Szele Tamás: A Poseidon atomtorpedó

Nem szívesen ugyan, de folytatom az orosz „csodafegyverek” bemutatását, ha már Vlagyimir Putyin is folytatja a velük való dicsekvést. Nem volt elég neki a közelmúltban azt állítani, hogy a Burevesztnyik nukleáris meghajtású robotrepülőgép sikeresen átesett a teszteken – ami képtelenség – most ugyanezt mondja a Poseidon atomtorpedóról is. Az Oroszhonhoz és Kínához képest szabad világ pedig cserélgeti a pelenkáját.

A Burevesztnyikről minden komolyan vehető szakértő és ép ésszel gondolkodó ember megmondta már, hogy képtelenség, abban a formában és azokkal a képességekkel, amiket terjesztenek róla, nem repülhet, sőt, talán nem is repült. De mi a helyzet a Poseidonnal? Nagyon hasonló: pontosabban annyi a különbség, hogy úszni éppen úszhat, annak nincs akadálya, de nem sok haszna vagy értelme lenne a bevetésének. Ezt kérdést a The Washington Post járta körül. Megjegyzéseimet szokás szerint csilag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a héten azzal dicsekedett, hogy Oroszország sikeresen tesztelt egy nukleáris meghajtású szupertorpedót, a Poseidont, amely megállíthatatlan és erősebb, mint egy nukleáris rakéta – ez volt a második bejelentés a héten a nukleáris fegyverrendszerekkel kapcsolatos orosz kísérletekről.

Néhány nappal korábban Oroszország egy új, nukleáris meghajtású cirkálórakéta, a Burevesztnyik vagy NATO-kódnevén Skyfall sikeres tesztelését jelentette be, amely úgy tűnt, különösen irritálta Donald Trump elnököt. A tesztek nyomán utasította a Pentagont, hogy kezdje meg a nukleáris fegyverek kísérleti próbáit Oroszországgal és Kínával „egyenlő mértékben”. A lépések rávilágítottak a két állam nukleáris politikája közötti növekvő akció-reakció ciklusra, mivel egyre inkább kezdenek kiszabadulni a hagyományos fegyverzetellenőrzési megállapodások korlátai alól.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője később meglepetését fejezte ki Trump megjegyzései miatt, hangsúlyozva, hogy a nukleáris tesztelésre vonatkozó globális moratórium továbbra is érvényben van.

„És ha a Burevesztnyik-kísérletre utalnak is valahogyan, az semmiképpen sem volt nukleáris teszt. Minden ország fejleszti a védelmi rendszereit, de ez nem egy atomfegyver tesztje.”*

*Köszönjük, Peszkov elvtárs, ez bizonyítja gyanúnkat, miszerint a Burevesztnyik vagy nem nukleáris meghajtású, vagy nem is repült soha. Ugyanis a Spitzbergákon lévő norvég meteorológiai megfigyelő állomások sem a teszt idején, sem később nem észlelték a sugárzás szintjének növekedését. Ez vagy azt jelenti, hogy az Oroszországi Föderáció hazudott, vagy azt, hogy a szovjet, bocsánat, orosz tudósok feltalálták a sugárzás nélküli radioaktivitást, ami azért nagy csoda lenne.

Mind a Burevesztnyik, mind a Poszeidon része az orosz „szuperfegyverek” sorozatának, amelyet Putyin 2018-ban mutatott be nagy állami médiafelhajtás közepette, és amelyeket egyértelműen a Nyugat elrettentésére szántak. Putyin akkori bemutatója során az egyik próbavideó egy olyan rakéta repülési pályáját mutatta, amelynek célpontja Florida volt.

Konsztantyin Koszacsov orosz szenátor úgy jellemezte ezeket az új „szuperfegyvereket”, mint Oroszország válaszát a világ katonai dominálására irányuló nyugati erőfeszítésekre, miután a Nyugat felhagyott a különböző hidegháború-korabeli fegyverzetellenőrzési megállapodásokkal. Mint mondta:

„Az elmúlt években arrogánsan és magabiztosan cselekedtek, abban az illúzióban, hogy nem fognak ellenállásba ütközni. És itt van Oroszország meggyőző válasza, amelyet »Oresnyik«, »Burevesztnyik« és »Poseidon« névre kereszteltek.”

