Szele Tamás: A terrorüzlet pangása

Valahogy ma mindenhonnan terrorszervezetekkel kapcsolatos hírek, elemzések érkeznek, ma már írtam egy anyagot (egy másik lapba) az orosz terrorelhárítás csődjéről, csak még nem készültek el vele a kollégák, de majd megjelenik az is – viszont maguk a terrorszervezetek sem állnak a legjobban, ahogy ezt a The Insider elemzése mutatja. Ott van például az Iszlám Állam (a továbbiakban IS), majdnem a csőd szélén...

Az IS egyre inkább ismertté teszi magát orosz földön: a Volgográdi Terület 19. számú fegyenctelepén és a Rosztovi Terület SIZO–1-es büntetótáborában történt zavargások elkövetői vállalták, hogy kapcsolatban állnak az Iszlám Állammal, a csoport vállalta a felelősséget a Crocus City Hallban elkövetett nagyszabású terrortámadásért, és a németországi Solingenben nemrég elkövetett támadás is az IS-hez köthető – de ezek csak azok a támadások, amelyeket nem tudtak megakadályozni. A szíriai és iraki katonai vereségek után a terroristacsoport területet és finanszírozást vesztett, a köztudatban pedig a múltba veszett, mint a koronavírus-járvány. Az IS azonban nemcsak túlélte látsólagos végét, hanem hamarosan Európában, Oroszországban és Törökországban is bővíti sejtjeit, és újabb terrortámadásokat kísérel meg – véli Antonio Giustozzi, az Egyesült Királyság Védelmi Kutatóintézetének (RUSI) munkatársa.

A csőd szélén

2020-ra úgy tűnt, hogy az „Iszlám Állam” (IS) már nem jelent fenyegetést. A csoport elvesztette minden területét Szíriában és Irakban, vezetőit üldözték, a sajtó pedig többnyire a vereségeikről számolt be. A szervezetet nemcsak a nyugati média és politikusok, hanem a támogatói is halálra ítéltnek tartották: az IS-ben dolgozó források elismerték, hogy már 2019-ben jelentősen megnehezült a fennmaradásához szükséges pénz összegyűjtése. Az adományozók – általában az Öböl menti monarchiákból származó gazdag emberek – szintén meg voltak győződve arról, hogy az Iszlám Államot legyőzték, és létezése értelmét vesztette. Ráadásul a változó geopolitikai környezet miatt a szunnita IS támogatása, amely többek között Irán és a síiták ellen harcolt, egyre inkább veszített népszerűségéből a gazdag arabok körében.

A 2023-as év volt az Iszlám Állam mélypontja – a zenit ellentéte (vagyis a nadir), történelmének legalja. A szervezet finanszírozása minimálisra apadt. Az IS egyes szárnyai még a harcosaikat sem tudták ellátni, nemhogy fizetni őket. Azokban a régiókban, ahol a csoport korábban aktív volt, a műveletek gyakorlatilag leálltak. A válság olyan súlyossá vált, hogy a Törökország és Szíria határán bujkáló IS vezetése úgy döntött, hogy a megmaradt emberi és pénzügyi erőforrásait kockáztatva megpróbálja „újraindítani” a működését.

Mire ez a döntés megszületett, az IS terrortámadások szervezésére való képessége már korlátozott volt. A csoport európai sejtjeinek nagy részét megsemmisítették. Az „Iszlám Állam” nem fektetett különösebben az újjáépítésükbe – talán azért, mert az európai terrorelhárító szolgálatok egyre hatékonyabbak voltak, és ez a szűkös munkaerő elpazarlásának tűnt. Az „Iszlám Állam” évekig csak közvetett módon koordinált önkéntesekre támaszkodott, akik éles fegyverekkel vagy járművekkel hajtottak végre támadásokat. Azonban még ezek a támadások is egyre ritkábbá váltak, ahogy az IS vereségének közmegítélése erősödött, és a csoport nehezen tudta motiválni potenciális támogatóit új műveletek indítására. Ráadásul a támadások egyre kevesebb médiavisszhangot kaptak, pedig ez volt a szervezet célja.

Az európai, törökországi és oroszországi támadások újrakezdésének idején az IS támogatói többnyire az iraki és szíriai konfliktusok veteránjai voltak – olyan emberek, akik teljes értékű háborút vívtak a kalifátus ellenségei ellen. A jövőbeni támadásokra alkalmasnak tartott személyek többsége közép-ázsiai volt, akikre Szíriában nem volt szükség, amikor az Iszlám Állam a nyílt hadviselésről a gerillaharcra tért át. Nem képezték ki őket titkos műveletekre, bár kiválóan bántak a fegyverekkel.

