Szele Tamás: A lapos Föld és a halrajok

Az „álhír” és a „fake news” kifejezések kezdenek Magyarországon a politikai és közéleti viták banális eszközeivé válni: azt hívják így egyesek, ami hír ugyan, de nem vág egybe a nézeteikkel. Ugyanakkor a dezinformáció egyre nagyobb gondokat okoz. Gödről például szó szerint el próbálják üldözni a gyermekorvosokat az oltásellenesek, koholt perek sorozatával. Idézném a 24.hu-t ez ügyben:

„Több szülő is ügyvéddel megtámogatva oltásmentesítési eljárást kezdeményezett az utóbbi időben Gödön, hogy kiskorú gyerekeik mentesüljenek a kötelező oltások alól. Az eljárások nagy adminisztratív és lelki terhet rónak a gyermekorvosokra. Odáig fajult a helyzet, hogy a két praktizáló gyermekorvos közül az egyik kilátásba helyezte, hogy január 1-jével felmond.”

És ha nem lesz gyermekorvos, akkor nem csak annyiról lesz szó, hogy nem adja be senki az oltásokat: arról is, hogy életmentő beavatkozások maradhatnak el. De ezek a szülők nem ismernek irgalmat saját gyermekeikkel szemben sem: ha ők veszélyesnek találják az oltást, akkor ki kell dobni vele együtt a teljes orvostudományt is. Nem tudom nem meglátni – főként, mivel álhírek elleni harccal foglalkozom már körülbelül másfél évtizede – hogy az oltásellenesség nem egyszerű divathóbort. Még a világjárvány előtt megjelent, akkor erős orosz propagandaháttere volt, de igazán tömegessé a COVID–19 idején vált, amikor valóban erős káosz uralkodott oltásügyben, ráadásul moszkvai barátaink a nyugati járvány- és oltástagadó mozgalmakat ügyesen integrálták a qanonizmusba, ebből mára annyi maradt a hívek fejében, hogy:

1. Az oltottak mind meghaltak.

2. Akik nem haltak meg mind, azok nagyon hamar meg fognak halni.

3. Kivétel nélkül minden haláleset az oltásnak köszönhető. Akinek több oltása is van, az többször is el fog halálozni.

4. Az oltott már nem ember, hanem zombi, biorobot, aki megbetegíti az oltatlant, ezért kerülni kell, és harcolni ellene. A harcot nem értem, ugyanis már úgyis mindmeghalt vagy mind megfog halni.

5. Minden gyógyszer méreg, minden gyógyszerfejlesztő tömeggyilkos, minden gyógyszergyárat meg kel semmisíteni, nagyszüleink korában nem is voltak ragályos betegségek, tehát ezt a gyógyszerészek szabadították a nyakunkra! (Akkor a középkori Fekete Halál mi volt? Ja, tudom: hazugság, hiszen középkor sem volt).

Reggelig tudnám folytatni, és még el sem jutnánk a Lapos Földig meg az alufóliasapkákig, sőt, a chemtrailig sem, de nem célom lajstromba venni az őrültségeket. Világos, hogy az egyszerűbb lelkek és elmék a saját halálfélelmüket vetítik ki azokra, akik pont nekik szeretnének segíteni – és az is világos, hogy vannak olyan politikai körök és államok (igen, az Oroszországi Föderációra gondolok), amelyek a demokráciákban alapjognak számító szólásszabadságot arra használják fel, hogy ezeket az őrült és roppant káros mozgalmakat erősítsék. Aztán majd ha elég gyengék a nyugati államok, jönnek a gőzhengerrel.

Álhírek és konteók régebben is voltak. Mindig voltak. De még soha, semmi nem kedvezett annyira a terjedésüknek, mint a közösségi oldalak, amelyek ősóceánként valóságos táptalajként szolgálnak nekik és mindenhova eljuttatják őket. Tessék elképzelni: még az állatvilágban is létezik a dezinformáció! Erről ír a mai The New York Times, és be is mutatom, mit, mert igen tanulságos olvasmány. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

Az év elején az Amerikai Tudományos, Mérnöki és Orvostudományi Akadémiák Szövetsége figyelmeztetést adott ki a dezinformáció veszélyeiről. A közösségi médiaplatformok ma már tele vannak tudománytalan, sőt, hamis állításokkal arról, hogy a Föld lapos, hogy a klímaváltozás csak átverés, és így tovább. A dezinformáció nagy károkat okozhat, veszélyeztetve a közegészséget és a bolygó jólétét – állítják a Szövetség jelentésének szerzői. Mint jelzik:

„Nagy a tétje annak, hogy derítsük fel a téves és tudománytalan információk eredetét, és értsük meg terjedésüket és hatásmechanizmusukat.”

Az új ötletekért a dezinformáció szakértői az emberi fajon túlra is tekinthetnek. Ez a tanács a Cornell Egyetem kutatóinak egy csoportjától származik, akik szerdán írtak erről az Interface folyóiratban. Ugyanis nem csak az emberek szenvednek a téves információk hatásától. Ugyanez vonatkozik a halakra, legyekre, sőt még a baktériumokra is.

