Szele Tamás: A szakértelemről és a szultánról

Ma a szakértelemről lesz szó, mely a rosszul elterjedt és Csurka Istvánnak tulajdonított szállóige szerint „ócska, bolsevista trükk”. Lehet, hogy Csurka ezt nem így mondta – sőt, biztos, hiszen az eredetiben a „szakmai indokok túlhangsúlyozása” kifejezést használta, ami sok szempontból viszont mégis szakértelmet jelent – de az utódai és örökösei már ezzel nem foglalkoznak.

Szakértelem nincs, választási kampány alatt főleg nincs, az én szakértőm avatott, a tied sarlatán!

Szóval a magyar belpolitika hozza a formáját. Kampány van, ami azt jelenti, hogy aki eddig csak hóbortos volt, az megbolondul, aki bolond volt, őrjöngeni kezd, aki mostanáig is őrjöngött, az már tombol és harap. Nagy a tét, a kormánymédiában a legnagyobb, mert ők szó szerint a megélhetésükért küzdenek. Ölni is képesek lennének érte, hazudni pedig magától értetődően hajlandóak. Benne van az nekik a munkaköri leírásukban.

Ugyebár, a héten láthattunk egy összevágott, meghamisított videót egy politikai szempontból súlytalan, vénséges, nyugalmazott ám radikális ukrán ex-altábornagytól, amit addig szabdaltak, míg Orbán Viktor nem tekinthette fenyegetésnek, láthattunk Orbántól egy teátrális telefonhívást a családjának és megérkezett annak is a híre Panyi Szabolcs révén, hogy a magyar választási kampányt befolyásoló orosz „politikai technológusok” már Budapesten vannak, bár az irányításukat Moszkvából végzi Kirijenko.

Kampányon kívül is zűrös egy hét lett volna ez a mostani, és akkor még elő sem vettem azt a káoszt, ami holnapra várható. Azt ma nem is fogom elemezni, maradjunk az eddigi szemétdomb feltárásánál az is elég lesz.

A kormánymédiánál az a ki nem mondott, de mindennél erősebb követelmény még békeidőben is, hogy a munkatársaknak naponta le kell tenni a hűségesküt talpnyalás és lingváris alféltisztítás formájában a Hatalom előtt, éspedig írásban vagy a képernyőn, adásban, különben előbb-utóbb megnézhetik magukat, vagy inkább a szerkesztőség ajtaját, kívülről. Mert belülről többet nem látják. Hanem most, mikor hadak járnak, és ha veszít a kormánypárt, oda a kenyér is, nem csak a vaj róla, nem babara megy a játék, úgy támadnak mindenre, amit Bálvány Viktorra nézvést sértőnek találnak, mint a bengáli királyhiénák. Ja, hogy ilyen állat nincs? Dehogy nincs...

Nos, az Omelcsenko-videóról egyszerűen ordított a vágás, mit vágás, szabdalás, a deepfake alkalmazása, bár egy valódi szakértelemmel elkészített deepfake-videóhoz képest olyan volt, mint a vásári kakasos nyalóka a rubingyűrű mellett: mindkettő piros, de azért nagy ám a különbség. Ezt Frész Ferenc adatvédelmi-kiberbiztonsági szakértő alaposan elemezte is. Márpedig ő tényleg világszerte ismert specialistája ennek a területnek, évek óta ismerem, még a cégénél is dolgoztam, tudom jól, hogy mihez ért.

Ehhez nagyon.

Lássuk, mit írt az elemzésében (csak egy részletet mutatok be, elég lesz annyi is).

„Ez az összefoglaló a digitális elemzés legfontosabb megállapításait tartalmazza a „Zelenszkij embere” címen terjedő, 2026. márciusi videóval kapcsolatban.

Hamis identitás: A klip állításával ellentétben az interjúalany (Hrihorij Omelcsenko) nem az ukrán kormány képviselője, hanem egy radikális ellenzéki figura, aki az eredeti felvételen élesen bírálja Zelenszkij elnököt.

