Szele Tamás: A tábornokok bukása

Napok óta kerget engem ez a téma, eleinte csak elnézően mosolyogtam a félremagyarázásokon, de most már nem hagyhatom tovább elemzés nélkül. Arról van szó, hogy – mint majdnem minden magyar sajtótermék közölte – fejek hullottak a kínai Népi Felszabadító Hadsereg vezérkarában, annak is a legtetején. Ezt aztán a honi sajtó olyan sikeresen képes volt megmagyarázni, hogy azon csodálkozom, miszerint száznapos tojást még nem csináltak belőle, mert minden egyebet már sikerült.

Nem térnék ki az időnként pártos alapú, időnként pártatlanul téves magyarázatokra, melyek ugyan a kínai hadsereget nem, de a magyar „hamis realizmust és túlfeszült lényeglátást” (hogy Bibó Istvánt idézzem) tökéletesen bemutatják, de kedves hölgyek és urak, nem az történt, amit gondolni tetszettek és nem, egyáltalán nem kerül sor rövid időn belül Tajvan lerohanására. Várható: de valószínűleg 2035-ig nem indítanak inváziót. És még akkor is kétséges, hogy Peking belevág-e.

Persze ezt nem kizárólag a saját ismereteim alapján állítom, ugyanis ha ilyen pontosan tudnék jósolni, vas-süveges taoista halhatatlan volnék, hanem utána néztem a történteknek, és elolvastam a Jamestown Alapítvány idevágó tanulmányát is, ahol pedig még nálam is sokkal alaposabban utánanéztek annak, miről is van szó. Ezt fogom az alábbiakban ismertetni, azonban csillag alatt, a bekezdések végén hozzáfűzöm a saját megjegyzéseimet is, hogy érthetőbb legyen a kialakult helyzet.

Még egy megjegyzés: a szövegben előforduló nevek mindegyikében pinjin átírást használok, kivéve Hszi Csin-pingét, ugyanis az ő nevét a magyar olvasók fonetikus átírásban szokták meg. Persze lehetnék következetes is az átírások terén, de mégis jobb, ha érteni is lehet, miről írok.

Akkor vágjunk is bele.

Pekingi idő szerint január 24-én, szombaton, 15:00 órakor a kínai Nemzetvédelmi Minisztérium (MND) bejelentette, hogy a Központi Katonai Bizottság (CMC) alelnöke, Zhang Youxia és a CMC vezérkari főnöke, Liu Zhenli ellen „súlyos fegyelmi és jogi vétségek” miatt vizsgálat indul. Első pillantásra ez a lépés beleillik Hszi Csin-ping főtitkár azon módszerébe, hogy a hatalom biztosítása érdekében bizalmatlansági alapon végrehajtott, gyakran véletlenszerű korrupcióellenes tisztogatásokat alkalmaz, és ez egyértelmű párhuzamot mutat a többi kommunista vagy autokrata rendszerrel.
Néhány, a nyugati médiában idézett névtelen forrás azt állította, hogy Zhang Youxia nukleáris titkokat szivárogtatott ki az Egyesült Államoknak, és érintett volt a Li Shangfu volt védelmi miniszterhez és másokhoz köthető megvesztegetési és előléptetési ügyekben.*

*Ez a néhány forrás a magyar sajtóra is hatást gyakorolt, de, mint majd látni fogjuk, távolról sem erről volt szó.
A Kínai Népköztársaságban (KNK) a vezető tisztségviselők szinte mindig ki vannak téve valamilyen jogi vagy korrupciós vádnak. Az, hogy Hszi Csin-ping úgy dönt-e, hogy fellép-e ellenük, döntő jelentőségű, ahogyan azt az kínai hadsereg Eszközfejlesztési Osztályának 2023-as vizsgálata is mutatja, amely megállt Li Shangfunál, de megkímélte Zhang Youxiát. A hivatalos nyilatkozatok és a Népi Felszabadító Hadseregben (PLA) a közelmúltban történt események alapján azonosítani lehet a tisztogatás valószínűsíthető okait és belső logikáját. Zhang Youxia és Liu Zhenli valószínűleg a PLA fejlesztésével, különösen a közös hadműveleti kiképzési ütemtervvel kapcsolatos, Hszi Csin-pinggel kialakult nézeteltérések miatt esett el a hatalomból, és valószínűleg olyan politikát folytattak vagy olyan parancsokat adtak ki, amelyek ellentétesek voltak Hszi irányelveivel. (A Zhang Youxia és Liu Zhenli elleni vizsgálatok egyidejű bejelentése azt jelzi, hogy a döntés mögött ugyanaz a kiváltó ok húzódik meg).*