„Remélem, tanulhatunk valamit ezekből a természetes rendszerekből” – mondta Andrew Hein, számítógépes biológus és az új tanulmány szerzője.
Dr. Hein a halakkal kapcsolatos kutatásai során kezdett el érdeklődni a téves információk természetes előfordulása iránt. Kollégáival együtt megfigyelték a francia-polinéziai Mo’orea sziget korallzátonya körül úszó halrajok mozgását.

A halak nagy csoportokba verődve olyan előnyöket élveznek, amelyek egyedül nem álltak rendelkezésükre. Például együttesen figyelhettek a ragadozókra. Amikor az egyik hal veszélyt észlel, új irányba indul. Ez az információ gyorsan terjed az egész halrajban, amely így együtt menekülhet.
De Dr. Hein-t megdöbbentette, hogy a halak milyen gyakran tévedtek. „Biztonságos a helyzet, semmi sem történik” – mondta. „De hirtelen menekülni kezdenek az életükért.”*

*Igen: még a hal is úgy gondolja, hogy jobb félni, mint megijedni.

Aztán megfigyelte, hogy más halak észrevették azokat a halakat, akik ok nélkül menekültek, és ők is elmenekültek. Hamarosan rengeteg hal próbált együtt menekülni anélkül, hogy bármi okuk lett volna rá.*

*A halrajban kitört a tömeghisztéria. Miért? Mert az életüket féltették. Mitől? Azt csak ők tudták, vagy még ők sem. Ugyanezt láthattuk az emberek esetében a világjárvány idején.

A megfigyelés arra késztette Dr. Heint, hogy elgondolkodjon az interneten terjedő téves információkról szóló kutatásokról. „Egyszerűen csak beugrott, hogy pontosan ez történik a világhálón” – mondta. „Téves információk lavináját látjuk.”

Dr. Hein és kollégái folytatták a téves információk lavináinak vizsgálatát más fajok körében is. A nagy csoportokban élő állatok, a páviánoktól a termeszekig, folyamatosan kommunikálnak egymással, ami lehetőséget teremt a téves információk beépülésére.

De nem csak az állatok cserélnek információkat. A baktériumok is jeleket küldenek egymásnak a környezetükről, és ezeket az információkat felhasználva kollektív védekezést szerveznek a támadások ellen. Testünkben az immunrendszer sejtjei folyamatos kommunikációban állnak egymással, miközben védekeznek a betegségek ellen. Mégis viszonylag kevés kutató vizsgálta, hogy a természeti környezetben hogyan alakulhatnak az információk téves információkká. „Ezt nagyon nehéz tanulmányozni” – mondta Dr. Hein.

„Nem lehet megkérdezni egy baktériumot arról, hogy: »Hitted, amit a másik baktérium mondott neked, vagy sem?«”*

*Sőt, még csak nem is a „hit” lenne a megfelelő kifejezés. Hanem a „tudás”. Tekintve azonban a baktériumok és emberek átlagos szellemi képességeit...

A kihívást tovább nehezíti, hogy a baktériumok és más fajok nagy közösségekben élnek. Az ezeken a közösségeken átáramló információk útközben torzulhatnak.*

*Ahogyan minden konteó és pletyka is értékes, bár nem mindig releváns információként indul el – csak arra, amivé a továbbadása hatodik-nyolcadik lépcsőjében változik, maga a forrása sem lenne képes ráismerni. Igen, ez az információs torzulás.

Új tanulmányukban Dr. Hein és kollégái matematikai modelleket fejlesztettek ki bármely faj téves információinak vizsgálatára. A kutatók ezeket felhasználva becsülhetik meg egy organizmus ismereteinek pontosságát és azt, hogy más organizmusokból származó információk milyen mértékben változtatják meg ismereteiket.

Ezeket a modelleket vizsgálva Dr. Hein és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a téves információk valószínűleg elsőre alapvető fontosságúnak tűnnek a természeti világ minden kommunikációs rendszerében. És ez komoly fenyegetést jelent a rendszerek túlélésére nézve.

Korábban egyes biológusok a téves információt kisebb kellemetlenségnek tekintették. Ha egy hal ok nélkül elmenekül valahonnan, akkor elvesztegeti azt az időt, amelyet evéssel tölthetett volna ott. De ez csekély ár, amelyet ellensúlyoz a ragadozóktól való megmenekülés.

Dr. Hein azonban azzal érvel, hogy a nagyon ijedős halak, amelyek túl sok téves riasztásra reagálnak, veszélybe sodorhatják a saját túlélésüket. „Az ár, amit fizetnek, nem egy ebéd kimaradása” – mondta Dr. Hein. „Hanem az összes ebéd kimaradása.”*

*És ha a halraj követi őket, velük pusztulnak.

Walter Quattrociocchi, a római Sapienza Egyetem adatelemzője, aki nem vett részt a tanulmányban, egyetértett ezzel. Mint mondta:

„Ez azt mutatja, hogy a téves információ nem anomália vagy erkölcsi kudarc, hanem a zaj, az összefüggések korlátozott ismerete és a tökéletlen dekódolás körülményei között működő kommunikációs rendszerek strukturális következménye.”

