Most, amikor ezeket a sorokat írom, beláthatatlan embertömeg hömpölyög a Bajcsy-Zsilinszky úton egy beláthatatlan jövő felé, mármint itt, Budapesten, én viszont nem hömpölyöghetek velük, mert ha megteszem, egyrészt nincs újság, és az nem lenne jó, másrészt pillanatnyilag nincs hömpölyöghetnékem. Ez a krónikás munkájának átka: megírni lehet az eseményeket, tudósítani róluk még kell is, de részt venni bennük nehéz.
Tehát egyelőre hagyjuk az amúgy is homályos magyar jövőt, hiszen azt sem tudom megmondani, este mi lesz, nemhogy azt: mi lesz a választások idején, azt meg főleg nem, hogy a jelenlegi magyar kormány mit fog kezdeni a kialakult helyzettel (bár az a tippem, hogy tépni fogja a haját és magas hangon sikoltozik majd), és lássuk, mi a helyzet az orosz kormánnyal, ami most van alakulóban. Nagy meglepetésekre senki se számítson azonban, Putyin nem szeret maga körül új arcokat látni. Az orosz kormányalakításról és a majdnem olyan fontos moszkvai önkormányzati választásokról (igen, valóban majdnem olyan fontosak: Moszkvában tizenkétmillióan laknak) Andrej Percev elemzését fogadhatjuk el a leghitelesebbnek. Akkor lássuk, mit mond a nem csak bennfentes, de jó tollal is megáldott Percev kolléga?
Kormányalakítás
Április 3-án Mihail Misusztyin miniszterelnök megtartotta éves beszámolóját az Állami Duma tagjai előtt. A Miniszteri Kabinet és vezetője számára az esemény egyfajta összegzése volt a munkájuknak és az új évad előzetese. Májusban, közelgő beiktatása után Vlagyimir Putyinnak fel kell oszlatnia a jelenlegi kormányt, és jóváhagyásra kell javasolnia az Állami Dumának a miniszterelnök-jelöltet, a Dumának pedig viszont jóvá kell hagynia a miniszterelnök által javasolt képviselőket és minisztériumi vezetőket. Az Állami Duma formális jogköreit a minisztertanács megalakításában a 2020-as alkotmánymódosítások bővítették ki. A szövetségi képviselők jogot kaptak arra, hogy ne csak a miniszterelnök jelölését hagyják jóvá, hanem a beosztottjaiét is.
Természetesen a kormány összetétele teljesen más helyen és időben fog kialakulni: Putyin belső köre azzal lesz elfoglalva, hogy bonyolult tárgyalásokat (vagy inkább alkudozást) folytasson a politikai eliten belül a miniszteri posztokról. Elképzelhetetlen, hogy az Állami Duma, ahol az „Egységes Oroszország” párt tagjai élvezték alkotmányon túli többségüket, megtagadja az elnök vagy környezete által javasolt személyiségek bármelyikének kinevezését. De magát a rituálét törvény írja elő, és a Duma elnöke, Vjacseszlav Volodin, a tapasztalt udvari ember, bőségesen élt vele. Volodin köszönetet mondott Misusztyinnak és a kormány egyes tagjainak (például Denisz Manturov miniszterelnök-helyettesnek és Dmitrij Patrusev mezőgazdasági miniszternek), és arra kérte a képviselőket, hogy tapsolják meg azokat a tisztviselőket, akik különösen kitüntették magukat (például az ifjabb Patrusevet). Volodin kiemelte Dmitrij Grigorenkót, a miniszterelnöki hivatal vezetőjét, aki közel állt Mihail Misusztyinhoz. Maga a kormányfő is dicsérte beosztottjait, és Marat Husznullin, az építésügyi miniszterelnök-helyettes, Putyin egyik kedvence külön dicséretet kapott tőle. Még a kommunisták is (akik pedig általában a kormány kritikájával próbálják demonstrálni ellenzékiségüket anélkül, hogy a Kremlt merészelnék támadni) dicshimnuszokat zengtek a kabinetről.
