Szele Tamás: A Probiv-apokalipszis

Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok? Viszketni fog nemsoká a nyakatok, ugyanis elszabadulni látszik a probiv. Hogy mi az a probiv?megpróbálom elmagyarázni, de messziről kell kezdenem a dolgot. Történt pedig, hogy néhány éve pár kollégával megpróbáltunk rájönni, mi lehet a világhírű Bellingcat oknyomozó újságírócsoport titka. Mert valóságos csodákat tettek, olyan eredményeket értek el, amikre halandó sajtómunkás alig-alig képes. Nos: ez a titok a Probiv használata volt.

A Bellingcat csapata valóban világklasszis és minden területen a legkiválóbbakat alkalmazza, de mivel az oknyomozó újságírás alapvető problémája az adatokhoz való hozzáférés, Probiv nélkül nem tudták volna többször is megrengetni a Kreml összes falait. A Probiv pedig... az orosz szervezett bűnözés egyik olyan, nagyon elterjedt ága, amit időnként jóra is lehet használni. Többnyire természetesen rosszra használják: csalásra, zsarolásra, de egy jó tényfeltáró-oknyomozó kezében valóságos csodafegyverré válhat. Ennek az eszköznek köszönhető a független orosz sajtó félig vagy teljesen illegális orgánumainak újjáéledése is.

A Probiv döntő szerepet játszott ebben az újjáéledésben. Tulajdonképpen a kiszivárgott személyes adatok kiterjedt illegális piacáról van szó, egy homályzónába tartozó ökoszisztémáról, amelyet az oknyomozó újságírók, a rendőrség és a bűnözői csoportok már régóta kihasználnak.

Az oroszországi úgynevezett Probiv-piac – a kifejezés a „beszúrni” vagy „beütni a keresősávba” igéből származik – több mint egy évtizede olyan párhuzamos informatikai gazdaságként működik, amely korrupt tisztviselők, közlekedési rendőrök, banki alkalmazottak és az alacsony szintű biztonsági személyzet hálózatára épül, akik hajlandóak eladni a kormányzati vagy vállalati adatbázisokhoz való hozzáférést.

Szerény díjért – néha mindössze 10 dollárért – a vásárlók útlevélszámokat, lakcímeket, utazási előzményeket, gépkocsi-regisztrációkat és belső rendőrségi nyilvántartásokat szerezhetnek be. A magasabb árkategóriában egész személyi dossziékat lehet vásárolni egyénekről, beleértve a telefonhívások és helyváltoztatások metaadatait is.

Emellett magát a rendőrséget és a biztonsági szolgálatokat is segíti, akik rendszeresen használják a feketepiacot aktivisták, ellenzékiek és az állam kegyeiből kieső személyek nyomon követésére.

„Ez a modern Oroszország egyik paradoxona: egyrészt ezek a szolgáltatások illegálisak és kiszivárgott adatokra támaszkodnak, másrészt viszont sokkal kényelmesebbek a mindennapi rendőri munkában, mint a hivatalos hivatali adatbázisok sokasága” – mondta Andrej Zaharov oknyomozó újságíró a Guardiannak, aki nemrég könyvet adott ki a Probivról.

Ez a gyakorlat állt a középpontjában annak a megdöbbentő leleplezésnek is, amelyet a Bellingcat nemzetközi oknyomozó csoport tett a The Insider orosz híroldallal és más partnerekkel együttműködve, és amely azonosította azokat az orosz titkosügynököket, akik megmérgezték Navalnijt. Egy riporter „néhány száz euró értékű kriptopénzt” költött egy adatbázisra. Ezután egy lebilincselően tragikomikus jelenet játszódott le: Navalnij a Bellingcat-tel együttműködve felhívta telefonon az egyik ügynököt, magas rangú kormánytisztviselőnek adta ki magát, és vallomásra bírta.

Finom iróniája az ügynek, hogy Putyin saját korrupciós és megfigyelési eszközeit látja maga ellen fordulni az alulfizetett rendőrök és hírszerzési tisztviselők révén, akik a titkokat áruba bocsátják. „Bármit is tesz Putyin, mindig visszafelé sül el” – mondta Maria Pevcsih, aki a Navalnij Korrupcióellenes Alapítvány nyomozócsoportját vezeti.