Több mint két éven át ezek a közép-ázsiai veteránok voltak a fő résztvevői az IS szinte minden – többnyire sikertelen – kísérletének, hogy támadásokat szervezzen Európában, Törökországban, Oroszországban, Iránban és más országokban. Az egyetlen kivételt az iráni Shirazban lévő Shah Cherah mauzóleum elleni két támadás jelentette: 2022-ben és 2023-ban.

2024 januárjában és márciusában azonban az IS-nek sikerült nagyszabású terrortámadásokat végrehajtania – az iráni Kermanban (Kaszem Szulejmáni iráni tábornok gyászszertartásán két robbanás 94 embert ölt meg és több mint 280-at megsebesített) és az oroszországi Crocus City Hallban (a Piknik együttes koncertjén elkövetett támadás során több mint 140 ember meghalt, 500-an megsebesültek, és a koncertterem teljesen leégett). Az oroszországi terrortámadásra mindössze öt nappal az elnökválasztás után került sor, és az amerikai hírszerzés figyelmeztetései ellenére történt.

Újabb sikerek

A Crocus elleni támadásról természetesen széles körben beszámolt a világsajtó, ami a jelek szerint az IS pénzügyi helyzetének jelentős javulásához vezetett. Európában attól tartottak, hogy az Iszlám Állam megpróbálja megismételni az ilyen akciókat, és a nyári párizsi olimpia ideális célpontjuk lehetett volna. A csoport azonban nem váltotta valóra fenyegetéseit. Az IS talán soha nem is kísérelte meg komolyan a párizsi akciót. Ehelyett támadás történt a németországi Solingenben (három ember meghalt), és terrortámadással fenyegetőztek több bécsi Taylor Swift-koncerten (az orosz biztonsági szolgálatokkal ellentétben az osztrákok reagáltak az amerikai hírszerzés figyelmeztetéseire, lemondták a koncerteket és őrizetbe vették a gyanúsítottakat). Ezek mindenekelőtt azért figyelemre méltóak, mert azt mutatják, hogy az IS visszatért az „önkéntes”, szervezeti támogatás nélküli, primitív eszközökkel végrehajtott támadásokhoz.

Úgy tűnt, hogy az Iszlám Állam felhagyott tehát a korlátozott támadási eszközökkel és minimális szervezéssel rendelkező önkéntesek alkalmazásával. Miért térnek vissza ehhez a stratégiához? Valószínű, hogy a 2024 eleji sikeres, médiaszenzációt kiváltó terrortámadások megemelték az IS szimpatizánsainak morálját Európában, így könnyebben mozgósíthatóvá váltak.

Ennek ellenére még nem mondhatjuk, hogy a németországi támadás és az ausztriai terrortámadás, amelyet a biztonsági szolgálatok meghiúsítottak, valóban az IS műve lenne. Ezt akkor lehet majd állítani, ha a rendőrség befejezi a nyomozást és nyilvánosságra hozza az információkat. De ha a részvétel megállapítható, az azt jelentené, hogy az IS nem képes a Crocushoz hasonló terrortámadásokat rendszeresen végrehajtani, különösen Európában, ahol nehéz fegyvereket szerezni az ilyen akciókhoz. A szervezet egyelőre a korábbi stílusában működik: kisebb támadásokkal próbálja kitölteni a médiavákuumot. Az Iszlám Állam pedig valószínűleg továbbra is újabb – és egyre nagyobb – támadásokat fog indítani, mivel a szervezetnek szüksége van rájuk, hogy helyreállítsa a folyamatos pénzáramlást.

Végül nem szabad elfelejteni, hogy a muszlim világban az IS-nek „versenyt kell futnia” az átlagemberek figyelméért. A gázai háború komoly szégyenné vált a szervezet számára, ismét bebizonyítva, hogy míg a Hamász Izrael ellen harcol, addig az IS nem vesz részt aktívan ebben a küzdelemben, és egészen a közelmúltig kizárólag más muszlimok megölésére összpontosított. A gázai helyzet hozzájárulhatott ahhoz, hogy az Iszlám Állam úgy döntött, visszafogja az „ellenséges” muszlim célpontok elleni támadásait, és arra kényszerítette őket, hogy növeljék médiajelenlétüket, hogy a Hamász és a gyűlölt irániak ne hívják fel magukra a muszlim közösségek figyelmét.

