Ma kicsit csendesebb a világpolitika, nem állítom, hogy csitulnak vad örvényei, de épp nem történt semmi szenzációs borzalom, bár az is igaz, hogy még csak délelőtt van – de így legalább elő tudok venni egy minimum meghökkentő témát, ami nálunk még nem jelentkezett tömegesen, de nem adok két évet, és nekünk is sok bajunk lesz vele.

Hát még az ügyvédeknek! Arról van szó ugyanis, hogy az Egyesült Államokban egyre több válást mondanak ki a mesterséges intelligencia útján létrehozott virtuális barátnők és barátok miatt. Ez a szolgáltatás már évek óta létezik, és már eddig is sokat csóváltam a fejemet miatta, de mióta tegnap elolvastam a WIRED idevágó írását, már nem csak csóválom, vakarom is: a felmerülő jogi kérdések megoldhatatlannak tűnnek. Lássuk, miről van szó – pikírt megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

Manapság, amikor az MI az élet minden területét behálózza – a munkától a pszichoterápiáig –, sok ember számára vonzó az MI-vel folytatott romantikus kapcsolat. A csevegőrobotok megbízhatóak, érzelmi támogatást nyújtanak, és többnyire soha nem veszekednek velünk. De a hosszú távú elkötelezettséget vállaló házaspárok számára a csevegőrobotokkal folytatott romantikus kapcsolatok új problémákat is felvetnek. A szerelmi kapcsolatok sosem egyszerűek, de azok a házastársak, akiknek érzelmi igényei nem teljesülnek, „a leginkább kiszolgáltatottak az MI hatásának és viselkedésének” – mondta Rebecca Palmer válóperes ügyvéd a WIRED magazinnak. „Különösen, ha a házasság már amúgy is válságban van.”

A Reddit tele van olyan emberek történeteivel, akik szerint az MI tönkretette a kapcsolataikat. Egy nő úgy döntött, hogy véget vet 14 éves házasságának, miután rájött, hogy a férje – aki azt hitte, hogy valódi kapcsolatban él egy nővel, akit „szexi latin kislánynak” nevezett – több ezer dollárt költött egy OnePay hitelkártyára és egy MI-alkalmazásra, amely „kiskorú lányokat utánoz”.*

*Amennyiben a közös vagyonból származott a pénz, vagy egy közös megtakarításból, ez teljesen világosan válóok. Ezen kívül tekintetbe veheti a bíróság az alkalmazás által szimulált kiskorúságot is, megfelelő törvények esetén, szóval a férj örülhet, ha megússza szabadlábon egy válással és az anyagi kár megtérítésével. Ez egyike a még viszonylag tiszta eseteknek.

Júniusban a WIRED beszámolt a chatbotok iránti érzelmek bonyolult jövőjéről és az ilyen kapcsolatok által okozott váratlan következményekről. A cikk Eva történetét követte, egy 46 éves íróét és szerkesztőét New Yorkból, aki túlságosan ragaszkodott mesterséges intelligencia áltel generált társaihoz – bevallotta, hogy „egyre nehezebb volt figyelmen kívül hagyni őket” – és végül véget szakított emberi partnerével, miután mindketten egyetértettek abban, hogy ez olyan, mintha megcsalná őt.*

*Itt már bajban vagyunk. Ez a szakítás ugyan nem járt válással és annak jogkövetkezményeivel, de a házastársi hűtlenség – mely fizikai formában az MI-chatbottal egyszerűen kivitelezhetetlen – például a magyar jogban a házasság végletes megromlásának bizonyítéka, a bíróság kizárólag ebből a szempontból értékeli és kezeli a megcsalás tényét. Tehát már az is bonyolult – főként, hogy az amerikai törvények nem csak az európaiaktól térnek el, de államonként egymástól is – hogy jogi szempontból mi nevezhető hűtlenségnek. Az viszont bizonyos, hogy ha valaki sikeresen teherbe ejti a chatbotot, attól joggal válik el a felesége, és legalább ugyanilyen jogosan fogja megkapni az illető a biológiai Nobel-díjat is.

Ahogy a chatbot-románcok egyre gyakoribbá válnak, és ezzel helyrehozhatatlan szakadást okoznak a kapcsolatokban, a családjogban új jogi határvonal alakul ki, amely átírja a házassági kötelességszegés szabályait: az MI-viszony most már válóoknak minősül.