*Az már baj, kérem, inkább sikkasztottak volna, mert azért csak főbelövik az embert Kínában, de ezek magával Hszi Csin-pinggel kerültek szembe, márpedig aki így jár, jobban tette volna, ha meg sem születik.
A PLA Daily szerkesztőségi cikkeinek összehasonlítása, amelyeket a CMC korábbi alelnökének, He Weidongnak, valamint Zhang Youxiának és Liu Zhenlinek a bejelentett elbocsátását követő napon tettek közzé, négy politikai és három katonai különbséget mutat a korábbi állásponthoz képest.
A négy politikai mutató arra utal, hogy Zhang és Liu valószínűleg nyíltan szembeszegült Hszi Csin-ping katonai kérdésekkel kapcsolatos utasításaival. Először is, a hivatalos nyilatkozatok úgy jellemezték He Weidongot és társait, mint akik „elhagyták eredeti küldetésüket, eltértek a párt elveitől, összeomlott a hitük, és elárulták a hűségesküjüket”.* A hatóságok Zhang és Liu esetében nem alkalmazták ezt a megfogalmazást. Ez azt jelezheti, hogy Zhang és Liu kegyvesztése nem személyes korrupció vagy személyes haszonszerzés miatt történt.

*És még mondja bárki, hogy a kínai nyelv nem szenvedélyes, színes és költői. Azt, hogy valaki kiesett a pikszisből, még oroszul sem mondják ilyen szépen, ilyen lírai erővel.
Másodszor, míg a másik két esetben a PLA „politikai ökológiájában” tett károkat említették, Zhangot ezen felül úgy jellemezték, hogy „súlyos veszteséget okozott a hadsereg politikai tudatosságában”.* Ez a megfogalmazás arra utal, hogy Zhang nem a politikai lojalitást helyezte előtérbe a katonai szervezetépítés vezérelveként. Mivel nem merültek fel komolyabb személyes korrupciós vádak ellene, a központi probléma valószínűleg az volt, hogy a katonai hatékonyságot a politikai ellenőrzés fölé helyezte.

*Ez viszont már nem is líra, ez már tudományos szakszöveg.
Harmadszor, az felelősségi rendszer megsértésének leírása a két esetben eltérő súlyosságú volt. A hatóságok He Weidongot és másokat a rendszer „súlyos aláásásával”, míg Zhangot és Liut „annak lábbal tiprásával” vádolták. Az előbbi olyan obstrukciót jelent, amely jelentéktelennek tekinti, elhanyagolja Hszi utasításait, míg az utóbbi közvetlen dacra vagy semmibe vételre utal.
Negyedszer, a hivatalos nyelvezet szerint He Weidong „súlyosan károsította a vezető káderek megítélését”, míg Zhang Youxia „nagy mértékben aláásta a CMC vezetésének megítélését és tekintélyét”. Ez a megkülönböztetés arra utal, hogy Zhang és Liu nézeteltérései Hszivel látható és széles körben ismert szintet értek el a PLA-n belül.
A három katonai mutató eközben arra utal, hogy Zhang és Liu azért esett ki a hatalom kegyeiből, mert a haderőépítés és a háborús felkészülés terén elért eredményeik nem feleltek meg az elvárásoknak, és veszélyeztethették Hszi Csin-ping azon követelését, hogy a PLA 2027-re képes legyen Tajvan lerohanására. Először is, a hivatalos közlemény kifejezetten azzal vádolta Zhangot és Liut, hogy „súlyos károkat okoztak a harcképesség fejlesztésének”, ami He Weidong esetében elmaradt. Ez a megkülönböztetés azt jelzi, hogy a KKP vezetése úgy látta, hogy Zhang és Liu cselekedetei közvetlenül negatív hatással voltak a PLA katonai képességeire.*

