Szele Tamás: A Béketanács vicinálisa

Különös helyzetben vagyok, ugyanis rájöttem a Trump által alapított Béketanács céljára és értelmére, amiről sejtettem ugyan, hogy nem ártatlan, vagy jóindulatú, de még annál is különlegesebb, mint amit az ember ösztönösen feltételezne róla. Csakhogy a The New York Times egyik írása alapján jöttem rá a dologra, jóllehet az elemzés kicsit másról szól.

Nincs mit tenni, előbb bemutatom az írást, szokásos megjegyzéseimmel, csillag alatt, a bekezdések végén, aztán mondom el, mire jutottam – előre szólok tehát, hogy ennek a mai anyagomnak a végén lesz a lényege és következtetése, aki nem olvassa el odáig, az nem tud meg semmi érdekeset. Ne tessék utólag reklamálni: én szóltam. Akkor lássuk, mit ír a The New York Times.

Kezdjük egy találós kérdéssel.

Azzal vádolják, hogy beavatkozik az európai választásokba. Házkutatást tart újságíróknál, letartóztattatja a kormányellenes tüntetőket, és politikai ellenfelei ellen indít büntetőeljárásokat. Most pedig egy másik nemzet területének elfoglalását tervezi, ki az?

Ez nem Vlagyimir Putyin Oroszországból.

Hanem Donald Trump az Egyesült Államokból.

Moszkva az elmúlt napokban valósággal ünnepelt, amikor Trump elnök Grönland elfoglalására irányuló kampányával veszélybe sodorta a nyugati katonai szövetséget. De az elemzők szerint a világban ellenőrizetlenül hatalmaskodó, ügyeskedő Washington megjelenése kihívások elé állítja Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, aki megszokta, hogy ezt a szerepet játssza.

„Ez a pillanat mindenféle ígéretet és egyben veszélyt is rejt magában Putyin számára” – mondta Fiona Hill, aki a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának orosz és európai ügyeit vezette az első Trump-adminisztráció idején. „Számára ez ugyanolyan bonyolult lesz, mint mindenki más számára.”

Putyin évek óta azzal tesz szert geopolitikai előnyökre, hogy agresszívan dobálózik az orosz hatalommal a globális ügyekben, és nagy katonai, valamint hírszerzési kockázatokat vállal. Egy ugyanígy viselkedő amerikai elnök előnyös Putyinnak, amíg egy véleményen vannak, de egyébként azzal fenyeget, hogy visszafogja befolyását, mert Washington globális katonai és gazdasági ereje meghaladja Oroszországét – mondják az elemzők.

„Az Egyesült Államok lényegében azt mondja: mi veletek vagyunk, orosz barátaink, és ugyanazt tesszük, amit ti – sőt, ugyanúgy!” – mondta Hill asszony.

Ez „új realitást” jelent Putyin számára.*

*Az „új realitás” egy orosz kifejezés tükörfordítása, amit akkor használnak, amikor a megszállt vagy állítólag megszállt területek teljes feladását követelik például Ukrajnától, átvitt értelemben tehát az erőszakkal megszerzett előnyök elfogadtatását jelenti, tehát nem kicsit ironikus a használata ebben az elemzésben.

„A legnagyobb probléma számára az lehet, hogy Trump megpróbálhatja túlszárnyalni őt” – mondta Ms. Hill.*

*Nos, igen: Trump davosi beszédével nem egyszerűen teljesítette a feladatát, hanem kifejezetten túlteljesítette a tervet, mint egy kissé kapatos Sztahanov, aki nem áll meg ezer százaléknál, úgy kell kicsavarni a kezéből a fejtőkalapácsot háromezernél. De ennek is megvan ám a maga oka.

Putyin közel 20 éve szorgalmazza a Washington által uralt „egypólusú világ” megszüntetését. De egy szabályok nélküli globális arénában, ahol minden nemzet igyekszik maximalizálni a hatalmát, az Egyesült Államok sok tekintetben Oroszország fölé magasodik. Azt a hatalmat, amelyet Trump úr az amerikai tech-milliárdosokkal felvonultat, akik világszerte hatalmas befolyással bírnak, Putyin soha nem tudja elérni – jegyezte meg Hill asszony. Ahogyan Trump befolyását sem a globális kereskedelemre.

Eddig Trump második ciklusának nagy része örömöt váltott ki Moszkvában, ami azt mutatja, hogy elnöksége komoly előnyökkel jár a Kreml számára.

