Szele Tamás: A Trump-diadalív
Nem sok embert tudnék mondani az ismert történelem folyamán, aki olyan kevéssé érdemel diadalívet, mint Donald Trump. Jóllehet, azt állítja, hogy „nyolc háborút állított meg”, de ezekből legalább tíz kezdődött újra, és akkor még nem is beszéltünk a nigériai szántóföldek elleni sikeres karácsonyi Tomahawk-támadásokról, melyekben terrorista sem vesztette életét, de más sem. Ez utóbbi momentum nevezhető bizonyos fajta sikernek, de azért emlékművet nem érdemel.
Igaz, a diadalkapu – elvben – nem is Trumpnak járna, hanem az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének állítana emléket, mely idén 250 éves, és valóban meg kell hajtanunk fejünket – de nem Trump, hanem Washington, Franklin, Jefferson, Adams, Madison, Hamilton és a többi Alapító Atyák műve előtt, mely egészen mostanáig dacolt az idővel, és reméljük, képes lesz túlélni Trump elnöki ciklusát is. De kilóg a lóláb: habár ez hivatalosan egy függetlenségi emlékmű, a gyakorlatban Trump saját dicsőségét akarja vele demonstrálni. Lássuk mit tud a dologról a The Washington Post, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén fogom megtenni.
Kezdjük azzal, hogy a Fehér Ház körülbelül 21 méter magas. A Lincoln-emlékmű nagyjából 30 méter. A diadalív, amelyet Donald Trump elnök szeretne megépíteni, mindkettőt háttérbe szorítaná, ha teljesülne a kívánsága.
Két olyan hivatalos személy szerint, akik névtelenségük megőrzése mellett nyilatkoztak a The Washington Postnak, Trump ragaszkodik egy 76 méter magas, a Potomac folyóra néző diadalkapu gondolatához, amelynek mérete megriasztott néhány szakértő építészt, akik kezdetben támogatták a boltív ötletét, de – jóval kisebbre számítottak.
A tervezett Függetlenségi Diadalívvel az amerikai függetlenség 250. évfordulójának kívánnak emléket állítani. Trump tervei szerint a Lincoln-emlékmű és az Arlington Nemzeti Temető közötti kis térre kerülne a domináns új emlékmű, amely átformálná a két emlékmű közötti kapcsolatot, és tönkretenné a látképet.*
*Valamint, ahogyan majd látni fogjuk, meg se nagyon lehetne közelíteni. Bár ha a legdrasztikusabb tervek valósulnak meg, ez távolról is elég randa lesz, semmi értelme karnyújtásnyi távolságból csodálni.
Trump fontolóra vette a boltív kisebb változatait, köztük az 50 méter és a 37 méter magas terveket, amelyeket tavaly egy vacsorán mutatott be. De ő a legnagyobb változatot favorizálja, azzal érvelve, hogy annak puszta mérete lenyűgözné a Washingtonba látogatókat, és mert szerinte a „250 láb 250 évért” megoldás lenne a legésszerűbb.*
*Valóban, ha lábban számolunk, ennyi lenne a kapu magassága.
Építészeti szakértők azzal érvelnek, hogy az emlékmű mérete – amelyet egy körforgalom közepén helyeznének el – eltorzítaná a környező emlékművek látványát.
„Nem hiszem, hogy egy ekkora ívnek ott a helye” – mondta Catesby Leigh művészeti kritikus, aki egy 2024-es esszéjében egy szerényebb, ideiglenes ívről álmodott. Ezt az ötletet az ő támogatói karolták fel, pártolták és sugalmazták a Fehér Háznak. Leigh később egy építészt is ajánlott, Nicolas Leo Charbonneau-t, akit a Fehér Ház megbízott a projekt kidolgozásával. De senki sem számított Trump megalomániájára.
A Fehér Ház nem válaszolt azonnal a boltív tervével, méretével és a tervezett építési ütemtervvel kapcsolatos kérdésekre. Trump decemberben a Politico című lapnak azt mondta, hogy reméli, két hónapon belül megkezdődhet az ív építése. A Memorial Circle, az elnök által kiszemelt telek a Nemzeti Parkszolgálat ellenőrzése alatt áll.
