Szele Tamás: A Sötét Felvilágosodás

Ha a világban zajló és igen aggasztó folyamatokat tekintjük, elkerülhetetlenül fel fog tűnni, hogy még az elvileg egymással ellentétes érdekű államok és szövetségek is mintha valamilyen közös eszmerendszer, ideológia mentén cselekednének, legyen szó Putyin Oroszországi Föderációjáról vagy a Trump -féle amerikai kormányzatról. Az Európai Uniót egyelőre még elkerülte ez az „irányvonal” de Orbán Viktor Magyarországa vagy Fico Szlovákiája már fertőzött az „új ideológiával”.

Ennek legpregnánsabb formája a „Sötét Felvilágosodás”, mely az Egyesült Államok bizonyos köreiből ered, és nagyon nehéz megmagyarázni, igazából mit is akar. Valamiféle új középkorhoz próbálja elvezetni az emberiséget, amiben az erősnek mindent szabad, a gyengének semmit, és az erőstől is leveheti mindenét az, aki nála erősebb, de még ez is csak a felszín – épp ezért örültem meg, amikor a Riddle: Russia felületén rábukkantam Maria Engström elemzésére, mely legalább részben tisztázza, mivel is állunk szemben. Maga a mozgalom az illiberalizmus, a techno-optimizmus és a keresztény metafizika hibridjének nevezhető Ezt ismertetem az alábbiakban, természetesen saját megjegyzéseimmel, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek majd meg.

A Sötét Felvilágosodás

A sötét felvilágosodás vagy neoreakciós mozgalom az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok libertárius köreiben alakult ki, különösen a Szilícium-völgy technológiai elitje és a technológiai start-upok körül kialakult csoportok körében, amelyek a tőke állami ellenőrzés alóli felszabadítását és az egyéni szabadág gyakorlásának a kortárs liberális etika által nem korlátozott jogát szorgalmazzák.

A mozgalom a liberális ethosz kritikáját kifejezetten antidemokratikus, gender-, bevándorló- és környezetvédelem-ellenes programon keresztül fogalmazza meg. Elutasítja az identitáspolitikát és a marginalizált csoportok állami támogatását, miközben alternatív kulturális keretek és független tudásközpontok létrehozásán dolgozik.

A neoreakciósok azonban nem pusztán a jelen kritikáját fogalmazzák meg egy techno-optimista, vállalati jövő nevében; a múlt bizonyos politikai formáinak helyreállítását is követelik – nevezetesen a szakralitás újbóli bevezetését a politikába. Ezzel az európai modernitás alapjait igyekeznek megdönteni, amely a westfáliai békével (1648) és a harmincéves háború végével kezdődött.

A mozgalom Nick Land brit filozófus 2012-ben megjelent, The Dark Enlightenment című kiáltványáról kapta a nevét. Land szerint a 18. századi régi („világos”) felvilágosodás által javasolt humanizmus és az ember racionális kormányzása kimerítette a lehetőségeit. Ez vezetett a 20. század katasztrófáihoz, és már nem képes kezelni a jelen összetettségét; ehelyett akadályozza az emberiség további fejlődését. Land a „liberális degenerációról” mint a kapitalista és poszthumanista fejlődést hátráltató erőről beszél.

Kiáltványában Land idézi Peter Thiel 2009-es, The Education of a Libertarian című esszéjét. Thiel német–amerikai vállalkozó és technológiai befektető, a PayPal és a Palantir társalapítója, jelenleg pedig Donald Trump és J. D. Vance egyik legbefolyásosabb támogatója. Az esszében Thiel döntő különbséget tesz a demokrácia és a szabadság között, és kijelenti:

„Már nem hiszem, hogy a szabadság és a demokrácia összeegyeztethető”.*

*Ez esetben viszont a szabadságot kiváltságnak tekinti, melyhez nincs mindenkinek joga, hiszen az demokratikus lenne.

Peter Thiel mellett a Sötét Felvilágosodás másik kulcsfontosságú teoretikusa, aki jelentősen befolyásolta Nick Land neoreakciós felfogását, Curtis Yarvin amerikai programozó és blogger. Yarvin 2007-től kezdődően Mencius Moldbug álnéven a Minősíthetetlen Fenntartások című blogján kritizálta a modern liberális demokráciát, és egy olyan jövőt vizionált, amely az általa „kapitalista feudalizmusnak” nevezett alapokon nyugszik (ahogyan azt a 2007-es Formalista Kiáltványában felvázolta).

