Sajnálom, de még ma is vissza kell térnem Orbán Viktor washingtoni tárgyalásaihoz, jobban mondva azok „eredményeihez”, ugyanis egészen érdekes dologra lettem figyelmes. Nem zárnám ki, hogy a közeljövőben – tehát heteken belül – némi ideológiai alapú ellentét fog kialakulni Budapest és Moszkva között. Ami mostanáig minimum elképzelhetetlen volt.

Már több alkalommal és több helyen is írtam arról, hogy ez a washingtoni találkozó nem volt olyan világtörténelmi jelentőségű, mint ahogy a magyar kormánymédia tálalja, még egyedinek sem nagyon mondanám, az meg, hogy miben sikerült megállapodnia Donald Trumpnak és Orbán Viktornak, egyelőre hitvita tárgya: mindenesetre a magyar kormány hívei szent esküvéssel állítják, hogy az Egyesült Államok örök időkre mentesített minket minden szankció alól, aki mást állít hazudik, csal, lop és festi is magát. Ezzel szemben a világon mindenki más, ideértve a Fehér Házat is, azt mondja, hogy igen, mentesültünk a szankciók alól, de csak egy évre. Mivel ez ügyben írásos egyezmény nem született, vagy ha igen, az nem nyilvános, marad a vallásháború és a nyilatkozatok csatája.

A világsajtó nem foglalkozott túl sokat a találkozóval, számukra amolyan „musz-anyag” lehetett (olyasmi, amit muszáj megírni), a The Washington Post is, a The New York Times is beérte egy-egy száraz tudósítással, a többi orgánum ennyit sem írt, kivéve a TASZSZ hírügynökséget, amely a Reutersre hivatkozva az egy évre szóló szankciómentesítés változatát támogatta.

Épp ezért volt különös, mikor ma reggel beleolvasva a RIA Novosztyiba meghökkentő írást találtam a tárgyról. De mielőtt belekezdenék az elemzésébe, jeleznem kell, hogy a RIA Novosztyi nem a Meduza vagy a Novaja Gazeta, amit élvezetből olvas az ember, hanem a Kreml leghivatalosabb szócsöve, holtversenyben a TASZSZ-szal, elvileg mindkettő hírügynökség, de a gyakorlatban a RIA közöl mindenféle egyebet is a szikár híreken és – főként – álhíreken kívül, míg a TASZSZ marad a kaptafánál, a rövid hírek műfajánál, akárcsak egy orosz MTI.

Esetünkben viszont az a fontos, hogy az elvi alapvetések és elméleti útmutatások, vagyis az, hogy a Kreml szerint merről kell mérni a hány métert, a RIA Novosztyin jelennek meg. Ezeket persze nem azért olvassa az ember, mert egy szavukat is elhinné, hanem azért, hogy tudja, mit gondolnak a Kremlben, vagy inkább azt, mit szeretnének elhitetni onnan a világgal.

Mielőtt belevágnék az elemzésbe, annyit jeleznem kell, hogy szokásom és a szakmai etika ellenére most nem tudok hivatkozást, linket adni a forrásomhoz, ugyanis a RIA Novosztyi hivatkozásainak megosztását még saját felületen szerkesztett szövegben is tiltja a Facebook, de hogy ne veszítsem hitelemet, megadom az írás címét, írta Olga Szamofalova, ha valaki kíváncsi az eredetire, erre keressen rá a Google-ben, és megtalálja – keresni és olvasni még szabad, csak terjeszteni nem. Tehát a cím: „Трамп провернул хитрую сделку с Венгрией”.