• Cheapfake technológia: A klip nem mesterségesen generált teljes deepfake, hanem a valódi, 60 perces interjúból szándékosan összeollózott (stitching) manipuláció. A készítők egymástól több percre elhangzott mondatokat vágtak egymás mellé.

• Szándékos vizuális zaj: A videó ugráló képe és rossz minősége nem technikai hiba, hanem stratégiai álca. A laggolás segít elrejteni a durva vágási pontokat és a mesterségesen illesztett szájmozgást (lip-sync).

• Tartalmi torzítás: Az elemzés megmutatta, hogy Omelcsenko eredeti, karmikus átokról szóló fejtegetését a vágások segítségével közvetlen fizikai/terrorista fenyegetéssé alakították át a kontextus (pl. az ukrán gyerekáldozatok említésének) tudatos törlésével.

• Kampánycélú felhasználás: A videó szerkezete (narráció + feliratok + mozgósító üzenet) bizonyítja, hogy a tartalom egy előre tervezett pszichológiai hadviselési eszköz, amelynek célja a félelemkeltés és a politikai mozgósítás.

A vizsgált anyag digitális bizonyítékok alapján tudatos hamisítvány. A technikai hibák (ugrálás, pixelizáció) valójában a manipuláció nyomai, amelyek a kontextusából kiragadott és sorrendjében megváltoztatott beszédet hivatottak hitelesnek feltüntetni.

(…)

Technikai és vizuális diagnózis

• A Lip-sync hiba: Mivel a 38. és a 39. percnél a beszélő más fizikai pozícióban volt, az egymás mellé vágott szavaknál (pl. a „tudjuk” és a „gyermekei” között) a száj mozgása ugrik. Ezt próbálja az MI elmosni, ami a videóban látható vibrálást és természetellenes arcmozgást okozza.

• Vizuális butítás: A videó szándékosan rossz minőségű (pixeles), hogy ne legyenek tisztán láthatóak azok a pontok, ahol a vágóolló vagy az MI belenyúlt a képbe.

• A narráció szerepe: A videó elején látható influenszer-narrátor adja meg a hamis értelmezési keretet: ő mondja ki a „Zelenszkij embere” hazugságot, amit a néző már kész tényként fogad el, mielőtt a tábornok megszólalna.”

Az elemzés ennél jóval hosszabb és alaposabb, de ennyiből is látszik: alapos, tisztességes munka. Erre volt muszáj reagálnia a bülbülszavú Bayer Zsoltnak a tegnapi Magyar Nemzetben, tőle is csak röviden idéznék.

„Ugye milyen izgalmas? Úgy 24 óra töprengés után kihúzták az alsó fiókot, és kivették a „szakértőt”. Aki bizony szakért. Ezt onnan lehet tudni, hogy olyan kifejezéseket használ, mint „deepvoice hanggenerátor”, meg „lip-sync”, nem is beszélve arról, hogy „blur”. És akkor a „számok problémájáról” még nem is ejtettünk szót.

Amúgy ismerem az ilyesmit, az 1980-as végén a Keleti Károly utcai Pepsi Bár pultos csaját is kizárólag a „bilabiális zöngés spiránsok változásai a középmagyar korban” dumával lehetett elvarázsolni, meg azzal, hogy hajnalban elszavaltam neki a Semmiért egészent – az egészből nem értett egy vak hangot sem, viszont el volt ájulva a szakértelmemtől.”