Yarvin kidolgozta a neokameralizmus koncepcióját, amely az állam vállalattá való átalakítását javasolja. Yarvin szerint a demokráciák eredendően kevéssé hatékonyak és hajlamosak a korrupcióra. Ezért egy technoautokrácia vagy vezérigazgató-monarchia létrehozása mellett érvel, amelyben egyetlen vezérigazgató irányítja az államot a vállalatirányítási elvek alapján, hangsúlyozva a hatékonyságot, valamint a vezetés és az eredmények közvetlen elszámoltathatóságát.*

*És akkor Yarvin feltalálta a szocializmust. Mondhatnánk, hogy ellenkezőleg, hiszen a szocializmusban a vállalatokat államosították, ő meg az államokat akarja „vállalatosítani”, de az eredményt tekintve ugyanott tartanánk, vagyis a diktatórikus államrendnél és az állandósított gazdasági csődnél.

A Yarvin által kidolgozott másik fontos koncepció a Katedrális eszméje. Yarvin szerint a Katedrális azokat az intellektuális erőket képviseli, amelyek a neoliberális ismeretrendszert alakítják – nevezetesen az egyetemeket, a mainstream médiát és a kulturális elitet –, amelyek szisztematikusan „elnyomják” az alternatív világnézeteket. Ebben a felfogásban a Katedrális az igazi haladás akadálya, és a Sötét Felvilágosodás éppen ezt a hegemón struktúrát igyekszik megkérdőjelezni a kultúrharc révén, amely egy jövőbeli állam- és világrend előőrse.*

*Olvasóim emlékezetébe idézném az ezt az eszmerendszert tökéletesen bemutató „Kinek a kulturális diktatúrája” című 2018-as cikksorozatot, mely a magyarországi kultúrharc legpregnánsabb vagy inkább penetránsabb példája volt: célként a magyar kulturális élet teljes kormánypárti irányítás alá vonását jelölte meg, eszközei pedig méltóak voltak Rákosi legundorítóbb napjaihoz. Ez tehát a kultúrharc, és ha ilyen a jövendő állam- és világrendje, akkor meg is ette a fene a jövőt mindenestől. Jellemző különben a cikksorozat szerzőjének, Szakács Árpádnak a sorsa: mivel addig radikalizálódott, hogy már Orbán Viktornál is fideszesebb lett, meg kellett tőle szabadulni, a kormánymédia valamikori állócsillaga most hol a Mi Hazánk holdudvarában, hol az oltásellenes harc frontvonalában, hol meg az ismert világegyetem határain és magán kívül tartózkodik. Neki nem jutott Trump, csak Orbán, illett volna ezzel tisztában lennie és nem túlnőnie a főnökén, ha ez sikerült volna neki, most is ott ülne a húsosfazék mellett.

A Sötét Felvilágosodás teoretikusai tehát három alapvető kérdést vetnek fel, amelyek számos követőt vonzottak az eredetileg ellenkulturális mozgalomhoz:

• a szabadság és a demokrácia viszonyát;

• a humanizmus és a technológiai fejlődés közötti feszültséget;

• a szakralitás és az eszkatológia visszatérését a politikába (és a történelem keresztény értelmezésát, Isten és az emberiség együttműködéseként).

A neoreakciós teoretikusok ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, bár bizonyos meghatározó témák ezeken kívül is azonosíthatók. A Katedrális és a neomonarchia fogalma elsősorban Curtis Yarvin írásaiban bontakozik ki; a nem-emberi haladás és a kapitalizmus felgyorsulásának fogalma Nick Land munkásságának áll a középpontjában; a metafizika visszatérése a politikába pedig Peter Thiel esszéinek és nyilvános beszédeinek központi témája.

Ezeket a gondolkodókat összeköti ellenkulturális ethoszuk és a jövőorientált politikai és filozófiai tervezés iránti közös elkötelezettségük.

Peter Thiel: A sötét felvilágosodás politikai teológiája

Hogyan kapcsolódnak ezek az eszmék az orosz illiberalizmushoz? Úgy tűnik, hogy a sötét felvilágosodás orosz változatához a legközelebbi párhuzamot Peter Thiel munkásságában találjuk, aki René Girard tanítványa volt, és akivel a Stanfordon folytatott filozófiai tanulmányai során találkozott.

