Most, amikor már Magyarország is hatszáz millió dollár értékű LNG-t, vagyis cseppfolyósított földgázt vásárolt tegnap ez Egyesült Államoktól, igazán meg lehetne kérdezni Vlagyimir Putyintól, vagy legalábbis szóvivőjétől, Peszkovtól, hogy pontosan mikorra is tervezik Európa éhenfagyását, mert nekünk tudni kell, hogyan tervezzünk a téli ünnepekre.

A jelek arra mutatnak, hogy ez a szomorú és sajnálatos esemény valószínűleg holnapután, kiskedden következik majd be, de ha esni fog, akkor sohanapján. Nos, mint Vlagyimir Milov közgazdász a The Insiderben kifejti, a világpiacot az elkövetkező években elárasztja az LNG, és az EU-nak viszonylag könnyű dolga lesz az orosz gázt amerikai szállítmányokkal helyettesíteni. És ezt az állapotot az Oroszországi Föderáció kizárólag önmagának köszönheti majd.

Az európai szankciók most először sújtják Oroszország gázágazatát, vagyis „hadigazdaságának szívét”, ahogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke fogalmazott. Az orosz cseppfolyósított földgáz importját 2026-ban részben, 2027-ben pedig teljesen betiltják. Az EU az orosz gáz minden más formáját is fokozatosan ki akarja vonni a forgalomból. Putyin sokáig a „gázbunkóval” hadonászott, és azzal riogatott, hogy az orosz energia nélkül Európa megfagy, Ukrajna pedig csődbe megy. Az európai gazdaságok azonban alkalmazkodtak az új körülményekhez: az EU már nem néz szembe energiaválsággal, Oroszország pedig túlbecsülte saját nélkülözhetetlenségét.

Az EU mérföldkőnek számító tervet fogadott el az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) fokozatos kivezetésére és az összes orosz energiahordozó importjának 2028-ig történő teljes leállítására. 1970 óta, amikor a Szovjetunió és Nyugat-Németország aláírta a „gázt a vezetékekért” megállapodást, a kereskedelem az Oroszország és Nyugat-Európa közötti politikai közeledés kulcsfontosságú elemét jelentette. Ezt követően évtizedeken át Oroszország volt az európai országok legnagyobb energiaszállítója. Most azonban Oroszország Ukrajna elleni agressziója gyors fordulathoz vezetett, amelynek során Európa újból teljesen függetleníti magát energetikai szempontból Moszkvától.

A gázfüggetlenség napja

Még mielőtt Oroszország végrehajtotta volna az Ukrajna elleni teljes körű inváziót, a Kreml propagandája azt hangoztatta, hogy Európa „megfagy” orosz energia nélkül. Ehelyett az európai piac alternatívákat talált, és a földgáz ára a kulcsfontosságú európai TTF hollandiai csomópontjánál az elmúlt három évben stabil maradt, vagyis megawattóránként 30 és 50 euró között mozgott.

Ez a szint valamivel magasabb, mint 2022 előtt, amikor a megawattóránként 10-20 euró közötti árak számítottak normálisnak, de még mindig messze nem katasztrofális az európai gazdaságok számára. A földgáz fő szállítói – Norvégián kívül, amely nem regionális szereplő az EU-ban – jelenleg az Egyesült Államok, Algéria, Katar és Azerbajdzsán.

A további kőolaj- és földgázbázisok több mint elegendőnek bizonyultak Európa számára, és a kontinens fennmaradó orosz energiavásárlásai nagyrészt a magyar és a szlovák kormány Kreml-barát hozzáállásával magyarázhatók. A litván Energetikai és Tiszta Levegő Kutatóközpont számításai szerint ez a két ország adja az EU Oroszországból származó olaj- és gázimportjának kétharmadát – a havi 900 millió euróból nagyjából 600 millió eurót –, a fennmaradó harmadot pedig a nyugat-európai országok egy csoportja vásárolja. Történelmi mércével mérve az EU valójában figyelemre méltóan gyorsan leküzdötte az orosz energiától való függőségét.

Végül a blokk megtalálta a módját, hogy még Magyarországot és Szlovákiát is visszafogja: az orosz olaj és gáz fokozatos kivonását célzó módosításokat az uniós kereskedelmi jog megváltoztatásával fogadják el, amelyet az egyes tagállamok nem vétózhatnak meg. Már mindkét ország bejelentette, hogy harcolni fog a módosítások ellen, de valószínűleg nincs elég politikai súlyuk ahhoz, hogy ezt sikerrel megtehessék. A 2026 áprilisára tervezett magyarországi választások politikai irányváltást hozhatnak az országban (reméljük, Milovnak igaza lesz), és 2028 előtt Szlovákiában is szavazni fognak – vagyis ezek az országok valóban felhagyhatnak az EU politikájának önkéntes szabotázsával.