Eljött tehát az MI-hűtlenség korszaka.

Egyesek egyre inkább úgy vélik, hogy a bot-románcokat úgy kell kezelni, mint az emberi szerelmi viszonyokat, különösen mivel egyre több felnőtt mondja, hogy ezt részesíti előnyben, az Institute for Family Studies szerint. A Clarity Check és az Indiana Egyetem Kinsey Intézetének két friss felmérése szerint a szinglik mintegy 60 százaléka szerint az MI-kapcsolatok egyfajta megcsalásnak minősülnek.*

*Azért nagyon kérném a tanult amerikai jogtudósokat, hogy ha ezt valaha akár állami, akár szövetségi szinten sikerül definiálni és indokolni, osszák meg a nagyvilággal is, mert jó lesz tudni, mennyit változott a világ a római jog óta.

„A jog még mindig alakulóban van az ilyen tapasztalatok alapján. Kétségtelenül vannak, akik valódi kapcsolatnak tekintik azt, ami köztük és az MI között szövődött, és néha jobbnak tartják, mint egy emberrel létesített viszonyt” – mondja Palmer, akinek orlandói irodája olyan házaspárokkal foglalkozott, akik elváltak vagy éppen válnak, mert egyikük megcsalta a másikat egy MI-vel. Palmer ügyfelei adatainak bizalmas kezelése miatt nem volt hajlandó részletes információkat megosztani, de elmondta, hogy egyik jelenlegi ügyében pénzkiadásokról és személyes adatok – például bankszámlák, társadalombiztosítási számok és születési adatok – megosztásáról van szó egy csevegőrobottal, ami „tönkretette a házastárs életét és befolyásolta a karrierjét”.*

*Ez viszont már komoly és reális probléma, távolról sem elméleti kérdés. Itt valós, mérhető kár keletkezhetett, ezt már lehet bizonyítani is. Ahogyan az is reális, bár nem anyagi természetű kár, ha valakit egy chatbot öngyilkosságra, netán politikai merényletre beszél rá, bár ezekben az esetekben nem világos a bűnös személye: vétkes lehet az algoritmus programozója és a chatbot üzemeltetője épp úgy, mint a későbbiekben áldozattá vált felhasználó, aki esetleg rosszul kezelte az általa igénybe vett szolgáltatást.

A bíróságok egyre gyakrabban találkoznak olyan ügyfelekkel, akik az MI-társakkal kialakított érzelmi kötődést hoznak fel a házassági feszültségek vagy a válás indokaként. Bár az MI jogi besorolása a családjog területén még mindig államonként eltérő, Palmer hozzáteszi, hogy az MI-t „harmadik félnek, de nem személynek” minősítő törvények gyorsan terjednek a progresszív államokban, például Kaliforniában. Nem számít arra, hogy a bíróságok jogi személynek fogják elismerni az MI-társaságokat – az MI személyiségéről szóló viták már a technológia megjelenése óta folynak –, de elismerhetik őket „érvként” a válás indoklásához.*

*Abból szempontból mindenképpen, hogy egy ilyen kapcsolat megléte valóban a házasság komoly, esetleg helyrehozhatatlan válságát jelzi.

„Ezzel szemben Ohio az egyik legszigorúbb államnak tűnik” – mondja Palmer, utalva a közelmúltbeli jogalkotási törekvésekre, amelyek kifejezetten megpróbálják betiltani „az MI és ember közötti intim kapcsolatok szimbolikus vagy akár kísérleti jogi elismerését”. Októberben Thaddeus J. Claggett, Ohio állam képviselője törvényjavaslatot terjesztett elő, amely megtagadná az MI-ktől a jogi vagy természetes (netén természetellenes?) személyiségük elismerését, „nem érző lényeknek” minősítve őket.*

*Valóban nem azok, csupán azok illúzióját keltik. De azt elég ügyesen teszik.

