Szele Tamás: A Litanitól délre

Most, amikor napokon belül kitörhet (és valószínűleg ki is fog törni) a háború az Egyesült Államok és Irán között, melyben az iszlám köztársaság csak a rövidebbet húzhatja, viszont a dolgok jelen állása szerint veresége nem okvetlenül lesz teljes, felvetődik a kérdés, hogy ilyenkor mi fog történni a Teherán által fenntartott proxy-milíciák hálózatával, melyek közül pillanatnyilag a legjelentősebb a libanoni Hezbollah?

Nos, mindenkinek az lenne a legjobb, ha megszűnne ez a véres kezű terrorszervezet, és még a nevét is csak az aszaszinokkal egy lapon emlegetnék, de ez nem lesz olyan egyszerű. A Hezbollah nagyon jelentős veszteségeket szenvedett el az utóbbi időben, az iráni támogatás is egyre nehezebben csurran-cseppen (bár még most is hihetetlenül magas összegű), de azért még élnek, sőt, megpróbálják újjászervezni magukat. Ennek körülményeiről – és egy esetleges megoldásról – szól az ISW tanulmánya, melyet az alábbiakban mutatok be.

A Hezbollah katonai és politikai intézkedések kombinációjával próbálja megakadályozni teljes leszerelését. A libanoni állam 2024 decembere óta példátlan lépéseket tett a Hezbollah leszerelésére, és mérsékelt haladást ért el a Litani folyótól délre fekvő csoport lefegyverzésében. A Hezbollah azonban kognitív hadviselési kampányt folytatott a kormány tervének késleltetésére vagy, ha lehet, visszafordítására, ami a jelek szerint befolyásolta a libanoni vezetők szándékát, és akadályozta a Libanoni Fegyveres Erők (LAF) képességét a Hezbollah lefegyverzésére a Litani folyótól északra. A késleltetés megnehezíti a lefegyverzést, mivel a terrorszervezet újjá próbál alakulni.

Az izraeli katonai fellépés 2024 őszén jelentősen leépítette a Hezbollah képességeit és infrastruktúráját, és olyan tűzszünethez vezetett, amelynek értelmében a Hezbollah leszerelésre kényszerül. 2024-ben az Egyesült Államok által támogatott tűzszünet lehetővé tette Izrael számára, hogy légicsapásokat hajtson végre és más intézkedéseket tegyen, ha a Hezbollah nem tesz eleget a követelményeknek. A Hezbollah a tűzszünet után azonnal megkezdte próbálkozásait az újjáalakulásra, de gyengesége, valamint az amerikai és szaúdi diplomáciai nyomás kombinációja oda vezetett, hogy új libanoni elnököt választottak, és olyan kormányt alakítottak, amely nem támogatta a Hezbollah fegyverhasználatát az állam területén kívül. Az új libanoni kormány – az elnök támogatásával – 2025 szeptemberében jóváhagyta a LAF tervét a Hezbollah lefegyverzésére. 2025-ben a Hezbollah nem állt nyíltan ellen a lefegyverzésnek Dél-Libanonban, de megpróbálta elrettenteni a kormányt a Litani folyótól északra történő fellépéstől ez ügyben, és némi sikerrel is járt. A Litani folyótól északra a lefegyverzési program áthelyezése iránti tétova libanoni elkötelezettség lehetőséget teremtett a Hezbollah számára a kulcsfontosságú újjáépítési törekvései folytatására. Az Egyesült Államoknak és regionális partnereinek következetesen növelniük kell a libanoni állam támogatását, beleértve az állam pénzügyi, politikai és biztonsági intézményeinek megerősítését is. Arra kell törekedni, hogy olyan libanoni államot hozzanak létre, amely erősebb a Hezbollahnál, és képes a polgári szükségletek kielégítésére, így a Hezbollah képtelen lesz szociális szolgáltatásokat nyújtani a rászorulóknak, akik személyi állományának tartalékát képezik.

