Kérem tisztelettel, javasolnám Kirill moszkvai pátriárka besorozását a tüzérséghez és mielőbbi bevetését is, ugyanis az orosz nehézfegyverzet teljesen új eszköze lehetne: minden muníció nélkül is képes elsülni a feje, és elég nagy kaliberű, minden eddigi űrméret feletti marhaságok ontására képes akár viszonylag hosszú időn keresztül is. Aztán hagyni kell hűlni, nehogy megrepedjen.
A minapi beszéde elég meghökkentő volt, jómagam más elfoglaltságok miatt csak ma olvastam róla az ISW elemzését, amiből arra következtetek, hogy fel szeretné éleszteni az Ukrajna elleni invázió első hónapjainak lázas, ultranacionalista, dugini-szergejcevi hangulatát. Meg arra is, hogy lehetett valamikor sikeres dohánykereskedő (egyházi keretek között, persze, egyébként abból szerezte a vagyonát), de a mostani orosz gazdaságról fogalma sincs, eszét vehette az a sok szentség, amivel naponta foglalkozik. De lássuk, miről van szó.
Az Orosz Ortodox Egyház (ROC) Moszkvai Patriarchátusa, egy Kreml által ellenőrzött szervezet és az orosz hibrid hadviselés eszköztárának ismert eszköze, március 27-én és 28-án Moszkvában megtartotta az Orosz Népek Világtalálkozóját, és jóváhagyott egy ideológiai és politikai dokumentumot, amely több Kreml-ideológiai narratívát köt össze, nyilvánvalóan arra törekedve, hogy az ukrajnai háború és Oroszország expanziós jövője köré egy szélesebb körű nacionalista ideológiát alakítson ki. Kirill pátriárka, a patriarchátus vezetője, aki állítólag maga is egy volt szovjet KGB-tiszt és Vlagyimir Putyin orosz elnök közismerten elkötelezett támogatója, elnökölt az Orosz Népek Világtalálkozóján, amely jóváhagyta a dokumentumot, és Kirill valószínűleg összehangolta a dokumentum ideológiai narratíváját és politikai ajánlásait a Kremllel. Az „Az orosz világ jelene és jövője” című dokumentum az orosz törvényhozó és végrehajtó hatóságokhoz szól, konkrét felhívásokkal az orosz politikai dokumentumok és törvények módosítására. Ezek a felhívások valószínűleg vagy arra irányulnak, hogy a Kreml által kívánt politikát népszerűsítsék az oroszok körében, mielőtt az megvalósulna, vagy pedig arra, hogy teszteljék a közvélemény reakcióit azokra a politikai intézkedésekre, amelyeket a Kreml tisztviselői jelenleg fontolgatnak. Putyin és a Kreml tisztviselői a teljes körű invázió kezdete óta fokozatosan megpróbálják kidolgozni az ukrajnai háborúval kapcsolatos amorf ideológiai narratívákat és a Nyugattal való elképzelt geopolitikai konfrontációt, és úgy tűnik, hogy az Orosz Ortodox Egyház (ROC) parlamenti képviselője koherensebb ideológiai keretet kínál az oroszok számára. A ROC egy héttel a Crocus City Hall elleni terrortámadás után és nagyjából egy hónappal az ortodox húsvéti nagyhét kezdete előtt adta ki a dokumentumot, és valószínűleg a terrortámadást követő fokozott aggodalmakat és az orosz ortodoxia fokozott tiszteletben tartását akarja kihasználni, hogy támogatást szerezzen a kívánt ultranacionalista politikájának és ideológiai víziójának.