Thiel 2004-es The Straussian Moment című előadásában bírálta a Nyugat biztonság iránti megszállottságát, amely szerinte a polgári szabadságjogok eróziójához vezetett. Úgy vélte, hogy a szeptember 11-i katasztrófa a gazdasági racionalizmus és a liberális politikai gondolkodás kudarcát tárta fel, mivel a támadások rávilágítottak egy olyan politikai valóság létezésére, amely nem a racionális-gazdasági, hanem a vallási motivációban gyökerezik. Azt írja:

„Úgy túnik, hogy legközvetlenebb módszer egy olyan világ megértésére, amelyben nem minden ember homo oeconomicus, a régebbi, vallási hagyomány valamelyik változatához való visszatérés. Ma a puszta önfenntartás arra kényszerít mindannyiunkat, hogy új szemmel nézzünk a világra, hogy furcsa új gondolatokkal foglalkozzunk, és ezáltal felébredjünk a szellemi álom és amnézia azon nagyon hosszú és hasznos időszakából, amelyet oly félrevezető módon felvilágosodásnak neveznek.”*

Soványka magyarázat a saját misztika iránti hajlamára. Én sem örülök mindennek, amit látok vagy tapasztalok, de ha az utcán lefröcsköl egy autó, nem fogok ennek teológiai okot tulajdonítani. És nem hibáztatom érte a felvilágosodást sem.

Thiel Carl Schmitt, René Girard és Leo Strauss gondolataira támaszkodik, Amerikát Katechonkén írja le,* és a felvilágosodás alaptételét a politika és a vallás szétválasztásáról az Antikrisztus felemelkedéséhez köti. Más írásaiban és interjúiban azt állítja, hogy a nukleáris korszakban kézzelfoghatóvá vált Armageddontól való félelem által lekötött Nyugat megfeledkezett az Antikrisztusról.

*A Katechon Szent Pál egyik levelében fordul elő, és nem teljesen világos még a szövegösszefüggésből sem, hogy személy vagy jelenség, mindenesetre olyan valamiről van szó, ami késlelteti, visszatartja az Antikrisztus eljövetelét, tehát a világ végét. Azonban, lévén hogy Szent Pál idejében sok őskeresztény kifejezetten várta az Apokalipszis és az azzal járó, igazságos Utolsó Ítéletet (ami előtt azért még kicsit el kell viselni az Antikrisztust, de szerintük megérte volna), még az sem világos, hogy a Katechon pozitív vagy negatív szerepet játszott a hitvilágukban – lett volna az bárki vagy bármi is.

A Stanford Egyetem Hoover Intézetének adott 2024. októberi interjújában (Uncommon Knowledge with Peter Robinson) Peter Thiel felvetette, hogy igenis megjelelenhet az Antikrisztus az apokaliptikus félelmeket kihasználva, a globális kormányzáson keresztül kínálva megoldást. Arra figyelmeztetett, hogy egy ilyen figura vagy rendszer megváltónak tüntetné fel magát, kezdetben a keresztény értékeket utánozná, de végül a túlzott állami ellenőrzés bevezetésével megsemmisítené azokat.*

*Azt hiszem, jelenleg a világban elég sok politikai rendszer hivatkozik arra, hogy a keresztény értékeket képviseli és védelmezi, rendszerint az autokráciák: Trump Amerikája, Putyin Oroszországa, Orbán Magyarországa, szóval Antikrisztusból thieli alapon el vagyunk látva, bár ne tessenek félni, a történelem legnagyobb részében ugyanez volt a helyzet. A profibb Antikrisztusok még a Szent Inkvizíciót is bevezették. Aztán mégsem jött el a világ vége. Ezek szerint a világ erősebben van megépítve, mint gondoljuk.

Az interjúban Thiel idézi Vlagyimir Szolovjov (1853-1900) orosz vallásfilozófus „Az Antikrisztus rövid története” című művét – az egyik legkorábbi orosz disztópiát, amely 1900-ban jelent meg –, amelyben Szolovjov az Antikrisztust olyan figuraként ábrázolja, aki a rend, a béke és a biztonság ígéretével csábítja el az emberiséget.

Thiel a Nyugat számára az ideológiai alapú állami ellenőrzéssel szembeni ellenállás és a mesterséges intelligencia-technológiák fejlesztése révén látja a jövő útját. Véleménye szerint ezek az eszközök lehetővé tehetik a keresztény Nyugat számára, hogy felülkerekedjen a folyamatban lévő vallási konfliktusokban anélkül, hogy ellensége tükörképévé válna. Thiel számára ez a keresztény kultúra megőrzését jelenti, miközben ellenáll az Antikrisztus kísértésének, aki a szabadság árán ígér biztonságot. Ebből a politikai-teológiai világnézetből kiindulva alapította Thiel a Palantir Technologies-t.*

*Mert hát mi egyéb is mozdítaná elő inkább a keresztény kultúra megőrzésének ügyét, mint egy profitorientált tech-óriásvállalat megalapítása?

