Szele Tamás: Anasztázia gyermekei

A most következő történet nem lesz rövid, ellenben kifejezetten érdekfeszítő. Arról szól, hogyan bújik mosolygós, szelíd bárányka bőrébe nem csak a farkas, de az orosz medve is. Azonban mielőtt belekezdenék, jeleznem kell, hogy a témát és az adatokat egy, a Vsquare-en megjelent oknyomozó írásból merítettem, de ők is a lengyel Frontstory anyagát közölték, ezért lesz is a szövegben hivatkozás erre az orgánumra. Akkor lássuk tehát, kik is Anasztázia gyermekei? Sőt: kicsoda Anasztázia egyáltalán?

Nem, nem a nagyhercegnő. Igazából senki sem tudja, ki ez a hölgy, bár kezd kiderülni, hogy leginkább egy irgalmatlan nagy hazugság... Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem majd meg.

Az anasztáziánus világnézet az ezotéria, az összeesküvés-elméletek, az ökológia, a rasszizmus és az antiszemitizmus keveréke. Németországban a mozgalmat a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal vizsgálja. De mi a helyzet Lengyelországban? És honnét ered maga az eszme? Nos: Szibériából.

Képzeljük el, hogy még Mihail Gorbacsov kormányozza a Szovjetuniót. Lengyelországban most is orosz csapatok állomásoznak. És Vlagyimir – egy harmincas éveiben járó, sovány, bajuszos orosz férfi – megváltoztatja a vezetéknevét Megrére. A nyolcvanas évek közepén járunk.

Eredeti nevén Vlagyimir Luzsakovnak hívták (más források szerint Vlagyimir Puzsakov) és Novoszibirszkben élt. Felesége és egy lánya volt. Egy kis fotóstúdiót vezetett, és mint szinte mindenki más, ő is küzdött a megélhetésért. Mint sokan mások, ő is érezte, hogy változás közeleg.

Mielőtt Gorbacsov kora és a kommunizmus a feledés homályába merült volna, a magát már Vlagyimir Megre-nek nevező férfi üzletemberként találta fel magát. Létrehozott egy-két szövetkezetet, és kibérelt néhány hajót. Kis „flottája” több ezer mérföldet járt be a szibériai Ob folyón. Ezekről a hajókról Megre és emberei mindenféle áruval kereskedtek, amivel csak tudtak.

Aztán jött a fordulópont – legalábbis Megre elmondása szerint.

Könyvében azt írja, hogy 1994-ben egy Szurgut melletti hideg folyó partján, egy civilizációtól érintetlen helyen találkozott egy titokzatos nővel: Anasztáziával. Egy gumicsizmás szőke hölggyel, akinek feltűnően kék szemei voltak. A nő kézen fogta, és mélyen a tajga mélyére vezette.

Ott rabul ejtette őt az emberiségről és a természetről – valamint az univerzumról és Istenről – szóló filozófiai tanításaival. Megosztotta vele nézeteit az életmódról, az oktatásról, a táplálkozásról, a spiritualitásról, a szerelemről, a családról, a szexről, sőt még a növénytermesztés céljáról is. Megmutatta neki, hogyan gyógyítson távolról, és hogyan beszélgessen a mókusokkal.*

*Akkor most menjünk szépen, sorban. Áll Vlagyimir a Szurgut partján, mínusz negyvenkét fokban, egyszer csak odalibben a jeges tajga közepéből egy szőkeség, egy titokzatos, ám feltűnően kék szemű jógini, aki kézen fogja elvezeti a hómező közepére, hogy ezoterikára tanítsa, valamint és nemkülönben növénytermesztésre, mi több, társalkodásra a mókusokkal. Ez utóbbi tudomány télen és Szibériában úgyszólván elengedhetetlen. Mindent értek, csak a gumicsizmát nem. Illetve, azt is értem, nem akarta Anasztázia, hogy a nagy hóban vizes legyen a lába, de aki mókusokkal társalkodik, az hogy nem bírja a szeme pillantásával megolvasztani a jeget-havat? Mindegy, Vlagyimir utána elmondhatta, hogy „gumicsizmát visel a babám”, szemben a magyar népdallal, melyben rámás csizma szerepel. De lényegében ugyanarról szól, csak mókusok nélkül.