Korai lépései az U.S.A.I.D. felszámolására, a Kreml álláspontjainak elfogadására, az Egyesült Államok által finanszírozott médiumok bezárására és az oroszbarát szélsőjobboldali pártok támogatására Európában, egyértelmű lemondást mutattak arról az amerikai politikáról, amely évek óta bosszantotta Moszkvát. Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tavalyi, az Ovális Irodában történt összetűzése még inkább aláhúzta ezt a pontot, hangsúlyozva az európai liberálisok iránti ellenszenvet, amelyet a moszkvai és washingtoni vezetők egyaránt osztanak.

Az oroszországi elragadtatás az elmúlt héten új szintre emelkedett, amikor Trump követelni kezdte a Dániához tartozó autonóm terület, Grönland feletti ellenőrzést, és ezzel Putyin régi célját, az Egyesült Államok és Európa megosztását mozdította elő.*

*Igen, ezek az események az egyesek számára remekül hangzó amerikai–orosz kormányszintű közeledés mérföldkövei voltak, csakhogy Trump nem állt megy ölelkezni, csókolózni, hanem elhúzott a Főelvtárs mellett és ment tovább.

Trump visszalépett attól a fenyegetésétől, hogy erőszakkal elfoglalja Grönlandot, mivel az amerikai tőzsde zuhanórepülésbe kezdett. Az epizód azonban megoldatlan válságot idézett elő a NATO-n, azon a katonai szövetségen belül, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei 1949-ben hoztak létre, hogy korlátozzák Moszkva európai befolyását.

Putyin szerdán azt mondta, hogy ami Grönlandon történt, annak Oroszország számára nincs jelentősége, és azt javasolta, hogy Trump kössön egyezséget a terület megvásárlásáról. Putyin Dániát, Ukrajna egyik legnagyobb európai támogatóját is ostorozta, mondván, hogy Koppenhága kegyetlenül, gyarmatként kezelte a területet.*

*Bezzeg az Oroszországi Föderáció ilyesmire sosem lenne képes. Oh wait, no...

Mióta Trump visszatért a Fehér Házba, Putyin arra összpontosít, hogy a Kreml-barátabb washingtoni kormányzat érkezését felhasználja ukrajnai céljainak elérésére.

Az elemzők szerint az orosz vezetőnek a jelek szerint az a szándéka, hogy biztosítsa azokat az előnyöket, amelyeket az Egyesült Államokkal való megújult kapcsolat jelentene Moszkva számára Trump elnöksége alatt anélkül, hogy feladná az Ukrajnával kapcsolatos alapvető követeléseit.

Ez követelte meg, hogy visszalépjen, amikor Trump úr a világ más részein keresztezte az orosz érdekeket.*

*És lám csak: most már Putyin mozog kényszerpályán!

Az elmúlt három hétben, mióta az amerikai hadsereg megtámadta Venezuelát és elfogta Nicolás Maduro elnököt, Putyin még egyszer sem említette nyilvánosan a venezuelai vezető nevét. Amikor az Egyesült Államok ebben a hónapban lefoglalt egy orosz zászló alatt közlekedő, az Atlanti-óceánon át menekülő olajszállító tankhajót, Putyin nem szólt semmit.

Az orosz vezető tavaly félreállt, amikor Izrael és az Egyesült Államok csapásokat mért Iránra, és csak egy keménykedő nyilatkozatot adott ki az ügyben.*

*Ezt nem is fogják neki elfelejteni az ajatollahok, főként, hogy még a szerződésben lekötött fegyverszállítmányokat is leállíttatta.

Ebben a hónapban megesküdött, hogy megvédi Kuba szuverenitását, miután Trump elzárta a szigetország venezuelai olajellátását, és azt mondta, hogy a szigetország kormánya „álljon készen a bukásra”. Nem világos azonban, hogy Putyin szembe szállna-e a Fehér Házzal, hogy megmentse Moszkva régi szövetségesét, különösen, ha Trump még mindig közvetít az ukrajnai tárgyalásokon.

„Vegyes a kép, ha Moszkva szemszögéből nézzük” – mondta Thomas Graham, aki George W. Bush elnök alatt a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának Oroszország-politikáját irányította.

„Igen, jó látni számukra az Egyesült Államok és Európa közötti feszültséget, és a transzatlanti szövetség felbomlását, amire Oroszország évtizedek óta törekszik” – mondta. „De aggodalomra ad okot, hogy az Egyesült Államok hogyan fogja a saját katonai és gazdasági erőit a világ minden táján bevetni azokon helyeken, ahol orosz érdekeltségek vannak”."