A ROC képviselője felerősítette a Kreml retorikáját Oroszország ukrajnai háborújáról, és azt egzisztenciális-civilizációs „szent háborúnak” állította be, ami jelentős fordulat az orosz hatóságok számára, akik eddig gondosan elkerülték, hogy Oroszország ukrajnai invázióját hivatalosan bármiféle „háborúnak” nevezzék (bár egy hete Peszkov Kreml-szóvivő is használta ezt a kifejezést). Kirill Putyin „különleges katonai műveletét” szent háborúnak (Szvjacsennaja Vojna) és az orosz nép „nemzeti felszabadításért folytatott harca új szakaszának… Délnyugat-Oroszországban” nevezte, utalva Kelet- és Délkelet-Ukrajnára. Azt is állította, hogy az orosz nép Putyin ukrajnai hódító háborújával az életét, szabadságát és államiságát, civilizációs, vallási, nemzeti és kulturális identitását, valamint az egységes orosz állam határain belüli élethez való jogát védi. A pátriárka azzal érvelt, hogy az ukrajnai háború szent háború, mert Oroszország a „Szent Oroszországot” és a világot védi a globalizmus támadásától és a sátánizmusba bukott Nyugat győzelmétől. Többek között kijelentette, hogy az ukrajnai háború azzal fog végződni, hogy Oroszország kizárólagos befolyást szerez a modern Ukrajna teljes területe felett, és kizár minden olyan ukrán kormányt, amelyet a Kreml Oroszországgal szemben ellenségesnek ítél. Az orosz célok Kirill-féle leírása összhangban van a Kreml ismételt nyilatkozataival, amelyek azt jelzik, hogy Putyin továbbra is az ukrán szuverenitás és államiság megsemmisítésére törekszik. Az „ukrajnai szent háború” kifejezés használata és leírása szintén összhangban van a Kreml azon törekvéseivel, hogy a háborút Ukrajna és a kollektív Nyugat elleni egzisztenciális nemzeti küzdelemként állítsa be, de jelentősen kiterjeszti azokat az állítólagos veszélyeket, amelyeket az ukrajnai vereség jelent az oroszok számára. A „szent háború” szóhasználat a Nagy Honvédő Háborúra (a második világháborúra) való utalásokat is felidézheti, mivel a Szovjetunió nem hivatalos hadi himnusza ugyanezt a nevet viselte, és a Kreml rendszeresen hivatkozott a Nagy Honvédő Háború mítoszára, hogy belföldi támogatást szerezzen az ukrajnai háborúhoz. A Kreml azonban továbbra is hangsúlyozza, hogy az ukrajnai háború „különleges katonai művelet”, és a ROC által a konfliktus szent háborúként való közvetlen elismerése kiválthatja azon oroszok támogatását, akik a Kreml viszonylag visszafogott retorikáját nem találták eléggé inspirálónak. A ROC a szent háborút nem tisztán ortodox fogalomként határozta meg, hanem a Kreml céltudatosan tág felfogásához kötötte, amely szerint a hit az orosz nemzet és a Russzkij Mir (orosz világ) része. Az ukrán győzelem azonban nem jelent ilyen egzisztenciális fenyegetést, mivel Ukrajna küzdelme területi integritásának helyreállításáért, népe hazatéréséért és nemzeti identitásának megvédéséért nem sérti az orosz identitást, államiságot vagy területi integritást.
Kirill pátriárka a Russzkij Mir elemeinek kodifikálására szólított fel, és talán a közvélemény támogatását szeretné felmérni az ukrán és fehérorosz nemzetiségűek formális bevonásával kapcsolatban a Kreml orosz nemzetről alkotott koncepciójába. A főpap kijelentette, hogy Oroszország a Russzkij Mir „létrehozója, támogatója és védelmezője”, és hogy a Russzkij Mir egy „szellemi, kulturális és civilizációs jelenség”, amely túllép az Orosz Föderáció és a történelmi orosz területek határain, és magában foglal mindenkit, aki értékeli az orosz hagyományokat és kultúrát. A főpap azt állította, hogy a Russzkij Mir küldetése az, hogy megsemmisítse és megakadályozza az „egyetemes hegemónia megteremtésére irányuló erőfeszítéseket a világban”, és hogy az „orosz nemzet” újraegyesítésének az orosz külpolitika egyik prioritásává kell válnia. Szerinte Oroszországnak vissza kellene térnie az orosz nemzet „szentháromság-tanához”, amely – tévesen – azt állítja, hogy az „orosz nemzet” az oroszok, fehéroroszok és ukránok alcsoportjaiból áll, amelyeket Oroszországnak újra kellene egyesítenie. Fel is szólította Oroszországot, hogy kodifikálja a „szentháromságtant” a törvényben, tegye azt az orosz jogrendszer „szerves részévé”, vegye fel az orosz szellemi és erkölcsi értékek „normatív listájára”, és biztosítson jogi védelmet a fogalomnak. Putyin és más Kreml-tisztségviselők az Ukrajna elleni teljes körű orosz inváziót megelőzően következetesen hasonló állításokra hivatkoztak az „orosz népről” és a Russzkij Mirről, hogy ezzel igazolják az Ukrajna elleni orosz agressziót, miközben csorbítják Ukrajna szuverenitását és területi integritását, és tagadják az ukrán etnikai identitás létezését. Kirill tehát a Kreml utasítására a „szentháromság-tan” kodifikálásának ötletére adott reakciókat méri fel. A Kreml hivatalos orosz politikaként kodifikálhatja ezt a doktrínát.
