Szele Tamás: A Kharg-sziget veszélyei

Kezd egyre világosabbá válni, hogy Iránt nem lehet kizárólag a levegőből térdre kényszeríteni. Habár Trump elnök erősen szorgalmazza a „béketárgyalásokat”, csak éppen Teherán számára elfogadhatatlan feltételeket szab, Teherán szintén köti az ebet a karóhoz és ők is lehetetlent követelnek Washingtontól. Ebben a helyzetbe szükségessé vált az amerikai szárazföldi erők bevetése is.

Csak hát az nem olyan egyszerű: Irán megszállásához legalább kétszázezer fős hadseregre volna szükség, és ennek még a töredéke sem áll Trump rendelkezésére. A félidős választások előtt különben is roppant népszerűtlen lépés lenne ez, bár ennél lehetne népszerűtlenebb kimenetele is a konfliktusnak, mármint, ha Trump elveszítené. Mindenesetre a Novaja Gazeta Evropa utánanézett a szárazföldi hadműveletek részleteinek, az eredményt a továbbiakban ismertetem, megjegyzéseimet pedig szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

Annak a lehetősége, hogy áthelyezik az amerikai hadsereg 82. légideszant-hadosztályát a Közel-Keletre, amelyről a világsajtó is beszámolt, felerősítette az Irán elleni szárazföldi offenzíváról szóló vitát. E forgatókönyvek középpontjában a Kharg-sziget áll – az ország olajexportjának kulcsfontosságú csomópontja.

Az amerikai főparancsnokság kedden kijelentette, hogy a február 28-i támadások kezdete óta az amerikai repülőgépek és rakéták „több mint 9000 katonai célpontot semmisítettek meg” Irán területén. Ezzel párhuzamosan Washington növeli a régióban lévő erőit: 2200 amerikai tengerészgyalogos indul a Közel-Keletre. Egy tengerészgyalogos expedíciós egység még ezen a héten megérkezik, egy másik pedig már készül a bevetésre. A 82. légideszant-hadosztály parancsnokságának utasítást adtak, hogy egy több ezer fős gyalogsági dandárt küldjön a Közel-Keletre (az amerikai hadseregben a dandár létszáma 2500 és 4000 fő között lehet).

Az amerikai erők áthelyezésével az USA arra törekszik, hogy rákényszerítse Iránt Trump tűzszüneti feltételeinek elfogadására, és elérje a Hormuzi-szoros forgalmának újraindítását – nyilatkozta a Fox Newsnak adott interjúban Michael Eisenstadt, a korábban a washingtoni Közel-Kelet-politikai Intézetben dolgozó, aki korábban a kormány katonai elemzőjeként tevékenykedett.

„Ha Irán elutasítja Trump feltételeit, az katonai lehetőségeket teremt az USA számára” – állítja Eisenstadt, feltételezve, hogy ebben az esetben az amerikai hadsereg megkísérelhetné elfoglalni a területet, például a Kharg-szigetet. Az iráni szárazföldi egységek azonban „tűz alá vehetik a területet, és komoly veszteségeket okozhatnak az amerikai csapatoknak” – figyelmeztet Eisenstadt.*

*Magam is ettől tartok: Irán hazai, ismerős terepen harcol, az IRGC, vagyis a Forradalmi Gárda egységei meglehetőse elszántak és nem mindig tartják be a hadviselés szabályait: nehogy a Kharg-sziget egy modern Iwo Jimává változzon, ahol a szintén elszánt és fanatikus 22 ezer japán katona öt héten keresztül védekezett 70 ezer tengerészgyalogos ellen a második világháború alatt. Ott az ütközet mérlege amerikai részről 6821 halott és 19 217 sebesült volt, japán részről pedig 20 867-en estek el és 1083-an kerültek hadifogságba. Viszont a sziget repülőterére a hatalmas veszteségek ellenére is szüksége volt mindkét félnek. Iwo Jimán győztek az amerikaiak, de hatalmas árat fizettek ezért a diadalért.

Mit tudunk még az amerikai katonák közel-keleti bevetéséről?

A 82. légideszant-hadosztály az amerikai fegyveres erők egyik fő gyorsreagálású egysége. Ez a hadosztály, amely a parancs kézhezvételétől számított 18 órán belül bevethető, a világ bármely pontján végrehajtandó ejtőernyős deszantműveletekre specializálódott. A deszantosok tüzérséggel és harckocsikkal is fel vannak szerelve.

A Reuters adatai szerint a 82. hadosztály egységei Fort Braggben állomásoznak, és még nem született döntés közvetlen részvételükről az iráni területen folyó hadműveletekben: mindenesetre feladatuk a régióban esetlegesen végrehajtandó bevetésekre való felkészülés.

