Szele Tamás: Ajatollahok, tüntetések, repülőgépek

Nem könnyű feladat a jelenleg is zajló iráni forradalomról (most már nevezhetjük annak) írni, ugyanis alig érkezik a lángban álló országból megbízható hír, ugyanis a teheráni rezsim lekapcsolta nem csak a teljes internet-hálózatot – országon belül is –, de a mobiltelefon-rendszert szintén, sőt, a kábeles telefonhálózatot is üzemen kívül helyezték. Iránban működik néhány – kevés – Starlink-terminál, ezeken keresztül sikerül megtudnunk azt a keveset, amiről beszámolhatunk, de sok információt azért kell figyelmen kívül hagynom, mert egészen egyszerűen ellenőrizhetetlenek.

A mai hírösszefoglalót épp ezért az elérhető legkorrektebb forrásokra, úgymint a CTP-ISW napi jelentésére és az Iran International ellenzéki híroldal adataira alapozom, ugyanis ezek a források ritkán tévednek és tudatosan sohasem hazudnak. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

Lássuk először is a szikár tényeket a CTP-ISW-jelentés alapján.

Az iráni rezsim fenntartja az országos internetlezárást, valószínűleg azért, hogy megzavarja a tiltakozások koordinálását és elfedje az erőszakos fellépés mértékét. A jelentések szerint az iráni internetkapcsolatok szintje január 8-án 15:00 óra óta a normál szint körülbelül egy százalékán maradt. Az iráni rezsim korábban mindig is internetkimaradásokat alkalmazott nagyobb zavargások alkalmával, többek között a 2019-es tüntetések idején, amikor a rendszer kevesebb mint két hét alatt mintegy 1500 tüntetőt gyilkolt meg. Az internet leállítása tükrözi a rezsim aggodalmát a tüntetések lendületével és az elnyomással kapcsolatos nemzetközi ellenőrzéssel kapcsolatban. Valószínűleg azért kapcsolták le az internetet, hogy megzavarják a tüntetők kommunikációját egymással és a tüntetések szervezését. A rezsim a gyilkos erőszak alkalmazását is kiterjesztette a tüntetések leverése érdekében Nyugat- és Közép-Iránon túlra, és az internet leállítása valószínűleg arra szolgál, hogy elrejtse az általuk Irán-szerte alkalmazott brutális elnyomás mértékét és brutalitását. Egy norvégiai székhelyű iráni emberi jogi szervezet január 9-én arról számolt be, hogy az iráni biztonsági erők december 28. óta legalább 51 tüntetőt, köztük kilenc kiskorút öltek meg, és több száz embert megsebesítettek. A rendszerellenes média január 9-én arról számolt be, hogy az iráni biztonsági erők legkevesebb 10 tüntetőt öltek meg csak az Alborz tartománybeli Fardisban tartott tüntetéseken.*

*Más források ennél nagyságrendekkel több áldozatról számolnak be, ami nagyon valószínű is, de ezeket nem áll módomban ellenőrizni.

Az internet leállítása ellenére is széles körű tiltakozó akciók zajlanak Irán-szerte. A CTP-ISW 22 tartományban 116 tüntetést regisztrált január 8-án 15:30 óta. Ezek közül húsz nagy tüntetés volt, amelyet a CTP-ISW úgy határoz meg, hogy több mint 1000 fő vett rajta részt. A CTP-ISW tüntetési adatai azonban valószínűleg csak egy részét mutatják az azóta Iránban lezajlott tüntetéseknek, mivel az internet leállítása korlátozza a tüntetők lehetőségét a tiltakozásokról készült videók közzétételére és megosztására. Egyes beszámolók szerint a tüntetők a Starlinket használták arra, hogy a tiltakozásokról szóló jelentéseket elküldjék a külföldi médiának.