Kirill pátriárka erőteljesen hangsúlyozta, hogy Oroszországnak szüksége van a hagyományos családi értékekre és egy korszerűsített migrációs politikára Oroszország jelenlegi demográfiai válságának ellensúlyozására. A ROC parlamenti képviselője Oroszország fő egzisztenciális fenyegetésének nevezte Oroszország demográfiai válságát, és a stabil demográfiai növekedést kritikus nemzetbiztonsági prioritásként jellemezte. Azon nézetnek adott hangot, miszerint Oroszországnak arra kell törekednie, hogy a következő 100 évben 600 millió főre növelje népességét (ami nagyjából 450 milliós növekedést jelent), és egy sor olyan intézkedést vázolt fel, amelyekkel Oroszország az elképzelései szerint képes lenne elérni ezt a monumentális feladatot. A „hagyományos nagycsalád” és a hagyományos családi értékek újjáélesztésére szólított fel Oroszországban – megismételve Vlagyimir Putyin orosz elnöknek azt a kijelentését, amely szerint 2024 a „család éve” lesz – ez a közelmúltban tartott nagy országos beszédében hangzott el. Kirill azt állította, hogy az orosz kormánynak el kellene ismernie a családot és annak jólétét Oroszország „fő nemzeti fejlesztési céljaként” és „stratégiai nemzeti prioritásként”, és ennek megfelelően módosítani kellene Oroszország fő stratégiai tervezési dokumentumait. A ROC képviselője felszólította az orosz populáris kultúrát, hogy teremtsen „családkultuszt” a társadalomban, és különböző gazdasági előnyöket javasolt, amelyeket az államnak a nagyobb családok ösztönzésére kellene bevezetnie. Azt állította, hogy egy új állami migrációs politika szintén kulcsfontosságú a „hatékony” demográfiai politika szempontjából. Kifogásolta, hogy az oroszul nem beszélő, az orosz történelmet és kultúrát nem értő, az orosz társadalomba beilleszkedni nem tudó migránsok „deformálják” Oroszország egységes jogi, kulturális és nyelvi terét. Azt állította, hogy a migráns munkaerő „ellenőrizetlen” beáramlása csökkenti az „őslakosok” bérét és a munkához való hozzáférést, valamint hogy a „zárt etnikai enklávék” a korrupció, a szervezett bűnözés, a szélsőségek és a terrorizmus „táptalaját képezik”. Egy sor politikai ajánlást tett, amelyeket Oroszországnak prioritásként kellene kezelnie egy új migrációs politikában, beleértve az alacsony képzettségű külföldi munkaerő „jelentős” korlátozását, a foglalkoztatás és a magas jövedelem garanciáit az orosz állampolgárok számára, az orosz etnikumúak és más oroszországi őslakosok jogainak és érdekeinek védelmét, a „honfitársak” tömeges hazatelepítését Oroszországba, valamint a magasan képzett, Oroszországhoz lojális és az orosz társadalomba integrálódni kész külföldi szakemberek betelepítését.
A pátriárka demográfiai és migrációs politikai javaslatai továbbra is rávilágítanak arra, hogy a Kreml hogyan küzd a migránsokkal kapcsolatos következetlen és ellentmondásos politikával és a lakosság ultranacionalista rétegeinek érdekeivel. Bizonyos orosz tisztviselők és ultranacionalista hangadók a közelmúltban a Crocus City Hall elleni terrortámadást követően migránsellenes politika bevezetésére szólították fel Oroszországot, de az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy Oroszország valószínűleg nem fog olyan korlátozásokat bevezetni, amelyek csökkentenék az országban tartózkodó migránsok számát, mivel a nemzetgazdaság továbbra is nagymértékben támaszkodik a migránsokra a hazai munkaerőhiány ellensúlyozása és a munkaerő-generálási erőfeszítések terén. Putyin 2023 decemberében azt állította, hogy Oroszország „külföldi honfitársai” azok, akik történelmi, kulturális vagy nyelvi kötődéssel rendelkeznek Oroszországhoz, és a ROC parlamenti képviselője úgy tűnik, hogy azt sugallja, hogy az ilyen „honfitársak” Oroszországba való hazatelepítése nagy erőforrás lehetne, amelyet Oroszország a demográfiai válság megoldására felhasználhatna. Kirill néhány egyéb politikai ajánlása azonban ellentmondásos módon éppen azon migránsok némelyikének korlátozását célozza, akik Putyin „külföldi honfitársai” definíciója alá tartoznának. A Russzkij Mirrel kapcsolatos megközelítés pedig egyenesen ellentmondani látszik Putyin korábbi meghatározásának, amely egy sokszínű és befogadó orosz polgári nacionalizmust tételez fel.