A kontingenst valószínűleg beletartozik Brandon R. Tegtmeier dandártábornok, a hadosztály parancsnoka vezeti, az egységhez tartoznak az ő vezérkari részlegei és a hadosztály gyorsreagálású erőiből álló gyalogsági zászlóaljak.

– Nem publikálják a különböző különleges erők légi átszállítását, amelyek között szerepelhet a legendás „Navy Seals”, a „Delta Force”, valamint a 75. ranger-ezred is – mondja David Sharp katonai elemző a Novaja Gazeta Evropanak adott interjújában. Szergej Migdal katonai szakértő szintén azt állítja, hogy ezeket a különleges erőkhöz tartozó egységeket átcsoportosították a Közel-Keletre.

Sharp hozzáteszi, hogy március 27-én, pénteken Japánból a Közel-Keletre érkezik az amerikai tengerészgyalogság operatív csoportja az amerikai tengerészgyalogság 31. expedíciós hadosztályából. Ez körülbelül 2,2 ezer főt jelent, akik partraszállásra, valamint V–22 Osprey konvertiplánokon vagy helikoptereken végrehajtott légi-szárazföldi műveletekre vannak kiképezve.*

*Az Osprey csodálatos jármű, felszálláskor és landoláskor helikopter, a levegőben viszont elfordítja a hajtóműveit és repülőgép – ha az ember valami különleges makettet szeretne építeni, kevés jobb választás van nála, de harci bevetések során nem mindig biztonságos: már a fejlesztése is sok emberéletet követelt és hadrendbe állása óta is több baleset érte már ezt a típust. Ironikus azonban, hogy az Osprey (a név „halászsast” jelent) még a létét is az ajatollahoknak köszönheti, ugyanis a fejlesztéséről az 1980-as „Saskarom” hadművelet (Operation Eagle Claw) kudarca után döntöttek, amelynek célja a teheráni nagykövetségen foglyul ejtett 53 amerikai túsz kiszabadítása lett volna, de sikertelen maradt, ráadásul a hadművelet bukása – legalábbis részben – felelős volt azért is, hogy Carter elnököt nem választották újra.

A The Wall Street Journal információi szerint a Pentagon fontolgatja további 10 ezer gyalogos Közel-Keletre küldésének lehetőségét. A kontingens valószínűleg gyalogságot és páncélosokat fog magában foglalni, és megerősíti a régióba már kiküldött ötezer tengerészgyalogost és a 82. légideszant-hadosztály ejtőernyőseit.

A csapatok pontos elhelyezése a Közel-Keleten egyelőre nem ismert, de nagy valószínűséggel Irán és a Kharg-sziget hatótávolságán belül lesznek.

Mitől kerül a Kharg-sziget a figyelem fókuszába?

Arról, hogy az amerikai csapatok elfoglalhatják a Kharg-szigetet, az utóbbi időben sok forrás írt. Ebben az esetben sikerülne megakadályozni az iráni olaj exportját, hiszen a szállítások 90%-a a szigeten keresztül történik. Ezenkívül ez lehetőséget nyújtana Irán szárazföldi részének megtámadására, jegyzi meg a BBC.

A Kharg-sziget Irán partjaitól 20 mérföldre, az iraki határ közelében, a Perzsa-öböl északnyugati részén fekszik. Ide vezetnek a víz alatt olajvezetékek Irán egész területéről, amelyek segítségével a kikötői terminálokon keresztül feltöltik az olajat az óceánjáró szupertankerekre – magyarázza Szergej Migdal, katonai szakértő és Izrael titkosszolgálatának, valamint rendőrségének volt munkatársa.

Március 13-án Trump bejelentette, hogy az amerikai hadsereg légitámadást hajtott végre a Kharg-sziget ellen. Az amerikai elnök akkor írta, hogy a sziget katonai létesítményeit „teljesen megsemmisítették”, de a csapatok valójában tartózkodtak attól, hogy az olajipari infrastruktúrát is megsemmisítsék.

Mit tehet meg az Egyesült Államok?

Az Axios forrásai szerint az Egyesült Államok fontolgatja az Irán elleni „végső csapás” lehetőségét, amely magában foglalhatja a szárazföldi csapatok bevetését és a nagyszabású bombázásokat, amennyiben a tárgyalások Teheránnal kudarcba fulladnak. Különösen akkor lehetséges a helyzet hirtelen eszkalálódása, ha a Hormuzi-szoros továbbra is zárva marad – tették hozzá a lap forrásai.