A Probiv egyelőre szinte kizárólag orosz jelenség. Amikor Roman Dobrohotov, aki 2013-ban megalapította a The Insidert, néhány éve Kijevben járt, elmondása szerint megkérdezett egy helyi újságírót, hogy hol találja meg egy általa vizsgált személy híváslistáját, meglepődve tapasztalta, hogy ennek elérése nem általános gyakorlat. Azt mondta, rájött, hogy „Oroszország talán a világ legátláthatóbb országa”, és hozzátette: „Ha van 10 dollárod, bárkiről bármilyen információt megtalálhatsz”.

A New York Times és néhány más nagy nyugati lap nem használja a Probivot, azon az alapon, hogy nem szabad lopott információkért fizetni. Sok orosz újságíró is vitatkozik az etikai és törvényességi kérdésekről. A Bellingcat Probiv-mestere, Christo Grozev elmondta, hogy saját pénzén – az összköltséget a Meduza független hírportál több mint 13 000 dollárra becsülte – leplezte le a gyilkos orosz ügynököket. (A The Washington Postnak elmondta, hogy az adatneppere azt feltételezte, hogy bűnöző, és elborzadt, amikor megtudta, hogy újságíró.) Dobrohotov azt mondta, ő maga nem vásárolna probivot, de elemezte a Grozev által vásárolt adatokat. (A CNN és a Der Spiegel is együttműködött Navalnij ,egmérgezésének kivizsgálásában.) Más riporterek szerint rutinszerű, hogy kutatásaikhoz felhasználják, de nem idézik egy kész cikkben. Ám egyesek számára ezek a normák is változhatnak.

„A közönséget nem érdekli, hogy az adatokat megvetted-e, vagy egy forrástól szerezted” – mondta Roman Anin, az iStories, egy 15 fős nonprofit orosz oknyomozó oldal alapítója. Azt mondta, arra a következtetésre jutott, hogy „mivel egy olyan országban élünk, ahol a hatóságok ellenzéki vezetőket gyilkolnak, felejtsük el a fair játékszabályokat, mert ezek a történetek fontosabbak, mint az etikai szabályaink”. Anint nem mellesleg pár napja megfosztották orosz állampolgárságától.

Ez a kapu Vlagyimir Putyin világába már régóta nyitva áll. A törvényesség határán billegő vagy külföldről működtetett honlapjaikat működtető oroszok voltak azok, akik ablakokat nyitottak Putyin valódi Oroszországára. És amit ők feltártak, az hihetetlen személyes korrupcióról, a nemzetközi politikai beavatkozás mögött álló árnyékfigurákról és gyilkos, de néha alkalmatlan biztonsági szolgálatokról szólt.

Íme néhány példa ezekből a leleplezésekből:

• A Proekt nevű oknyomozó nonprofit szervezet azonosította Putyin „titkos családját”, és megállapította, hogy az elnökhöz kötődő nő mintegy 100 millió dollárnyi vagyont kaptak az orosz államhoz kötődő forrásokból.

• Az IStories pedig feltört e-mailek tömegét használta fel annak dokumentálására, hogy Putyin egykori veje hogyan szerzett hatalmas vagyont állami kapcsolatokkal visszaélve.

• A Londonban alapított Bellingcat és az oroszországi székhelyű The Insider azonosította, névvel és fényképpel azokat az orosz ügynököket, akik 2018-ban Angliában megmérgezték a disszidens Szergej Szkripalt és lányát.

• Az RBK médiacsoport pedig az amerikai választásokba beavatkozó trollfarm mögött álló politikai gépezetet leplezte le.

• A Meduza mély korrupciót fedezett fel a moszkvai városi kormányzat minden szegletében, a temetkezési üzletággal bezárólag.

És ezek az eredmények mind az Ukrajna elleni totális invázió előtt születtek! Hanem mostanság fordul a kocka. Sőt, kettőt is fordul!

Ahogy az ukrajnai háború a negyedik évébe ért, a Kreml elkezdte a probivot kevésbé megtűrt kényelmi eszközként, hanem sokkal inkább fenyegetésként kezelni.

A telefonos csalószindikátusok ipari méretekben használták fel a kiszivárgott adatokat, míg az ukrán hírszerzés megtanulta kihasználni az ország porózus információs rendszerét az orosz hátországban tartózkodó katonai tisztviselők azonosítására és likvidálására.