„A közönség ebben a műfajban leginkább a párizsi Diadalívet ismeri. És mi azt, azt hiszem, jóval felül fogjuk múlni azt” – mondta Trump a Fehér Ház decemberi karácsonyi fogadásán.*
*Felül bizony. Rögtön, ahogy ő lesz Napóleon. Vagy már most is az?
A párizsi Diadalív – amely már most is a világ egyik legnagyobb diadalkapuja – 50 méter magas.
Washingtonnak nincs, vagyis eddig nem volt diadalíve – ettől egyedülálló a nagyvárosok között, amelyek háborúk emlékére és évfordulók megünneplésére gyakran építettek ilyen emlékműveket –, bár egyes történészek és polgári vezetők már régóta amellett érvelnek, hogy szükség volna valami ilyesmire.
Rodney Mims Cook Jr. atlantai ingatlanfejlesztő és a National Monuments Foundation elnöke 2000-ben békeív építését javasolta Washington vezetőinek, mielőtt a 2001. szeptember 11-i terrortámadások miatt a terveket elvetették. Cook később egy monumentális ívet épített Atlantában, a Millennium Gate Museumot, amely Georgia történelmét hivatott méltatni.
Trump ebben a hónapban nevezte ki Cookot a Szépművészeti Bizottságba, abba a szövetségi testületbe, amelynek feladata lenne az új washingtoni emlékművek – köztük a potenciális Trump-boltív – terveinek felülvizsgálata és jóváhagyása.
Trump január 23-án kommentár nélküli képeket is közzétett Truth Social platformján, amelyek egy nagy diadalív három változatát ábrázolják, köztük egy aranyozott változatot is, ami Trump építési projektjeinek (és általában: ízlésének, vagyis inkább ízléstelenségének) egyik jellemzője. A Fehér Ház nem válaszolt azonnal arra a kérdésre, hogy a képek az ív új tervét ábrázolják-e, nem pedig a Trump és Charbonneau által bemutatott korábbi koncepciókat, amelyekben egy nagy Szabadság-szobor is szerepelt.*
*Boldog Isten... ha ezt még be is aranyozzák és mellé teszik a Szabadság-szobor másolatát, nem csak a hölgy sírja el magát bánatában, de Lincoln is átjön a közeli emlékművéből és szétrúgja az egészet a pazarló ízléstelenség miatt. Volt olyasmi ezen a világon, amit érdemesebb lett volna még Trump nemzése előtt folyékony aranyba önteni, de az a mostani elnök kedves édesapjával együtt sírba szállt, tehát már késő.
A várostervezők már több mint egy évszázada érdeklődnek a mai Memorial Circle körüli terület iránt. Úgy tűnik, hogy egy 1901-1902-es jelentés, amelyet a Szenátusi Parkbizottság készített, és amely megalapozta a National Mall építését, valamint a városmag nagy részének megszépítését, valamilyen építményt képzelt el a körtéren, ahogyan azt a rajzok mutatják. William Kendall építész 1928-ban szintén bemutatta a Szépművészeti Bizottságnak az ottani emlékmű megépítésének terveit.
Helyi történészek és építészeti szakértők szerint egy nagy ív megváltoztathatná a kapcsolatot több történelmi helyszín között, beleértve magát a Memorial Bridge-et, amelyet a polgárháborút követően Észak és Dél közötti hídnak szántak, valamint Lincoln és Robert E. Lee konföderációs tábornok emlékműveit.
„Ez egy nagyon komor hangulatú útvonal” – mondta John Haigh, a Benedictine College építészeti programjának vezetője, aki tavaly diákjaival ellátogatott a Memorial Circle-re, hogy fontolóra vegye a boltíves projektet. „Megbeszéljük annak a döntésnek a súlyát, hogy egy boltív elhelyezése, különösen egy diadalív elhelyezése mekkora felelősséggel járna pont ott”.