Az iráni tüntetések olyan mértékben kiterjedhettek, hogy kihívást jelent az iráni biztonsági erők számára az elnyomásuk. A rezsim biztonsági erői a Kermanshah tartománybeli Eslamabad-e Gharbban a tüntetőkkel való heves összecsapások során visszavonultak, és nem kaptak erősítést az állomány létszám hiánya miatt, legalábbis egy kurd emberi jogi szervezet szerint Ez a jelentés arra utal, hogy egyes iráni biztonsági erők utánpótlási gondokkal küzdenek. Olyan jelentések viszont nincsenek, amelyek szerint a biztonsági erőket más tartományokba csoportosították volna át, ami arra utalhat, hogy nincs többletkapacitásuk a jelentős tiltakozó tevékenységben érintett területek megerősítéséhez. A tüntetések jelenlegi kiterjedése és Irán legnagyobb részén való eloszlásuk tovább nehezíti a rezsim erőfeszítéseit a tüntetések megfékezésére. A New York Times január 8-án arról számolt be, hogy a biztonsági erők a tiltakozás nagy mérete miatt elmenekültek a dél-iráni Bushehr városából, ami rávilágít arra, hogy a nagyszabású demonstrációk mekkora kihívást jelentenek a karhatalom számára.

Az iráni rezsim valószínűleg mindinkább az Iszlám Forradalmi Gárdára (IRGC) fog támaszkodni a tüntetések elfojtásában, mivel a jelentések szerint a helyi rendfenntartó erők létszámhiánnyal küzdenek. Egy meg nem nevezett magas rangú iráni kormánytisztviselő január 8-án azt mondta a New York Timesnak, hogy az iráni rezsim azon fáradozik, hogy megtalálja a módját a „tüntetéslavina” megfékezésének. Az illető hozzátette, hogy az IRGC valószínűleg átveszi a LEC, vagyis a Rendfenntartó Parancsnokság feladatait. Az ellenzéki média január 9-én arról számolt be, hogy a tüntetők és a biztonsági erők közötti összecsapásokban Kermanshah tartományban az IRGC erők Nabi Akram egységének legalább 10 tagja elesett. A Nabi Akram egység központja Kermanshah városában van, és a Najaf-e Ashraf műveleti bázisnak van alárendelve, amely felügyeli az IRGC szárazföldi erők egységeit Kermanshah, Hamedan és Ilam tartományokban. Az IRGC katonáinak halála azért figyelemre méltó, mert ezek nem a rendőrség, hanem a hadsereg kötelékébe tartoznak, és az erőszakos helyzetekben alkalmasabbnak kellene lenniük legalább saját védelmükre. A közösségi média felhasználói arról is beszámoltak, hogy a rezsim Ilam tartományban is bevetette az IRGC-t.

A tüntetők január 8-án és 9-én Irán több városában is megrongálták a rendszer létesítményeit. A kormányellenes média arról számolt be, hogy a tüntetők január 8-án felgyújtották az Iráni Iszlám Köztársaság Műsorszolgáltatójának egyik épületét Iszfahánban. A kormányellenes média olyan videókat is terjesztett, amelyeken a tüntetők elégették az iráni zászlót és Ali Khamenei legfőbb vezető képét. Alireza Zakani teheráni polgármester január 9-én elismerte a gazdasági és közintézményekben keletkezett károkat. Az iráni hatóságok hagyományosan arra használják fel a rendszer tulajdonának tüntetők általi megrongálását, hogy felléphessenek a demonstrációkkal szemben és a tüntetőket lázadóknak állítsák be.

A rendszerellenes média január 9-én arról számolt be, hogy az irániak nem tudnak készpénzt felvenni Irán legnagyobb bankjából. Ez a banki fennakadás, ha igaz, súlyosbíthatja a jelenlegi iráni zavargásokat. Irán legnagyobb bankja, a Bank Melli felvételi rohamot tapasztalt ügyfelei részéről, és felfüggesztette a készpénzkiadást. A Bank Melli lépése súlyosbíthatja a jelenlegi tüntetéseket, amelyek december 28-án kezdődtek Irán romló gazdasági körülményei miatt.*

*Ez valóban nagy ötlet volt, ugyanis épp az elszabadult infláció és a kilátástalanság miatt robbant ki az össznépi tiltakozás: ha az ügyfelek már a saját, kevéske pénzükhöz sem férhetnek hozzá, az a legkevésbé sem fogja őket megnyugtatni. Sőt, ellenkezőleg. De ilyen az ajatollahok logikája.