Graham szerint egy olyan világban, ahol minden a nyers hatalomról szól, Putyinnak komolyan aggódnia kell amiatt, hogy Oroszország képes-e lépést tartani Kínával és az Egyesült Államokkal.*

*Nyilván nem képes, főleg gazdasági okok miatt, de attól még nagyon messze áll akár Kína, akár az Egyesült Államok is, hogy katonai szempontból dominálhasson a bolygó felett. Az viszont mindenképpen tény, hogy hármuk közül az Oroszországi Föderáció áll a legtávolabb a világuralom lehetőségétől.

Az orosz vezetőnek most azzal kell szembenéznie, hogy meghívást kap Trump „Béketanácsához” való csatlakozásra, ami azzal fenyeget, hogy aláássa azt a globális hatalmat, amelyet Moszkva az ENSZ Biztonsági Tanácsában elfoglalt állandó helyével gyakorol. Hivatalosan Putyin azt mondta, hogy Oroszország tanulmányozza a kérdést, és még nem döntött.

Trump Venezuelától Grönlandig igyekszik növelni az amerikai befolyást a nyugati féltekén, de nincs semmi jele annak, hogy megállna itt, és átengedné Európát Moszkva befolyási övezetének – jegyezte meg Graham.

„Trump gondolkodása nem ismeri a befolyási övezetek fogalmát” – mondta Graham. „Alapvetően mindent meg akar szerezni, amit meg tud védeni”.

Eddig a The New York Times írása, most jön az én gondolatmenetem.

A Béketanács nem egyéb, mint egy csapda, melyet azonban Trump nem okvetlenül az ellenségeinek, hanem sokkal inkább a barátainak állított.

Kezdjük azzal, hogy az ENSZ valóban olyan kevéssé hatékony, hogy már régóta nyugodtan nevezhetjük sóhivatalnak. A második világháború nyomán kialakult egyensúly- és konszenzuskereső nemzetközi diplomácia fóruma kellett volna legyen ez a szervezet, különös tekintettel a Biztonsági Tanácsára, amelynek határozatai a tagállamok számára jogilag kötelező érvényűek. Az állandó BT-tagok, vagyis az Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és az Oroszországi Föderáció (a Szovjetunió jogutódjaként) egybevágó szavazatával születnek a BT döntései, tehát az állandó tagállamoknak nem valódi vétójoga van, hanem mindegyikük megteheti, hogy valamit nem szavaz meg, így az ügyben nem is lesz döntés. Ez viszont a gyakorlatban mégis egyenértékű a vétóval, csak épp nem már megszületett határozatra vonatkozik, tehát nevezzük mi is így, hiszen a köznyelvben is ez a forma honosodott meg.

Ez viszont megbénítja a szervezetet, amit nagyon jól láthatunk is az Ukrajna elleni teljes körű invázió esetében: az orosz vétójog miatt nem lehet hatékony intézkedéseket hozni a Kreml politikája ellen. Szóval, a demokráciának és a játékszabályoknak is vannak hátrányai, kérem.

Ezzel szemben az aktuális orosz–amerikai–kínai törekvések pont a konszenzus- és egyensúlykereső diplomáciát próbálják meg eltemetni: az eredetileg putyini-dugini „többpólusú világrend” lényege az volna, hogy habár minden kakas úr lenne a maga szemétdombján, a legkisebb is, a világ az említett három nagyhatalom köré csoportosuló befolyási övezetekre oszlana, és ez a három orwelli birodalom törvényszerűen állandó harcban állna egymással a perifériákon, de nem gyilkos, totális háborúban, épp csak lokális hadjáratok zajlanának, a globális haderő-egyenlőség fenntartása céljából. Hiszen akármelyikük erősödik meg aránytalanul a másik kettőhöz képest, az megszerezheti a világuralmat is. Ezért ebben a jövőképben állandó a harc, de nincs világháború, csak stagnáló párhuzamos befolyási övezetek, amelyek időnként vetésforgó-szerűen váltogatják a szövetségeseiket.

Egyensúly-féleség volna ez is, de a rablók és haramiák egyensúlya.

Az Oroszországi Föderáció nagy híve tehát a világ újrafelosztásának, ugyanis ha fegyverrel akar terjeszkedni, annak léteznek bizonyos akadályai, például, hogy mást ne mondjak, alig négy éve indult el a hadseregük a szomszédos Kijevbe, és még mindig nem jutottak el a Krescsatyikig. Putyin is jobban örülne, ha asztalnál tudna birodalmat építeni, ahogyan Hszi Csin-ping is, akinek a gazdasági befolyás kiterjesztése terén komoly tapasztalatai vannak, a katonai erő alkalmazásában viszont nincsenek.

