Szele Tamás: A bezárkózó Amerika
Aki azt hiszi, hogy az Egyesült Államok politikai rendszere válságba került, annak igaza van: de aki úgy gondolja, ennél már nem lehet rosszabb a helyzet, az nagyot téved. Mint a WIRED elemzése kimutatja, könnyen meglehet, hogy a legborzalmasabb intézkedések még hátra vannak és ezekből egyelőre nem sokat láttunk.
Amikor Donald Trump egy évvel ezelőtt megkezdte második elnöki mandátumát az Egyesült Államokban, az erőszakos milíciák és a radikális szélsőjobboldali csoportok tagjai, akik éveken át azt a hazugságot hangoztatták, hogy a 2020-as választásokat manipulálták, készen álltak arra, hogy támogassák az elnököt egyik fő kampányígéretének megvalósításában: a tömeges kitoloncolásokban.
„Hajlandó vagyok segíteni” – mondta akkoriban a WIRED-nek Richard Mack, egy volt seriff, aki megalapította a szélsőjobboldali Alkotmányos Seriffek és Békebírók Szövetségét, azt állítva, hogy kapcsolatban áll Tom Homannal, azzal az emberrel, akit Trump „a határok cárjává” nevezett ki. Tim Foley, a magát „nem kormányzati szervezetnek” nevező Arizona Border Recon vezetője szintén azt mondta, hogy kapcsolatban állt a kormányzat tisztviselőivel. William Teer, a szélsőjobboldali texasi Three Percenters milícia akkori vezetője levélben ajánlotta fel segítségét Trumpnak. Homan még a Proud Boys egyik tagszervezetével is találkozott a választások után, derült ki a Southern Poverty Law Center (Déli Szegénységellenes Jogi Központ) jelentéséből. A találkozóról szóló beszámolók szerint a deportálásokról tárgyaltak.
Annak ellenére, hogy mindezek a milícia-vezetők és szélsőjobboldali szélsőséges csoportok nyálcsorgatva várták, a percet, amikor az amerikai városok utcáira vezényelik őket, hogy fegyverrel a kezükben összetereljék a bevándorlókat, a hívás sosem érkezett meg.
Ehelyett a Trump-kormányzat olyannyira átalakította a szövetségi kormányzatot, hogy nincs szükség a kormányon kívüli szélsőjobboldali formációkra ahhoz, hogy traumatizálják és terrorizálják a bevándorló közösségeket országszerte. Ehelyett a bevándorlási és vámhatóságot (ICE), a vám- és határvédelmet (CBP), az FBI és a DEA ügynökeit, az állami és helyi rendfenntartó erőket és másokat magában foglaló, jelentősen megnövelt szövetségi erőkre támaszkodik. Ezt az újonnan megnövelt állományt nem csak a hatalmas mennyiségű készpénz beáramlása bátorítja, hanem a Fehér Ház hallgatólagos jóváhagyása is, tehát bármit megtesznek, amit szükségesnek tartanak Trump eszeveszett deportálási céljainak eléréséhez.
„Most azt látjuk, hogy a Trump-kormányzat gyakorlatilag átrendezi a szövetségi kormányzatot a tömeges deportálások támogatására” – mondja Nayna Gupta, az Amerikai Bevándorlási Tanács politikai igazgatója. „Ez azt jelenti, hogy a bűnüldözési forrásokat több olyan ügynökségtől is elvonták, amelyek korábban soha nem foglalkoztak kisebb mértékű bevándorlási letartóztatásokkal, így most már csak a bevándorlók profilozására és letartóztatására összpontosítanak.”
Bármilyen pusztító is volt az elmúlt 12 hónap az amerikai bevándorló közösségek számára, a szakértők szerint a legrosszabb még hátravan. A CBP-t, amely dokumentáltan megsértette az emberi jogokat, a bevándorlási szigorítások élére állítani több, mint riasztó.
„Szerintem még csak a kezdet kezdeténél tartunk” – mondja Naureen Shah, az Amerikai Polgári Szabadságjogi Unió kormányzati ügyekért felelős igazgatója. „Szerintem még nem láttunk semmit. Az elkövetkező hónapokban drámai mértékben fognak fokozódni az intézkedések”.