Az iráni rezsim magas rangú képviselői megerősítették keményvonalas álláspontjukat a tüntetésekkel szemben, és hajlandóak fenntartani a rezsim erőszakos fellépését a tüntetésekkel szemben. Ali Khamenei legfelsőbb vezető január 9-én arra figyelmeztetett, hogy a rezsim „nem fog meghátrálni” a „szabotőrökkel” szemben. Khamenei január 9-i beszédében érezhetően agresszívebb retorikát használt január 4-i beszédéhez képest, amelyben különbséget tett az elfogadható gazdasági tiltakozások és az „értelmetlen” rendszerellenes tüntetések között. Irán legfőbb nemzetbiztonsági és külpolitikai döntéshozó szerve, a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács január 9-én nyilatkozatot adott ki, amelyben megismételte Khamenei megjegyzéseit. A tanács arra figyelmeztetett, hogy „a biztonsági erők és az igazságszolgáltatás nem fog engedményeket tenni a szabotőröknek.” Az IRGC hírszerző szervezete január 9-i nyilatkozatában hasonlóképpen a „bizonytalanság terjedésének” megállításával indokolta a tüntetések elfojtását. Egy teheráni ügyész január 9-én bejelentette, hogy az iráni igazságszolgáltatás nem lesz elnéző a „fegyveres terroristákkal” szemben, és a lőfegyvereket vagy szúró-vágó fegyvereket használó tiltakozók ellen moharebeh (Isten elleni hűtlenség) vádját fogja emelni, ami halálbüntetéssel sújtható. Az iráni rezsim korábban a moharebeh vádját alkalmazta a Mahsa Amini tiltakozó mozgalomban részt vevő személyek halálra ítélésére is.*

*Tudtommal az iszlám hit minden ágában komoly büntetés vár a szentségtörést elkövetőkre, így nem értem, Khamenei, aki magasan képzett teológiai szempontból, hogyan képes elővenni a moharebeh vádját, ugyanis ez azt jelenti, hogy saját magát Allahhal azonosítja. A tüntetők ugyanis nem az Istennel ellenségesek, hanem ővele meg a rezsimjével. Khamenei módszere még vallási szempontból is elítélendő.

A prominens iráni szunnita lelkész, Moulana Abdol Hamid újra a délkelet-iráni tüntetések katalizátoraként léphet fel, ami tovább súlyosbíthatja az iráni biztonsági erők létszámgondjait. Abdol Hamid pénteki prédikációja során kijelentette, hogy az irániak úgy vélik, hogy Irán „zsákutcába” került, és nagyszabású, de békés változásokra törekszenek az erre képes és befogadó kormányzás biztosítása és a világgal való pozitív kapcsolatok kiépítése érdekében. Abdol Hamid arra is felszólította a biztonsági erőket, hogy ne szálljanak szembe a tüntetőkkel, kerüljék a feszültségek eszkalálódását, és tartsák tiszteletben a polgárok békés tiltakozáshoz való jogát. Abdol Hamid január 9-i prédikációját követően közepes méretű rendszerellenes tüntetés tört ki Zahedanban. A biztonsági erők éles lőfegyverrel, műanyaggránátokkal és könnygázzal próbálták feloszlatni a tiltakozókat. Január 9-én kisebb tüntetésekre került sor a Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Chabaharban is. Abdol Hamid a Mahsa Amini-mozgalom ideján és után a zahhedáni tüntetések elindítója volt. Zahedan lakosai 2022 szeptemberének végén kezdtek heti rendszerességgel tüntetéseket tartani a pénteki imák után, miután a biztonsági erők erőszakkal elfojtották a demonstrációkat a „véres péntek” néven ismertté vált esemény során. ennek ellenére Zahedan lakosai még azután is folytatták a pénteki tüntetéseket, hogy a Mahsa Amini tiltakozó mozgalom az ország más részein túljutott tetőpontján. A tiltakozó tevékenység újraindulása Délkelet-Iránban a jelenlegi tiltakozási hullám során tovább korlátozhatja az iráni biztonsági erőket, mivel a biztonsági erők az ország más részein is küzdenek a zavargásokkal.

Eddig a jelentés, most lássuk a szemtanúk beszámolóit a tüntetésekről az Iran International nyomán.