Tavaly, a nemzethez intézett éves interjúja során Vlagyimir Putyin elnök maga is elismerte, hogy egy közeli barátja telefonos csalás áldozatává vált.

Zaharov szerint ez az incidens volt a jel arra, hogy a biztonsági szolgálatok elkezdjenek lecsapni a Probiv-piacra. Az elmúlt évben Putyin törvényeket írt alá, amelyek szigorították az adatszivárgásokért kiszabott büntetéseket, és akár 10 év börtönbüntetést is kiszabnak az ilyen információkhoz való hozzáférésért vagy azok terjesztéséért.

A biztonsági szolgálatok agresszív hajtóvadászatot indítottak a Probiv-szolgáltatók ellen is, több brókert őrizetbe vettek, és megtámadták az általuk használt infrastruktúrát. A legjelentősebb akciók közé tartozott a Usersbox, az egyik legszélesebb körben használt és legolcsóbb szolgáltatás mögött álló csapat letartóztatása.

De Zaharov szerint a Kreml Probiv elleni háborúja ellentétes hatást váltott ki. A vezető Probiv-üzemeltetők és -brókerek közül sokan külföldre költöztek, ahol sokkal kevésbé korlátozzák őket a biztonsági szolgálatokkal kötött informális megállapodások vagy az azonnali letartóztatástól való félelem.

„Korábban mindig együttműködtek a biztonsági szolgálatokkal, vagy kétszer is meggondolták, mielőtt valami rendkívül érzékeny dolgot adtak volna ki. Most minden fékjet kiengedtek” – mondta Zaharov. „Egyik érzékeny adatszivárgást a másik után hozzák nyilvánosságra.”

Példaként említette a tavaly Kordon–2023 néven kiszivárgott hatalmas FSZB-adatbázist, amely a 2014 és 2023 között Oroszország határait átlépő személyek adatait tartalmazta. Zaharov ezt az egyik legnagyobb és legkövetkezetesebb kiszivárogtatásnak nevezte.

Az olyan jól ismert szolgáltatások, mint a Himera, amelyekről köztudott volt, hogy együttműködnek a hatóságokkal, irányt váltottak: a csoport közölte, hogy megszüntette a bűnüldöző szervek hozzáférését, és minden alkalmazottját áthelyezte.

Ukrán hackerek is csatlakoztak hozzájuk. Oroszország teljes körű inváziója óta az ukránbarát hackerek és más hírszerző csoportok többször is betörtek az orosz állami és kereskedelmi rendszerekbe, adatokat loptak el és tettek nyilvánossá – gyakran ingyenesen és nagyrészt ideológiai okokból.

Tavaly a KibOrg ukrán hackercsoport közzétette az interneten az Alfa Bank, Oroszország legnagyobb kereskedelmi magánbankja ügyfeleinek adatbázisát.

A kiszivárgott adatok állítólag nagyjából 24 millió magánszemély és több mint 13 millió szervezet bizalmas adatait tartalmazták.

„Összességében” – mondta Zaharov – „soha nem volt még ilyen könnyű orosz magánadatokat találni a piacon”.

Tehát „nemzetközivé lesz” a Probiv? Ez jó is és rossz is. Oknyomozó újságírás szempontjából jó, hiszen könnyebb lesz hozzáférni azokhoz az adatbázisokhoz – akár Big Data szintjén is – amelyek lehetővé teszik a leleplezéseket. Viszont ez megkönnyíti a köztörvényes bűnözők, zsarolók, csalók dolgát, akik a mesterséges intelligenciát is bevetve bárkit képesek lesznek ennek segítségével megszabadítani az utolsó garasától is. De mégis: lenne haszna egy kis erkölcsös törvénysértésnek a Felsőbb Jó érdekében... milyen szép is lenne, ha a magyar kormányzati adatok is kikerülnének a Probiv-piacra.

Ezek megszerzése érdekében érdemes volna akár még gyűjtést is indítani. Hogyan is mondaná Petőfi, akit az írás kezdetén idéztem? Bocsánat a parafrázisért, de nem tudom megállni.

„Dicsőséges nagyurak, hát

Hogy vagytok?

Nem zsibong egy kicsikét az

agyatok?

Új divatú adatbázis készül most:

le is csuknak lopás miatt hamarost”

Szele Tamás