Tehát mit mond Bayer? Azt állítja, hogy Frész Ferenc szakvéleménye puszta műszaki halandzsa. Ezt talán azért meri a közönség képébe hazudni, mert egyrészt tudja, hogy az olvasóinak legnagyobb része technikai szempontból pont ott tart, mint ő, aki ezek szerint a számítógép és az okostelefon működését a fekete mágia hatáskörébe sorolja és a szakkifejezéseket varázsigéknek tartja, másrészt, mert a jelek szerint ő csak az álhírek és manipulatív írások előállításában jeleskedik, az ellenük vívott harcnak még az elméletét sem ismeri. Ezek az általa kifogásolt szavak ugyanis az álhírellenes sajtószakma és a tényellenőrzés (sátáni fogalom ez Bayernek) alapszókincséhez tartoznak. Kicsit segítek: a „lip-sync” az ajakmozgás és a hang szinkronizálása, a „blur” a kép homályosítása, a „deepvoice” pedig a deepfake korai (és mára sajnos tökélyre fejlesztett) formája, melyben valakinek a hangját utánozzák le számítógépes úton – nem csak a politikusok szokták használni, hanem egyszerű csalók is, például az unokázók, bár emlékeim szerint a héten egy magyar miniszterelnöknek is volt egy unokázós telefonja, igaz, ő nem kért pénzt. Csak csalt és színészkedett.

Tehát egyelőre ott tartunk, hogy a számítástechnikához kicsit sem értő Bayer kétségbe vonta egy világszintű specialista szakvéleményét, nagy nyilvánosság előtt, politikai érdekből. De mi van akkor, ha az ő „szakértőjük” tesz közzé olyan elemzést, aminek több a kára, mint a haszna?

Az azonnal igazsággá válik. Megszentelt hittétellé. Lássuk hát, mekkora igazságokat írt ma Robert C. Castel „szakértő” (aki már nem egyszer fogalamzott meg hatalmas tévedéseket, például, hogy mást ne mondjak, a Kígyó-sziget kapcsán) ugyancsak a Magyar Nemzetben?

„Ha valaki figyelemmel kíséri az országos választásokat a világ nyugati felén, akkor kizárt, hogy elkerülte volna a figyelmét az, ami nélkül lehetetlen standard választásokat lebonyolítani a „szabad világban”. Ez pedig a választásokba való orosz beavatkozás motívuma.

2016-ban kiber- és információs hadviselési műveletekről hallottunk, és ami ezután következett, az valósággal túszul ejtette az USA belpolitikáját a következő tíz éven át. Ugyanabban az évben a brexitről szóló népszavazásba avatkozott volna bele az orosz dezinformáció. Ja, és volt egy állítólagos puccskísérlet Montenegróban is, ami mögött a GRU aknamunkáját vélték felismerni. 2017-ben Franciaországon volt a sor, és Macron úr kampánya volt az orosz hackerek áldozata.

Ugyanebben az évben, a határ másik oldalán a Bundestag választási hajrájában figyelmeztettek lehetséges orosz kiberakciókra az illetékesek. 2018-ban Svédország következett, és itt sem lehetett az urnákhoz járulni anélkül, hogy egy fenyegető külsejű orosz ügynök ne kísérje árgus tekintetével a szavazópolgár réveteg mozdulatait. 2019-ben Kanadán és az európai parlamenti választásokon volt a sor, és a demokrácia ünnepe tiszteletére a média itt is orosz népviseletbe öltözött. A trend a 2024-es romániai választásokban csúcsosodott ki, amikor hírszerzési jelentésekre hivatkozva a román alkotmánybíróság repetára küldte a román szavazópolgárokat, hogy gondolják át még egyszer azt a dolgot.” (Kiemelések tőlem, Sz. T.)