*No, itt már közeledünk a megoldáshoz, csak tartsuk az irányt, errefelé lesz az a kutya elásva.
Másodszor, a pártközponttal való kapcsolatukat leíró nyelvezet eltérő hangsúlyú volt. A hatóságok azt mondták, hogy He Weidong és mások „elárulták a bizalmat”, míg Zhang és Liu „elárulta a beléjük vetett bizalmat és visszaélt a rájuk bízott súlyos felelősséggel”. A 2022 végén tartott 20. pártkongresszuson Hszi szakított a korszakos normákkal, amikor Zhangot a politikai irányításból a CMC alelnökeként az operatív parancsnokságra helyezte át. Hszi valószínűleg Zhang harci tapasztalatára és rangidős státuszára igyekezett támaszkodni annak az új katonai kiképzési rendszernek az előmozdítása érdekében, amelyet Hszi személyesen jelentett be 2020-ban a PLA régóta fennálló kiképzési hiányosságainak kijavítása érdekében. Ez a szerep egyértelműen nagyobb Zhangba vetett bizalmat jelentett, mint amit He Weidong és mások kaptak.
Harmadszor, mindkét esetben a Pártra és a hadseregre gyakorolt negatív hatásokra hivatkoztak, de ezek mértéke különbözött. He Weidong és mások „súlyos károkat okoztak a nemzetvédelmi építkezésnek”, míg Zhang Youxia és Liu Zhenli „súlyos károkat okoztak az államnak”. Az „államra” való hivatkozások a tágabb értelemben vett nemzeti fejlődésre utalnak. Katonai értelemben ez a koncepció a külső fenyegetésekkel szembeni ellenállást, vagy – a KNK sajátos kontextusában – a Tajvannal való egyesülés elérését hangsúlyozza.
A nyilvánosan elérhető információk alapján Zhang és Liu valószínűleg nem tudta teljesíteni Hszi Csin-ping elvárásait a tajvani invázióval kapcsolatos haderőépítéssel kapcsolatban, sőt, még az is lehet, hogy nyílt nézeteltérésbe vagy vitába keveredtek a PLA-n belül. Más hivatalos nyilatkozatok arra utalnak, hogy a vártnál lassúbb haladás és az ellenállás gyökere valószínűleg abban rejlik, hogy Zhang és Hszi nézetei alapvetően eltérnek egymástól a katonai fejlesztés ütemtervét illetően.*