A 2015-ös „Az édenizmus ellen” című cikkében Thiel összekapcsolja a teózis (azaz a Szentlélek elnyerése és a megistenülés) keresztény fogalmát a techno-optimizmussal:

„A tudomány és a technológia természetes szövetségesei ennek a zsidó-nyugati optimizmusnak, különösen, ha nyitottak maradunk egy olyan eszkatológiai keretre, amelyben Isten rajtunk keresztül munkálkodik a mennyország építésén már ma, itt a Földön – amelyben a mennyország egyszerre jövőbeli valóság és valami, ami részben megvalósítható a jelenben.”

Peter Thiel projektje, amelyben a techno-optimizmus a Katechon – az Antikrisztus eljövetelét visszatartó erő – gondolatával párosul, koncepcionális alapot nyújt az amerikai és az orosz illiberális erők közötti potenciális szövetséghez. A Katechon fogalma központi szerepet játszik Thiel elemzésében a mesterséges intelligencia technológiájáról, mivel az eszköz, ami képes visszatartani az Antikrisztust, szerinte paradox módon felgyorsíthatja annak érkezését.*

*Miből is az következik, hogy a Katechon olyan fából készült vaskarika, mely négyszögletes.

Oroszországban a Katechon fogalmát Alekszandr Dugin vezette be a politikai és kulturális diskurzusba az 1990-es évek közepén, aki Peter Thielhez hasonlóan Carl Schmitt ötletéből merít. A Metametrica című lapnak adott nemrégiben megjelent interjújában Alekszander Dugin elárulta, hogy Thiel képviselői találkoztak vele a COVID–19 járvány előtt. Dugin szerint megbeszélték, hogy Thiel érdeklődik a konzervatív forradalom eszméi, vagyis az eurázsianizmus iránt, és hogy Thiel olvasta Dugin A geopolitika alapjai című könyvét. A hírek szerint Thiel és Dugin között tervben volt egy moszkvai találkozó is.

Thiel – konkrétan a The End of the Future (2011) című cikke – szerepel a Cárgrád Intézetnek, Oroszország vezető konzervatív agytrösztjének új programdokumentumában:

„Az elmúlt 60-70 évben nem történt valódi tudományos vagy technológiai áttörés. Erre elsőként az amerikai jobboldali technokraták vezetője, Peter Thiel hívta fel a figyelmet. The End of the Future, még 2011-ben megjelent cikkében megjegyezte, hogy a fejlődés lassul, már nem haladunk egyre gyorsabban.”

Ezt a dokumentumot a 2025 júniusában Moszkvában megrendezett Jövő 2050 Fórumon mutatták be.

A jövő 2050-es fóruma: Techno-optimalizmus és tradicionalizmus

Június 9-10-én a Moszkvai Állami Egyetem „Lomonoszov” Innovációs Részlegében rendezték meg a Jövő 2050 című fórumot. A rendezvényt a Konsztantyin Malofejev által 2023-ban alapított Cárgrád Intézet szervezte. Kimondott célja az volt, hogy stratégiai víziókat fogalmazzon meg Oroszország fejlődésére a posztliberális korszakban, és modellezze a digitális és technológiai jövőt.

A Jövő 2050 Fóruma a Cárgrád Intézet eddigi legnagyobb rendezvénye. Több nagy orosz állami vállalat és technológiai cég támogatásával került megrendezésre, köztük szerepelt a Roszkozmosz, a Robbo és mások.

Ez az esemény tekinthető az orosz és az amerikai Sötét Felvilágosodás első hivatalos fórumának, amely összehozta a legfontosabb technokratákat és a keresztény tradicionalistákat. Szergej Lavrov orosz külügyminisztern és Alekszandr Duginon, a Cárgrádi Intézet igazgatóján kÍvül a fórumon az orosz és a nyugati konzervatív (illiberális) szféra prominens személyiségei vettek részt, köztük Jeffrey Sachs, Alex Jones, George Galloway, Errol Musk, Peter Tolsztoj, Alekszej Csadajev, Szergej Pereszlegin és mások.