A libanoni állam haladást ért el a Hezbollah lefegyverzésében a Litani folyótól délre. Nehéz megerősíteni, hogy a Hezbollahot milyen mértékben fegyverezték le a Litanitól délre, de Izrael 2026 januárja óta csökkentette a régióban végrehajtott légicsapásainak számát, és ehelyett a Litanitól északra a Hezbollah nyilvánvaló újjáalakulási kísérleteit vette célkeresztbe. 2026 januárja óta Izrael szinte biztosan csapást mérne a térségre, ha a Hezbollah továbbra is képes lenne Dél-Libanonból támadni Izraelt, így a légitámadások csökkenése arra utal, hogy a Hezbollah gyengébb lett délen. A Hezbollah képességeinek romlása korlátozza a csoport lehetőségét arra, hogy közvetlenül Észak-Izraelt lője, vagy az október 7-ihez hasonló szárazföldi terrortámadást hajtson végre, ami Izraelt kiemelten aggasztja. Izraeli és libanoni illetékesek azonban kijelentették, hogy a Hezbollah megtartott néhány elrejtett fegyverraktárat Dél-Libanonban. Ez meg is mutatkozik Izrael alkalmi csapásaiban, amelyek a Hezbollah fegyvereit és déli újjáépítési tevékenységeit célozzák.

Bármennyire is tökéletlenek a kormány lépései a Hezbollah lefegyverzésére a Litanitól délre, a libanoni politikában fordulópontot jelentenek, és lehetőséget adnak a Hezbollah átmeneti gyengeségének kihasználására. Sok libanoni kormány nem tudta vagy nem akarta megkérdőjelezni a Hezbollah jogát a fegyverkezéshez, részben azért, mert korábban az Irán és Bassár al-Aszad szíriai vezetője által támogatott Hezbollah uralta a libanoni belpolitikát. 2024 őszén Izrael hadjárata, az Aszad-rezsim összeomlása és a Hezbollah iráni szövetségeseinek meggyengülése együttesen súlyosan érintette a Hezbollahot politikai és katonai szempontból egyaránt, és lehetőséget teremtett a libanoni állam számára a csoport gyors leszerelésére. A libanoni állam és kormány az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia támogatásával – és nyomására, tegyük hozzá – az izraeli hadjárat után több lépést is tett a Hezbollah működési képességének korlátozására, csökkentve a kormányban betöltött helyeinek számát, fokozva a csempészet elleni erőfeszítéseket, és korlátozva a pénzügyi intézményeit. A kormány ezen erőfeszítéseit követte a 2025. szeptemberi leszerelési terv jóváhagyása, amivel az első libanoni vezetés lett, amely elrendelte a Hezbollah leszerelését, és lépéseket is tett annak érdekében. A Litaninál történő leszerelés azonban nem elegendő ahhoz, hogy tartósan korlátozza a Hezbollah képességét az amerikai érdekek veszélyeztetésére A LAF tervet készített a Hezbollah lefegyverzésére a Litani folyó és az Awali folyó között, de nem tett semmilyen kézzelfogható lépést a csoport lefegyverzésére északon.

A Hezbollah a kormány kezdeti erőfeszítéseire egy kognitív hadviselési kampánnyal válaszolt, amely a kormány lefegyverzési tervének késleltetésére vagy végső soron visszafordítására törekszik. A kognitív hadviselést – beleértve a kognitív hatások elérésére irányuló fenyegetéseket és valós cselekedeteket is – arra használják, hogy megváltoztassák az ellenfél viselkedését, és a szükségesnél kevesebb katonai erővel lehessen elérni bizonyos célokat. A Hezbollah vezető tisztségviselői, beleértve a főtitkárt is, politikai zavargásokkal, tüntetésekkel és belső konfliktusokkal való fenyegetésekkel próbálták a LAF-ot a lefegyverzési törekvések lassítására vagy leállítására ösztönözni. Olyan híreket is terjesztettek, amelyek szerint a libanoni hadsereg megosztott a csoporttal való konfrontálódást illetően, mert kétségeket igyekeztek szítani azzal kapcsolatban, hogy a LAF szükség esetén erővel is képes-e fenntartani a stabilitást. A megosztottságról szóló állítások azt voltak hivatottak sugallni a kormánynak, hogy a libanoni biztonsági erők egyes alakulatai megtagadhatják a parancsokat, vagy rosszabb esetben a Hezbollah oldalára állnának belső harcok esetén Ezek a fenyegetések mind arra utaltak, hogy a Hezbollah katonai vagy politikai lépésekre készülne a libanoni kormány ellen, és arra irányulntak, hogy a kormánytisztviselőket magatartásuk megváltoztatására késztessék.