Misusztyin éves jelentése és a miniszterelnök, a miniszterek és a duma képviselőinek viselkedése annak felolvasása során sokat elárulhat arról, hogy az elit milyen várakozásokkal tekint az esetleges májusi átszervezések elé. Vjacseszlav Volodin gyakran próbál rájátszani felettesei hangulatára és előre jelezni döntéseiket. Nagy elismeréssel beszélt Mihail Misusztyinról (akinek újbóli miniszterelnöki kinevezését nem sokan vonják kétségbe az elit körében), és dicsérte a kormány bizonyos alakjait is: az elitcsoportok pártfogoltjait vagy magának a Miniszteri Kabinet elnöki környezetének képviselőit. Így az Állami Duma elnöke ismét a „parlament urának” szerepét játszotta Misusztyin előtt, demonstrálva személyes lojalitását (a miniszterelnök hagyományosan a legesélyesebb elnöki utódnak számít a státusz szempontjából). Ugyanakkor pozitív jeleket küldött az elnök kegyeit élvező Husznullinak is, valamint két hipotetikus utódnak, akik befolyásos csoportokat képviselnek: Manturovnak (aki a Roszteh embere) és az ifjabb Patrusevnek. Volodin ezzel azt is megmutatta, hogy nem hagyta el egyik fő feladatát: a manipulátor és politikai technológus szerepét.
A házelnök nem fukarkodott a bókokkal, remélve, hogy a befolyásos tisztviselők nem hagyják cserben a „parlament urát”, és segítenek neki talpon maradni. És Misusztyin beszámolójának köszönhetően arra következtethetünk, hogy az orosz elit arra számít, hogy ő egyelőre marad a posztján (valóban, ki más tudna foglalkozni a Putyin által beszédében bejelentett adóemelésekkel, mint a Szövetségi Adószolgálat korábbi vezetője?) Az sem kétséges, hogy Marat Husznullin továbbra is miniszterelnök-helyettes marad, és a Roszteh ráveszi Denisz Manturovot, hogy hosszabbítsa meg a megbízatását. Az is logikusnak tűnik, hogy Misusztyin megtartja a kormánystáb főnökét, Dmitrij Grigorenkót. Ebben az értelemben a miniszterelnök beszéde és az egész előadás körülötte az ő diadalának tekinthető: az ország második számú emberének szerepe vitathatatlan, kegyeit keresik a státusfigurák, akik nem haboznak hízelegni a miniszterelnöknek. De a kormány beszámolója az Állami Duma elnökének, Vjacseszlav Volodinnak a diadalaként is jellemezhető, aki megtalálta az orosz hatalmi vertikumban még nem túl gyakori moderátor-ceremóniamester szerepét. Háborús időkben, az „összetartás és egység” idején, amikor a rendszer bármilyen komoly kritikáját gyakorlatilag hazaárulással teszik egyenlővé, ez a közhízelgő szerep nem egyszer jöhet jól.
Moszkvai Városi Duma: semmi más, csak kvóták és még több kvóta
A moszkvai hatóságok hajlamosak olyan politikai és technológiai megoldásokat alkalmazni, amelyeket aztán a Kreml is elfogad. A leglátványosabb és legegyértelműbb példa erre az elektronikus szavazás. Először Moszkvában vezették be, ahol a polgármesteri hivatal azért küzdött, hogy jelöltjeit 2019-ben megválasszák a moszkvai városi dumába. Akkor a 45 körzetből 20-ban az Alekszej Navalnij „Okos szavazás” projektje által támogatott (többnyire kommunista párti) jelöltek nyertek. Két évvel korábban számos olyan településen, ahol helyi választásokat tartottak, az ellenzéki képviselők is mandátumhoz tudtak jutni, sőt egyes körzetekben az ellenzék a képviselői helyek többségét is megszerezte. A polgármesteri hivatal keményen dolgozott, hogy felkészüljön a 2021-es állami dumaválasztásra: a városban bevezették az elektronikus szavazást, és a hatóságok gondoskodtak arról, hogy az általuk ellenőrizhető választók többsége (főként a közszféra alkalmazottai: tanárok, orvosok, bürokraták stb.) félig önkéntes alapon – azaz nyomás alatt – regisztráljanak az elektronikus szavazásra. A főváros számos egyéni választókerületében a szavazóhelyiségekben tartott szavazás eredményei szerint ismét az ellenzéki jelöltek győztek, de az elektronikus szavazás az „Egységes Oroszország” pártnak vagy más, a kormány által támogatott pártok jelöltjeinek juttatta a győzelmet. Ebben talán az ellenőrzés érzése is szerepet játszott: az emberek úgy vélték, hogy az elektronikus szavazási rendszer lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy ellenőrizzék, hogy szavaztak-e és hogyan, ezért kipipálták az előírt négyzeteket. Lehet, hogy közvetlen manipulációról és csalásról is szó volt. De tény, hogy a távoli e-szavazási rendszer miatt Moszkva hivatalosan már nem ellenzéki régió. Az elnökválasztás idejére az e-szavazás már 29 régióra terjedt el, a 2026-os országgyűlési (mert a Duma tulajdonképpen helyi vagy össz-orosz parlamentet jelent) választás kampányára pedig az egész országra ki fog terjedni. A jelek szerint a moszkvai polgármesteri hivatal a moszkvai városi dumaválasztáson újabb modellt készül bemutatni a szövetségi kormánynak.