A fórumon megvitatott főbb témák között szerepeltek a külpolitika és a nemzeti érdekek, a kultúra és a hagyományos keresztény értékek, a fejlett technológiák, a tudomány és az űrkutatás, a demográfia és az oktatás.

A Cárgrád Intézet jelentést is készített a következő címmel: „Oroszország 2050: A jövőkép, amely felvázolja Oroszország nagyhatalmi fejlődésének lehetséges forgatókönyveit a kialakulóban lévő posztliberális korszakban”. Idézzük:

„A liberális globalizmus és az egypólusú világrend korszaka a végéhez közeledik. Ezt egy új, többpólusú világ váltja fel. Beléptünk egy új „nagyhatalmi versenyhelyzetbe” – a 21. század birodalmai közötti intenzív küzdelem korába.

A globális antiliberális váltás jelzi az emberiség belépését a posztliberális korszakba, valamint a normalitáshoz való visszatérést. Ennek a folyamatnak a kezdeményezője és vezetője a globális többségen belül Oroszország.

A nyugati antiliberális fordulat szimbóluma a Trump-forradalom és a trumpizmus jelensége.”*

*És lám, így találkozik a Vörös téren, a Blazsennij-székesegyház előtt Trump és Putyin, összeölelkeznek, összecsókolóznak, majd bemennek imádkozni és utána hátba szurkálni egymást.

Ez a dokumentum a tradicionalizmus és a futurizmus hibridjét mutatja be, ahol a migráns munkaerő robotokkal való helyettesítésére és a Marsra irányuló küldetések tervezésére vonatkozó javaslatok a Katechon doktrínájával, az autokráciával és az államfő szakralizációjával párhuzamosan léteznek. A dokumentum kimondja:

„A 21. századi Oroszország küldetése, mint a Nagy Visszatartó (Katechon):

– a stratégiai érdekek egyensúlyának szabályozása, valamint a nemzetközi biztonság és az igazságos világrend fenntartása, amely a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek betartásán alapul;

– a globális biztonság fenntartása és annak megakadályozása, hogy az emberiség globális háborúba, káoszba és zavargásokba süllyedjen;

– a kereszténység és az ortodoxia, valamint a hagyományos intézmények és értékek – vallás, család, klasszikus kultúra stb. – védelme.”*

*Én a küldetések közé felvettem volna olyasmiket is, hogy biztosítania kéne saját polgárainak jólétét, meg kéne óvnia őket az éhezéstől és a fagyhaláltól, esetleg gyárthatnának végre harminchat év kihagyás után működőképes személygépkocsikat is, de ezek kicsinyes célok: Oroszország küldetése nem az, hogy a sajátjaival foglalkozzon, legalábbis malofejevi alapon nem, hanem az, hogy a világot őrizgesse. Márpedig ha úgy vigyáz a világra is, ahogyan a saját polgáraira, akkor nekünk reszeltek.

A Jövő 2050 Fóruma az első olyan nagyszabású médiaesemény volt, amely az orosz és a nyugati tech-Rright közös céljaira hívta fel a figyelmet.

Thiel és Yarvin elképzeléseit és projektjeit most széles körben vitatják különböző orosz platformokon, és egy új „Manhattan-tervnek” tekintik. Az EFKO Filozófiai Kör több ülését is ennek a témának szentelték, olyan prominens konzervatív teoretikusok részvételével, mint Mihail Remizov és Borisz Mezujev. Miközben megjegyzik, hogy a Palantir a háború első napjai óta segíti Ukrajnát, az orosz elemzők ennek ellenére is elismerik Thiel techno-teológiai gondolkodásának és a kortárs liberalizmus kritikájának fontosságát.

Ezt a kölcsönös érdeklődést és a jövő közös vízióját, mint a keresztény civilizációs projektben megalapozott technológiai tekintélyelvűség egyfajta változatát kell figyelembe venni a Putyin és Trump, valamint a kormányaik közötti kapcsolat elemzésekor.

Röviden összefoglalva: azt tudjuk, hogy a Pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. A Sötét Felvilágosodás példája meg arra tanít minket, hogy ha földi mennyországot ígérnek nekünk, azonnal meneküljünk attól, aki ilyeneket beszél, mert tüzes és kénköves lesz az a Paradicsom, amiről beszél.

Ilyen az, amikor a jó öreg Ördög idézi a Bibliát. Végül is joga van hozzá – csak rosszul áll neki.

Szele Tamás