Valami nagyon félrecsúszott abban a szép bromance-ban, ami Trump és Putyin között látszott szövődni. Annyira, hogy már csak Orbán Viktor hisz abban, hogy még valaha egymásra találnak, bár szerinte ez csakis és kizárólag Budapesten lehetséges, ott, ahol az utolsó randi elmaradt – ebben azért én nem lennék annyira biztos. De lássuk a friss moszkvai hírek összefoglalóját a Jamestown Alapítvány rövid elemzése alapján.
Nagy várakozásokkal tekintettek Oroszországban Vlagyimir Putyin orosz elnök és Donald Trump amerikai elnök Budapestre tervezett találkozójára. A moszkvai tőzsde erőteljes szárnyalásba kezdett, és még a militarista szakértők is találgatásokba kezdtek egy olyan békeszerződés kilátásairól, amely megpecsételhetné Ukrajna vereségét. Trump azon döntése, hogy lemondta a csúcstalálkozót, „időpocsékolásnak” minősítve azt, és új szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, sokakat rendkívül sokkolt Moszkvában. A mainstream kommentátorok, akik előbb lelkesen dicsérték Trump készségét, hogy meghallgatta Putyin hosszú szónoklatát Oroszország sérelmeiről és Ukrajna jelentéktelenségéről, most a washingtoni döntéshozatal szeszélyes természetére hivatkoznak. Az orosz kommentátorok az amerikai politikában bekövetkezett fordulatot a háborúpárti európaiak rosszindulatú befolyásának tulajdonítják, de ritkán említik meg a Trump által kinyilvánított tűzszüneti szándék és Putyin kifejezett elutasítása közötti összeegyeztethetetlenséget a hadműveletek bármilyen szünetelése tekintetében.
A magas szintű párbeszéd váratlan megszakadása hidegzuhanyként érte Putyint. Azt remélte, hogy a Trumppal folytatott telefonbeszélgetésből származó pozitív lendületet megerősítheti a személyes találkozóval az oroszbarát Budapesten. Igyekezett bagatellizálni Trump döntésének hatását, és ügyelt arra, hogy ne becsmérelje az új szankciókat, ehelyett azt állította, hogy azok korlátozott hatással lesznek Oroszország gazdasági helyzetére. Washingtonba küldte az Orosz Közvetlen Befektetési Alap (RDIF) vezérigazgatóját, Kirill Dmitrijevet is, akitől Putyin valószínűleg jobb kapcsolat kiépítését várja Steve Witkoff amerikai különmegbízottal, mint amilyet Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ért el Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel. Dmitrijev bejelentette, hogy Oroszország le kívánja zárni az úgynevezett „különleges katonai műveletet”, de az általa javasolni próbált gazdasági ösztönző nem hárítja el azt az akadályt, hogy Oroszország továbbra is elutasítja a tűzszünetet.
Trump úgy döntött, hogy a szankciók első sorozatát két orosz energiaipari nagyvállalatra – a Rosznyeftre és a Lukoilra –, valamint ezek leányvállalataira hárítja. Orosz kommentátorok azzal próbálják palástolni a károkat, hogy az olajárak elkerülhetetlen megugrására és az ezt követő, az amerikai gazdaságra gyakorolt következményekre figyelmeztetnek. A legkövetkezetesebb hatás azonban az orosz exportbevételek esetleges jelentős csökkenése lesz, mivel azok a közvetítők, akik vállalják az orosz tartályhajók „árnyékflottájával” való üzletelés kockázatát, nagyobb árengedményeket fognak követelni. A Rosznyeft és a Lukoil piaci értéke zuhant, mivel az új szankciók hozzáadódnak az oroszországi finomítók elleni folyamatos ukrán dróntámadásokból, valamint a magyarországi és romániai finomítók rejtélyes tűzeseteiből eredő veszteségeikhez, amelyek még mindig fogadnak orosz olajat. Törökország jelentősen csökkentette az orosz olaj és gázolaj importját, és az indiai vállalatok jelenleg is felülvizsgálják költség-haszon kalkulációikat, valamint az eddig nyereséges vásárlásokkal kapcsolatos kockázatértékeléseiket, különösen a Rosznyeft esetében, amely 49 százalékos részesedéssel rendelkezik a Nayara finomítóban.
