Meglehetősen borúlátó elemzést adott ki a CEPA, vagyis az Európai Politikai Elemzések Központja a jelenlegi geopolitikai helyzetről, melyet nemes egyszerűséggel csak „a stratégiai verseny korának” nevezett el. A rövid jelentés lényegében véve azt összegzi, mi a teendője az európai, amerikai és japán társadalmaknak, hogy megőrizhessék ebben az időszakban szabadságukat és függetlenségüket a feltörekvő autokráciáktól.

Mint megállapították, az elmúlt 80 év globális biztonsági struktúrája akut igénybevételt szenved el napjainkban. A második világháború után létrehozott geopolitikai rend Európa-szerte és az indo-csendes-óceáni térségben is számos, egymással párhuzamosan zajló próbatétel előtt áll, kezdve Oroszország ukrajnai inváziójától egészen Kína Tajvani-szoros körüli agressziójáig. Az e két színtér közötti kapcsolat – katonai, technológiai és gazdasági téren – határozza meg a globális biztonság jövőjét.

Az Egyesült Államok, Európa és Japán a Kínához hasonló autoriter rendszerek újbóli megerősödésével, valamint a hatalmi politika új korszakával néz szembe, amely új stratégiákat követel a biztonsági napirend központi területein: A szövetségesek számára az ellátási láncok működtetése, a kettős felhasználású technológiák és a fegyverkereskedelem fenntartása a legfontosabb biztonsági szempontok. Kína felemelkedése és a játékszabályokkal való visszaélése alapvetően megváltoztatja a globális súlypontot. A kínai kihívásra adott hatékony válasz az Egyesült Államok, Európa és Japán háromoldalú együttműködésének új gondolkodásmódját követeli meg.

A gyorsan változó biztonsági kihívások világában a hatalom hagyományos mutatói, mint a katonai erő és a terület védelmének képessége, már nem elegendőek. Az Egyesült Államoknak, Európának és Japánnak úgy kell átalakítania biztonsági stratégiáit, hogy egy olyan világot vehessenek figyelembe, ahol a technológia, az energiaellátás, a kereskedelem és a verseny egyre nagyobb szerepet játszik a geopolitikai környezet alakításában. A transzatlanti és az indo-csendes-óceáni térség biztonságának jövője attól függ, hogy a szövetségesek képesek-e megvédeni és kiterjeszteni erejüket ezen nem hagyományos vektorok mentén.

Egy új biztonsági környezet

Oroszország 2022-es teljes körű inváziója Ukrajna ellen döntő fordulópontot jelentett. A regionális válságok – Ukrajnában, a Közel-Keleten és az Indo-csendes-óceáni térségben – globális összefonódásokkal járó összetűzésekké alakultak át. Mindegyik a szövetségesek elszántságának próbakövévé vált, és mindegyik új kockázatokat rejt magában, amelyeket az autokráciák igyekeznek majd kihasználni.

Nem szabad kétségbe vonni, hogy Oroszország ukrajnai háborújának kimenetele befolyásolni fogja Peking Tajvannal kapcsolatos döntéseit és tágabb értelemben vett indo-csendes-óceáni ambícióit. A tekintélyelvű taktikák keverednek. Oroszország katonai függősége az észak-koreai fegyverektől, az iráni dróntechnológiától és a kínai gazdasági életvonalaktól – egy újfajta tekintélyelvű összekapcsolódást mutat. Az elszigetelt konfliktusok napjai már rég elmúltak.

Európa az ukrajnai háború miatt kénytelen volt számot vetni a biztonsági, gazdasági függőségeivel és az amerikai támogatás fenntarthatóságával kapcsolatos régi feltételezésekkel. Európa válaszlépései két fő tengely mentén formálódnak.

Az első a védekezés: Feladatunk az elrettentés megerősítése, újrafegyverkezés és az ellátási láncok biztosítása.

A második az ipari szempontok figyelembevétele: Kötelességünk a kontinens azon képességének újjáélesztése, hogy fenntartsa a védelmet anélkül, hogy kizárólag az amerikai vagy egyéb külső rendszerekre támaszkodnánk. Japán hasonló dilemmákkal néz szembe. Peking gazdasági és katonai hatalmát egyaránt beveti, hogy globális befolyását kiterjessze és a nemzetközi rendet a saját feltételei szerint alakítsa át, Tokió pedig felismerte, hogy ami ma Ukrajnában történik, az holnap Kelet-Ázsiában is megeshet. A NATO-val és Európával fenntartott, egykor periférikusnak tűnő partnersége ma már azt a felismerést tükrözi, hogy Európa és Ázsia biztonsága elválaszthatatlan egymástól.

Japán megközelítése Kína felemelkedésének kezelésére három kulcsfontosságú megközelítést követ. Ezek:

Gazdasági pragmatizmus: Elismeri Kína nélkülözhetetlen szerepét a kereskedelemben, ugyanakkor megóvja Japán ipari bázisát a túlzott függőségtől.

Gazdasági biztonság: Az exportellenőrzés szigorítása és a hazai autonómia erősítése új beruházási kereteken keresztül.

Védelmi készenlét: A védelem modernizálása a délnyugati szigeteken, nagy hatótávolságú precíziós csapásmérő képességek kiépítése és az elrettentés megerősítése a szövetségesekkel való közös fellépés révén.

