszélt, mondván, hogy „bármiféle, ezzel kapcsolatos kijelentés nagyon korai volna”.
Eddig egyetlen találkozóra került sor Putyin és Zelenszkij között, 2019. december 9-én Franciaországban. Feltételezték, hogy a felek megállapodnak a békés rendezésről a Donbásszban, de Zelenszkij elutasította a megállapodást. Alekszandr Venediktov újságíró szerint Zelenszkij azzal indokolta döntését Putyinnak, hogy a megállapodás aláírása esetén Ukrajnát helyette már „más elnök” fogja képviselni, utalva a kijevi tömegtüntetések lehetőségére.
A találkozóval kapcsolatos általános szkepszis azonban nem akadályozza az orosz kormányzati forrásokat abban, hogy lelkesen találgassanak a találkozó helyszínéről. „Itt figyelembe kell venni a biztonsági követelményeket és a politikai körülményeket, és úgy tűnik, hogy az orosz elnök számára az első, az ukrán elnök számára pedig a második a fontosabb” – fejtietteki az egyikük. Zelenszkij már elutasította azt a lehetőséget, hogy a találkozó Moszkvában legyen, amelyet állítólag Putyin javasolt Trump közvetítésével a washingtoni találkozó során.
Az orosz elnök a háború kezdete óta csak egyszer utazott olyan országba, amely nem határos Oroszországgal és nem áll hivatalos szövetségben vele. 2023 decemberében Putyin az orosz–ukrán háborúban semleges Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben járt. Ezenkívül az orosz elnök a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICB) által 2023 márciusában kiadott elfogatóparancs óta csak egyszer járt olyan országban, amely ratifikálta az ICB alapvető dokumentumát, a Római Statútumot. Ez a 2024-es mongóliai útja volt. Ez az ország nemcsak földrajzilag van szorult helyzetben – Oroszország és Kína között fekszik –, hanem gyakorlatilag teljes mértékben az Oroszországi Föderációtól függ az energiaellátása. Az ukrán külügyminisztérium felszólította a mongol hatóságokat, hogy tartóztassák le Putyint, és Putyin látogatása után még meg is fenyegette az országot a Nemzetközi Büntetőbíróság parancsának végrehajtásának elmulasztása miatt. De Mongólia ellen nem vezettek be szankciókat.
Idén októberre tervezik Putyin látogatását egy másik, az ICC joghatósága alá tartozó országba, az Oroszországgal baráti viszonyban álló Tádzsikisztánba. Putyin legutóbb 2022 nyarán járt ott, de rendszeresen tartja a kapcsolatot a köztársaság elnökével, Emomali Rahmonnal telefonon, vagy fogadja őt Oroszországban. Putyin még a Nemzetközi Büntetőbíróság tagállamainak légterében sem jelenik meg. Például a Perzsa-öböl országai látogatása során nem repült át ezek felett az államok felett.
A belarusz elnök, Alekszandr Lukasenka és a magyar hatóságok többször is kijelentették, hogy készek fogadni Putyin és Zelenszkij találkozóját. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter augusztus 21-én megerősítette, hogy az ország javaslata a budapesti csúcstalálkozó megrendezésére „továbbra is érvényben van”. Az ukrán elnök azonban már gyakorlatilag elutasította a magyarországi lehetőséget.
„Ami Budapestet, mint helyszínt illeti, úgy gondolom, hogy ez manapság nem egyszerű. Mivel Európa összes országa egységesen támogatja Ukrajnát a háborúban. És őszintén szólva, Budapest nem támogatott minket. Nem azt mondom, hogy Orbán politikája ukránellenes volt. De Ukrajna támogatását ellenezték” – nyilatkozta. Zelenszkij preferált találkozóhelyként Ausztriát, Svájcot vagy Törökországot nevezte meg.
Európában nem, és a FÁK országaiban is aligha
Nem valószínű, hogy Budapesten, vagy bármely más EU-tagállam fővárosában meg lehetne egyezni a találkozó helyszínéről. Az Európai Unió szinte minden tagállama elismeri a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, sőt, át sem engedi légterén az orosz vezetőket szállító repülőgépeket. Például emiatt nem tudott 2024-ben Szergej Lavrov sem elutazni a semleges Szerbiába, amelyet minden oldalról EU- és NATO-országok vesznek körül. Hasonló nehézségek adódhatnak például Ausztriával, amelyet NATO-országok vesznek körül, vagy Norvégiával, amely nem tagja az EU-nak, de elismeri az ICC joghatóságát, és a NATO egyik alapító tagja. Magyarország mindegyik politikai és katonai szervezetnek tagja, ezért Moszkva aligha tekintheti komoly tárgyalási helyszínnek.