Részben eredményesek isvoltak a kormányzati magatartás megváltoztatásában, mivel a Hezbollah már korábban is erőszakra uszított a libanoni vezetés ellen. De ez náluk nem újdonság: korábbi kormányokat is destabilizáltak és egyéb libanoni intézményeket is megtámadtak olyan ügyek miatt, amelyek a Hezbollah hosszú távú túlélése szempontjából sokkal kevésbé jelentősek, mint a kormánynak a csoport lefegyverzésére irányuló erőfeszítései. A Hezbollah a szíriai kormány nevében központi szerepet játszott Rafik Hariri volt libanoni miniszterelnök 2005-ös meggyilkolásában, aki a Hezbollah érdekeit veszélyeztető Szíria-ellenes kormányblokk egyik vezető alakja volt. 2008 májusában és 2021 októberében a Hezbollah erőszakosan reagált azokra a kormányhatározatokra is, amelyekillegális tevékenysége miatt próbálták megbüntetni a terrorszervezetet. Ezzel együtt, a Hezbollah erőszakra buzdító propagandája miatt a libanoni állam fél attól, hogy bármilyen közvetlen lépést tegyen az általa erősen ellenzett csoporttal szemben. Ezek a példák azt mutatják, hogy a Hezbollah a taktikák keverékét alkalmazhatja anélkül, hogy nyíltan polgárháborút robbantana ki.

A Hezbollah fenyegetései fokozták a libanoni kormány és a LAF tisztviselőinek aggodalmát a libanoni belső zavargások miatt, de végül nem akadályozták meg a libanoni hadsereget abban, hogy részben lefegyverezze a Hezbollahot a Litani folyótól délre. A libanoni és az LAF-tisztviselők 2025 augusztusa óta aggodalmukat fejezték ki, hogy a Hezbollah elleni agresszív fellépés belső zavargásokat idézhet elő, megjegyezve, hogy a libanoni kormány nem fog semmit tenni a belső stabilitás megőrzésére. A LAF ennek ellenére Dél-Libanonban végrehajtotta lefegyverzési tervének első szakaszát, és megpróbál ellenőrzést gyakorolni a déli részek felett. A Hezbollah a fenyegetései ellenére nem állt aktívan ellen a LAF azon törekvéseinek, hogy lefegyverezze a déli részeket, sőt, a Hezbollah tisztviselői azt állítják, hogy a csoport „együttműködött” a LAF-fel.

Az izraeli katonai és amerikai diplomáciai nyomás hozzájárult az első szakasz végrehajtásához és a Hezbollah ellenállásának hiányához. Izrael azzal fenyegetőzött, hogy újabb támadást indít a Hezbollah megsemmisítésére, ha a Hezbollahot nem fegyverezik le legalább a Litanitól délre. Mind a libanoni kormány, mind a Hezbollah megértette, hogy az Egyesült Államok nem ellenezne egy izraeli hadműveletet, mivel az Egyesült Államok a tűzszüneti megállapodásban számos biztosítékot adott Izraelnek.

A Hezbollah kognitív kampánya azonban valószínűleg befolyásolta a libanoni vezetők szándékát, és megnehezítette a LAF képességét a Hezbollah lefegyverzésére a Litani folyótól északra. A libanoni tisztviselők 2025 októbere óta egyre érzékenyebbek lettek a Hezbollah Dél-Libanonon kívüli lefegyverzésének potenciális kockázatára. Libanoni illetékesek október 28-án elmondták a Reutersnek, hogy a LAF el akarja kerülni a feszültségek gerjesztését, és időt akar nyerni a libanoni politikusoknak – beleértve a Hezbollah politikusait is –, hogy konszenzusra jussanak a Litani folyótól északra állomásozó Hezbollah-alakulatok fegyverzetével kapcsolatos állami megközelítésről. 2025 decemberében Rodolphe Haykal, a LAF parancsnoka kijelentette, hogy a LAF óvatosan kezeli a lefegyverzés kérdését a Litani folyótól északra, valószínűleg azért, mert a Hezbollah ezt már egzisztenciális kérdésnek tekinti.