*Ez viszont nagyon nem a hosszú élet titka a Középső Birodalomban.
A PLA közös műveleti kiképzése meglehetősen lassú folyamat volt 2026 elejéig. A PLA 2023 júniusában új alapkiképzési modellt, 2024 októberében pedig még újabb kombinált képzési modellt hozott létre, de 2026 elejéig nem véglegesítette a közös kiképzési rendszert. Hszi Csin-ping azon elvárása, hogy a PLA álljon készen Tajvan lerohanására, valószínűleg azt jelenti, hogy érje el a hadsereg a közös műveleti képesség alapszintjét, de az új közös kiképzési modell hiánya megnehezíti, hogy a PLA 2027-re képessé váljon erre.
Ezek a megvalósítási problémák valószínűleg a Zhang és Hszi közötti, a katonai fejlesztési koncepciókat érintő nézeteltérésből erednek. Hszi a gyorsaságot és a grandiózus nagyságrendet részesítette előnyben, míg Zhang a célzottabb és megfontoltabb megközelítést pártolta. A 2025 októberében kiadott 15. ötéves terv ajánlásainak védelmi részében megjelent ezzel kapcsolatban egy kulcsfontosságú mutató. Két egyértelmű különbség mutatkozott egyrészt a pártközpont által a 2025-ös két ülésszakon bejelentett prioritások és Hszi követelményei, másrészt Zhang Youxia saját, a nemzetvédelmi modernizációra vonatkozó „kulcsfontosságú feladatok” címmel 2025 novemberében megfogalmazott alapvetése között.
Az első eltérő pont a „fejlett harci erő felgyorsítására” vonatkozott. A pártközpont változata az fejlesztési feladatok széles körét sorolta fel, és a fegyveres harcban erősebb célzásra, kezdeményezésre és a harci helyzet alakítására szólított fel. Zhang Youxia verziója ehelyett a hálózatba kapcsolt információs rendszereket és a pilóta nélküli, intelligens hadviselést jelölte meg sürgős prioritásként, és az alap-, kombinált és közös kiképzés új modelljeinek teljes körű bevezetését szorgalmazta. Zhang keretrendszerében a „harc alakítása” a közös gyakorlatok, a közös kiképzés és a diverzifikált katonai alkalmazás részeként jelent meg, nem pedig önálló célként. A második eltérés a katonai vezetés modernizációjának előmozdításával kapcsolatos. A pártközpont verziója és Hszi Csin-ping 2025-ös két ülésszakra vonatkozó megjegyzései a „takarékos haderőépítési megközelítést” és a „nagy hatékonyság, alacsony költségek és fenntarthatóság” útját hangsúlyozták. Zhang Youxia nem vette fel ezeket a témákat a kiemelt feladatok listájára, hanem a tágabb irányadó elveket felvázoló szakaszokba helyezte őket. Röviden, Hszi expanzív és magabiztos haderőépítésre törekedett, és nagy hangsúlyt fektetett a fegyveres harcra. Zhang viszont szűkebb fókuszt részesített előnyben, a harcot mint önálló prioritást lejjebb sorolta, és azt a kiképzés és a gyakorlatok részeként kezelte.
Hszi sietségét mutatja, hogy 2027-ig el akarja érni a közös hadműveleti képességet egy tajvani invázióhoz, míg Zhang ezt a célt egyértelműen legközelebb 2035-re helyezte. Zhang egy 2025. novemberi cikkében kijelentette, hogy a 2027-ig elvégzendő kulcsfontosságú feladatok közé tartozik az előnyös tulajdonságok megszilárdítása és bővítése, a szűk keresztmetszetek áttörése és a gyenge pontok megerősítése, míg a 2035-ig elérendő célok közé tartozik a 2027-es eredményekre építve a hálózati információs rendszereken alapuló közös műveletek és a minden területre kiterjedő műveleti képességek jelentős fokozása. Ez a keretezés azt jelzi, hogy Zhang a régóta fennálló kiképzési hiányosságok rövid távú megoldását helyezte előtérbe, és nem támogatta az agresszív áttérést a teljes körű közös műveleti kiképzésre a Xi által kitűzött 2027-es határidő betartása érdekében.*

*Itt egy hosszabb jegyzet következik. Arról van tehát szó, hogy míg a PLA létszáma jelenleg körülbelül hétmillió fő, kiképzési szintje, hogy úgy mondjam, hagy némi kívánnivalót maga után. Ráadásul a műveleti együttműködés alakulatok és fegyvernemek között egyáltalán nem az erősségük, ennek elsajátításához több évre volna szükség, ezért is ragaszkodott Zhang a 2035-ös terminushoz, mint Tajvan megtámadásának első lehetséges időpontjához. És hogy addig is legyen fejlődés, ezért támogatta a hálózatalapú és egyéb fejlesztéseket. Csakhogy ez Hszinek nagyon nem jött jól: 2035 messze van, neki most kellene elbánni egy csomó bel- és külpolitikai válsághelyzettel, amihez jól jönne az erős és ütőképes hadsereg imázsa. Ő is jól tudja, hogy most kudarcot vallanának Tajvanon, de nyíltan erről nem beszélhet anélkül, hogy „el ne veszítse az arcát”, vagyis a tekintélyét. Mit lehet ilyenkor tenni? Jóllehet Zhang régi támasza volt, sőt, már a szüleik is harcostársak voltak még a polgárháborúban, de fel kellett áldozza a saját hatalma érdekében – remélhetőleg nagy baja nem esett, arról nem érkezett hír, hogy kivégezték volna, lehet, hogy csak elküldte egy csendes, jól őrzött szanatóriumba az Illatos Hegyekbe. Ugyanakkor tegyük hozzá: a Hszi Csin-ping és Zhang Youxia közötti feszültség jelei már a 2025-ös két ülésszak alatt is felszínre kerültek, ami a 15. ötéves terv kidolgozásának kritikus időszakában történt.