Úgy tűnik, hogy Kirill pátrirárka a Kreml korábban párhuzamos narratív törekvéseit egy viszonylag egységes ideológiává egyesíti, amely a nemzeti identitásra és a demográfiai feltámadásra összpontosít, és amely az oroszoknak a nemzeti megfiatalodás időszakát ígéri a társadalmi és polgári kötelezettségekért cserébe. Kirill ugyanakkor kiemelte, hogy „az orosz nép egységének helyreállítása” az ukrajnai háború révén Oroszország túlélésének és sikeres fejlődésének kulcsfontosságú feltétele a 21. század folyamán. Ez a helyreállításra való felszólítás egyenlő az ukrán nemzet teljes körű megsemmisítésével és Oroszországba való beolvasztásával. Kirill célja tehát, hogy a „szentháromság-doktrína” koncepciója révén a fehérorosz nemzetiségűeket is beolvassa az orosz nemzetbe, miközben más „honfitársait” tömegesen külföldre repatriálja. A pátriárka felhívása, hogy az oroszok vállalják a felelősséget a folyamatosan növekvő születési arányszámokért és a demográfiai katasztrófa elhárításáért, hasonlóképpen azt ígéri az oroszoknak, hogy az orosz szuverenitás és identitás a 21. században is fennmarad. Ezek az erőfeszítések, amelyek célja Oroszország ellenőrzésének kiterjesztése azok felett, akiket a Russzkij Mir részének tekint, akár tömeges hazatelepítéssel, akár erőszakos eszközökkel, mint például Oroszország ukrajnai hódító háborúja, ugyanazt a célt szolgálják, mint az oroszoknak szóló felhívások a születésszám növelésére – Oroszország teljes népességének növelését olyan emberekkel, akiket az ultranacionalisták „orosznak” tekintenek. Kirill azzal érvelt, hogy egy stabil és szuverén Russzkij Mir létrehozása az orosz állam fennhatósága alatt gazdasági lehetőségekhez és Oroszországnak a többpólusú világrend egyik vezető központjaként betöltött szerepéhez vezet. Kijelentette, hogy a Russzkij Mir tipikus megtestesítője az ígért nemzeti megfiatalodás után egy három- vagy többgyermekes orosz család lesz, saját családi házzal, amely az egyszerű oroszoknak jövőbeli társadalmi-gazdasági előnyöket kínál a most javasolt ultranacionalista ideológia támogatásáért és Oroszország Ukrajnával és Fehéroroszországgal való „egyesülésének” megvalósításáért cserébe. Ez az ideológia az orosz nemzetbiztonságot kifejezetten az elképzelt és vitatott orosz nemzet és az orosz demográfiai növekedés megőrzéséhez köti, és a Kremlnek bővített indoklást kínál a szomszédos országok és a Nyugat elleni agresszióra az elképzelt Russzkij Mir általános méretének és növekedésének védelme érdekében. A Kreml dönthet úgy, hogy jelenleg nem csatlakozik nyilvánosan teljes mértékben a ROC képviselője által javasolt ultranacionalista ideológiához, de nagy valószínűséggel kölcsönözni fog belőle, és kihasználja azt, hogy támogatást szerezzen az ukrajnai háborús erőfeszítésekhez, valamint az Oroszország szomszédai és a Nyugat elleni jövőbeli agressziós cselekményekhez.
Nos, csak ismételni tudom: 2022 márciusában Szergejcev, Dugin vagy a RIA Novosztyiban Viktoria Nyikifororva írta, beszéltek ilyesmiket, egy Dugin-idézet meg is ragadt az emlékezetemben, akkora marhaság volt „Kijev ostroma örök” – aztán lám csak, mégsem örök, mert elkergették az ostromlókat Kijev alól. Itt két lehetőség van. Kirill vagy Putyin tudtával és engedelmével tartotta meg ezt a – nevezzük nevén, fasisztoid – beszédet, és akkor nagy a baj, vagy Putyin nem tud a dologról, és akkor szónyeg szélére fog állni emberünk, amúgy Marx, mármint Groucho Marx szellemében:
– Miket beszélsz te itt össze nekem az Orosz Népek Világtalálkozóján, durak?
– Vase Velicsesztvo, ezek az elveim. De ha parancsolod, azonnal lehetnek másfélék is…
Szele Tamás