Az EU meglepően gyorsan leküzdötte az orosz energiától való függőségét

2024-ben az EU orosz olaj- és gázimportjának értéke mindössze 21 milliárd eurót tett ki – több mint 80 százalékkal maradt el a 2021-es értéktől. Azoknak, akik azt mondanák, hogy 21 milliárd euró még mindig nagy összeg, érdemes megismételni, hogy a vásárlások legnagyobb része mindössze két viszonylag kis, Brüsszel-ellenes irányvonalat képviselő országtól származik. Ezért az EU-t érő kritika, miszerint „továbbra is Oroszországot finanszírozza az olaj- és gázimporton keresztül”, nem teljesen jogos, és inkább Budapestre meg Pozsonyra kellene irányulnia. Mindenesetre az EU Oroszországból származó olaj- és gázimportja idén várhatóan 20 milliárd euró alá csökken, és 2028-ra lenullázódik.

Az EU mellett Oroszországnak most van egy másik nagy gondja is: Törökország. Az Európába irányuló gázexport erőteljes visszaesése ellenére Törökország mára Kína után a második legnagyobb orosz gázvásárlóvá vált. Azonban Kínával ellentétben, amely olyan áron kapja a gázt, amely alig-alig jövedelmező az eladó számára, Törökországtól származik a Gazprom európai tevékenységéből származó nyereség oroszlánrésze. Ez azonban nem tart már sokáig.

Először is, Törökország élen jár a nap- és szélerőművekből származó megújuló energiaforrások fejlesztésében, amelyek 2022 júliusa és 2024 decembere között máris mintegy 15 milliárd dollárnyi gázbehozatal költségét ellensúlyozták. A nap- és szélerőművekből származó villamosenergia-termelés Törökországban már most meghaladja a földgázból származó villamosenergia előállítását, és ez a különbség csak tovább fog nőni. Másodszor, Törökország nagy gázmezőket fedezett fel a Fekete-tenger talapzatán, és a hazai termelés felfuttatását, valamint az Egyesült Államokból származó LNG-vásárlások növelését tervezi, hogy Donald Trump kegyeibe férkőzzön. Ennek fényében Oroszország Törökországba irányuló gázexportja erős hátrányba kerül.

Nem segített a keleti nyitás

Összességében elmondható, hogy Európa energetikai leválása Oroszországról szomorúan alakult. Gazdasági szempontból Oroszországnak óriási természetes versenyelőnye volt: Nyugat-Szibériából és más régiókból viszonylag rövid szállítási útvonalakon keresztül tudott nyersanyagokat szállítani. Ahelyett, hogy háborúkat vívott és geopolitikai játszmákat játszott volna, valamint erőszakkal át akarta volna rajzolni az európai kontinens határait, ahogyan Putyin tette, egy közös, békés, piacorientált, demokratikus térséget kellett volna létrehoznia, amelyben Európának lett volna egy stabil és megbízható energiaszállítója, Oroszországnak pedig egy állandó bevételi forrása.

Mára világossá vált, hogy Oroszország keleti nytiása mennyire költséges volt és gazdaságilag milyen értelmetlennek bizonyult. A fő olaj- és gázkitermelő létesítményeitől igen távoli piacok felé fordulás megfizethetetlenül magas infrastrukturális és szállítási költségekkel járt. Ráadásul az ázsiai vevők befolyást szereztek Oroszország felett, és árengedményeket követelhetnek, köszönhetően annak, hogy Putyin vakmerő kalandozásai miatt Oroszországnak nem maradt alternatív vevője az európai piacon.

Nem Európa, hanem Oroszország szenvedte el a nagyobb veszteséget az energetikai leválás miatt. A Gazprom 2021-ben 185 milliárd köbméter gázt exportált Európába (Törökországgal együtt); 2024-re ez a szám mindössze 28 milliárdra csökkent. Igaz, a Kínába irányuló gázexport nőtt, de sokkal kevésbé nyereséges. A Gazprom 2023-ban komoly éves veszteségről számolt be, 2024-2025-ben pedig a nyereségét nagyrészt más üzleti szegmensek, például az olajipari műveletek és a Shell Szahalin–2 projektben lévő részesedésének konszolidálása tartotta fenn. A tavaly júniusban tartott szentpétervári gazdasági fórumon Alekszej Csekunkov, a Távol-Kelet és az Északi-sarkvidék fejlesztéséért felelős orosz miniszter arra panaszkodott, hogy a Gazprom hatalmas termelési és szállítási kapacitásai Nyugat-Szibériában és Északnyugat-Oroszországban az európai piac elvesztése miatt kihasználatlanul állnak.