Először is 2025-ben Hszi a PLA küldöttségéhez intézett éves beszédére szokatlan módon olyan előadókat hívott meg, akik nem a CMC-ből vagy a magas rangú parancsnoki intézményekből érkeztek. Ez a korábbi gyakorlattól való eltérés azt sugallta, hogy Hszi nem bízik a magas rangú tisztek véleményét illetően, valószínűleg Zhangot és más felsővezetőket is beleértve. (Megjegyzendő, hogy He Weidong nem sokkal a két ülésszak befejezése után tűnt el.) Másodszor, amikor Hszi távozott a két ülésszak záróüléséről, Zhang Youxia háttal állt neki. A kínai elitpolitikában, különösen azóta, hogy Hszi a 19. pártkongresszust követően megszilárdította hatalmát, az ilyen viselkedés rendkívül szokatlan és politikailag kockázatos. Harmadszor, a CMC-tagok rutinszerű egyéni beszédei során a két ülésszakon sem Zhang, sem Liu nem említette a „CMC elnöki felelősségi rendszerét”, annak ellenére, hogy a korábbi években ezt megtették. Pedig hát ennek az elvnek a nyilvános megerősítése a Hszi iránti lojalitás alapvető jeleként szolgál. Hallgatásuk jelentős egyet nem értésre utal Hszivel, és akár magával a rendszerrel szembeni ellenállást is tükrözhet.*

*He Weidong valószínűleg tényleg sikkasztott, az erre való hajlam egyébként a gyári alapértelmezéshez tartozik a kínai pártkáderek esetében. Viszont Zhang hátat fordítása egyértelmű üzenet volt arról, hogy nem enged az álláspontjából.
A politikai és katonai bizonyítékok együttesen arra utalnak, hogy Zhang és Hszi között nézeteltérések vannak a közös kiképzés ütemét és módszerét illetően. Mindketten határozott nézeteket vallottak a harcászati és kiképzési követelményekről. Lehetséges, hogy Hszi egyes célkitűzéseit, beleértve a haderőépítési ütemtervet is, irreálisnak ítélték, és szakmai-katonai okokból ellenálltak vagy elutasították azok végrehajtását.
2026 januárjában megkezdődött a 2027 előtti utolsó éves kiképzési terv és a 15. ötéves terv végrehajtásának kezdeti szakasza. A korábbi súrlódások a tervezésben és a retorikában mutatkozó nézeteltéréseket tükrözték, de ahogy a megvalósítással kapcsolatos konkrét vitákba torkolltak, úgy tűnik, hogy a nézeteltérések és ellenvélemények a Hszi Csin-ping irányelveivel szembeni dac kifejezett, nyilvános és potenciálisan visszafordíthatatlan bizonyítékaivá váltak.*

*Nos: egy év alatt nem lehet egy hétmilliós hadsereget csúcsformába hozni.
Hszi valószínűleg azért összpontosított leginkább az éves kiképzési tervre, mert az közvetlenül megmutatta, hogy egyáltalán szándékában áll-e Zhangnak és Liunak teljesíteni a 2027-es követelményeket. Minden januárban új kiképzési ciklus kezdődik. A kiképzés tartalmának, ütemtervének és végrehajtásának nyilvánosságra hozatala felfedte volna a Hszi követelései és Zhang megközelítése közötti szakadékot. Ezeknek a különbségeknek a híre, valamint a Zhang és Liu általi nyílt ellenszegülésre utaló jelek valószínűleg a PLA-n belül is elterjedtek. A közös kiképzés üteme már így is elmaradt Hszi céljaitól, és az új terv nem mutatott korrekciót ezen a térenHsz. Ahogy az eltérések láthatóvá váltak, Hszi gyors lépésre kényszerült: a 15. ötéves terv 2026-os elindítása tovább egyértelműsítette volna a végrehajtás hiányosságait.*