Az Axios forrásai négy eszkalációs lehetőséget említenek:

• a Kharg-sziget megszállását vagy blokádját;

• a Larek-sziget megszállását, amely elősegíti Irán számára a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés gyakorlását – az Axios szerint ezen a szigeten találhatók egyes iráni bunkerek, a teherhajókat felrobbantani képes harci csónakok támaszpontjai, valamint a szorosban zajló mozgásokat nyomon követő radarok;

• a stratégiailag fontos Abu Musa-sziget és két kisebb, a szoros nyugati bejáratától nem messze fekvő, Irán által ellenőrzött sziget elfoglalását;

• az iráni olajat exportáló hajók blokádját vagy elfogását a Hormuzi-szoros keleti részén.

Az Axios azonban megjegyzi: Trump még nem hozott döntést e forgatókönyvek egyikének végrehajtásáról sem, a Fehér Ház képviselői pedig minden lehetséges szárazföldi műveletet „hipotetikusnak” neveznek.

A csapatok létszámának növelése önmagában is az iráni rezsim elleni amerikai-izraeli háború éles eszkalációját jelenti, és növeli annak valószínűségét, hogy amerikai katonák lépjenek Irán földjére, vélik a Politico forrásai. Az amerikai hírszerzés adatai szerint Irán máris készül egy ilyen fejleményre. Ahogy a CNN beszámol a hírszerzési információkkal tisztában lévő forrásokra hivatkozva, a Kharg-szigeten többszintű védelmi rendszert hoztak létre. Az elmúlt hetekben Teherán további erőket vezényelt oda, hordozható légvédelmi rakétarendszerekkel erősítette meg a helyőrséget, és megkezdte a partvidék aláaknázását – többek között gyalogsági és páncélelhárító aknákkal, amelyek célja egy esetleges partraszállási hadművelet megakadályozása.*

*Mondjuk a hordozható – tehát vállról indítható – rakétarendszerek jóval kevésbé veszélyesek, mint az aknamező, amin legalább 2500 katonának kellene sértetlenül átjutni.

Szergej Migdal emlékeztet arra, hogy az amerikai katonai bázisok a közel-keleti régió számos államában találhatók: az Egyesült Arab Emírségekben, Katarban, Kuvaitban, Jordániában, Irakban és más országokban. Jelenleg már 50 ezer amerikai katona tartózkodik a Közel-Kelet amerikai bázisain, akik többségében a légierő kiszolgáló személyzetéhez, a logisztikai és kommunikációs egységek munkatársaihoz, az elemzőkjöz és más nem harci egységekhez tartoznak. Közöttük található egy több ezer fős, különleges műveletekre alkalmazott elit harci alakulat is.

– Két operatív expedíciós csoport indul a régióba az amerikai tengerészgyalogságtól. Az első közülük március 27-én érkezik Okinawából a „Tripoli” csapatszállítón, amelynek fedélzetén körülbelül 2,2 ezer gyalogos, valamint függőlegesen felszálló (VTOL) harci repülőgépek, konvertiplánok (vagyis Osprey-k) és helikopterek vannak. Valószínűleg rombolók és fregattok kísérik őket. E csoport alakulatait például bevethetik légi úton a Kharg-sziget ellen – mondta Migdal.

Hozzátette, hogy az iráni szigetek és partvidék elleni csapásokhoz az amerikai B–52-es bombázók 2,5 tonnás, nehéz, bunker elleni, irányított GBU–72-es bombákat használnak. Ezek megsemmisítik a légvédelmet, a parancsnokságokat, a rakétavető állásokat, a földalatti parancsnoki pontokat és más katonai célpontokat. Ezenkívül – mondja a szakértő – az USA már bevetette az A–10 „Warthog” támadó repülőgépeket is, amelyek az IRGC legénységggel ellátott és legénység nélküli hajóit levadásszák, és megsemmisítik az iráni hadsereg part menti állásait.

– Egy másik csoport, amely az amerikai tengerészgyalogság 11. expedíciós alakulatából áll, és létszámában megközelítőleg megegyezik az elsővel, San Diegóból indul a „Boxer” nevű deszant-rohamhajón, amely kis deszanthajókat szállít. Ez a csoport valamivel később érkezik meg. Ezt a csoportot fel lehet használni a Perzsa-öbölben található Keshm-sziget elfoglalására. Keshmen is van egy olajterminál, amelyen keresztül Irán olajexportjának 10 százaléka áthalad. A szoros vizein található néhány kisebb sziget a közelben: ezek vitatott területek. Az iráni sah több évtizeddel ezelőtt megszállta ezeket a szigeteket, amelyek a szoros fő hajóútja mellett helyezkednek el, és korábban az Egyesült Arab Emírségek tulajdonának számítottak. Van egy hipotézis, miszerint az USA arra készül, hogy az Egyesült Arab Emírségek hadseregének egységeit is bevonja a szigetek megszállásába – jegyzi meg Migdal.

