Szele Tamás: A sah üzenete

A világ visszafojtott lélegzettel szurkol Irán tüntetőinek, akik talán a legkegyetlenebb rendszerrel szállnak szembe fegyvertelenül, amit a bolygó ma a hátán hord (bár erős a mezőny mostanság ebben a sportágban). Egyre inkább az körvonalazódik, hogy a harcot Reza Pahlavi herceg fogja irányítani, az ő vezetését a tiltakozók is mintha elfogadnák, erre utal a demonstrációkon felhangzó sok, sőt, rengeteg monarchista jelszó.

De vajon mit akar maga Pahlavi herceg, akit lehet, hogy rövidesen sahinsahnak fognak szólítani (felőlem szólítsák bár akárhogyan Irán vezetőjét, csak ajatollahnak ne)? Nos, nem egészen úgy viselkedik, mint akinek minden vágya, hogy Perzsia ura, királyok királya, nagykirály lehessen. Sokkal inkább hasonlít egy felelős és demokrata államférfira. De döntse el mindenki mit tart felőle, nekem nagy örömömre szolgált, hogy rábukkantam a The Washington Postban az üzenetére, amelyben világosan körvonalazza programját. Ezt ismertetem az alábbiakban, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Lássuk akkor, mit üzen a jövendő sahinsah.

A 2026-os év kezdetén Irán mélyreható átalakulás küszöbére ért. Országszerte – Teherán Nagy Bazárjától a fővárostól távol eső városokig, városokig és falvakig – az irániak az életüket teszik kockára, hogy visszaszerezzék a jövőjüket. Üzenetük félreérthetetlen: Az Iszlám Köztársaság elvesztette legitimitását, és közel 47 év után az ország szabad akar lenni.

Ezeknek a férfiaknak és nőknek a bátorsága többet érdemel, mint együttérzést. Tisztánlátást, felkészültséget és felelős vezetést követel – Iránon belül és azok körében is, akik befolyásolják a világpolitikát. Mert Irán felszabadulása sokkal többet fog jelenteni, mint az irániak méltóságának helyreállítását. Szinte elképzelhetetlen mértékű globális békét hoz majd.*

*Ez a legkevésbé sem túlzás. Irán nélkül szó szerint szétesik az, amit a tagjai „az Ellenállás Tengelyének” hívnak, a világ többi része pedig egyszerűen iszlám fundamentalista terrorizmusnak. Teherán támogatása nélkül nincsenek jemeni houthik, nincs Hamász és nincs Hezbollah, szétszalad még legalább néhány száz kisebb, de igen veszélyes proxy-milícia, például a Fatemiyoun Brigád (hogy csak egyet említsek közülük), szóval a Közel-Kelet is, Európa is, az atlanti térség is békésebb hely lesz. Igaz, a tálibok, az ISIS és az al-Kaida üzelmeinek ez nem vet véget, de ha megszűnik az állami dotáció – melynek minden fillérjét az iráni nép szájától vonták el – a fundamentalista terrorizmus valószínűleg Afrikába és Közép-Ázsiába szorul majd. Lesz majd ott elég baj velük, de a mostani pozícióikat fel kell adják.

Ezért üdvözlöm, hogy Donald Trump elnök egyértelműen és határozottan támogatja az iráni népet. Üzenete, miszerint az Egyesült Államok a szabadságkeresők mellett áll, nem pedig egy olyan rezsim mellett, amely terrort és instabilitást terjeszt világszerte, nagy visszhangot keltett Iránban. A börtönnel, kínzással vagy halállal szembenéző tüntetők számára fontos a tudat, hogy nincsenek egyedül. A rezsim számára pedig ez egy emlékeztető arra, hogy a megfélemlítés többé nem garantálja a túlélést. Ennek bizonyítékát láthattuk Venezuelában.

Az Iráni Iszlám Köztársaság ma gyengébb és megosztottabb, mint 1979 óta bármikor. A békés ellenvéleményekre adott válasza – tömeges letartóztatások, kivégzések és elnyomás – azt mutatja, hogy a rezsim fél. Emberi jogi szervezetek szerint tavaly januártól december elejéig legalább 1500 kivégzést hajtottak végre, ami 2024-hez képest meredek emelkedést jelent. A vallási kisebbségek – keresztények, zsidók és bahá'iak – szisztematikus üldöztetésnek vannak kitéve. A rendszer erőszakossága nem a kormányzat stabilitásának a jele; ez egy olyan rendszer kapkodása, amely az ellenőrzés fenntartásáért küzd.*

*Ezt már máshol is láthattuk: nincs kegyetlenebb az olyan zsarnokságnál, amely a vesztét érzi.

A nyomás dacára az iráni nép kitart. Az elmúlt napokban a tüntetések szinte minden tartományban és több mint 100 városban eszkalálódtak Irán-szerte. A tüntetők a nevemet skandálják a szabadság és a nemzeti egység követelése mellett. Ezt nem úgy értelmezem, mint a hatalom átvételére való felhívást. Ezt komoly felelősségként viselem. Azt a felismerést tükrözi – Iránon belül –, hogy nemzetünknek szüksége van egy egyesítő személyiségre, aki segít a zsarnokságtól való eltávolodásban és a nép által választott demokratikus jövő felé vezető úton.

