Szele Tamás: Afgánok Kongóban

Donald Trump elnök adottságai mindig meglepik az embert. Olyan képességeket árul el ostobaság, meggondolatlanság és árulás terén, amelyek eleven emberről fel sem tételezhetőek, és amikor azt hinnénk, hogy elérte a végső határt, rá kell jönnünk: képes túllépni azt. Szürreális elmezavarában most azt tervezi, hogy az Egyesült Államokba és az amerikai támaszpontokra menekült, korábban az amerikai hadsereggel közreműködő afgán állampolgárokat Kongóba deportáltatja.

Jól olvasták: Kongóba.

Azt értem, hogy neki mindegy, hol vannak, Afganisztánban vagy Afrikában, a két terület közötti különbséget sem ismeri, az meg, hogy az afgánoknak nem mindegy, hol vannak, egyszerűen nem érdekli. Másfelől meg, mielőtt nekikezdek a történetnek, melyet a The New York Times nyomán fogok ismertetni, kicsit meg kell világítanom ezeknek az embereknek a helyzetét.

Kezdjük azzal, hogy koherens afgán nemzet – olyasmi, amit Európában nemzetnek hívnánk – nem létezik. Afganisztán lakossága rengeteg különböző nemzetiséghez, törzshöz, nemzetséghez, felekezethez és gazdasági vagy katonai, netán bűnözői érdekcsoporthoz tartozik, ráadásul nem külön-külön, hanem egyszerre, így aztán lehet valaki hazara nemzetiségű, pastu anyanyelvű, ugyanakkor szunnita, és akkor még a törzsét, a politikai világnézetét vagy a foglalkozását, megélhetésének forrását elő sem vettük. Egységes nyelvi kultúra sincs, több nyelvében él ott sok nemzet, tehát ha valami nagyokos azt mondaná, hogy ezek a most bajban lévő „afgánok” (nincs jobb kifejezés rájuk, ez a csoport sem egységes) „kollaboránsok” lettek volna, mert az amerikai hadsereget támogatták „saját népük” ellenében, akkor meg kéne tőle kérdeznem, hogy a tálibok mióta nép, és egyáltalán, melyik népről teszik beszélni: pastukról, tádzsikokról, hazarákról, üzbégekről vagy kikről?

Szóval, ez a támogatás afganisztáni társadalom egy része számára nem különbözött attól, mintha egy helyi erőt vagy hadurat szolgálna, illetve annyiban mégis, hogy kevésbé volt veszélyes és véres a rájuk bízott feladat. Azt mondtam: kevésbé és nem azt, hogy egyáltalán nem. A tálibok mindenkit kivégeztek közülük, akit el bírtak fogni, és ha nekik adnák ki a menekültek csoportját – Trump eredetileg ezt akarta különben! – még a repülőtéren végük lenne. Nem hiszem, hogy eljutnának akár csak a börtönig is, maximum a legjobb külsejű lányoknak kegyelmeznének, nekik is csak ideig-óráig.

Akkor lássuk, mit ír a The New York Times. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

Miután leállította az amerikai hadsereget támogató afgánok számára indított, az Egyesült Államokba történő áttelepítési programot, Trump elnök tárgyalásokat folytat arról, hogy közülük akár 1100 főt a Kongói Demokratikus Köztársaságba deportáljon – közölte kedden egy illetékes, akit tájékoztattak a tervről.

A csoport tagjai között vannak az amerikai hadsereg tolmácsai, az afgán különleges műveleti erők volt tagjai, valamint amerikai katonák családtagjai, közöttük több mint 400 gyermek is.*

*Tehát olyan emberek, akik az életüket kockáztatták, gyakran vérüket is adták az Egyesült Államokért.

Az afgánok több mint egy éve bizonytalan helyzetben élnek, Katar területén, egy támaszponton. Oda kerültek, miután az Egyesült Államok evakuálta őket saját biztonságuk érdekében, mert támogatták az amerikai erőket a tálibok elleni, 2001-ben kezdődött háborúban.*

*Az ám, de mikor kerültek oda? 2021 augusztusában. Ezek az emberek öt éve lebegnek ég és föld között, bízva szövetségesük jóindulatában.

Shawn VanDiver, az AfghanEvac segélyszervezet elnöke elmondta, hogy a külügyminisztérium tisztviselői tájékoztatták a kongói tervről. Elmondta, hogy az afgánok választhatnak: vagy visszatérnek a tálibok uralma alá, vagy Kongóba küldik őket, ahol a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válsága zajlik.