Megrét állítólag lenyűgözte Anasztázia spirituális tekintélye és természetismerete. A remete befolyása alá kerülve megváltoztatta az életét.

Két évvel később kiadta az „Oroszország Csengő Cédrusai” című könyvet, amelyet szentírásként és kinyilatkoztatásként, tanúságtételként és jelzőfényként mutat be az elveszett lelkek számára. A remete próféciáiként, lejegyezve a világ számára.

És ebben a kinyilatkoztatásban komoly pénz volt.

A könyvből végül 11 millió példányt adtak el világszerte, 20 fordításban jelent meg, és két bővített kiadásban is forgalomba került. Ráadásul Megre elindította egy környezetbarát termékekből álló termékcsalád gyártását – ezt a vállalkozást ma is működteti Novoszibirszkben, bár ő maga már nem lakik ott.

Ami ezoterikus ostobaságnak, jövedelmező kuruzslásnak tűnhet, egy új „ökológiai” mozgalom alapjává válik: és ez maga Anasztázia. Egy mozgalom, amelyet maga Vlagyimir Putyin is támogat – és azt állítja, hogy megérti.

A szibériai cédrus szent növénnyé válik ebben a világszemléletben: egészséges, erős, aromás. Különleges erőket tulajdonítanak neki. Termése állítólag megnyugtatja az idegeket és véd a mágikus támadások ellen. A cédrus természetesen elriasztja a szúnyogokat, kullancsokat és bolhákat is.*

*Sőt. Már kevesen emlékeznek rá, de mielőtt elkészült volna az orosz Covid-vakcina, a Szputnyik, az orosz média kifejezetten a szibériai cédrus termését ajánlotta a világjárvány ellen gyógyszerként, azt már sajnos nem tudnám megmondani, hogy külsőleg, belsőleg, vagy, mivel a cédrusdió tobozokban terem, kúp formájában. Ez is az anasztáziánusoktól eredhetett.

„Építsd meg a szeretet honát egy hektár földön” – buzdítja a tajga remetéje az olvasót a „Csengő Cédrusokban”. A könyv egyfajta Anasztázia-bibliává vált – és kézikönyvvé mindazok számára, akik a városi élet elől való menekülésről álmodoznak.

Mára Anasztázia erdei próféciájának sok ezer híve él több száz egyhektáros településen Európa-szerte. Az ő szemükben a szibériai cédrusok rendkívüliek. Gyógyítják a betegségeket. Energiát sugároznak.

Hogy Anasztázia valaha is létezett-e – vagy még mindig létezik –, azt nem tudni. Megre mégis ragaszkodik hozzá, hogy még mindig rendszeresen találkozik vele. Későbbi köteteiben, tele kusza bölcselkedéssel ugyan, de folytatja tanításainak továbbadását.

Ősi, személyes és családi

Önellátás egy hektáron: saját termésű burgonya és paradicsom, élet a lehető legközelebb a természethez – ideális esetben egy többgenerációs családdal együtt. Megre szerint így kell kinéznie a boldogság fundamentumána.

Az orosz „próféta” által létrehozott mozgalom középpontjában a családi tanyagazdaság, az „ősbirtok” gondolata áll: ez egy legalább egy hektáros földterület, amelyet soha többé nem lehet továbbértékesíteni – csak örökölni. Ezeket a családi birtokokat aztán „családi falvakba” kell csoportosítani. Az ottani életnek tisztának és harmonikusnak kell lennie, a természet ritmusa köré szerveződve, egymáshoz hasonlóan gondolkodó emberek közösségében. Ez egy rendszeren kívüli élet, amelyet a természeti ciklusok alakítanak, és amelyet a szláv mitológia elemei hatnak át.

De van emögött még valami más is – arról azonban később szólunk bővebben.

Ezt a mozgalmat, amelyet egy novoszibirszki üzletember indított el, „Oroszország ökológiai vallásának” is nevezik.