Az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete óta az egyetlen hivatalos látogatás, amelyet orosz politikai vezetők Európában tettek, a svájci Genfbe utazó orosz parlamenti delegációé volt, ahol az ENSZ székhelyén az Interparlamentáris Unió rendezvényei zajlottak. A delegációt Valentyina Matvijenko, a Föderációs Tanács elnöke vezette, és tizenöt szenátorből és képviselőből állt, akik Matvijenkóhoz hasonlóan az EU, az USA és még Svájc szankció hatályai alatt állnak. Látogatásuk és Matvienko háborúpárti beszéde hivatalos tiltakozást váltott ki az ukrán külügyminisztériumból, a svájciaknak pedig meg kellett magyaráznia, hogy kivételt tettek az orosz képviselőkkel, hogy részt vehessenek a „nemzetközi rendezvényen”.
„Ez egy váratlan és hivatalosan sehol sem bejelentett látogatás volt. Kerülőutak és apró manipulációk sikere. Nem ez a szintje Putyinnak, aki csak a vörös szőnyeg, kézfogások és a teljes siker biztos tudatában hajlandó megérkezni” – véli az említett, Kremllel együttműködő politikai szakértő.
„Felejtsük el a Dél-Kaukázust” – javasolja Kirill Krivoszejev, a régióra szakosodott újságíró. „Grúziával nincsenek hivatalos diplomáciai kapcsolatai Oroszországnak, és még egy másodosztályú orosz politikus (Szergej Gavrilov, a Állami Duma képviselője) érkezése is tömeges tiltakozásokat váltott ki 2019-ben. Örményország egyrészt ratifikálta a Római Statútumot, másrészt jelenleg egyszerűen gyomorforgató viszonyban van Oroszország vezetésével. Azerbajdzsánról pedig a legutóbbi események fényében szerintem nem is kell beszélni” – magyarázta.
Nagy nehézségek lennének a találkozó megszervezésével Közép-Ázsiában is. „Igen, Kazahsztán többször is helyszínéül szolgált a konfliktusban álló felek tárgyalásainak. Elég csak az iráni vagy a szíriai rendezésre gondolni. Az országnak biztosan vannak ilyen ambíciói. De az Ukrajnával való kapcsolatai nagyon feszültek, különösen a kazahsztáni olaj miatt és a kaszpi-tengeri csővezeték-konzorcium létesítményeinek támadása után (ezeken keresztül jut el a kazahsztáni olaj az oroszországi területen keresztül a világpiacra), és a kazahsztáni vezetést jelenleg nehéz semlegesnek nevezni. Inkább Oroszországnak fog kedvezni ezekben a tárgyalásokban” – magyarázza a „Versztka” regionális szakértője, Galija Ibragimova.
Emlékeztetett arra, hogy a kirgiz vezetés a háború elején kijelentette, hogy „megértéssel” viszonyul az Ukrajna elleni invázióhoz, míg Üzbegisztán, amelynek egyes állampolgárai az Oroszországi Föderáció oldalán harcolnak és emiatt hazájukban börtönbüntetés fenyegeti őket, mint „a világpolitika perifériáján” tebgődő ország, aligha képes ilyen tárgyalásokat elfogadni.
„Az ukrán diplomácia számára a közép-ázsiai orientáció a háború évei alatt messze nem jelentett prioritást. Putyin számára pedig egy találkozó ebben a régióban imázsromboló lenne – sokan azt mondanák, hogy eljutott odáig, hogy „az Isten háta mögött” tárgyal, és nem valami nagy és fontos országban” – összegezte Ibragimova.
Hasonló okokból a kelet-ázsiai országok sem alkalmasak a találkozóra. Japán nemcsak Ukrajnát támogatja, hanem az ICC joghatósága alá is tartozik, Észak-Korea pedig Oroszország közvetlen és aktív szövetségese. Ami Kínát illeti, amely szintén a háború békés rendezése mellett áll ki, a oroszok jelenléte a közelgő, a második világháborúban Japán felett aratott győzelem 80. évfordulójának ünnepségén már problémákat okozott az európai országok delegációinak részvételével kapcsolatban. Ezenkívül Kína közvetítő szerepe aligha tetszik fő globális vetélytársának, az Egyesült Államoknak, amelynek elnöke, Donald Trump, arra számít, hogy ő marad a béketárgyalások fő moderátora.