Trump 2024-ben azzal az ígérettel kampányolt, hogy második hivatali ciklusa alatt „az ország történetének legnagyobb deportálási műveletét” indítja el, és néhány nappal azután, hogy januárban visszatért az Ovális Irodába, több olyan elnöki rendeletet is aláírt, amelyek célja az volt, hogy teljesítse támogatói követeléseit.
A Trump deportálási programjának végrehajtásával megbízott személy a Belbiztonsági Minisztérium (DHS) titkára, Kristi Noem volt, aki a kormányzás első hónapjait bevándorlási ügynökként töltötte. Ebben Homan és „árnyéktitkára”, Corey Lewandowski segítette őt. A színfalak mögött azonban a bevándorlási politikát a Fehér Ház politikai kabinetfőnök-helyettese, Stephen Miller diktálja, aki régóta támogatja a fehér felsőbbrendűségi eszméket. Az elmúlt hónapokban ez a kormányzat zöld utat adott a korábban védett helyeken – például iskolákban, bíróságokon és kórházakban – végrehajtott razziáknak; olyan országokba toloncoltak k embereket, amelyekhez nem volt semmilyen kötődésük anélkül, hogy megfelelő eljárást indítottak volna; és választott tisztségviselőket tartóztattak le. Amikor az emberek visszavágtak, a kormányzat az amerikai városok utcáira vezényelte a hadsereget, hogy felvegye a harcot a tüntetők által elkövetett erőszakos cselekmények szinte nem is létező veszélye ellen.
Aztán júliusban, az „Egyetlen nagy, gyönyörű törvényjavaslat” részeként Trump 170 milliárd dollárt hagyott jóvá a bevándorlás és a határrendészet finanszírozására a következő négy évre, amelyből 75 milliárd dollár közvetlenül az ICE-nek jut. Nem volt szükség önkéntes milíciák vezetőire vagy bevándorlásellenes szélsőségesekre.
A törvényjavaslat elfogadása után az Amerikai Bevándorlási Tanács nonprofit szervezet azt állította, hogy „az új anyagi támogatással az ICE a történelem legnagyobb összeggel finanszírozott szövetségi bűnüldöző szerve lett”. Ez „közel hozná a valósághoz a kormány azon törekvését, hogy a szövetségi kormányzatot úgy alakítsa át, hogy elsősorban a bevándorlási szabályok betartatására összpontosítson” – írta az AIC.
A bevándorlói közösségek rettegéséből tőkét kovácsolva a Fehér Ház és a DHS hivatalos fiókjai videók, mémek és MI-slágerek-némelyikük a szélsőséges közegeken kívül érthetetlen- közzétételéveldokumentálták tetteiket a hivatalos közösségi média fiókokban.
Richard Mack, aki állítása szerint még tavaly ősszel is kapcsolatban állt Homannal, nem játszott semmilyen hivatalos szerepet a kitoloncolási törekvésekben. A helyi seriffeket és más bűnüldöző szerveket azonban bevonták abba, hogy elvégezzék helyettük az ICE munkáját: kihallgassanak mindenkit, akit azzal gyanúsítanak, hogy illegálisan tartózkodik az országban, állampolgársági iratokat követelnek, letartóztatják az illegális bevándorlókat és a helyi börtönökben tartják fogva őket, amíg az ICE ügynökei meg nem érkeznek, hogy elvigyék őket.
„Nemcsak a szövetségi kormányt kannibalizálják, hanem országszerte kiépítik csápjaikat a városokban és államokban a 287g program radikális változatán keresztül, amely az állami és helyi bűnüldöző szerveket használja fel a bevándorlók kitoloncolására” – mondja Shah.
Egy évvel ezelőtt mindössze 125 ügynökség csatlakozott a 287g programhoz. November 25-re ez a szám több mint 1200-ra emelkedett. „Úgy próbálják kezelni, mint miniatűr ICE-okat szerte a közösségeinkben” – teszi hozzá Shah.
És mégis, mindazok ellenére, amit a Trump-kormányzat tett, ennyi még mindig nem volt elég a szavazóbázisának.
„Az adminisztráció nem gondolja komolyan az intézkedéseket” – mondta októberben Nick Fuentes, egy szélsőjobboldali fehér nacionalista influenszer, aki nemrég majdnem polgárháborút robbantott ki a GOP-on belül, kritizálva az adminisztráció deportálási eredményeit.