A tervezett építmény akadályozná a kilátást az Arlington-épületre és az Arlington Nemzeti Temető domboldalán fekvő egykori Lee-birtokra.
„Nagyon aggódnék a méretarányok miatt” – mondta Calder Loth, a Virginia Department of Historic Resources (Virginia Történelmi Erőforrások Minisztériuma) nyugalmazott vezető építészettörténésze, aki figyelmeztetett, hogy egy 76 méter magas boltív megváltoztathatja a kilátást a Washington felől az Arlingtoni Nemzeti Temető felé tartó gyalogosok számára.
„Az Arlington-épület ettől úgy nézne ki, mint egy babaház – vagy nem is lehetne látni az egészet, mivel a boltív elzárná a kilátást.”
Arra is figyelmeztettek, hogy a körforgalom jelentős változtatásaitól eltekintve a gyalogosok számára nehéz lehet egy esetleges emlékművet meglátogatni vagy megkoszorúzni a tér közepén, tekintettel a nagy gépjárműforgalomra.*
*Tekintve a fentebb vázolt terveket és lehetőségeket, elképzelhető, hogy nem is nagyon tolonganának a látogatók. Elrettentené őket már maga a látvány is, ami távolról is így néz ki, közelről veszélyes lehet.
Loth az Arlingtoni Nemzeti Temetőből nyíló kilátóhelyet is felidézte, ahonnan a látogatók gyakran néznek át a folyón a Lincoln-emlékmű és a főváros felé – szerinte a tervezett ív eltorzítaná ezt a látványt is.
„Milyen hatással lesz ez Washington panorámájára?” – teszi fel Loth a kérdést, amely szerinte az emlékművek tervezőit kellene, hogy vezérelje. „Mi az, amit üzenne?”
Leigh eredetileg egy 18 méter magas boltívet javasolt, amelyet ideiglenesen lehetne felállítani az amerikai függetlenség 250. évfordulója alkalmából. Trump ehelyett egy állandó, több mint négyszer nagyobb boltívet szeretne, amelyet a Fehér Ház báltermi projektjére érkezett magánadományok maradékából finanszíroznának, és amelyről azt mondta, hogy körülbelül 400 millió dollárt lehet rá szánni. A bálterem-projekt nyilvánosan azonosított adományozói, mint például az Amazon, a Google és a Lockheed Martin, együttesen több milliárd dollárt adakoztak, de hatalmas állami szerződésekben is részesültek.*
*Ennyit a közbeszerzésekről.
A boltív építési tervének valószínűleg több felülvizsgálati bizottságot kellene megjárnia, és esetleg a Kongresszus jóváhagyására is szükség lenne, tekintettel az új washingtoni műemlékek építésére vonatkozó törvényekre.
Trump érdeklődése a diadalív bővítése iránt hasonló a Fehér Ház báltermének bővítésére irányuló vágyához, amely tavaly konfliktusokat váltott ki James McCrery II-vel, a projektre eredetileg felkért építésszel. Shalom Baranes, az építész, aki most ezt a munkát vezeti, ebben a hónapban elmondta a szövetségi felülvizsgálati testületeknek, hogy a Fehér Ház tisztviselői leállították a bálterem további növelésének terveit.
Leigh egy olyan kompromisszumos helyszínt javasolt, amely lehetővé tenné Trump számára a nagyméretű emlékművét anélkül, hogy az más építményeket eltakarna.
„Ha ekkora boltívet akarnak építeni, akkor a város egy másik részén kellene felépíteni, és az egyik lehetséges helyszín, ami eszembe jut, a Barney Circle” – mondta Leigh, egy délkelet-washingtoni helyszínre utalva, a Kongresszusi Temető mellett, az Anacostia folyóra néző kilátással. „Nincs körülötte semmi, ami versenyezne a látványával.”
Zárszóként csak annyit mondanék: remélem, megépül a Trump-diadalív, de kérném, hogy emeljenek mellé egy piramist QAnonnak és álljon velük szemben az Epstein-obeliszk. Így lenne teljes a washingtoni városkép.
Szele Tamás