A jelenlegi helyzet nagyon érdekes kérdéseket vet fel a jogi terület jövőjét illetően – mondja Elizabeth Yang családjogi ügyvéd. Minden állam családjogi törvényei eltérőek, de vannak olyan államok, amelyek büntetik a félrelépő partnereket. Bár a büntetőeljárásra ritkán kerül sor, 16 államban illegális a házastárs megcsalása. (Ezek közül 13 állam a hűtlenséget vétségnek minősíti.) A legszigorúbb törvények Michiganben, Wisconsinban és Oklahomában vannak, ahol a házasságtörés bűncselekménynek minősül, és legfeljebb öt év börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal büntethető – Wisconsinban akár 10 000 dollárral is.*

*Ez esetben már elengedhetetlen is volna ezekben a szigorú államokban a hűtlenség jogi meghatározása. Különben nem büntethető – nullum crimen sine lege.

Kalifornia állam, ahol Yang él, a vétkességet nem vizsgálja. Mint mondja:

„A bíróságok nem akarnak hallani a házasság kudarcának okait. Csak annyit kell tudniuk, hogy a felek között kibékíthetetlen az ellentét. Tehát nem számít, hogy a hűtlenség egy bottal vagy egy emberrel következett be.”*

*Ez az érvelés is logikus és elfogadható.

Az MI leginkább az olyan területeken bizonyulhat veszélyesnek a válóperekben, ahol a pénzzel való visszaélésről van szó. Az olyan államokban, mint Arizona és Texas, ahol a vagyonközösséget ismerik el, mindkét félnek joga van a házasság alatt felhalmozott pénzeszközökhöz, és ha az egyik fél bizonyítani tudja, hogy rejtett kifizetések vagy az MI-társ előfizetési költségei miatt anyagi veszteség keletkezett, az döntő tényező lehet.

Palmer szerint a bírák már most is „küszködnek azzal, hogy mit tegyenek az emberekkel folytatott viszonyokkal”, és az MI-társak csak tovább bonyolítják a helyzetet, mivel figyelembe veszik a kapcsolatra gyakorolt szélesebb körű hatást. A gyermekek nevelése még bonyolultabbá teszi a helyzetet. A gyámsági jogért folyó harcokban „elképzelhető és valószínű, hogy megkérdőjelezik a szülők ítélőképességét, mert intim beszélgetéseket folytatnak egy chatbottal”, ami „felveti a kérdést, hogy hogyan tölthetik az idejüket a gyermekükkel”.*

*Nos, a kérdés jó, bár az Ördög Ügyvédje kifogásolhatná, hogy mennyivel jobb egy fiktív MI-társnál egy ugyancsak fiktív, de még csak nem is interaktív hétfejű sárkány vagy varázsló, akikről mesélni szokás a gyerekeknek.

Bár a ma használt kifinomult chatbotok csak néhány éve léteznek, Yang szerint a technológia csak még nagyobb szerepet fog játszani a házasságokban és válásokban.

„Ahogy egyre jobbá, egyre valóságosabbá, együtt érzőbbé és empatikusabbá válnak a botok, egyre több boldogtalan házasságban élő, magányos ember fogja a botnál keresni a szerelmet.”*

*Ugyanis nem erre kéne használni ezt a technológiát. Erre SEM. Ahogyan univerzális tanácsadónak sem alkalmas az MI – ezt láthattuk tegnap az orbáni firka elemzése során – úgy lelki, pláne fizikai társnak sem való. Értsük már meg: nem személlyel beszélünk. Hanem egy nagy nyelvi modellel. A kapott válaszok nem logika vagy érzelmek, hanem jobbára statisztika alapján születnek. Olyan mindent járó malmocska ez, ami igazából nem sok mindenre jó. Tudományos célokra viszont nagyon hasznos lehet, de arra használják a legkevésbé.

Yangnak még nem volt olyan ügyfele, aki felvetette volna ezt a kérdést, de az elkövetkező években a válások számának növekedésére számít, mivel egyre több ember fordul az MI-hez társaságért.

„Valószínűleg növekedni fog a válókeresetek száma. Amikor néhány évvel ezelőtt kitört a Covid, a válások száma jelentősen megnőtt. 2020 és 2022 között valószínűleg háromszor annyi válókeresetet nyújtottak be, mint korábban. 2022 után, amikor a helyzet normalizálódott, a válási arányok újra csökkentek. De valószínűleg újra emelkedni fognak.”