A városvezetés pártfogoltjai választási kampányának körvonalai már világosak: mindannyian az „Egységes Oroszország” párt színeiben indulnak majd (Szergej Szobjanyin már a 2023-as moszkvai polgármester-választáson is a hatalom pártjának színeiben indult, bár korábban inkább az önjelöltséget preferálta). A rendszerszintű ellenzék pártonként egy vagy néhány mandátumot kap, ha a polgármesteri hivatal arra érdemesnek ítéli a pártot: például ha az adott pártnak van némi támogatottsága, amit a hatalomhoz közel álló szociológiai központok által végzett felmérések mutatnak ki. Természetesen a városvezetés politikai tömbje lesz az, amelyik meghatározza, hogy melyik (előre egyeztetett) jelöltet szeretné a fővárosi parlamentben látni. Ez a kvótarendszer megoldja a rendszerváltó pártok csökkenő népszerűségének problémáját. Vlagyimir Putyin megszokta a parlamenti ellenzék jelenlegi struktúráját, ez egyértelmű és kényelmes számára. A kvóták jó eszközt jelentenek az elnöknek tetsző rend fenntartása érdekében. Ráadásul a moszkvai választásokon könnyebb biztosítani a kvótákat, mint a szövetségi és más regionális választásokon. A moszkvai városi duma teljes egészében egyéni választókerületekből áll, és sokkal könnyebb biztosítani, hogy egy adott jelöltnek az adott körzetben a legjobb feltételeket biztosítsa a kampányához. Ahhoz, hogy egy rendszerváltó párt képviselője bejusson a parlamentbe, mindössze arra van szükség, hogy az „Egységes Oroszország” pártnak ne legyen erős jelöltje, és a hatóságok támogassák az ő kampányát. A polgármesteri hivatal ezt a trükköt már kétszer is véghezvitte Leonyid Zjuganovval, Gennagyij Zjuganov kommunista pártvezér unokájával. A távoli e-szavazás rendszere lehetővé teszi a garantált kvóták megtervezését, amelyek tisztán formális képviseletet biztosítanak. Ez egyrészt semmilyen módon nem veszélyezteti a kormány politikáját (mit tehet három-négy képviselő több mint negyven másikkal szemben, még ha össze is fognak?), másrészt maguk a rendszerváltó „ellenzékiek” sem sértődnek meg. Várható, hogy moszkvai siker esetén a Kreml a kvótarendszert az állami dumaválasztásokra is alkalmazni fogja. Ebben az esetben azonban inkább a pártok képviseletére vonatkozó százalékos kvótákról lesz szó. Elképzelhető azonban, hogy reális népszerűségük további csökkenése esetén a parlament megalakulását át kell majd állítani az egyéni választási rendszerre, ami ismét minden bizonnyal garantálná a kvóták alkalmazását.
Összegezve: lesz orosz kormány, lesz moszkvai önkormányzat?
Lesz.
Milyen lesz?
Pont amilyen az eddigi, csak helyet cserélnek bennük a játékosok.
Lesz változás?
Dehogy lesz.
Azonban ha ugyanezt a magyar kormánnyal és Budapesttel kapcsolatban kérdezné valaki, ebben a pillanatban nincs ember, aki pontos és helyes választ tudna adni.
Meglátjuk.
Szele Tamás