A Hezbollah a Litanitól északra történő lefegyverzést gyakran úgy állítja be, mint a jogaitól való megfosztására tett kísérletet és a síita közösségek elleni támadást, ami viszont azt eredményezi, hogy síita választópolgárok csoportja attól tart, hogy a Hezbollah lefegyverzése esetén elveszíti „jogait”.

A Hezbollah tisztségviselői jelezték, hogy a terrorszervezet nem fog együttműködni a hatóságokkal vagy átadni nekik fegyvereit a Litanitól északra fekvő területeken, ahogyan azt állítása szerint Dél-Libanonban tette. Ezek a nyilatkozatok egy olyan dezinformációs művelet részét képezik, amelynek célja, hogy nyomást gyakoroljon a libanoni államra, azt sugallva, hogy a csoport ellenáll ezeknek a törekvéseknek.[25] A Hezbollah tisztségviselőinek kijelentései egy olyan információs művelet részét képezik, amelynek célja, hogy döntési hatást gyakoroljon a libanoni államra, azt sugallva, hogy a csoport ellenáll ezeknek a törekvéseknek.

A Hezbollah katonailag is felkészül az Izraellel való konfliktus újabb fordulójára, valószínűleg azért, hogy megakadályozzon egy támadást, és hogy az izraeli katonai nyomás kevésbé legyen hatékony. Regionális jelentések szerint a Hezbollah megerősítheti állásait Libanon északi és középső hegyvidéki területein, amelynek célja valószínűleg az izraeli erőkkel szembeni védelmi pozíciók létrehozása. Ezek a hegyvidéki területek olyan helyek, ahonnan az izraeli erők számára nehéz lenne kiszorítani a Hezbollah infrastruktúráját, de ahonnan a Hezbollah rakétákat indíthatna Izrael ellen.

A Hezbollah lefegyverzésének késleltetése megnehezíti a helyzetet, mert a Hezbollah valójában újjáalakul. Az izraeli hírszerzés értékelése szerint a Hezbollah a háború előtti fegyverkészleteinek legalább egyötödét feltöltötte hazai gyártás és Szíriából történő csempészet révén. 2024 decembere óta a Hezbollah új parancsnokokat nevezett ki a megüresedett pozíciókba, és új fegyvereseket próbált toborozni. A Hezbollah a jelentések szerint 2025-ben legalább 1 milliárd USD értékben jutott iráni forrásokhoz, amelyekre szociális jóléti programjainak helyreállításához és síita támogatói bázisának fenntartásához van szüksége. 2025-ben a Hezbollah megkezdte épületeinek, kilövőállásainak és védelmi pozícióinak újjáépítését Libanon-szerte. Ezek az intézkedései bizonyítják, hogy a Hezbollah aktívan próbálja újjáépíteni katonai erőit. Ha minden így megy tovább, a terrorszervezet lassan újból meg fog erősödni katonai szempontból, hacsak a lefegyverzés nem halad gyorsabb ütemben, ami valószínűbbé teszi, hogy a Hezbollah erőteljesebben fog reagálni az izraeli katonai nyomásra a Litanitól északra, mint ahogy azt a déli lefegyverzési erőfeszítések során tette.

A LAF képessége arra, hogy kiszorítsa a Hezbollahot Dél-Libanonból és csökkentse erejé, nagy lehetőséget kínál a libanoni partnerek számára, hogy megmutassák, mire képes a LAF és a libanoni állam a régió lakosságáért. A terrorszervezet már most is nehezen tudja fenntartani szociális szolgáltatásait és pénzügyi kötelezettségeit Dél-Libanonban, amit az ottani jelenlétének csökkenése csak tovább fog súlyosbítani. A pénzügyi nehézségek példátlan elégedetlenséget váltottak ki a libanoni síita támogatói bázis körében, ami idővel tovább nőhet, ha a Hezbollah – iráni támogatás híján – nem lesz képes teljesíteni ezeket a kötelezettségeket.