A csoportnak nincsenek meg az erőforrásai ahhoz, hogy megtámadja Izraelt, és nem valószínű, hogy megjelenik – kivéve az államon belüli elszigetelt támadások formájában. Az IS ezt a problémát olyan célpontokkal próbálja kezelni, amelyeket propagandája Izraelhez kapcsolhat – főként zsinagógák és más hasonló helyszínek elleni merényletek várhatóak. Az orosz hatóságok legalább egy zsinagógatámadási kísérletről számoltak be a márciusi Crocus-támadást megelőzően, júniusban pedig az Iszlám Állam támogatói támadtak meg egy zsinagógát a Kaukázusban. A török hatóságok szintén zsinagógák elleni támadások előkészületeiről számoltak be. Ezek a támadások azonban nem sokat változtattak az IS imázsán, amely az európai muszlim diaszpóra körében messze elmarad a Hamász népszerűségétől. Tekintettel arra, hogy a szervezet alulról jövő finanszírozási rendszert próbál kiépíteni, és a források számos támogató személyes adományaiból származnak, ez problémát jelent.

Létszámhiány

Senki sem rendelkezik adatokkal az IS erőforrásairól - talán még maga a csoport sem, mivel különféle országokban élő támogatókra támaszkodik, és ezek képességei nagyon korlátozottak. Igen, az Iszlám Államnak van néhány ezer, gerillaharcra kiképzett tagja Afrikában, Afganisztánban, Pakisztánban, Szíriában és Irakban, de ezek a harcosok szerény szerepet játszanak a jelenlegi stratégiájában. Az IS még mindig két jelentős gerillamozgalmat vezet (a Száhel-övezetben és Nigériában), míg más régiókban – Szíriában, Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban és Mozambikban – a jelek szerint minimalizálja a katonai fellépést.

Ez valószínűleg annak a felismerésnek köszönhető, hogy a csoport nem rendelkezik olyan kapacitással, hogy teljes körű háborúkat finanszírozzon, mint korábban. Az IS vezetése még mindig képes végrehajtani stratégiáit, bár úgy tűnik, egyre nagyobb mértékű decentralizációt tesz lehetővé. Ez valószínűleg annak az eredménye, hogy nem áll rendelkezésre elegendő erőforrás a sok távoli „fiókszervezet” ellenőrzéséhez szükséges tekintélyes méretű bürokrácia fenntartásához.

Sokkal fontosabb az Iszlám Állam oroszországi, törökországi és európai sejtjeinek szerepe, amelyek mindegyike néhány személyből áll. Az IS támogatói az EU-ban és Oroszországban is segítenek a propaganda, a toborzás és az adománygyűjtés terén. Törökországban még több ilyen támogató él. Összességében az IS terrorista apparátusa valószínűleg több száz embert számlál.

A csoport fő feladata most nem az új harcosok toborzása, hanem a pénzszerzés. A szervezetnek több híve van, mint amennyit el tud tartani. Ezért arra összpontosít, hogy olyan képzett embereket vonzzon, akik hatékonyan tudnak titkos műveleteket vezetni, terrortámadásokat tervezni és végrehajtani.

A toborzási potenciál továbbra is magas, különösen a közép-ázsiaiak és az afgánok körében. Az IS általában olyan fiatal férfiakat céloz meg, akiket megaláztatás vagy megkülönböztetés ér. Tekintettel az Iszlám Állam műveleteinek egyre inkább szétszórt jellegére, a toborzás során a közösségi médiára támaszkodik, és úgy tűnik, hogy bizonyos sikereket ér el. A toborzási és propagandaműveletek folyamatosan és online zajlanak – az IS vezetése egyértelműen hasznát látja ennek.

Az adománygyűjtés is az online térbe költözik – gyakran kriptovaluták segítségével. Az IS számára a fő problémát a jól képzett terrorista sejtek kiképzése jelenti, mivel a szervezet bázisai és táborai ma már meglehetősen messze vannak a támadások helyszíneitől. Az IS a hírek szerint Törökországban próbál kiképzőtáborokat létrehozni, de tekintettel arra, hogy az ország hatóságai milyen szintű megfigyelést folytatnak a csoport ellen, az ilyen központok létrehozása inkább csak szóbeli gesztus, mint tényleges cselekedet.

Ez nehéz helyzetbe hozza az IS-t. A közfigyelmet felkeltő támadások végrehajtásához jól képzett sejtekre van szükség, amelyek képesek rejtve, a föld alatt tevékenykedni. Kiképzés nélkül ezt nehéz lesz elérni, különösen akkor, ha olyan biztonsági erőkkel kell szembeszállniuk, amelyek éveket töltöttek a terrorizmus elleni eljárások tökéletesítésével és az új technológiák bevezetésével. Az Iszlám Állam még mindig fenyegetést jelent, de már nem azt a komoly fenyegetést, amit egykor.

Mindenesetre a csoda gondolta volna, hogy a nemzetközi terrorszakmában is van tőzsdekrach, gazdasági válság, részvény-elértéktelenedés és ennyire fontos benne a marketing, a médiajelenlét.

Szele Tamás