Az ellátási láncok sebezhetőségei

Az elmúlt három év fejleményei számos ijesztő problémát vetettek fel az ellátási láncokkal kapcsolatban. Ez számos ágazatban nyilvánvaló, de talán a legjelentősebb a repülőgépiparé, amely polgári és katonai kettős felhasználású jellege miatt központi szerepet játszik a nemzeti hatalomban. A repüléstechnikai vállalatok, különösen az európaiak, az elmúlt néhány évben ráébredtek a kínai verseny riasztó növekedésére és a beszállítói láncot fenyegető kritikus veszélyekre.

Egyrészt ezen vállalatok függősége az orosz titániumtól (amelyet a hidegháború után a szövetségesek egykor a posztszovjet Oroszország nyugati kötődése kialakításának érdekében bátorítottak) az ukrajnai orosz háború következtében mélyen sebezhetővé tette az ellátási láncot. Eközben a versenyképes kínai repüléstechnikai vállalatok csak néhány évnyire vannak attól, hogy beszivárogjanak a szélesebb kereskedelmi piacra és megbolygassák azt. Egy olyan iparág számára, amely már így is szenvedett a Covid–19 következményeitől, a helyzet elviselhetetlenné vált. A kereskedelmi viták csak súlyosbították a helyzetet, mivel a repülőgépipar a kínai ritkaföldfém-válság középpontjába került.

A rugalmasság tehát elengedhetetlen, és az óra ketyeg. Európa technológiai és ipari biztonsága most egy hárompilléres stratégián múlik: készletezés, kettős beszerzés és innováció szükséges. Mindegyiknek vannak azonban alternatív költségei – a rugalmasságra költött pénzt a szén-dioxid-mentesítéstől és a hosszú távú versenyképesség programjától vonják el.

A feladat tehát nem csupán az európai ipar védelme, hanem az innováció és a határokon átnyúló partnerség előmozdítása is. Az ebbe a gazdasági hármasba történő európai beruházások alapvető fontosságúak lesznek az olyan kulcsfontosságú iparágak, mint a repülés és az autóipar biztonságának biztosításához ebben az új biztonsági környezetben.

A mesterséges intelligencia egyre komolyabb kihívása

A mesterséges intelligencia a stratégiai verseny meghatározó színterévé vált. Kína hatalmas, államilag irányított beruházásai a mesterséges intelligencia iparágába – a ritkaföldfémektől és a kritikus ásványi anyagoktól kezdve a hardverig (pl. chipgyártás) és a szoftverig (pl. nyílt forráskódú mesterséges intelligenciamodellek) – egy olyan kínai mesterséges intelligencia-technológia kiépítését célozzák, amely képes kielégíteni a hazai keresletet és globális versenytársa lehet az amerikai és a szövetséges MI-cégeknek.

Az USA, Európa és Japán számára a kihívást nem a képességek jelentik, hanem a koordináció. A szövetségesek rendelkeznek a vezető szerephez szükséges tudományos háttérrel és ipari bázissal, de az eltérő kockázati és szabályozási elvek akadályozzák az egységet. Az USA a gyors innovációt és a kockázati tőke dinamizmusát részesíti előnyben; Európa az értékalapú szabályozást és az etikai korlátokat hangsúlyozza; Japán az innováció és az elszámoltathatóság közötti egyensúlyra törekszik. Ez a széttagoltság lehetővé teszi Peking számára, hogy kihasználja a szövetségesek azon próbálkozásainak hiányosságait, hogy exportellenőrzéssel és befektetési szűréssel lassítsák Kína mesterséges intelligencia-alapú innovációját, és hogy növeljék a hazai csúcstechnológia ipari bázisát. A demokráciák ehelyett a folyamatokról vitáznak.

A szövetségesek azt is kockáztatják, hogy elveszítik az adaptációs versenyt, ami azt jelenti, hogy nem lesznek képesek megbízható, bevetésre kész rendszereket telepíteni. Ahogy egy szakértő fogalmazott: „A kormányoknak nem Lamborghinikre, hanem Toyotákra van szükségük”. A siker nem annyira attól függ majd, hogy sikerül-e úttörő modelleket kifejleszteni vagy elsőként elérni az általános mesterséges intelligenciát, mint inkább az alkalmazkodó, nyílt forráskódú alkalmazásoktól, amelyek erősítik az ellenálló képességet és terjesztik a mesterséges intelligenciával támogatott innovációkat a logisztika, a kibervédelem és a közszolgáltatások területén.

Elrettentés a teljes spektrumú erő alkalmazásával

A tartós biztonságot a verseny új korszakában a szövetségesek elkötelezettsége határozza meg abból a szempontból, hogy közösen kell megerősítsék az elrettentést – nemcsak a katonai erő révén, hanem a mai nagyhatalmi verseny mozgatórugóinak számító élvonalbeli iparágak folyamatos koordinációjával is. Az Egyesült Államok, Európa és Japán együttesen páratlan innovációs képességgel és létfontosságú erőforrásokkal rendelkezik a kihívás megválaszolásához. Peking Moszkvával együtt ezért törekszik a szabad világ rendjének átalakítására.

A tekintélyelvűek modellje azonban homokra épült nyugszik; alapja a félelem, a kényszer és a függőség. A szabad társadalmak feladata, hogy leleplezzék ezt a tényt, és közösen dolgozzanak azon, hogy megfékezzék Kína növekvő törekvését egy olyan világra, amely a szélesebb körű biztonság és jólét helyett inkább a rezsimek kicsinyes érdekeit szolgálja.

Nagyon nehéz feladat előtt áll a szabad világ, de nem kétséges, hogy el tudjuk végezni. Ugyanis ha nem leszünk rá képesek – akkor egyszerűen nem leszünk többé. Semmilyen szempontból.

 

Szele Tamás