Ezért előléptem, hogy vezessem és szolgáljam ezt a feladatot: nem mint trónjára várakozó uralkodó, hanem mint a demokráciába való nemzeti átmenet irányítója. Az én feladatom az, hogy Irán különböző demokratikus erőit – monarchistákat és köztársaságpártiakat, világiakat és vallásosakat, aktivistákat és szakembereket, civileket és a fegyveres erők tagjait, akik újra stabil és szuverén Iránt akarnak látni – az iráni területi integritás, az egyéni szabadságjogok védelme, a polgárok egyenlősége, valamint az egyház és az állam szétválasztásának közös elvei mentén egyesítsem. Ezt a három alapelvet a nemzeti megbékélés folyamatának és a jövőbeli demokratikus kormányformát meghatározó népszavazásnak kell alátámasztania.*

*Ez a bekezdés kulcsfontosságú. Reza Phalavi nem trónt akar, hanem országot, éspedig demokratikus országot. Ennek az államformája épp lehet aztán alkotmányos monarchia is, népképviselettel, amint lehet köztársaság is: csak egyvalami nem lehet. Iszlám Köztársaság, mint eddig. Az a vonat már elment, az az ötlet már csődöt mondott. Irán demokráciát akar, és ki is fogja vívni magának. Az, hogy ebben a mostani koronaherceg, talán későbbi névleges sah vezető szerepet vállal, azt mutatja, miszerint értelmes és nem hatalomvágyó ember, aki jót akar a hazájának. De legalábbis szeretné kirángatni a bajból, aztán lesz, ami lesz.

Az emberek aggódnak amiatt, hogy az iráni rendszerváltás káoszhoz, széttöredezettséghez vagy hosszan tartó instabilitáshoz vezethet, mint Irakban vagy Afganisztánban történt. Ez az aggodalom jogos – és éppen ezért fontos a felkészülés.

Évek óta dolgozom az Iráni Jólét Projekt kialakításán, amely egy több mint száz iráni szakértőből álló, egyre növekvő hálózatot képez a gazdaság, a jog, az energia, a kormányzás, a közegészségügy és az infrastruktúra területén. Együttesen részletes, ágazatonkénti terveket dolgoztak ki egy olyan rendezett átmenetre, amely megőrzi az alapvető közszolgáltatásokat, stabilizálja a gazdaságot és helyreállítja a bizalmat belföldön és külföldön. Ezt a munkát folyamatos konzultációk egészítik ki a nemzetközi üzleti vezetőkkel és vezetőkkel, akik értik, hogy a gazdasági fellendüléshez és a megfelelő irányításhoz mire van szükség a gyakorlatban - és nem csupán elméleti síkon.

A stabilitás másik tényezője a rendszeren belüli együttműködés lesz azokkal, akik szakítanak a rezsimmel. Nem fogjuk megismételni az iraki de-baathifikáció hibáit. Csapatom biztonságos csatornákat hozott létre a rezsim saját intézményein belül azok számára, akik szakítani kívánnak a klerikális hatalommal és támogatni kívánják a demokratikus Iránt. Irán legnézettebb műholdas hírcsatornáján, az Iran Internationalon keresztül közvetítve a munkatársaim egy olyan biztonságos platformot indítottak, amelyen keresztül a fegyveres erők, a biztonsági szolgálatok és a kormányzati intézmények tagjai bizalmasan jelezhetik, hogy hajlandóak elszakadni az összeomló rezsimtől és az iráni nép mellé állni. Már több tízezren jelentkeztek ezen a csatornán keresztül, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a rendszer soraiban széles körben elterjedt az elégedetlenség, és hogy az iráni intézményeken belül sokan készek konstruktív szerepet játszani a békés átmenetben.*

*Ez szintén fontos: 1979 óta nagyon sokan kompromittálódtak az ajatollahok rezsimje mellett. Azok, akik nem öltek embereket, nem loptak vagyonokat és nem vettek részt terrorakciókban vagy bűncselekményekben, itt még kapnak egy utolsó kiskaput, egérutat, ma még átállhatnak, de holnap már késő lesz. És ha meghallják az idők szavát, át is fognak állni. Persze a főbűnösöknek nem lesz és nem is lehet kegyelem.

Nem lesz hatalmi vákuum. Biztosítjuk az intézmények folytonosságát, ahol lehetséges, az elszámoltathatóságot, ahol szükséges, és egy olyan átláthatóan és nemzetközi megfigyelés alatt zajló alkotmányos folyamatot, amely lehetővé teszi az irániak számára, hogy generációk óta először döntsenek saját kormányzati rendszerükről.

Az iráni nép támogatása nem jótékonykodás vagy beavatkozás, hanem a globális stabilitásba történő beruházás. Az Iszlám Köztársaság közel 47 éve szítja a regionális konfliktusokat, nukleáris zsarolást folytat és globális káoszt okoz. Egy szabad és demokratikus Irán a Közel-Kelet stabilitását fogja szolgálni, nem pedig a véget nem érő válságok forrása lesz, mint most.

A történelem ritkán jelenti be előre a fordulópontokat. Ma azonban a jelek félreérthetetlenek. Az iráni nép bátran és elszántan halad előre. Most egy olyan világra van szükségük, amely kész támogatni a felelősségteljes átmenetet. Az idő most jött el.

Ne csak figyeljük egy új Irán születését. Dolgozzanak velünk együtt annak biztosításán, hogy ez az ország békés, stabil és méltó legyen a népe által hozott áldozatokhoz.

Eddig beszélt Pahlavi, most kicsit visszavenném a szót. Szépet és jót mond, ugyanakkor nem kecsegtet senkit gyors és könnyű győzelemmel, tehát őszinte is: de ezt az üzenetet tekintsük egyelőre programnak és ne ígéretnek, amit be lehet hajtani. Dokumentumnak, a felelősség vállalásának, a főbb irányvonalak felvázolásának, de ne kész tervnek. Egy forradalomban sok minden történhet, míg győz.

Mindenesetre jól hangzik, amit Pahlavi koronaherceg üzen és veleje is van. Annyi mindenképpen, hogy Khameneinek legyen mitől nem csak megijednie, de félnie is.

Szele Tamás