Az ENSZ adatai szerint jelenleg több mint 600 000 menekült tartózkodik Kongóban, többségük a Közép-afrikai Köztársaságból és Ruandából érkezett. Emberi jogi aktivisták szerint az ország nem rendelkezik megfelelő kapacitással ahhoz, hogy további menekülteket fogadjon, miközben a szomszédos Ruandával folytatott harcok miatt a menekülttáborok elleni támadások következtében még több ember kényszerült elhagyni otthonát.*

*Nyilvánvaló, hogy nincs szüksége Kongónak a mostaninál is több menekültre, ugyanakkor Trump pénzére annál inkább. Lehetséges, hogy ha odakerülnének az afgánok, nem sokáig maradnának életben – a pénzt Kinshasa mindenképpen megkapná, a halott embert pedig nem kell sem etetni, sem őrizni, és arrafelé most sok ellenőrizetlen dolog előfordulhat.

„Úgy véljük, hogy egyszerűen csak vissza akarják küldeni ezeket az embereket Afganisztánba, ahol tudják, hogy biztos halál vár rájuk. Tudják, hogy az afgánok nem fogják elfogadni a Kongói Demokratikus Köztársaságot úticélként. Miért menne valaki a világ első számú menekültválságából a világ második számú menekültválságába?”

– mondta VanDiver. *

*Reményteljes állapotok: Afganisztánban a biztos halál várja őket, Kongóban a bizonytalan.

A viták rávilágítanak az amerikai kötelezettségek és a Trump-kormány bevándorláscsökkentési ígéretei között régóta fennálló feszültségre.

Sok minden nem ismert a készülő tervekről, többek között az sem, hogy az összes afgán menekült Kongóba kerülne-e, vagy más országokkal is készülnek-e megállapodások. Korábban már voltak hasonló tárgyalások, amelyek elakadtak.

A kongói kormány szóvivője nem reagált a sajtó kérdéseire. Tommy Pigott, a külügyminisztérium szóvivője azzal vádolta a Biden-kormányt, hogy elhamarkodottan jár el az afgán szövetségesek Egyesült Államokba hozatalával kapcsolatban. Elmondta, hogy a Trump-kormány azon dolgozott, hogy „megoldásokat találjon a menedék nélkül maradt afgánok számára”.

„Az amerikai népnek meg kellett fizetnie az árát annak, hogy több százezer afgánt felelőtlen módon hoztak az Egyesült Államokba” – mondta. „Most arra koncentrálunk, hogy helyreállítsuk a felelősségre vonhatóságot úgy, hogy felelősségteljes, önkéntes áttelepítési lehetőségeket teremtünk.*

*Érdekelne, mi ebben az önkéntes. És mi ebben egyáltalán a lehetőség.

Az amerikai diplomaták hónapok óta kérik az afrikai országokat, hogy fogadják be az afgánokat. VanDiver és a tárgyalásokról tájékozott diplomaták szerint azonban a tárgyalások majdnem mindenhol meghiúsultak.

2021 augusztusa és 2025 közepe között több mint 190 000 olyan afgán állampolgárt telepítettek át az Egyesült Államokba, miután átestek a biztonsági ellenőrzésen, akik az amerikai hadsereget aktívan segítették.

De több mint 1100 afgán él egy Camp As Sayliyah néven ismert, egykori amerikai katonai bázison is Katarban. Az amerikai kormány 2024 végén vitte őket oda, és megígérte nekik, hogy ha túljutnak a további ellenőrzéseken, akkor letelepedhetnek az Egyesült Államokban.*

*Csakhogy, mint látni fogjuk, nem jutnak túl.

Katar eredetileg átmeneti állomásnak szánták, de sok afgán bizonytalan helyzetbe került, miután a Trump-kormány megszüntette azt a politikai irányvonalat, amely lehetővé tette volna számukra az Egyesült Államokban való letelepedést.

„Arra számítottak, hogy néhány héten belül áttelepítik őket az Egyesült Államokba” – mondta Rina Amiri, egykori afgán emberi jogi kérdésekkel foglalkozó magas rangú diplomata. „Ki fog az Egyesült Államok oldalán harcolni, ha Amerika elárulja azokat az embereket, akik mellette álltak?”*

*Eddig ez a legjobb kérdés, ami elhangzott az ügyben. Ne feledjük: ez a gesztus nem csak az afgánokról szól, hanem az Egyesült Államok összes, jelenlegi és potenciális szövetségeséről is. Például Észtországról, akiknek ma reggel állították le a már kifizetett lőszerek szállítását, csak azért, mert Hegseth úgy döntött. Például az Európai Unióról úgy általában, például a NATO-ról. Donald Trump most dönti romba az Egyesült Államok teljes szövetségi rendszerét, valamiféle olyan szuperhatalomnak képzelve az országát, amilyen még sosem volt a világon és nem is lesz.