Összesen több mint 10 ezer elit gyalogos, ejtőernyős és különleges erők tagja koncentrálódik Irán környékén. Migdal véleménye szerint ez a létszám elegendő a szigetek elfoglalásához. Sharp nagyjából egyetért ezzel.

– Egy ilyen művelet megkezdése előtt a szövetségesek légiereje valószínűleg intenzív támadást fog indítani az iráni biztonsági erők állásai ellen. A Kharg-sziget esetében éppen ez a speciális hadosztály feladata. Vannak továbbá szigetek a Hormuzi-szorosban, amelyek vitatott területnek számítanak Irán és az Egyesült Arab Emírségek között, és jelenleg az iráni hadsereg tartja megszállva őket – magyarázza Sharp.

Szavai szerint a Hormuzi-szoros felszabadításához összfegyvernemi beavatkozásra lesz szükség: a haditengerészet, a légierő és esetleg a szárazföldi erők bevonására, amennyiben azokat a szigetek elfoglalására használják.

– Ezek nem egyszerű műveletek, és veszteségekkel járhatnak. Jelenleg nincs szó Irán elfoglalására és a rezsim erőszakos megváltoztatására irányuló globális szárazföldi műveletről. Az US jelenleg nem rendelkezik ehhez a művelethez szükséges erővel a térségben. A teljes körű invázióhoz legalább 200 ezer fős sereg szükséges. Ez a lehetőség még csak napirenden sincs – hangsúlyozta a szakértő.*

*Sőt, talán még a 200 ezer fő is kevés volna. Gondoljunk arra, hogy minden jelentősebb települést meg kéne szállni és helyőrséggel ellátni. Nem véletlen, hogy a nagy területszerző háborúk ideje lejárt: ezt a költséget csak nagyon kevés ország engedheti meg magának, és amelyik – mint az Egyesült Államok – igen, azoknak is nagyon komoly következményekkel kell számolniuk, ha ilyesmire adják a fejüket. Az amerikai Republikánus Párt számára például egy ilyen megszállás csak akkor nem lenne egyenlő a teljes bukással, ha egyetlen fő veszteséggel sem járna és ingyen meg lehetne oldani. Sajnos azonban ilyen háború nincs.

Ezen a héten Irán azzal fenyegetőzött, hogy aknákat telepít a Hormuzi-szorosba, ha az USA megkísérli a partraszállást a Kharg-szigeten. Migdal úgy véli, hogy az amerikai parancsnokság ezt figyelembe veszi, és aknamentesítő hajókat vet majd be.

– Az USA által Iránba vezényelt szárazföldi erők nem lesznek elegendőek a Hormuzi-szoros feloldásához. De ezt nem is kell megtenniük. Jelenleg a civil hajók biztonságos áthaladása ezen a helyen csak ágy megoldható, ha az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek hadiflottája kísérjék őket. Az a benyomásom, hogy Trump végül úgy dön, miszerint korlátozott szárazföldi műveletet indít a szigetek elfoglalására. Nem véletlenül vonultak fel ilyen nagy erők a közel-keleti hadszíntérre. Biztos vagyok benne, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik. Ugyanakkor az amerikai katonáknak szembe kell nézniük azzal a problémával, hogy Irán az ajatollahok rezsimének rendelkezésére álló összes fegyverrel – a rakétáktól és drónoktól a nagy hatótávolságú rakétarendszerekig – támadni fogja őket.

Az amerikai különleges alakulatok, tengerészgyalogosok és ejtőernyősök által végrehajtott egyéb speciális műveletek lehetségesek, de nem valószínűek – véli. Migdal az izraeli hadsereg 2024-es szíriai műveletére emlékeztet, amelynek során megsemmisítettek egy földalatti rakétagyárat.

– Ha a több mint 400 kilogramm dúsított uránról beszélünk, amely feltehetően az egyik lebombázott nukleáris programhoz tartozó létesítményben található, akkor az amerikaiak partra szállhatnának, és megpróbálhatnák elszállítani. De a sikert nem lehet garantálni. Irán biztonsági szerveinek vezetői és magas rangú tiszti kezdtek el rejtőzködni a légi támadások elől. Időnként titkos lakásokban tartózkodnak, minimális biztonsági intézkedések mellett. Ilyen helyzetben elfoghatóak lennének. De nem biztos, hogy az amerikaiak kockáztatni akarnák az embereiket. Valószínű, hogy az izraeli tapasztalatokra támaszkodnak, és egyszerűen likvidálják a célpontjaikat – mondja az informátor.