Az Oresnyik egy közepes hatótávolságú, nukleáris töltet hordozására alkalmas ballisztikus rakéta. Bevetésére már sor került tavaly – minden töltet nélkül, ellenben tegnap jelentette be a kijevi vezetés, hogy a létező három Oresnyikből egyet sikerült megsemmisítsenek.

A Poseidont pedig Oroszország elsősorban úgy mutatja be, mint egy olyan tömegpusztító fegyvert, amely Oroszország ellenfeleinek tengerpartjait semmisíti majd meg.

„

Nincs hozzá fogható, és egyhamar nem is lesz. Nem létezik semmilyen védelem ellene” – mondta Putyin szerdán egy katonai kórházban, ahol bejelentette a sikeres tesztet.

A Poseidont lopakodó víz alatti mozgásra tervezték, hogy a kritikus part menti infrastruktúrát, például haditengerészeti támaszpontokat és kikötőket elpusztítsa. 21,36 méter hosszúságával túl nagy Oroszország legnagyobb tengeralattjárója számára, épp ezért saját, erre a célra épített hordozótengeralattjáró szükséges a kilövéséhez.*

*Az orosz források azt állítják, hogy a tegnap vízre bocsátott „Habarovszk” atomtengeralattjáró alkalmas lesz erre a feladatra – mármint a tesztelések után, mert egyelőre hatalmas méretein kívül csak annyi biztos vele kapcsolatban, hogy úszóképes.

2020 novemberében Christopher Ford, a nemzetközi biztonságért és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáért felelős akkori helyettes államtitkár azt mondta, hogy a Poseidonokat arra tervezték, hogy „radioaktív cunamival árasszák el az amerikai part menti városokat”, de szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy az ilyen robbanások ereje elegendő lenne-e egy cunami létrehozásához.

„Érdemes felidézni, hogy a Szovjetunió annak idején valójában azt az ötletet tanulmányozta, hogy cunami-szerű hullámokat keltsenek a part menti létesítmények elpusztítására. Többször is. És mindegyik tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy nem fog működni. Az egyik tanulmány kifejezetten »abszurdnak« nevezte az ötletet”

–

mondta Pavel Podvig, az orosz nukleáris erők szakértője. A jármű a hagyományos besorolásoknak is ellentmond. A Poseidon nukleáris robbanófej hordozására szolgál, és egy nukleáris reaktor hajtja, amely gyakorlatilag korlátlan hatótávolsággal képes áthaladni az óceánon, így egy „Franken-fegyver”, amely valahol egy torpedó és egy személyzet nélküli tengeralattjáró között helyezkedik el – mondta Michael B. Petersen, a Center for Naval Analyses, egy nonprofit kutatási és elemző szervezet Oroszországgal foglalkozó katonai tanulmányi programjának vezető kutatója.

A Poseidonnal kapcsolatban akad még van néhány ismeretlen dolog, többek között az, hogy a fegyver előre fel van-e töltve célzási adatokkal, és hogy műholdas kommunikációt használ-e az irányításhoz – mondta Petersen. Az is lehet, hogy a víz felszínén futó antennán keresztül fogadja az ilyen információkat, amint kiválasztja a célpontot* – mondta. Bár a Poseidonról szóló nyilvános viták, beleértve a „cunami” létrehozására való képességét, drámaian burjánzanak, katonai felhasználása meglehetősen korlátozott.

*Nos igen, víz alatt kivihetetlen a rádió-távirányítás, illetve csak nagyon erős és nagyon alacsony frekvenciájú (VLF vagy ELF) adások vétele lehetséges, a válasz meg csak a felszínről érkezhet, hiszen ezeket a VLF-ELF-adásokat több száz méteres antennákról indítja a szárazföldi parancsnokság (az Oroszországi Föderáció flottái máig használnak egy hadizsákmányként megszerzett második világháborús német antennarendszert, amit eredetileg a Kriegsmarine alkalmazott). Ilyesmi a víz alatti eszközökbe értelemszerűen nem fér bele. Ha azonban kihúzzuk az antennát a vízfelszínre, jobb a vétel, jobb az adás is, csak már nem (teljesen) láthatatlan a Poseidon.