Egy vesztes játszma

Európának természetesen el kellett viselnie a saját veszteségeit. A vállalkozások és a háztartások közvetlen állami támogatása csak a 2021-2022-es gázárcsúcs idején mintegy 700 milliárd euróba került a nemzeti költségvetéseknek.

A Gazprom már a 2021-2022-es hideg évszak kezdetén, néhány hónappal az ukrajnai orosz invázió teljes körű megkezdése előtt elkezdte különböző ürügyekkel leállítani az Európába irányuló gázszállításokat, aminek következtében az árak 1000 köbméterenként több ezer dollárra szöktek fel. Utólag vált világossá, hogy ez Putyin tudatos stratégiájának része volt a háborút megelőző időszakban. A Kreml arra törekedett, hogy a tél folyamán súlyosan megnehezítse Európa energetikai helyzetét, és kihasználva az orosz gáztól való függőséget, elgyengítse az EU Ukrajnának nyújtott támogatását és a Putyin agressziójával szembeni ellenállását.

Putyin terve kudarcot vallott: az EU gyorsan átlátott a Gazprom manipulációin, és költséget nem kímélve azonnali intézkedéseket hozott az orosz importtól való függőségének csökkentése érdekében. Akkoriban ez kulcsfontosságú eleme volt annak, hogy Európa támogatni tudja Ukrajnát és egységesen lépjen fel Putyin agressziójával szemben. Mire a teljes körű invázió megkezdődött, Európa már a Gazprom által szállított gáz alternatívái után kutatott, és a Kreml kísérlete, hogy energetikai zsarolással térdre kényszerítse Brüsszelt, kudarcot vallott.

Az ár, amelyet az EU-nak fizetnie kellett, mint már szó volt róla, magas volt. A gáz ára a TTF csomóponton most körülbelül másfélszer magasabb, mint a Gazprom szabotázsának kezdete előtt. Európának még a 2023-as árstabilizáció után is évi 20 milliárd eurós többletköltséget kell elviselnie. Az eurozóna gazdasági növekedése nulla körül mozog – részben a magasabb energiaárak miatt. Ugyanakkor az EU nominális GDP-je 2024-ben közel 18 billió eurót ért el, ami azt jelenti, hogy az drágább gáz okozta többletköltségek az EU teljes GDP-jének még az egy százaléknál is alacsonyabb töredékét teszik ki.

Röviden, az „olcsó orosz gázról való lemondás tragikus következményei” miatti felháborodás csak az orosz propaganda által terjesztett narratíva. Az EU szándékosan költ pénzt arra, hogy szembeszálljon egy sokkal nagyobb fenyegetéssel: az agresszív orosz imperializmussal. Végső sorn senkinek sem volt könnyű dolga, de Oroszország veszteségei sokkal magasabbak – és Európa nem mutatja a „befagyás” jelét.

Milyen hatása lesz az EU új tervének az orosz energiaforrások teljes kivonására?

Elsősorban az orosz földgázexportot fogja sújtani. Ma az EU-ba irányuló orosz olaj- és gázexportból származó összes bevétel háromnegyedét – havonta több mint 700 millió eurót – a földgáz adja. A Gazprom el fogja veszíteni a nyereséges szállítások maradékát is, ami egyre nehezebbé teszi a veszteségek kompenzálását. A vállalatnak eddig nem sikerült nyereségessé tennie a Kínába irányuló gázexportot, és el is ismeri, hogy az árak ezen az útvonalon egyre alacsonyabbak lesznek – ezt a tényt a Kreml legutóbbi költségvetési előrejelzései is megerősítik. A török gázpiac jelentős részének elvesztése tovább súlyosbítja a helyzetet.

Az új szankciókat nem a Gazprom fogja a leginkább megsínyleni, amely már szinte mindent elvesztett Európában, hanem a Novatek, Oroszország második legnagyobb gáztermelője. A Novatek Jamal LNG-projektjéből származó exportjának több mint kétharmada jelenleg Európába irányul, és a vállalat ezt a teljes piacot elveszíti. Az ilyen mennyiségek (évi 20 milliárd köbméter gáz) Ázsiába történő átirányítása nemcsak nagyobb árengedményeket és feláldozott bevételeket okoz, hanem komoly technológiai kihívásokat is jelent.