A híroldal által áttekintett videók és szemtanúk beszámolói azt mutatják, hogy a tömegek sötétedés után gyülekeztek Teheránban, Iszfahánban, Mashhadban, Tabrizban és más városokban a lövöldözés, az elzárt utak és a kommunikációs zavarok ellenére. A tüntetések az előző esti nagyszabású gyűléseket követték, amelyeket a zavargások kezdete óta a legnagyobbak között tartottak számon.

Teheránban a szemtanúk arról számoltak be, hogy a tüntetők sötétedés után több különböző városrészben csoportosultak, elzárták a főbb utakat, felgyújtották a rendőrségi járműveket, és kormányellenes jelszavakat skandáltak, miközben a biztonsági erők megpróbálták feloszlatni a tömeget. „Halál a diktátorra” és „Sem Gáza, sem Libanon, az életem Iráné” jelszavak visszhangoztak a fővárosban, miközben az autók dudái folyamatosan szóltak, amit a szemtanúk összehangolt fellépésnek neveztek.*

*A gázai Hamász és a libanoni Hezbollah támogatása valóban nagyon irritáló volt a legtöbb iráni számára, ugyanis egyrészt Izraelben nagyon sokan nem látnak ellenséget – volt idő, amikor a két állam szövetséges is volt és fejlett gazdasági kapcsolatokat tartottak fenn – másrészt kiáltó ellentét az, hogy az ajatollahok rezsimje a tulajdon polgárainak legutóbb havonta hét rongyos dollárnyi alamizsnával akarta kiszúrni a szemét, míg a libanoni Hezbollah egy-egy tagja havonta minimum 1800 (igen, ezernyolcszáz) amerikai dollárt kap Teherántól zsoldként. Emiatt valahogy nem túl népszerűek ezek a proxy-erők Iránban.

Iszfahánban az Iran International által ellenőrzött videón látható, amint a nagy tömeg azt skandálja, hogy „Khamenei gyilkos, uralma törvénytelen”, valamint monarchista jelszavakat, köztük az „Éljen a király” jelszavakat.
Mashhadban a szemtanúk szerint a tüntetők „Ez az utolsó csata, Pahlavi visszatér” jelszavakat skandálva töltötték meg a főbb utcákat, miközben a tüntetések a súlyos biztonsági intézkedések ellenére folytatódtak.

A Tabrizból származó felvételek azt mutatják, hogy a tüntetők a város utcáin vonulnak, miközben a közelben lövések hangja hallatszik, míg más videókon az látható, hogy a tüntetők hatástalanítják a térfigyelő kamerákat és ideiglenes barikádokat emelnek.

A déli és központi városokból származó szemtanúk hasonló jelenetekről számoltak be: a tömegek szimbolikus helyszínekre vonultak, az Iszlám Köztársasággal kapcsolatos transzparenseket és plakátokat égettek el, és órákig az utcákon maradtak, annak ellenére, hogy az internet leállt, a telefonszolgáltatás és az elektronikus fizetési rendszerek pedig nem működtek.

Több szemtanú is elmondta az Iran Internationalnak, hogy a biztonsági erők egyes területeken túlterheltnek tűntek, és megfélemlítési taktikákra, figyelmeztető lövésekre és erőszak alkalmazására támaszkodtak. Más helyeken, különösen Irán délkeleti részén, jogvédő csoportok arról számoltak be, hogy a biztonsági erők közvetlenül tüzeltek a tüntetőkre Zahedanban a pénteki ima után, több embert megsebesítve.

Az események szervezésében a legaktívabb részt az ifjabb Reza Pahlavi herceg vállalja. Ő valóban potenciális vezetője lehetne egy új Iránnak, és a nemzetközi elismertsége is garantált. Ma, vagyis szombaton felszólította a tüntetőket, hogy még két éjszakán át folytassák utcai megmozdulásaikat és foglalják el a városközpontokat, ugyanakkor az energiaipari és közlekedési dolgozókat országos sztrájk megkezdésére szólította fel.

A tüntetőkhöz intézett üzenetében Pahlavi dicsérte „bátorságukat és ellenálló képességüket”, miután csütörtökön és pénteken milliók tettek eleget a tiltakozásra való felhívásának, mondván, hogy tömeges részvételükkel határozott választ adtak az iszlám köztársaság vezetése által megfogalmazott fenyegetésekre.

Azt mondta, hogy a tüntetések mértéke megrázta az uralkodó intézményrendszert, és leleplezte biztonsági apparátusának törékenységét.