*Vagyis mindenki látta volna, hogy a célkitűzések elérése lehetetlen.
Az időzítés kiemeli Hszi sietségét és eltökéltségét. Zhang és Liu 2025. december 22-én jelent meg utoljára nyilvánosan, és a hatóságok január 24-én jelentették be a menesztésüket. A tisztviselők szombat délután tették közzé a bejelentést, és a PLA Daily még az azt követő vezércikket is előzetesen, a Hszinhuán keresztül, előző nap késő este tette közzé.
A megfigyelők ezt az esetet a KKP politikájára jellemző belső hatalmi harcok közé soorlják. A PLA-ban zajlott közelmúltbeli fejlemények azonban olyan konkrét és egyedi mutatókat tárnak fel, amelyek tisztázzák a mögöttes dinamikát.
Zhang és Liu eltávolításának hatása a Tajvan elleni potenciális invázióra valószínűleg nem tartozott Hszi Csin-ping elsődleges szempontjai közé. Annak ellenére sem, hogy a háborús felkészüléssel kapcsolatos megközelítésük nem illeszkedett Hszi célkitűzéseihez, és akár hivatalban maradnak, akár nem, a PLA nem lett volna képes teljesíteni a 2027-es célt.*

*Így van, Hszi jó esetben akkor is tisztában van a realitásokkal, ha azok nem tetszenek neki – a tisztogatás indoka mindenképpen a tekintélyének a megőrzése kellett legyen.

A további jelenlétük inkább Hszi tekintélye ellen jelentett kihívást. Tekintettel arra, hogy Zhang nem tudta biztosítani a közös műveleti képességek gyors fejlesztését, amelyet Hszi megkövetelt, Hszinek nem volt különösebb oka arra, hogy igazolja Zhang kivételes előnyugdíjazását vagy ellenkezőleg, meghosszabbítsa hivatali idejét, tehát egyszerűen eltüntette.*

*Business as usual.
Bár a 2027-es tajvani invázióra való képesség elérésének valószínűsége továbbra is rendkívül alacsony, Hszi Csin-ping valószínűleg olyan utódokat fog kinevezni Zhang és Liu helyére, akik hajlandóak végrehajtani hadműveleti tervét. Az erős nyomás alatt ezek az utódok felgyorsíthatják a közös műveleti kiképzés ütemét, és sietősebben hajthatják végre a közös kiképzési- vagy akár hadgyakorlatokat is. Ennek eredményeképpen, bár továbbra sem valószínű, hogy a kínai hadsereg a közeljövőben lerohanja Tajvant, a PLA kiképzési és gyakorlatozási tevékenysége agresszívabbá és gyakoribbá válhat, mint az elmúlt években.

Akkor most vonjuk le a végkövetkeztetést: azt jelenti Zhang eltávolítása a PLA éléről, hogy Kína nagyon rövid időn belül megtámadja Tajvant?

Nem látok a jövőbe, de ha csak nem történik valami rendkívüli, erre a támadásra szerintem nem kerül sor 2035 előtt. Idén vagy jövőre semmiképpen sem érdemes rá számítani, hiszen Hszinek csak egy győztes háború hajtana hasznot, nem kockáztatja meg, hogy kudarcot valljon. Várni fog, akkor is, ha ezt nem szereti tenni: még a várakozás is jobb, mint egy potenciális vereség.

Ez Zhang Youxia kegyvesztettségének rövid magyarázata. Akinek nem tetszik, sok másféléből is választhat, a honi sajtó meglehetősen sokszínűen magyarázta az eseményeket, én legfeljebb arra hivatkozhatok, hogy a véleményem megalapozott és megjelöltem a forrásaimat is. Ez más orgánumokban többnyire elmaradt.

Kilenc és fél millió sinológus országa vagyunk.

Szele Tamás