Ugyanakkor az ilyen hadműveletek nagy kockázattal járnak: Irán kijelentette, hogy kész akár a saját területére is csapásokat mérni, ha ott amerikai csapatok jelennek meg. Washingtonban attól is tartanak, hogy az eszkaláció az eredeti előrejelzéseket meghaladó, elhúzódó konfliktushoz vezethet. Ennek fényében folytatódnak a diplomáciai kapcsolatok harmadik országokon, köztük Pakisztánon keresztül, azonban a felek álláspontja továbbra is nagyon merev.

A Pentagon rendelkezik a megfelelő erőforrásokkal? Támogatják az akciót az Egyesült Államokban?

A Pentagon fontolgatja, sőt, már el is döntötte az Ukrajnának szánt fegyverek átirányítását a Közel-Keletre, mivel az iráni háború kimeríti az amerikai hadsereg legfontosabb lőszerkészleteit – írja a The Washington Post, névtelen forrásokra hivatkozva.

Az Ukrajnából átirányítható fegyverek közé tartoznak a NATO tavaly elindított programja keretében megrendelt légvédelmi rakétarendszerek, amelyeket az európai szövetségesek vásároltak Kijev számára.*

*Tessék? Én jól látom, amit látok? Ukrajna európai szövetségesei költséget, energiát és Orbán Viktort nem kímélve összeszedték az amerikai fegyverek árát, különös tekintettel a Patriot légvédelmi rakétarendszerekre, kifizették ezeket az amerikai fegyvereket, majd ezeket nem Ukrajnába szállítják, hanem a Perzsa-öbölbe, egy másik háború céljaira? Jól látom én azt, hogy Európa fizetett egy háborút Trumpnak? Jól – de alig hiszek a szememnek.

A lap kérdéseire válaszolva a NATO nem pontosította, hogy tud-e a katonai szövetség az amerikai felszerelések esetleges átirányításáról, illetve aggodalmat kelt-e ez benne. A szövetség képviselője csupán annyit jegyzett meg, hogy az országok „továbbra is hozzájárulnak az „Ukrajna prioritási igénylistája” (PURL) programhoz, és a felszerelések folyamatosan érkeznek Ukrajnába”.*

*Kérdés persze, hogy miféle felszerelések, mert felszerelés a légvédelmi rendszer is meg a rohamsisak is, csak az utóbbinak kevesebb a haszna.

Korábban a WP arról írt, hogy a Pentagon a Fehér Házhoz fordult azzal a kéréssel, hogy hagyja jóvá a Kongresszusnak benyújtott kérelmet, amelyben több mint 200 milliárd dollár elkülönítését kérik az iráni háború finanszírozására. Ugyanakkor a Fehér Ház egyes tisztviselői úgy vélik, hogy a Pentagon kérésének nincs reális esélye a Kongresszus jóváhagyására.

Az amerikai szárazföldi erők bármilyen bevetése – még egy korlátozott misszió esetében is – jelentős politikai kockázatot jelenthet Trump számára, tekintettel az iráni háború alacsony társadalmi támogatottságára az Egyesült Államokban, valamint Trump saját választási ígéreteire, miszerint el fogja kerülni az USA belekeveredését új konfliktusokba a Közel-Keleten, írja a Reuters.

A Reuters/Ipsos által március 24-én közzétett felmérés a háború társadalmi támogatásának egyre növekvő csökkenését mutatta: az amerikaiak csak mintegy 35 százaléka támogatja az akciót. Összességében a válaszadók 61 százaléka nem tartja ellenzi a támadásokat, szemben az egy héttel korábbi 59 százalékkal.

Elmondható tehát, hogy valamelyik iráni szigetet – jó eséllyel Khargot – egészen biztosan meg fogják támadni az amerikai erők, mégpedig napokon belül. Ennek előre látásához nem kell különösebb ész vagy jóstehetség. De arról nem volt szó eddig, hogy a támadást, legalábbis részben, az ebben a konfliktusban nem érintett európai államok költségén végzik, egy olyan háborúra szánt fegyverekkel, amelyben viszont ha más miatt nem is, de földrajzi közelsége okán érintettek vagyunk.

Donald Trump lesz szíves a saját költségén hadakozni.

Tudom: nem lesz szíves. Ezt is mi fizetjük helyette.

Szele Tamás