Azt írja a nem is kétséges, hogy aranytollú Olga, rögtön a bevezető után, miszerint:

„Trump kivonta a szankciók alól a második magyar atomerőmű, a „Paks-2” építését is, amelyet a „Roszatom” végez. Itt a probléma a Gazprombankkal kapcsolatos. Az építkezés finanszírozása ugyanis ezen a bankon keresztül történik. A bank azonban még a korábbi elnök, Joe Biden idején szankciók hatálya alá került. Magyarországnak korábban már sikerült kivételt kiharcolnia ezek alól Trumpnál, de csak 2025 decemberéig. Most azonban, ahogy a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor kijelentette, a szankciókat teljesen feloldották, és a mentességet nem kell meghosszabbítani. Az USA azonban másképp fogalmazott: a mentességet csak egy évvel hosszabbították meg, ami azt jelenti, hogy a következő év végén újra hosszabbítást kell kérni, majd újra és újra. Eközben az új atomerőmű erőműblokkjának alapjait már 2026 februárjában el kell kezdeni betonozni.”

Eltekintve a lényegtelen, illetve nagyon is lényeges ferdítéstől a Gazprombankkal kapcsolatban (nem az az egyetlen gond Paks2-vel kapcsolatban), feltűnhet nekünk, hogy a moszkvai elvtársak mintha Washington pártjára állnának a szankciómentesítés időtartamával kapcsolatban. Ez azért lehetséges, mert nem olvasnak magyar klasszikusokat, például Szijjártó Pétert, aki tegnap világosan megmondta:

„A miniszterelnök világosan beszélt, megállapodott az amerikai elnökkel, hogy korlátlan időre kaptuk a mentességet a szankciók alól, tehát a magyar emberek továbbra is Európa legalacsonyabb energiaárait fogják fizetni, mert nem sújtják szankciók a Magyarországra irányuló olaj- és gázszállításokat. Korlátlan ideig. Aki ezzel ellentéteset állít, az nem volt ott a tárgyaláson. Sokkal egyszerűbb minket kérdezni, akik ott voltunk.”

Olga Szamofalova nem kérdezte meg őket és ellentéteset állít. Hanem lépjünk tovább, bármilyen tőrt is döfött a szívünkbe ezzel a hölgy, mert most jön csak a feketeleves, ugyanis kezd kiderülni, a teljes egyezkedésből mi fáj a legjobban Moszkvának. Nem, nem a gáz és nem is az olaj, hiszen az még egy ideig jöhet (ha gázból kevesebb is kell hiszen kapunk amerikai LNG-t is).

„Az USA nagylelkűségének azonban mindig megvan a maga ára. Milyen árat kell fizetnie Budapestnek azért, hogy továbbra is olcsó energiahordozókat vásárolhasson Oroszországból, amelyekre az egész magyar gazdaság épül?

Először is, Magyarország kötelezte magát, hogy 600 millió dollár értékben vásárol cseppfolyósított földgázt az USA-tól. Másodszor, 700 millió dollár értékben védelmi termékeket szerez be külföldi vállalatokon keresztül. Harmadszor, Magyarország megígérte, hogy fontos kormányközi megállapodást ír alá az USA-val a nukleáris együttműködésről. Ez a három pont elsősorban az Egyesült Államok számára fontos és előnyös.”

Igen, a nukleáris együttműködés. Ebbe nem bírnak belenyugodni, ezt találják tűrhetetlennek. De előbb sorra veszik, miből áll.

„Ami a nukleáris együttműködést illeti, az USA, akárcsak a gáz esetében, erőszakkal próbálja ráerőltetni a magyarokra saját nukleáris technológiáinak vásárlását. Mert pusztán gazdasági okokból Magyarország soha nem vásárolná meg mindezt. Az atomenergia-megállapodás három pontból áll. Először is, Magyarországnak 114 millió dollár értékben amerikai fűtőelemeket kell vásárolnia a Westinghouse cégtől a paksi atomerőmű számára, az orosz hasadóanyag helyett. Másodszor, amerikai technológiát kell alkalmazni a kiégett nukleáris fűtőelemek (KNF) tárolójának építéséhez Magyarországon. Harmadszor, tíz kis moduláris reaktort kell építenie a területén, amelyek értéke eléri a 20 milliárd dollárt.”