A Novatek hiányolja az Arc7 jégosztályú LNG-hajókat, amelyeket vagy Dél-Koreában, vagy dél-koreai részvétellel az orosz Távol-Keleten található Zvezda hajógyárban építettek volna. A dél-koreai cégek azonban kivonultak az orosz megrendelőkkel folytatott projektekből, miután Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója megkezdődött, és Kína nem volt képes a helyükbe lépni, mivel nem rendelkezik a szükséges szakértelemmel ezen a területen.

Az LNG-t a keleti útvonalon keresztül nem lehet Kínába szállítani megfelelő jégtörő támogatás nélkül, az LNG európai kikötőkben történő átrakodását pedig az EU tavaly tavasszal betiltotta, vagyis a Novatek számára nincsenek könnyű megoldások. Ennek eredményeképpen a vállalat el fogja veszíteni nyereségének jelentős részét.

Ki váltja majd fel Oroszországot az európai gázpiacon?

Az a kérdés, hogy Európa honnan fogja fedezni energiaszükségletét, közel sem olyan sürgető, mint amilyennek három évvel ezelőtt tűnt. Ma a világ a közeljövőben – különösen 2030 után – megjelenő globális LNG-felesleggel számol. Addigra az Egyesült Államokban és Katarban új LNG-exportkapacitások épülnek ki, miközben a globális energiakereslet az előrejelzések szerint a világgazdaság szélesebb körű növekedésével együtt lassulni fog.

Sokat beszéltek Trump lobbitörekvéseiről, hogy az orosz gázt az európai piacon amerikai LNG-vel helyettesítsék, de ez aligha új fejlemény: ezeknek a szállításoknak a növelése az Európai Bizottság és a Biden-kormányzat közös erőfeszítéseinek eredménye volt, már 2022-től kezdődően. Trump inkább utazó ügynökként lép fel, és az összes amerikai terméket népszerűsíti – a csirkétől a szójababon át a cseppfolyósított földgázig.

Mi történik Magyarországgal és Szlovákiával az orosz olaj és gáz teljes kivonása után?

Semmi különös. Jusson eszünkbe az a felháborodott hisztéria, amit Orbán Viktor és Robert Fico adott elő, amikor leállt az orosz gáz Ukrajnán keresztüli tranzitja. Azt kiabálták, hogy polgáraik megfagynak, és a szörnyű következményekért Kijev és Brüsszel lesz a felelős. Végül azonban az Oroszországból érkező gázáramlásokat a kevéssé hasznosított Török Áramlat vezetékén keresztül irányították át. Senki sem fagyott meg, és a januári pánik után Európában gyorsan stabilizálódott a gáz ára.

Ezúttal is ugyanez fog történni.

A piacon bőven van gáz és olaj, Magyarország és Szlovákia pedig könnyen talál alternatívát. Az energiabiztonságukat fenyegető minden állítás nem több politikai hisztériánál.

Itt szükséges néhány szót ejteni az Északi Áramlat gázvezeték koporsójába ütött utolsó szögről, amelyet az EU tavaly nyáron a 18. szankciós csomag elfogadásával vert be. A vezetéket mostantól végleg elutasították Európában, és a rajta keresztül történő gázszállítások nem fognak újraindulni. Ezen a rögzült tényen még azon „amerikai befektetők” titokzatos közreműködése sem változtat, akik állítólag készek voltak közvetíteni az Északi Áramlaton keresztül Európába irányuló orosz gázszállítások újraindítása ügyében. Az, hogy ezek a tervek valósak voltak-e vagy sem, már nem számít. Az orosz gáz fokozatos kivonására vonatkozó uniós ütemterv megköveteli az üzemanyag eredetének teljes nyomon követhetőségét – vagyis teljesen mindegy, hogy ki a közvetítő. Ha a gáz Oroszországban került ki a földből, akkor teljes embargó alá esik.

Dan Jørgensen, az EU energiaügyi biztosa világossá tette, hogy az EU nem tervezi az orosz eredetű gáz vásárlásának folytatását, még akkor sem, ha az ukrajnai háború véget ér. Oroszország ismét meg fogja tanulni, hogy a birodalmi ambícióknak ára van – méghozzá nagyon magas ára.

Oroszországnak még nagyon sok tanulnivalója van – és reméljük, Magyarország is okul majd a leckéből, amit a Kreml kap Európától. Ha már Moszkva bukik, Budapest ne bukjon vele együtt osztályismétlésre.

 

Szele Tamás