Pahlavi szerint a mozgalom következő szakaszának a tartós utcai jelenlétre és a gazdasági nyomásra kell összpontosítania, mivel az Iszlám Köztársaság pénzügyi életfeltételeinek ellehetetlenítése megnehezítené az elnyomás folytatását.

Konkrétan felszólította a közlekedési, az olaj- és gázipari, valamint a tágabb értelemben vett energetikai ágazatban dolgozókat, hogy kezdjenek országos sztrájkba.

A száműzött herceg arra szólította fel a tüntetőket, hogy szombaton és vasárnap este hat órától ismét vonuljanak az utcára, és felszólította őket, hogy vigyék magukkal a nemzeti zászlókat, szimbólumokat és képeket, és foglalják vissza a közterületeket.

Hangsúlyozta, hogy a cél túllépett a szimbolikus tüntetéseken, és azt mondta, hogy a tüntetőknek fel kell készülniük a nagyvárosok központi területeinek elfoglalására és megtartására.

Ennek érdekében Pahlavi arra biztatta a tüntetőket, hogy több, különböző útvonalon haladjanak a városközpontok felé, ott kössék össze a különálló tömegeket, és az alapvető ellátmány előzetes beszerzésével készüljenek fel a hosszabb utcai tartózkodásra.

A biztonsági erők és fegyveres egységek azon tagjaihoz szólva, akik támogatásukat fejezték ki az ellenzék dezertálási felhívása mellett, Pahlavi arra buzdította őket, hogy tovább lassítsák és zavarják az Iszlám Köztársaság „elnyomó gépezetét”, mondván, hogy a cél az, hogy a döntő pillanatra teljesen működésképtelenné tegyék azt.

Azt is elmondta, hogy előkészületeket tesz az Iránba való visszatérésre, és ígéretet tett arra, hogy az iráni nép mellé áll az általa „nemzeti forradalom” győzelmének pillanatában, hozzátéve, hogy szerinte ez az időpont gyorsan közeledik.

Egyelőre ennyit tudunk nagyjából biztosan – de mi következik mindebből? Első sorban az, hogy az ajatollahok klerikális rendszere rogyadozik. Az, hogy a LEC csapatai már nem elégségesek a tüntetők ellen, elsősorban a Forradalmi Gárda bevetéséhez vezethet majd, de ez a szervezet nem utcai harcokra és rendfenntartásra van kiképezve, ez inkább elit alakulat és rohamcsapat, sőt, hadsereg a valódi hadseregen (az Arteshen) kívül. Könnyen szenvedhetnek ők is vereséget a nagyvárosok utcáin, és ez esetben Khameneinek már csak egy mentsvára marad: a gázai, libanoni, szíriai, iraki, jemeni proxy-milíciák bevetése Iránon belül. Ami viszont olyan mértékű népharagot fog kiváltani – ha egyáltalán sor kerül erre – hogy az irániak ellen fellépő, amúgy is agyonfizetett terroristáknak és zsoldosoknak még idejük sem lesz megbánni, hogy megszülettek, olyan hamar kerülnek a tubafa árnyékába, hurik ölébe, csak előbb egy-egy karó hegyébe is. Az őket behívó ajatollahokkal együtt. Szóval, ezt talán nem volna bölcs megkockáztatniuk, okosabban tennék, ha menekülnének. Egy ilyen tervről számol be a Moscow Times, az ő tudomásuk szerint már áll a légihíd Moszkva és Teherán között.

Egyes orosz katonai szállítórepülőgépek a tömeges tüntetések kezdete óta gyakran repülnek Teheránba. Oroszország katonai és technikai támogatást nyújthat az iráni rezsimnek, miközben előkészíti a legfelsőbb vezető és legközelebbi segítői evakuálását, beleértve az állam aranykészletének elszállítását is. Moszkva hasonlóképpen támogatta Bassár el-Aszad diktátor menekülését Szíriából alig több mint egy évvel ezelőtt.