A szervezet dél-libanoni pozícióvesztése és a folyamatos pénzügyi gondjai lehetőséget nyújtanak a libanoni állam számára, hogy gazdasági támogatások révén újra a szociális szolgáltatások és az újjáépítés elsődleges szolgáltatója legyen. A libanoni államnak lépéseket kell tennie a dél-libanoni falvak újjáépítésének megkezdésére, a konfliktus által érintett civilek támogatására és az állam által nyújtott szociális ellátás visszaállítására.

Libanon partnereinek és szövetségeseinek - különösen Európában - fel kell gyorsítaniuk erőfeszítéseiket, hogy segítsék a libanoni államot a dél-libanoni lakosság támogatásában, ami növelni fogja az állam támogatását, miközben aláássa a Hezbollahot és elválasztja a lakosságtól. A libanoni kormány korábban azért küszködött ezen lépések megtételével, mert az államnak nincs elegendő anyagi forrása. Egy felgyorsított, az USA által vezetett és európai támogatású program segíthetne a libanoni államnak abban, hogy újjáépítési pénzeszközöket biztosítson a libanoni civileknek, és megkezdje az újjáépítést a déli országrészben. A libanoni civilek következetesen követelik a dél-libanoni újjáépítés támogatását, amire maga a Hezbollah is vállalkozott, legalábbis a retorika szintjén. Ha a libanoni kormány a Hezbollah helyébe lép ebben a szerepben, növelheti az állam lakossági támogatását ezen a területen. A számos ágazatban nyújtott gazdasági és pénzügyi támogatás segítheti a lakosságot és elszigetelheti a terroristáktól, amelyek maguk is pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Ez a megközelítés fokozatosan megfosztaná a Hezbollahot attól a képességétől, hogy beágyazódjon a lakosságba. Bármilyen támogatást a libanoni állam és kormány iránti bizonyított elkötelezettségtől kell függővé tenni a korrupció megfékezése és a Hezbollah lefegyverzése érdekében.

Az Egyesült Államok és szövetségesei segíthetnének Libanonnak a katonák javadalmazásának finanszírozásában is. A LAF és a libanoni belső biztonsági erők tényleges ereje erősen korlátozott, mivel sok katona másodállásban dolgozik is, hogy kiegészítse zsoldját. Más támogatás, beleértve a hírszerzési, megfigyelési és felderítési átrepülések lehetőségét, valamint a Hezbollah csempészete és katonai tevékenysége elleni együttműködést, szintén gyengíthetné a csoportot. Az amerikai hírszerzés ily módon tette például lehetővé a LAF 2026. február 10-i rajtaütését, amelynek során közel 400 000 lőszert foglaltak le.

A dél-libanoni lakosság állambarátabbá válásának óriási hatásai lehetnek. Ez a gazdasági, pénzügyi és katonai támogatás valószínűleg felbátorítaná a Hezbollah-ellenes libanoni kormánytisztviselőket, hogy fenntartsák a libanoni kormány reformjára irányuló erőfeszítéseiket, ami idővel gyengítheti a Hezbollah politikai befolyását is. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek lehetősége van arra, hogy támogassák a libanoni tisztviselőket, mint például Joseph Aoun elnököt és Nawaf Salam miniszterelnököt, akik bátran kiálltak a Hezbollah politikai befolyásának csökkentésére irányuló erőfeszítések élére, és felhívták a figyelmet a Hezbollah hamis narratíváira, amelyekkel politikai és katonai helyzetét próbálja igazolni. Az amerikai támogatás segíthet ezeknek a tisztviselőknek abban, hogy demonstrálják a libanoni civilek előtt, miszerint Dél-Libanonban az állam ellenőrzése alatt jobb lesz az életminőségük, ami nagyobb belföldi támogatást jelentene a Hezbollah lefegyverzéséhez.