Ez már néhány helyen meg is történt. Az Egyesült Királyságban a szexpartner-chatbot alkalmazások használata egyre gyakrabban válik a válás egyik okává, az Divorce-Online adatgyűjtő szolgáltatás szerint. A platform állítása szerint idén nőtt a válókeresetek száma, amelyekben az ügyfelek azt állították, hogy az olyan alkalmazások, mint a Replika és az Anima „érzelmi vagy romantikus kötődést” hoztak létre korábbi partnerükben.*

*Azért a kötődő, humán partnerek esze tokja is megérdemelne egy alapos orvosi vizsgálatot…

A szakítások ellenére Palmer továbbra is úgy véli, hogy az MI-kapcsolatok lehetnek pozitívak is. „Vannak, akik valódi kielégülést találnak bennük.” De figyelmeztet, hogy „az embereknek fel kell ismerniük a korlátokat”. Októberben Kalifornia lett az első állam, amely MI-szabályozási törvényt fogadott el általánosságban a chatbotokra vonatkozóan. A törvény 2026 januárjában lép hatályba, és előírja, hogy az alkalmazásoknak rendelkezniük kell bizonyos kulcsfontosságú funkciókkal, például életkor-ellenőrzéssel és szünet-emlékeztetővel a kiskorúak számára, valamint illegálissá teszi, hogy a chatbotok egészségügyi tanácsadóként működjenek. Az illegális deepfake-ekből profitáló vállalatokat is 250 000 dolláros bírsággal sújtják minden egyes esetért.*

*Ez utóbbi összeg még kevés is. Az irány viszont jó. Szabályozni kell az MI-t, nem tiltani, ez az Európai Unió álláspontja is.

Bizonyos szempontból Palmer már korábban is látta, mi történik most a közösségi médiában, csak akkor még nem a mesterséges intelligencia volt a főszereplő. „Lehet, hogy egy partner kapcsolatba lépett valakivel, akit évek óta nem látott. Vagy egyszerűen csak valódi szükség van a kommunikációra. Ma már ritka az a válóper, amiben a közösségi média nem játszik szerepet.” Szerinte a mesterséges intelligencia ennek a természetes továbbfejlődése. „És azt látom, hogy a mesterséges intelligencia pontosan ilyen ideális partnerré válik” – állítja.

Zárszóként én is feltennék pár kérdést, a válasz legcsekélyebb reménye nélkül. Ugyebár, az ilyen MI-partnereket vagy úgy hozzák létre, hogy a felhasználó megvásárol egy mesterséges intelligenciát, amit aztán a legapróbb részletekig személyre szab, ebben az esetben a modern Pygmalion valószínűleg nem lesz szerelmes teremtményébe, hiszen pontosan tudja, hogy attól olyan a partnere, amilyen, hogy ő formálta ilyenné. A másik, sajnos elterjedt módszer az, hogy a felhasználó jó drágán előfizet egy „partner-szolgáltatásra” egy erre szakosodott cégnél, amit bizonyos keretek között paraméterezhet, eldöntheti, hogy szőke legyen-e vagy barna, empatikus vagy kritikus (a valódi, humán partner ezt a paraméterezést általában elvégzi magának, hajjaj, de még mennyire!). Azonban itt a szolgáltató ugyanazzal a nagykapacitású MI-vel dolgoztat minden ügyfelének. Mármost, ha az ügyfélben érzelmi kötődés alakul ki, azonban megtudja, hogy a szolgáltatónál rajta kívül még van vagy százezer partnere az ő digitális párjának, tehet-e feljelentést kozmikus méretű és mennyiségű hűtlenség miatt?

Hiszen az az MI, amihez ő kötődik, és amiért komoly összegeket fizet, másokkal ugyanúgy és ugyanannyit foglalkozik, sőt, ugyanolyan jelleggel.

És fordítva: az MI-partner esetében nevezhető-e üzemzavarnak, ha féltékenykedni kezd a párja humán házastársára?

Nehéz kérdések ezek, amikre nincs és nem is lehet válasz egyelőre.

Aztán amikor majd elterjednek az android szexrobotok, még bonyolultabbá válik majd minden. Elképzelhető például egy MI-társ válókeresete humán partnere ellen, ha az megcsalja egy szexrobottal?

A dolgok politikai és polgárjogi vonatkozásaiba már bele sem érdemes gondolni… Isaac Asimov, Stanislaw Lem, támadjatok fel, szükség van az eszetekre!

 

Szele Tamás