A téves információk veszélye a védekezés fejlődéséhez vezetett. Ezek a védekezési mechanizmusok viszont lehetnek olyan hatékonyak, hogy eltakarják a téves információk valódi veszélyét a természetes környezetben.

Dr. Hein a halakkal kapcsolatos saját kutatása során talált egy érdekes módszert a téves információk elhárítására. Amikor az állatok kis csoportokban úsznak, nagyon érzékenyek a körülöttük lévő halak mozgására. De nagyobb csoportokban az agyuk visszaszorítja ezt az érzékenységet. Sokkal több hal mozgására van szükség ahhoz, hogy mozgásba lendüljenek.

Ez a módszer nem szünteti meg a téves riasztásokat, jegyezte meg Dr. Hein. De korlátozza azok mértékét; a téves riasztások elhalnak, mielőtt az egész halrajt átvehetnék.*

*Erre mondta Abraham Lincoln, hogy „Bolonddá tehetsz mindenkit néhányszor, néhány embert mindig, de mindenkit mindig – nem.”

„Gyanítom, hogy ezekben a közösségi rendszerekben sok mechanizmusnak kell lennie a téves információk kezelésére” – mondta Dr. Hein. „Ellenkező esetben egyszerűen nem tudnának fennmaradni.”

Cailin O’Connor szerint, aki a kaliforniai Irvine-i Egyetem dezinformáció-szakértője, aki nem vett részt az új tanulmány írásában, a Dr. Hein és kollégái által felvázolt modellek túl egyszerűek ahhoz, hogy leírják a téves információk komplex hatásait.

Például egy egyetlen információ egyszerre több hiedelmet is befolyásolhat. „Ha azt mondjuk, hogy ez az információ biológiai értelemben téves, akkor valami bonyolultabbra van szükségünk” – mondta Dr. O’Connor.

Azonban a bonyolultabb modellek kidolgozása a téves információkról nem lesz könnyű egy olyan időszakban, amikor maga a kutatási terület is támadásoknak van kitéve. A Trump-kormány azzal vádolja a dezinformációval foglalkozó kutatókat, hogy egyszerűen csak cenzúrázni akarják a szólásszabadságot. Megszüntette a dezinformációval kapcsolatos folyamatban lévő kutatások támogatását, és megtagadta a vízumot azoktól a külföldi, ezzel a területtel foglalkozó kutatóktól, akik az Egyesült Államokban akartak dolgozni.*

*Bár csak ennyiről volna szó, de sajnos nem ez a helyzet. Trump választási győzelmét nem kis részben köszönhette a konteós, erősen oltásellenes, qanonista tömegek támogatásának, ezért is nevezte ki Robert F. Kennedyt egészségügyi miniszternek. De a MAGA alapvetően is a „post-truth”, „valóságon túli” világra épül, alapköve a hazugság, az álhír, az érzelmek felkorbácsolása és a konteók terjesztése, így nem is csoda, hogy a dezinformációk kutatóit vagy a tényellenőröket legszívesebben máglyán égetnék meg most, mikor van ere némi lehetőségük. Reméljük, nem sokáig lesz.

Ez a zavar még akkor is érintette a hamis információkkal foglalkozó kutatókat, amikor éppen hevesen vitatták a dezinformáció természetét a társadalomban. Egyes tudósok szerint nem a hamis hírek jelentik a legnagyobb veszélyt a társadalomra, hanem azok az információk, amelyek részben igazak, de félrevezető benyomást keltenek.

A téves információk meghatározásáról kialakított konszenzus hiányában nehéz lesz hatékony megoldásokat találni. A természet inspirációt nyújthat, mondta Dr. O’Connor. Szerinte a kutatók túl gyakran gondolják, hogy a megoldás egyszerűen az, hogy segítsenek az embereknek jobban megítélni az interneten látottakat. De ez ügyben nem optimista:

„Ne próbáljuk okosabbá tenni az embereket. Csak annyira vagyunk képesek, amennyire most. Amire valóban szükségünk van, azok a jó algoritmusok.”

A halak nem azzal küzdenek a félrevezető információk ellen, hogy okosak lesznek; nem ellenőriznek minden jelzést, amit más halaktól kapnak. Ehelyett érzékenységüket igazítják az információkhoz, legyenek azok igazak vagy hamisak.

„Nyilvánvalóan több ötletre van szükségünk ahhoz, hogy társadalmi lényekként megbirkózzunk ezzel a problémával” – mondta Dr. Hein „Talán találhatunk néhányat, ha megnézzük más fajokat.”

Nem lennénk különbek, mint a baktériumok és a halrajok? Csordában, tömegben meglehet, hogy nem vagyunk jobbak náluk. Azonban ha a csordaszellem – jó, nevezzük közösségi tudatnak – ezzel jár, az ember túlélésének záloga az individualizmus. Vagy inkább annak egy olyan formája, ahol a közösség véleménye nem befolyásolhatja az egyénét vitatott kérdésekben, általánosakban viszont igen, hiszen törvényekre szükség van.

Mindenesetre viszlát, és kösz a halakat!

Szele Tamás