A mozgalom weboldala szerint a több mint 400 már létező, úgynevezett „őstelepülés” többsége Oroszországban található. Nagy közösségeik vannak Fehéroroszországban és Ukrajnában, valamint sok kisebb, elszórtan Lengyelországban, Franciaországban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban és Kanadában. A világjárvány idején Ausztriában és Németországban is új települések kezdtek megjelenni.

Anasztázia Pomerániában

Olcsó föld, kevés szomszéd, minden irányban erdők és mezők – így néz ki Nyugat-Pomeránia nagy része. A fenyőerdők között megbúvó falvak, ahol alig 30 évvel ezelőtt még az orosz hadsereg állomásozott, tökéletes helynek tűnhetnek egy újrakezdéshez. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt egy Pjotr Kulikowski nevű lengyel ezt a vidéket választotta az orosz telepesek kolóniájának helyszínéül.

Kulikowskiról ugyanannyit tudunk, mint Vlagyimir Megréről – ami nem sok. A barátaival folytatott beszélgetésekből és a hátrahagyott néhány dokumentumból kitűnik, hogy 2015 körül kezdte el hirdetni az „ősbirtokok” ötletét. Ez idő tájt vásárolta meg első telkeit a nyugat-pomerániai Borne és Nowy Worowo közelében.

Ezeket a több hektáros birtokokat aztán kisebb – egyenként egy hektáros – parcellákra osztotta fel, és több lengyelországi családnak értékesítette.
Végy egy hektár földet és termessz burgonyát

A lengyel „ősbirtokok” lakói az Oroszország Csengő Cédrusainak „bölcsességéből” merítenek. A „család” és a „cédrus” szavak a mozgalom lengyel változatának kulcsszlogenjei. Egyes tagok aktívak a közösségi médiában. Amit posztolnak és mondanak, az többnyire a New Age retorika szó szerinti vadhajtása – azt akarják sugallni, hogy a paradicsom és hagyma termesztése a saját egy hektárjukon nemcsak pihentető és idilli, hanem a termelő sorsát, sőt a világ sorsát is megváltoztathatja.

A földhivatali nyilvántartás szerint Piotr Kulikowski legalább 78 hektárnak volt tulajdonosa vagy társtulajdonosa – esetleg még mindig az – Lengyelország nyugat-pomerániai vajdaságában. A földeket 2015 és 2022 között vásárolta, majd 2017 és 2025 között adta el. A megyei ingatlanár-nyilvántartások és a földhivatali dokumentumok alapján kiderült, hogy legalább 2,3 millió zlotyt (kb. 535 000 eurót) költött ezekre a vásárlásokra. Honnan szerzett ilyen összegeket? Miből tartotta fenn magát ez idő alatt? Ezt nem sikerült megállapítani.

Az általa megszerzett földterületen Kulikowski két anasztáziánus települést hozott létre: Aleje Cedrovét és Kwitnące Ogrodyt. Ezek ma több, összesen egyhektáros gazdaságot foglalnak magukban.

A 47 éves Kulikowski Łukówból származik, és több évig dolgozott Nyugat-Pomerániában. Megréhez hasonlóan ő is megváltoztatta a vezetéknevét – a nagyanyjáéra. Miből él? Ezt nem tudni. Valószínűleg vagy Anasztáziából, vagy a Lubjanka térből.

Ma már nem lehet vele kapcsolatba lépni, ugyanis eltűnt. A környezetéből senki sem tudja, hol van. A VKontakte közösségi hálózaton található profilja szerint valahol az Oroszországi Föderációban lehet, mivel ott mutatott utoljára aktivitást. Legutóbb az oroszok által megszállt Krímről (Szevasztopol), Dzsubgáról (Oroszország) és Olimpiáról (Görögország) posztolt fotókat.

Azok az emberek, akik segítettek neki a települések elindításában, Lengyelországban maradtak. Egyikük Tomasz Ozdowski, aki Kulikowskitól vásárolta meg a maga anasztáziánus hektárját. Ozdowski magát neurolingvisztikus programozási trénerként és az egészségmegőrzés szerelmeseként határozza meg. A mozgalom misszionáriusa, aktívan tevékenykedik az interneten, videókat rögzít, tele szektás „bölcsességekkel” (például: miért választják el a családi telkeket 1,5 méteres határral? Azért, hogy a különböző családvonalak energiái ne keveredjenek).