Egy „második csapásra” alkalmas eszköznek tekintik, ami azokat a fegyvereket jelöli, amelyek arra hivatottak, hogy egy már megkezdődött nukleáris háború első hulláma után jelentsenek fenyegetést. Ezek közé tartoznak a régebbi atomtengeralattjárók, amelyek 16 ballisztikus rakétát hordozhatnak fejenként 6-10 robbanófejjel – mondta Petersen –, így egyetlen tengeralattjáró pusztítóbb, mint több Poseidon.

„

Ahelyett, hogy háborús harcászati célt szolgálna, inkább arra tervezték, hogy az ellenfelet arra kényszerítse, hogy meghátráljon a bevetésével kapcsolatos fenyegetések hatására” – mondta Petersen.

„Természetesen Oroszország dönthet úgy, hogy beveti, de addigra a globális stratégiai hadviselés vagy már folyamatban van, vagy az egyetlen fennmaradó lehetőség marad”.

Az orosz médiajelentések a Poseidon sebességét 60 és 100 csomó (kb. 113 és 179 kilométer/óra) közé tették. Petersen szerint valószínűleg sokkal lassabban fog haladni, hogy képes legyen lopakodni és a kommunikációs kapcsolatokat nyitva tudja tartani.

Nicole Grajewski, a Carnegie Alapítvány munkatársa szerint a Poseidon a nagy hatásfokú tenger alatti hordozórendszerekkel való kísérletek hosszú szovjet hagyományához tartozik, melyek során azt vizsgálták, hogyan lehet az óceán mélységét, a nyomást és a lökéshullámok terjedését felhasználni a nukleáris hatások alakítására vagy felerősítésére: az első nagyszabású fejlesztés az 1950-es évek elejére nyúlik vissza. Mint az X-en megjegyezte:

"A szovjet kutatóintézetek a Ladoga-tóban, majd később Novaja Zemlján modelleztek ilyen detonációkat. A tanulmányok kimutatták, hogy a kontinentális talapzat elnyeli az energia nagy részét – a hatalmas hullámok gyorsan szétoszlanak, így a nagymértékű part menti pusztítás fizikailag irreális. Az orosz televízióban sugárzott, kiszivárogtatott prezentáción túl keveset tudunk a Poseidonról. Mégis, a korábbi szovjet érdeklődésre való tekintettel a Poseidon nem annyira technikai forradalmat jelent, mint inkább egy régi elképzelés fennmaradását, újjáélesztését."

A Kreml-párti kommentátorok kifejezetten a Poseidon elméleti képességei mögötti szimbolizmusról beszéltek, mondván, hogy egy olyan fegyver, amely potenciálisan képes elárasztani és elmosni a part menti városokat, leginkább az olyan országok ellen lenne hatékony, mint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság.

„

Mivel az angolszász civilizáció a tengerek és óceánok partjai mentén terül el, a Poseidon által a legsebezhetőbb” – mondta Szergej Markov Kreml-párti politikai kommentátor. „Mondhatnánk úgy is, hogy a Poseidon egy angolszászellenes atomtorpedó”.

Nyugalom, a Poseidon pont annyira veszélyes, mint a Burevesztnyik: ami nincs, attól nem érdemes félni. Egy part menti nukleáris robbanás rengeteg kellemetlenséget okozna teszem azt, New Yorkban vagy Londonban (azért Szentpéterváron is!), de szökőárról, pláne ötszáz méter magas hullámokról szó sem lenne és nem is lehetne.

Viszont ha a nagyotmondás olimpiai versenyszám volna, soha más nem nyerné az aranyakat, csakis az oroszok. Bérelt helyük lenne a dobogó legfelső fokán. Örök időkig.

Szele Tamás