A jobboldali Heritage Foundation agytröszt novemberben közzétett jelentése ugyanerre a következtetésre jutott, rámutatva, hogy a Trump-kormányzat „jelentősen elmaradt” attól a kitűzött céljától, hogy meghaladja Dwight Eisenhower elnök 1954-es deportálási programját. Ennek orvoslására a jelentés egy szélesebb körű, minden bevándorlót megcélzó megközelítés elfogadását javasolja a munkahelyi ellenőrzések drámai növelésével – vagy az Eisenhower-kormányzat módszerének lemásolása érdekében egy-egy „terület lezárásának és megtisztításának rendszerét”.
A DHS azt mondta, hogy a kitoloncolások Trump első évében, amióta újra hivatalban van, rekordokat döntenek, de ezt nehéz megerősíteni, mivel az ügynökség leállította a havi kitoloncolási adatok közzétételét. Az NBC News által megszerzett belső számok azt mutatják, hogy az ICE deportálásai jóval a Trump által követelt számok alatt vannak.
Október végén a kormányzat úgy igyekezett növelni a kitoloncolásokat, hogy az ICE személyzetét országszerte vezető beosztású CBP-ügynökökkel helyettesítette, ami példátlan felhasználása a jellemzően a mexikói és kanadai határokon való járőrözéssel megbízott ügynököknek.
„A határőrség a visszaélések és a büntetlenség kultúrájával jellemezhető ügynökség” – mondja Shah.
„Éveken keresztül embereket bántalmaztak, sőt meg is öltek anélkül, hogy ezért felelősségre vonták volna őket. Elviszik a visszaélések és az idegengyűlölet hagyományát, valamint a büntetlenség érzését az amerikai városok szívébe, és ez katasztrofális a polgári jogok számára.”
A DHS egyik tisztviselője akkoriban a döntést magyarázva az NBC-nek elmondta: „Az alapelv az, hogy a CBP azt teszi, amit mondanak neki, és mivel a kormány szerint az ICE nem végzi el a munkát, a CBP fogja elvégezni”.
A támadás élén Greg Bovino határőr-ügynök áll, aki a Trump hivatalba lépése óta leghírhedtebb bevándorlóellenes akciókban játszott szerepével szerzett magának kétes hírnevet, többek között azzal, hogy egy csapat ügynököt lóháton, katonai személyzet támogatásával vezetett be a Los Angeles-i MacArthur Parkba, ahol gyerekek játszottak. Emellett ő vezette a chicagói kitoloncolási akciókat is, ahol videóra vették, amint könnygázt vetett be a tömeg ellen.
A novemberben kiadott, részben az ICE és a határőrség ügynökei által Chicagóban alkalmazott túlzott erő alkalmazása elleni tiltó végzés meghosszabbításáról szóló határozatában Sara Ellis, az amerikai kerületi bíróság bírája azt írta, hogy Bovino bizonyítékait „nem találta hitelesnek”, hozzátéve, hogy „a háromnapos meghallgatás során kitérőnek tűnt, vagy »tőle elvárható« válaszokat adott a felperesek ügyvédjének kérdéseire, vagy egyenesen hazudott”.
Kezdetben a szakértők aggódtak amiatt, hogy a szélsőjobboldali alkotmányos seriffek közvetlen együttműködése az ICE-szal az emberi jogok esetleges megsértéséhez vezethet, de ezek az incidensek csak azokra az egyes megyékre korlátozódtak volna, ahol ezek a seriffek működtek. A CBP ezzel szemben egy szövetségi ügynökség, amelynek megbízatása immár az egész országra kiterjed.
„Bovino nyilvánvalóan bevándorlóellenes retorikával és múlttal rendelkezik, a Határőrség pedig régóta visszaéléseket követ el és büntetlenséget élvez, valamint nincs semmi tapasztalata a bevándorlási törvények érvényesítése terén az Egyesült Államok belterületén” – mondja Gupta, rámutatva, hogy „példa nélküli, hogy a Határőrség emberei olyan városokban, mint Charlotte, Chicago vagy New York, tömeges letartóztatásokat hajtanak végre olyan közösségekben, amelyek régóta kötődnek ehhez az országhoz”.
Az ügynökség tevékenységének terjedelme és mértéke pedig egyre növekszik, beleértve azt is, hogy a CBP amerikaiak millióinak utazási szokásait figyeli, hogy azonosítsa az általa gyanúsnak ítélt tevékenységeket.