Az izraeli csapások valószínűleg folytatódni fognak Közép-Libanon azon területein, ahol a Hezbollah továbbra is jelen van. A Hezbollahot célzó izraeli támadások folytatása Libanon középső részén éles kontrasztot fog alkotni a Hezbollahtól mentes, viszonylag stabil Dél-Libanonnal. A dél-libanoni lefegyverzés máris csökkentette az IDF légicsapásainak számát, és ez a szám várhatóan tovább redukálódik, ha a LAF komoly előrelépést ér el a Hezbollah meggyengítésében. Az IDF légicsapásainak alábbhagyása gyengíti a Hezbollah narratíváját is, mely szerint ők „védik” Libanont Izraeltől, csak hát most a tények bizonyítják, hogy a Hezbollah jelenléte maga az oka az izraeli támadásoknak. Az IDF kijelentette, hogy továbbra is csapásokat fog mérni a Hezbollah bázisaira Libanon-szerte, ami nagyrészt Közép- és Észak-Libanonban várható, ahová a csoport áthelyezte fegyverzetét. A libanoni civilek felháborodásukat fejezték ki a Hezbollahhal szemben, amiért az háborúba sodorta hazájukat, és elégedetlenek azzal, hogy a Hezbollah nem képes megvédeni a libanoni civileket és biztosítani számukra az általa ígért szociális biztonsági hálót. Ez az elégedetlenség arra utal, hogy a libanoni civilek egy része már nem fogja támogatni a Hezbollahot, ha úgy gondolják, hogy a csoport további konfliktust okoz Libanonban és veszélyezteti a biztonságukat és jólétüket.

Ez a stratégia csak akkor működhet, ha a támogatás feltétele az lesz, hogy Libanon bizonyítottan hajlandó és képes lépéseket tenni a Hezbollah lefegyverzésére és a korrupció megfékezésére. Sok civil az elégedetlenség dacára valószínűleg továbbra is támogatni fogja a Hezbollahot, mert sok polgár részesül a csoport szociális szolgáltatásaiból. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek olyan fokozatos és feltételekhez kötött kampányt kell elfogadniuk, amely fokozatosan korlátozza a Hezbollah képességét a szociális szolgáltatások fenntartására, és megerősíti a libanoni kormányt a Hezbollahnál alkalmasabb, rátermett intézményekkel. Az állami erőfeszítések figyelmen kívül hagyásával vagy támogatásának elmulasztásával az Egyesült Államok elszalasztaná a lehetőséget, hogy súlyosan megkárosítson egy jelentős regionális ellenfelet. Amely egyébként terrorszervezet is.

Végső soron tehát elmondható, hogy a Hezbollah stratégiája az volt, hogy átvették a libanoni államtól a legnépszerűtlenebb és legdrágább feladatokat, tehát a szociális ellátást az ország egyes lakosai, vagyis a síiták számára, cserébe viszont tőlük feltétel nélküli engedelmességet és hűséget követeltek. A pénzt a szociális tevékenységhez Teherán biztosította, annyira, hogy még tavaly is, mikor Iránban tetőpontjára hágott a válság, egymilliárd dollárt küldtek erre a célra – miközben az iráni városokban éheznek, fáznak és nyomorognak a helyi lakosok (és épp ezért nem is rajonganak túlzottan sem a Hezbollahért, sem a Hamászért, sőt, mondhatni ellenkezőleg...). Sőt, tulajdonképpen hajszálnyira járt a Hezbollah attól – mi több, részben már meg is oldotta! – hogy a libanoni állam összes feladatát átvegye, vagyis a hatalmat is, ebben csak a harci cselekmények majd a komoly veszteségek akadályozták meg. Ha a jelenlegi libanoni állam megfeelelően fog viselkedni, és Teherán sem lesz abban a helyzetben, hogy támogassa a Hezbollahot, ezen a fentiekben javasolt úton elérhető lenne, hogy jelentéktelenné váljon a terrorszervezet abban az országban – bár nem lesz olcsó.

Libanonban csak arra lenne tehát szükség, hogy az állam állam legyen, a kormány kormányként viselkedjen és az ország szövetségesei is támogassák ezt.

Hátha sikerül. Bár nagyobb összegben nem mernék erre fogadni.

Szele Tamás