2025. december 27. és 2026. január 1. között polgári repülőgépnek álcázott IL–76TD típusú repülőgépek rendszeres járatokként közelekedtek Minyeralnije Vodiból Teheránba, a Kaukázus fölött átrepülve és a NATO-országok által ellenőrzött légteret elkerülve – írja az Air Cargo Week című szaklap. Ezek nem véletlenszerű charterjáratok voltak, hanem céltudatos tevékenységet folytattak, amire az azonos repülőgépek többszöri használata utal, valamint az a tény, hogy az üzemeltetők egyértelműen a gyorsaságot és a megbízhatóságot helyezik előtérbe a költséghatékonysággal szemben – mutat rá a kiadvány: „A döntés, hogy egyetlen összevont rakománymozgás helyett több járatot üzemeltetnek, összhangban van a katonai logisztikai doktrínával”.

Úgy tűnik, előkészületeket tesznek Ali Khamenei ajatollah, az iráni legfelsőbb vezető Moszkvába repülésére és az iráni aranykészlet átvételére. Tom Tugendhat brit parlamenti képviselő csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy jelentések szerint orosz teherszállító repülőgépek szállnak le Teheránban, és nagy mennyiségű aranyat visznek ki az országból. Mint mondta: „Mi is tudunk Teheránba érkező orosz teherszállító repülőgépekről, amelyek feltehetően fegyvereket és lőszert szállítanak, és hallunk jelentéseket arról, hogy nagy mennyiségű aranyat visznek ki Iránból” – idézte őt az Iran International című brit ellenzéki kiadvány.

Tugendhat arra kérte a brit kormányt, hogy kommentálja az információkat, amelyek szerinte a teheráni uralkodó elit „az iráni iszlám rezsim bukása utáni életre” való felkészülésére utalhatnak. Hamish Falconer külügyminiszter-helyettes, aki a Közel-Keletért és Észak-Afrikáért felelős, azt mondta, hogy „nem hajlandó részletes tájékoztatást adni” az ügyben.

Néhány nappal ezelőtt a The Times hírszerzési forrásokat idézett , amelyek szerint Ali Khamenei evakuálási tervet dolgozott ki arra az esetre, ha a hatóságoknak nem sikerülne elfojtaniuk a tömegtüntetéseket. Várhatóan 20 ember követi őt a belső köréből, köztük tanácsadói és családtagjai. Beni Sabti volt izraeli hírszerzési tisztviselő a lapnak azt mondta, hogy Khamenei Moszkvába tervezi a menekülést.

Az Air Cargo Week szerint az IL–76TD repülőgépek teheráni járatait december vége óta teherszállító cégek – az orosz Aviakon Zitotrans és a fehérorosz Rubystar Airways – szervezik: „Mindkét légitársaság nagy múltra tekint vissza kormányzati és védelmi feladatok ellátásában Eurázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten”.

Nos, csak emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy aranykincset Moszkvába menekíteni igen okos dolog. A Román Királyság például 1916-ban menekítette oda a Román Nemzeti Bank teljes vagyonát, máig nem kapott vissza Bukarest öt banit vagy egy lukas kopejkát sem az aranyból, maximum egyes műtárgyak kerültek vissza hozzájuk, például a pietroasai kincs. De maga az akkori lej banki aranyfedezete nem. Pedig állítólag a Kreml Fegyvertár-tornyában, az Uglovaja Arszenyalnaja-bástyában őrizték volna! Hogy miképp tűnhetett el szőrén-szálán az a rengeteg arany, annak egész Moszkóviában senki meg nem mondhatója. Biztos elvitték valami gonosz emberek, galambocskáim, van ilyen. Főleg Moszkvában.

Arra viszont Khamenei helyében nem nagyon számítanék, hogy Moszkva a keblére ölel: az Orozsországi Födeárciónak igen sok muzulmán polgára van, csak azok majdnem mind – szunniták. A Kremlnek nem érdeke őket azzal megsérteni, hogy szívesen lát egy síita vezetőt. Az aranyat elfogadják,aztán jó esetben mehet, amerre a szeme lát. Rossz esetben kiesik egy minaretből. 

Ma ennyi iráni hírről tudok beszámolni, de nyugalom, nem egy nap alatt fog eldőlni az iráni forradalom.

Annyit elmondhatunk, hogy a jelek szerint manapság ajatollahnak lenni Teheránban nem egy nyugdíjas állás és nem is nagyon kényelmes munkakör. Könnyen megkergethetik az embert.

Szele Tamás