Nagyjából stimmel. De miért baj ez? Mert Moszkva biztos abban, hogy a Roszatom a legjobb a világon. Szerzőnk promotálja is egy kicsit.

„Miért nincs szüksége Magyarországnak mindezekre, és miért nem előnyösek számára? Egy mondatban összefoglalva: egyszerűen azért, mert régóta szoros kereskedelmi kapcsolatokat ápol az ezen a területen világvezető orosz Roszatom vállalattal. Ez az atomenergia-ipar elismert éllovasa, míg az USA lemaradt, és jelenleg aktívan próbálja bepótolni a hátrányát. Itt ugyanaz a helyzet, mint a gáziparban: piaci módszerekkel nem lehet rávenni az európaiakat, hogy az amerikaiaktól vásárolják meg a nukleáris fűtőelemeket és a nukleáris technológiát, ezért a szankciók enyhítésével kell rávenni őket.”

Hát így, hogy elmondta, miért a Roszatom a legszebb lány a faluban, most már mi is értjük. Eddig nem értettük, mert együgyűek voltunk, mint Jemeljuska, de Olga meghozta az eszünket. Kár, hogy ez üres szócséplés. A továbbiakban jön a bővebb magyarázat.

„A Westinghouse 2017-es csődje után úgy gyógyította sebeit Ukrajnában, hogy tanulmányozta a szovjet reaktorokkal és szovjet nukleáris fűtőelemekkel működő ukrán atomerőműveket. Ukrajna az amerikai vállalat veszélyes kísérleteinek színterévé vált, amelyek célja a Westinghouse saját, szovjet típusú reaktorokhoz alkalmas fűtőelemek kifejlesztése, valamint egy kiégett fűtőelem-tároló építése volt. Most Magyarországon kerül sor ezekre a kísérletekre.”

És kimondta! A „veszélyes kísérlet” vagy „nukleáris erőműkísérlet” kifejezés lesz mostantól nagyon sokáig a magyarországi orosz propaganda legfontosabb varázsigéje. Hát mit mondjak, Csernobilban kiderült, hogy ehhez is értenek az elvtársak. Jaj, bocsánat, ott az derült ki, hogy nem értenek hozzá. De bezzeg, ha a Roszatomra hagynánk a Westinghouse összes feladatát!

„A paksi atomerőmű szovjet típusú reaktorokkal rendelkezik, amelyeket mindig orosz fűtőelemekkel töltöttek fel, és a kiégett fűtőelemek tárolásának kérdése soha nem került szóba, mert a Roszatom minden ilyen terhet magára vállal. Kulcsrakész atomerőműveket épít, és ezt nagyon gyorsan teszi, összehasonlítva a versenytársaival, akik az atomerőmű-projekteket hosszú távú, időigényes építkezésekké változtatják. Ezenkívül a Roszatom még a személyzetet is kiképzi, az erőmű egész működési ideje alatt elvégzi a karbantartást, szállítja a nukleáris üzemanyagot, és maga foglalkozik a kiégett fűtőelemek tárolásával (amelyek egy részét újra is tudja hasznosítani).”

Mennyi jótétemény! És a lényeget, a teljes és tökéletes függőséget az orosz nukleáris technológiától még meg sem említette a drága Olga. De akkor mi lesz most velünk? A Kreml szerint az Egyesült Államok kirakata leszünk.

„Ilyen helyzetben az Egyesült Államok ajánlatai Magyarország számára egyáltalán nem aktuálisak, beleértve a kis moduláris reaktorokat is. Washingtonnak azonban nagyon fontos, hogy rávegye Budapestet ezeknek a reaktoroknak a megvásárlására, amelyeket hosszú ideig fejlesztettek, de külföldön senki sem akarja őket megvásárolni. Magyarország lesz az első ország, ahol megvalósítják ezt az amerikai projektet, és ahol be kell mutatni a potenciális vásárlóknak: a reaktorok jól működnek.”