A kongói tárgyalásokra a katari kormány háttérben gyakorolt nyomása miatt került sor, amelynek célja, hogy új otthont találjon a még ott maradt afgán menekülteknek.

A táborban maradt emberek közül néhányat már teljes körűen átvilágítottak, másokat viszont nem – mondta VanDiver. Trump bevándorlási politikája azonban lehetetlenné tette, hogy bármelyikük is az Egyesült Államokba kerüljön. Novemberben a kormány befagyasztotta a speciális vízumprogramot, miután tavaly Washingtonban egy afgán férfi, akit a tálibok hatalomra kerülése után engedtek be az Egyesült Államokba, lelőtte a Nemzeti Gárda egyik tagját. Idén januárban a kormányzat bejelentette, hogy bezárja az átmeneti táborokat anélkül, hogy elmondta volna, mi lesz az ott tartózkodók sorsa.*

*A washingtoni merénylet nagyon különös volt: teljesen motiválatlannak, értelmetlennek tűnt, ráadásul ha folyik is vizsgálat az ügyben, arról semmit sem lehet tudni azóta sem. Ilyenformán egy logikusan gondolkodó ember számára nem jelenthetne precedenst, de Trump és a logika mindig is több fényévnyi távolságban voltak egymástól.

A dohai afgánok közül sokan jelezték a tisztviselőknek: nem fogadják el önként, hogy Kongóba küldjék őket – állította a tervekkel tisztában lévő, névtelenséget kérő forrás, aki bizalmas megbeszélésekről számolt be. Néhány afgán azt kérdezte, hogy ott biztosítják-e majd a védelmüket. Mások azt kérdezték, miért mennének Kongóba, amikor szeretteik az Egyesült Államokban vannak.

Andrew Sullivan veterán és a No One Left Behind nevű nonprofit szervezet ügyvezető igazgatója, amely az afgánok Amerikába való áttelepítésén dolgozik, elmondta, hogy néhányukat olyan okok miatt ítélték alkalmatlannak, amelyeknek semmi köze a nemzetbiztonsághoz. Például egy hölgy menekülése után töltötte be a 21. életévét, és már nem jogosult arra, hogy apja vízumában szerepeljen – mondta.*

*Kérem, a hölgy a különleges helyzetre való tekintettel igazán megállíthatta volna az időt, hogy ne legyen nagykorú, vagy esetleg még fiatalodjon is egy kicsit önerőből, térjen vissza a serdülőkorba: aki erre sem képes, annak nincs mit keresni az Egyesült Államokban.

De, mondta, a kormánynak vannak más lehetőségei is arra, hogy az Egyesült Államokba hozza őket, beleértve a szabályozás alóli mentességek kiadását is.

„Meggyőződésünk, hogy ha átmennek a biztonsági átvilágításon, akkor az Egyesült Államokba kell jönniük” – mondta Sullivan úr. „Ha ez nem lehetséges, és nem jönnek az Egyesült Államokba, akkor úgy vélem, az amerikai kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy olyan harmadik országba kerüljenek, ahol biztonságban vannak, támogatást kapnak, és nincsenek folyamatos emberi jogi problémák.”

Az amerikai diplomaták hónapok óta tárgyalnak a Kongói Demokratikus Köztársaság tisztviselőivel. A közelmúltban a Trump-kormány megállapodást kötött az országgal, hogy fogadja be azokat a más országokból érkező migránsokat, akiket az Egyesült Államokból kiutasítanak. A megállapodás részeként 50 millió dolláros támogatást nyújtottak az ENSZ menekültügyi ügynökségének, hogy segítséget nyújtson az országnak.

Az afgánokról folyó tárgyalások függetlenek a kiutasítási megállapodástól, de mindkettő példája annak, ami Trump bevándorlási stratégiájának jellemzője: az emberek távoli helyekre deportálásának, még akkor is, ha azokban az országokban emberi jogi visszaélések történnek, vagy autoriter kormányok vannak hatalmon.

Hát, hogy is mondjam csak... mikor a múlt héten egy nyolcvanöt éves francia nénit tartóztatott le az ICE, ráadásul hálóingben és pongyolában vitték be a deportálási központba, annak még lett némi visszhangja, és végül Franciaországnak adták ki Macron tiltakozásának hatására. De küldhették volna őt is Kongóba, ha úgy alakul.

Érte még szót emelt Macron, de ki fog szót emelni sok ezer afgánért?

Nem tudom, melyik bolygóról érkezett Donald Trump, de visszatérhetne oda, mégpedig minél előbb. Ezzel tenné a legjobbat Amerikának. És a világnak is.

Maradjunk ennyiben.

Szele Tamás