Trump azt tervezi, hogy malajziai, japán és dél-koreai útja során, és különösen a Kínai Kommunista Párt főtitkárával, Hszi Csin-pinggel tartandó várva várt találkozója alkalmával számos ázsiai importőrrel tárgyalni fog az orosz olajexportról. Az Ázsia felé való fordulásról szóló politikai narratívák ellenére Oroszországot alacsony szintű tisztviselők fogják képviselni a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) csúcstalálkozóján Kuala Lumpurban (Malajzia) és az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Fórumon (APEC) Szöulban (Dél-Korea). Moszkva figyelme továbbra is az Európával való konfrontációra összpontosul. Az Európai Unió által jóváhagyott 19. szankciócsomag – az új amerikai szankciókkal együtt – aggasztó Moszkva számára, még akkor is, ha Dmitrijev igyekszik ezeket csupán az orosz–amerikai párbeszéd hátráltatására tett kísérletnek minősíteni. Az orosz központi bank befagyasztott pénzeszközeinek felhasználásáról az Ukrajnának szánt támogatási programok finanszírozására vonatkozó uniós döntés elhalasztását például az ellenséges táborban uralkodó mélységes viszály bizonyítékaként tálalták az orosz propagandamédiában.
Ettől mé az Ukrajnába irányuló, a befagyasztott orosz vagyonból fizetett fegyverszállítások megugrásának kilátása sok orosz kommentátor számára továbbra is nyugtalanító. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök október 22-i svédországi látogatásán megállapodás született pár F–16-os és néhány Mirage 2000-5F vadászgép, valamint akár 100 (sőt, talán 150) SAAB JAS–39 Gripen-E vadászgép szállításáról a különböző platformokat üzemeltető Ukrán Légierő számára, és megbeszélést folytattak a befagyasztott eszközök ideiglenes elosztásáról.
Oroszország legfőbb katonai aggályai a nagy hatótávolságú rakétákkal végrehajtott ukrán csapásokkal kapcsolatosak. Ukrajna tovább növeli ezeknek a rakétáknak a hatékonyságát, amint azt a közelmúltban, október 21-én egy brjanszki katonai üzemet ért Storm Shadow rakétatalálat is bizonyítja. Putyin feltételezheti, hogy a BGM–109 Tomahawk rakéták amerikai szállításának ügye a budapesti csúcstalálkozóval párhuzamosan felfüggesztésre kerül, de mégis szükségesnek érezte kijelenteni, hogy a rakétatámadásokra adott válaszlépései megdöbbentőek lesznek. Október 26-án a moszkvai katonai parancsnoki központban tett látogatása során bejelentette, hogy a nukleáris meghajtású Burevesztnyik cirkálórakéta – amely korábban több sikertelen teszten esett át – készen áll a bevetésre.
A nukleáris kardcsörtetés mostani, újabb gyakorlata, amelytől Putyin mintegy fél éven át tartózkodott, azt jelzi, hogy a Trumppal való személyes kapcsolat kialakítására irányuló reményei csökkennek. Lehet, hogy még mindig keresi a lehetőséget az amerikai-európai kapcsolatokban lévő feszültségek kihasználására, de a Washington és a nagy európai fővárosok közötti kommunikáció intenzitása olyan magas, hogy az orosz diplomáciai intrikák és „hibrid” műveletek folyamatosan és hatékonyan ellensúlyozhatóak. Az orosz autokrata számára valószínűleg különösen irritáló a továbbra is fennálló gyanú, hogy Zelenszkij túljárhat az eszén. Úgy tűnik, mintha Putyinnak nem sokat számítana, hogy a Burevesztnyik egy régi szovjet konstrukció, amelyet hatástalannak minősítve selejteztek le, és hogy még kevesebb katonai értelme van az elővételének, mint a tavaly novemberben indított Oresnyik közepes hatótávolságú rakétáénak. Valószínűleg abban reménykedik, hogy visszanyeri Trump kiemelt figyelmét, és a nukleáris fegyvereket diplomáciai eszközként hasznosíthatja.
Egyelőre ennyit tudunk. Én azt tanácsolnám Putyinnak, hogy ha újból fel akarja kelteni Trump figyelmét, vegyen fel mélyen kivágott ruhákat és sminkeljen a mostaninál feltűnőbben. Nem csak Trump venné ezt észre: az egész világ figyelmét is sikerülne felkeltenie.
Szele Tamás