Minszk, Isztambul vagy a Perzsa-öböl országai
Az alaszkai és washingtoni tárgyalások idején Belarusz elnöke, Alekszandr Lukasenka is részt vett a folyamatban. A Putyin amerikai látogatása előtti napon Minszkben fogadta Donald Trump tanácsadóját, Steve Witkoffot, majd telefonon beszélt az amerikai elnökkel is. Pontosabban: állítólag Lukasenka vetette fel a fegyverszünet ötletét.
Alekszandra Filippenko amerikanista azt mondja, hogy Alekszandr Lukasenka szerepe erősödhet. „Minden jel arra utal, hogy a fegyverszünet ötlete nem tőle, hanem az amerikaiaktól származik. Putyin nem szívesen fogadná el közvetlenül tőlük, de szövetségesétől, Lukasenkától már megteheti. Ő továbbra is egyfajta „szócsőként” működhet a tárgyalásokon” – mondta.
Belarusz, mint tárgyalási helyszín mellett szólhat az is, hogy a belarusz diplomáciai köröknek komoly múltja van az orosz-ukrán konfliktus rendezésében: kezdve a 2010-es évek közepén kötött minszki megállapodásokkal, egészen az első közvetlen tárgyalásokig Oroszország és Ukrajna között a 2022 márciusában megkezdett teljes körű invázió után.
„Putyinnak teljes kényelmet kell élveznie. Ez azt jelenti, hogy inkább a Perzsa-öböl országairól lehet szó, vagy akár Törökországról is” – feltételezte a Versztkának adott interjújában egy politológus, aki nem engedélyezte nevének közlését. Az arab országok a konfliktus kezdete óta semleges országként és aktív közvetítőként lépnek fel humanitárius kérdésekben.
Az orosz és ukrán képviselők többször is említették az Egyesült Arab Emírségeket és Katart, mint olyan államokat, amelyek elősegítik a hadifoglyok és a fronton elesettek holttesteinek cseréjét. Törökország esetében a helyzet bonyolultabb. NATO-tagállamról van szó, amelyet Volodimir Zelenszkij többször is meglátogatott. Az orosz elnök azonban a teljes körű ukrajnai invázió kezdete óta egyszer sem járt ott. Sőt, Bassár el-Aszad szíriai rezsimjének megbuktatása után a törökbarát iszlamisták miatt az orosz és a török vezetés közötti kapcsolatokat aligha lehet olyan bizalmasnak nevezni, hogy Putyin látogatását engedélyezzék ebben az országban.
Jan Veszelov amerikanista szerint az Egyesült Államok „logikusabb választásnak tűnik Trump, Zelenszkij és Putyin háromoldalú találkozójának helyszínéül”. „Hasonlóan ahhoz, amelyen Pashinyan és Aliyev részt vett (ők írták alá a „békés együttélésről” szóló dokumentumokat és adták át az amerikaiaknak a Zangezur-folyosó – az Azerbajdzsán és az örmény exklávé, Nahicseván között, Örményország területén átfutó közlekedési artéria – irányítását)” – magyarázta Veszelov.
Emlékeztetett arra, hogy most az a kérdés: Putyin és Zelenszkij kétoldalú találkozójának Trump részvételével tartandó csúcstalálkozójuk előtt kell-e megtörténnie? „És itt a helyszínek adottak: a semleges státuszú svájci Genf, Törökország és az Egyesült Arab Emírségek, ahol már többször is találkoztak az ukrán, az amerikai és az orosz delegációk” – jegyezte meg.
Egyszóval: vagy lesz elnöki szintű buli, vagy nem. Valamint, ha eső nem lesz, akkor lesz, ha lesz, akkor nem lesz. Vagy hogy is van ez. Mindenesetre ha Lavrov még egyszer cáfolni fogja az előkészületeket is, akkor biztosak lehetünk benne, hogy vészesen közeleg a két elnök közötti négyszemközti tárgyalások napja.
űSzele Tamás