Eközben az ICE tovább bővíti hatókörét, kiépítve egy kitoloncolási árnyék-hálózatot Texasban, és fejvadász cégekkel köt szerződést a bevándorlók felkutatására. Elon Musk úgynevezett kormányzati hatékonysági részlegének munkatársai olyan főadatbázist építettek ki a DHS-ben, amelyet a dokumentumok nélküli bevándorlók megfigyelésére használhatnak.
A WIRED által megszólaltatott szakértők rámutatnak az olyan tömegtüntetésekre, mint a No Kings felvonulások, és az olyan állami törvényhozókra, mint Illinois kormányzója, JB Pritzker, akik szembeszállnak az ICE-szal, mint annak reményt keltő jeleire, hogy Trump tömeges deportálásai visszafoghatók vagy véget érhetnek. De végső soron, mondja Shah, amíg Miller a helyén marad, valószínűleg nagyon kevés dolog fog változni.
Egy évvel ezelőtt a szakértők arra figyelmeztettek, hogy a bevándorlási szabályok betartatásával kapcsolatban a szélsőséges seriffek túlkapásai elszigetelt incidensek lehetnek. Ma már ezek az aggodalmak okafogyottá váltak, tekintve, hogy a Trump-kormányzat Miller vezényletével mennyire radikálisan alakította át a szövetségi kormányzatot a kitoloncolási követeléseik végrehajtása érdekében.
„ Az egyetlen dolog, ami ezt megállíthatná, az volna, ha Stephen Miller nem állna többé a kormányrúdnál” – mondja Shah. „Ő a gonosz zseni, és amíg nála van a hatalom, addig tovább mozgathatja a sakkfigurákat. Nem számít, hogy Tom Homan, Kristi Noem vagy Corey Lewandowski, ezek az emberek mind csak bábuk a sakktábláján”.
Hogy mindez hova fog vezetni? Valószínűleg az Amerikai Egyesült Államok önkéntes elszigetelődéséhez, bezárkózásához. Úgy tesz Trump és adminisztrációja, mint a Ming-dinasztia császára, Jung-lö és utódja, Hszüan-tö, akik egy rövid és ragyogó időszak után, melyben Kína volt Kelet–Ázsia abszolút domináns tengeri és szárazföldi hatalma úgy katonai, mint gazdasági szempontból, sőt, valószínűleg Európát is lepipálta volna rövid idő alatt, úgy döntöttek, leszerelik a Kincses Flottát, beszüntetik az ország külkapcsolatait, sőt, külkereskedelmének zömét is, és kizárólag belügyekkel, valamint a nomád népek elleni védekezéssel fognak törődni. Az eredmény ismeretes: a dúsgazdag és fejlett Égalatti és Földfeletti Középső Birodalomban két évszázad múlva megbukott a Ming-dinasztia, a helyét a mandzsu Csing-ház vette át, további két évszázad alatt pedig a bezárkózó (és meglehetősen önhitt) Kína annyira korrupttá és gyengévé vált, hogy az első és második ópiumháborúban erődítményei kártyavárként omlottak össze a brit flotta csapásai alatt. Azután a XIX. század második és a XX. század első fele gyakorlatilag háborúval telt tajpingok, boxerek, kommunisták, nacionalisták, császári csapatok, japán megszállók és mindenféle színezetű hadurak között – és most is távol állnak az ideálisnak vagy akár csak szabadnak nevezhető társadalomtól, bár legalább az éhínségek megszűntek és viszonylagos béke uralkodik. Ennek az utolsó, meglehetősen kudarcokkal teli hatszáz évnek sok szenvedését megelőzhették volna egy nyitottabb külpolitikával és külkereskedelemmel, de tartósnak bizonyult a Ming-dinasztia tévedése, mely szerint Kína akkora hatalom, hogy nincs szüksége saját magán kívül senki másra, még gyarmatként vagy vazallusként sem.
Valami ilyesféle tévedésben él Donald Trump és adminisztrációja is: egyfajta világhatalmi tudattól megtévesztve az „ideális”, sőt, „fajtiszta” Amerikát próbálják megvalósítani, amely annyira erős, hogy nincs szüksége senkire és semmire saját magán kívül. Ez lehetetlenség, ostobaság, és egyelőre csak annyi valósult meg belőle, hogy Amerika magán kívül van.
Ahogy kamaszkoromban mondtuk: lesz ez még így se.
Szele Tamás