És ha nem működnek jól? Akkor nem árt körülnézni a környéken, nem láttak-e orosz turistákat… a szabotázs ebben az esetben kifejezetten jól jönne Moszkvának. És különben is, minek nekünk moduláris erőmű, ha kapunk szépet, nagyot a Roszatomtól, egyenesen a Gyetszkij Mir áruházból hozatja nekünk a Gyedmatrózzal, és a Sznyegurocska fogja kiválasztani (én kéket kérnék, mert a rózsaszín atomerőmű olyan lányos).

„Magyarország számára nincs értelme részt venni ebben a gyermekjátékban, hiszen már megegyezett a Roszatommal egy teljes értékű második atomerőmű építéséről. Ennek az erőműnek köszönhetően az atomenergia-termelés több mint kétszeresére fog növekedni. A többletenergia vagy az új, megnövekedett keresletet fogja kielégíteni, vagy csökkenti az ország importgáz-szükségletét. Budapestnek mindkét lehetőség nagyon előnyös. De bele kell egyeznie az amerikai feltételekbe. A legjobb megoldás Magyarország számára az, ha most azonnal mentességet kér a szankciók alól, és minél tovább halogatja az LNG-ről, a védelemről és a békés atomenergiáról szóló megállapodás aláírását.”

Eddig az írás, akkor most lássuk, mit olvastunk.

A Kreml nem örül a washingtoni tárgyalásoknak – akkor sem, ha nem volt komoly jelentőségük – de egyelőre még nem nyíltan fenyegetőzik. Még csak tanácsot ad és félt minket. „Milyen szép kis moduláris erőműveik vannak itt maguknak, igazán kár lenne, ha történne velük valami…” Mindenesetre ebben az irányban várható a Magyarországot célzó orosz propaganda módosulása és körülbelül ebben a stílusban is. A mostani „békeaktivistákból” egyetlen utasítással lehet „környezetvédőket” faragni, csakhogy ez szembe megy a magyar kormány érdekeivel.

Orbán Viktor és társai ugyanis abban érdekeltek, hogy a mostani lépéseiket akkora eredménynek tekintse mindenki, amekkorát a honfoglalás óta magyar emberek el nem értek, Moszkva viszont látszólag fanyalog, a valóságban fenyeget, és a helyzet már komolyabb annál, mint amit el lehet intézni egy üvöltözés végighallgatásával a szőnyeg szélén a moszkvai külügyben.

Orbánék számára a politikai fennmaradás a tét, a választások megnyerése révén, a Kreml számára pedig a teljes mértékű orosz befolyás megszerzése Magyarország fölött, mert lám csak, ki-kicsúszkál a markukból.

Mi ebből – legalábbis eleinte – azt fogjuk észrevenni, hogy egyik-másik kormány-orbánumnak vagy egyik-másik magyar propagandistának meg fog változni a hangvétele. Aki a nukleáris együttműködés ügyében tiltakozni fog a moduláris reaktorok ellen, az eddig is, ezentúl is Moszkvából kapta a zsoldot, aki rajongani fog értük, az Budapestről. Azonban jó kérdés, hogy miképpen fog jövőre választást nyerni a Fidesz Moszkva nélkül – és ha nem ő nyeri, kit fog a Kreml támogatni? Van olyan párt, személy a piacon, vagy meg kell teremteni, elő kell állítani laboratóriumban, mint Georgescut Romániában?

Érdekes kérdés, majd meglátjuk.

Egyelőre csak annyit mondok, hogy máskor sem szívesen lennék Georg Spöttle, de most aztán főleg nem. Neki lesz legfájdalmasabb a választás Budapest és Moszkva között.

Főleg, mert tudjuk: ez utóbbi nem hisz a könnyeknek.

 

Szele Tamás