Nem kétséges hogy ebben a világrendben Európának a periféria, az orosz gyarmat vagy – főként a középső és keleti régió esetében – a permanens csatatér szerepét szánják. Hogy ehhez mit szólunk mi, akik itt élünk? Minket senki sem kérdezett.

Az ám, de Donald Trump, aki a legnagyobb gazdasági és katonai potenciál felett rendelkezik a három pokolbugyor közül, csak addig akarja elfogadni ezt a felosztást, míg neki megfelel, jobban szeretné az „aki bírja, marja”-jellegű megoldást, amiben az az övé, amit el tud foglalni és meg tud védeni. Ebben viszont Putyin neki nem lehet ellenfele, ismerve az orosz fegyveres erők kapacitását és állapotát. Ezért enged Moszkva minden kritikus kérdésben Washingtonnak egy bizonyos határig. Pekingnek meg a pénz, a gazdasági függőség miatt.

Voltaképpen még a Béketanács is a „hármas világrend” előkészítésének tűnhet, bár ennél sokkal több.

Ugye, ha ez létrejön és a világ országai kellő számban képviseltetik benne magukat, akkor átveheti az ENSZ helyét, bár a saját játékszabályai szerint, például nincs benne BT, és egyedül Trumpnak van vétójoga, de neki, mint alapítónak élete végéig. Ha a három birodalom egy követ fúj, ez nem is baj, de az „új világrend” egyik lényege pont az, hogy nem fújhatnak mindenben egy követ.

Putyint például most az ENSZ-tagállamok többsége diplomáciai páriának tekinti és karanténban tartja, még ha ez a karantén nem is működik tökéletesen. Mármost, ha az Oroszországi Föderáció belép a Béketanácsba, akkor annak többi tagállama értelemszerűen megszünteti ezt a karantént vele szemben, és Putyin ezek után újra kifogástalan úriemberként jelenhet meg a nemzetközi diplomácia színpadán. Lám csak, milyen jól járna, de – ennek ára volna.

Ugyanis ha az Oroszországi Föderáció belép a szervezetbe, és elfogadja „új ENSZ”-nek, akkor ki is lép a régiből, mert abban már semmi haszna nem lenne a tagságának. Sőt, a régi ENSZ valószínűleg meg is szűnik érdeklődés hiányában. Azonban ezzel Oroszország lemond az ENSZ BT-ben viselt tagságáról és vétójogáról is! A Béketanácsban csak Trumpnak van vétójoga. Tehát ha Putyin ezen az úton akarja tisztára mosni magát, akkor az üzlet, illetve a neki tett ajánlat világos:

„Belépsz és attól kezdve diplomáciai szempontból újra tiszta vagy, de ezzel besoroltad az Oroszországi Föderációt a másodosztályú, tehát vétójoggal nem bíró hatalmak sorába, mert vétójoga csakis az Egyesült Államoknak lehet – vagy nem lépsz be, de akkor szembekerülsz Washingtonnal.”

Nem csoda, hogy Putyin habozik, tétovázik. Kínát eleve meg sem hívták, valószínűleg valaki, akinél Trump az eszét tartja, tudta, hogy Peking azonnal átlátna a szitán és nincs is olyan kényszerhelyzetben, mint Moszkva.

Tehát Putyin most választhat: vagy jegyet vált a céljai elérése érdekében a személyvonat másodosztályára, és viszonylag nyugodtan elérhet elég messze, de ez nem lesz olcsó és hosszú időre meghatározza az egész Oroszországi Föderáció sorsát, vagy nem vált jegyet, és elindul a saját biciklijén, de az útja több aknamezőn és frontvonalakon keresztül vezet.

Az biztos, hogy ezt a csapdát nem Trump találta ki, mert az ő agya nem így működik (már amikor egyáltalán működik), de ő használja fel.

Hogy Magyarország hova váltott jegyet ezen a szerelvényen, az világos. A postavagon biciklitárolójába, egy háromlábú sámlira. És azt sem tudja, hova tart a személyvonat.

Ami szerencsére még el sem indult.

Sőt, az sem biztos, hogy valaha elindul.

De ha mégis nekilódul, mindenki csapdába kerül, aki felült rá.

Erről még kihajolni is veszélyes lesz.

És a vészfék a mozdonyvezető zsebében van.

Szele Tamás