Robert C. Castelt ki lehet nevezni az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértőjének, ez az Alapjogokért Központ dolga vagy inkább baja, és az említett úr öröme. Ki lehet nevezni a Magyar Nemzet főmunkatársának, ahogyan tavaly Nógrádi György is ilyen minőségben szerepelt ugyanannál a lapnál, vagy amiként 2024-ben Georg Spöttle szintén még főmunkatárs volt a Pesti Srácoknál. Ez a főszerkesztő dolga, de csak annyira lehet ezeket az embereket főmunkatársnak titulálni, mintha operaénekessé avatnák őket. Míg el nem kezdenek énekelni, csodás a hangjuk, de ha rázendítenek, kiürül a nézőtér. Sajnos a zene nem vélemény kérdése, nincs olyan, hogy „ez a C-dúr politikai meggyőződésem alapján Fisz-moll”. Sajtóban még el lehet játszani a Pavarottit egy ideig és szóban, nem dalban, de csak ott ahol botfülű vagy egyenesen siket a közönség.

Mit mond nekünk Robert C. Castel a mai írásában?

Azt mondja – nem sugallja, mondja, külön kiemeltem az erre utaló szavakat és szövegrészeket – hogy orosz befolyásolási kísérlet nincs, soha nem is volt, az csak kiméra és hazugság, az oroszok maximum 2004-ben és 2007-ben próbálkoztak ilyesmivel, akkor is csak Ukrajnában és Észtországban, de máskor soha és sehol. Nem szokásuk, annyira derék, becsületes, igazmondó emberek ők. Hogy a Castel által kétségbe vont befolyásolási kísérleteknek szó szerint könyvtárnyi a szakirodalma és tökéletesen bizonyított ténynek számítanak, kivéve azok számára, akiket vagy Putyin, vagy Trump nevezett ki úgyszintén szakértőnek? Ő akkor sem hiszi, hogy ez igaz. Miért nem hiszi?

Mert akárki megmondhatja: ő a szakértő.

Milyen szakértő?

Kinevezett szakértő, ahogy Spöttle és Nógrádi is. Előbb felkenték magukat specialistának, aztán a Hatalom is elfogadta őket, de ki is nevezte. Főmunkatársnak, ahogy illik és kell. Ráadásul őket még a Bayer sem fogja kigúnyolni, ha szakértenek. Aztán akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is ad majd hozzá. Csak nem mindig sieti el.

Majd gúnyolom én. Valakinek azt is meg kell tennie.

Világos, hogy a mai Castel-írás válasz akar lenni a Panyi Szabolcs-féle leleplezésre, egyfajta cáfolat, de a saját farkába harap: csak az hisz neki, aki eddig is kizárólag a kormánymédiának hitt és senki másnak, így aztán nem több önigazolásnál egy zárt körben.

Meg szép, hangos hűségeskünél ország-világ előtt.

Nagy baj van ezekkel a szakértőkkel, muftikkal és bölcs kádikkal.

Ha a létező szakértelmet bárki kétségbe vonhatja, aki eléggé rosszindulatú, trágár és nagyhangú mamelukja a szultánnak ahhoz, hogy ezt büntetlenül tehesse, ellenben ugyanakkor a semmihez sem értő, de véleményüket nagy garral előadó „szakértők” nyíltan hazudozhatnak, mert óvja őket a szultán rájuk vetett, arannyal hímzett, súlyos selyemkaftánja, akkor az azt jelenti, hogy a „szakértelem” szó már nem jelent semmit, akkor minden a hittől függ: az egyén dönti el, kinek a véleményét fogadja el, kinek hisz.

Hihet annak is, aki szerint gömbölyű a Föld, hihet annak is, aki szerint lapos.

Javíttathatja az óráját patkolókováccsal is, ha az rokonszenves neki, legfeljebb majd az időt nem fogja mutatni utána a szerszám – de a tulajdonos joga a véleménye szabad megválasztásához nem sérült.

Csak a józan ész menekül, meg az, akinek maradt még ilyenje.

De egyáltalán: miféle szultáni hatalom ez, ami kinevezhet bárkit szakértőnek és legyalázhat akárkit sarlatánnak?

Ostoba és vak.

Először a szultánnak kell mennie, aztán az udvarnak, majd a háremnek, végül a mamelukoknak, de mind egy szálig. Minél előbb.

Szele Tamás