Ozdowski így írta le egy telek megvásárlását Kwitnące Ogrodyban:

„Piotr végigkísért minket ezen a 18,5 hektáron, mert nagyjából ennyit tesz ki az itteni településünk összesen. És mi, félcipőben, majdnem térdig érő hóban, elkezdtünk ugrálni a nyomában, követtük őt. Az egész történet pedig nagyjából úgy végződik, hogy körülbelül két óra és némi eszmecsere után eldöntöttük, hogy igen – nekünk kell ez a föld. Piotr ekkor azt mondta: »Ez egy olyan település lesz, amelyet Vlagyimir Megre Oroszország Csengő Cédrusai című könyve ihletett. Olvastad?« Ezt a kérdést minden leendő lakosnak feltette.”

Ma Kwitnące Ogrody 14 telekből áll, néhány közülük lakatlan. A tulajdonosok az orosz Telegram üzenetküldő alkalmazáson keresztül kommunikálnak egymással, és havonta legalább egyszer úgynevezett „táborgyűlést” tartanak, ahol a közös (mintegy három hektáros) területtel kapcsolatos kérdéseket vitatják meg.

Hogyan gyűjtötte össze Kulikowski az embereket a telep építéséhez? Egyik barátja így fogalmazott:

„Van benne valami, ami miatt az emberek vonzódnak hozzá, és részt vesznek a telepek létrehozásában. Mindannyiunknak vannak olyan tulajdonságai, amiket magunkkal hozunk ebbe a közösségbe, így az egész szépen összeáll.”

A mozgalom tagjai két „lengyel” híroldalt is létrehoztak az interneten: Az egyik a Tomasz Ozdowski által szerkesztett Kwartalnik Rodowa Posiadłość („Családi birtok” című negyedéves kiadvány, amelynek utolsó számát 2025 júliusára tervezték), a másik Monika Nawrocka polskierodoweposiadlosci.pl honlapja (a domain jelenleg eladó). Mindkét forrás szerint több tucatnyi, a Csengő cédrusok által ihletett ember él lengyelországi anasztáziánus településeken.

Kulikowski szerint ezek az emberek „visszafogottak” – diszkréten viselkednek, és kerülik a nyilvánosságot. Korlátozzák tevékenységüket és láthatóságukat, nem jelennek meg a nyilvánosság előtt, és távol tartják magukat a közösségi médiától.

Kulikowski is ritkán jelenik meg a lengyel közösségi médiában. Az orosz csatornákon – Telegram és VKontakte – azonban egészen más képet mutat önmagáról. Lakhelyeként az oroszországi Krasznodart adja meg. Gyakran oszt meg oroszbarát tartalmakat: interjúkat Putyinnal, valamint olyan bejegyzéseket, amelyek az orosz gazdaság támogatására buzdítanak utazások vagy kriptovalutákba történő befektetések révén.

Az általa megosztott tartalmak között szerepel egy videó Joseph Stephen Rose-tól, egy amerikaitól, aki 2022-ben, az Ukrajna elleni orosz támadás évében költözött Oroszországba, hogy segítsen a nyugati bevándorlóknak az országban való letelepedésben. Szerinte az USA eltávolodik a hagyományos családi értékektől, ami szerinte káros a gyerekekre nézve. Kulikowski megosztott egy olyan linket is, amely Tucker Carlson oroszbarát kommentátor Vlagyimir Putyinnal készített interjújához vezet.

A Nyugati Vállalkozók Szövetségének (ami egy Kulikowski által kitalált fiktív szervezet) az orosz VKontakte platformon található fiókjában sok szó esik az önellátásról – az infravörös szűrőfóliákról, a megújuló energiaforrásokról és a saját földbirtokról.

Hozzunk törvényt orosz módra

Kulikowski egy évvel a Krím annektálása után, 2015-ben jelent meg Bornéban és Nowy Worówban. Ekkor az orosz Állami Duma már egy nagyszabású kampányra készült: egyhektárnyi földterületeket osztottak ki olyan családoknak, akik hajlandóak úgy élni, mintha „ősbirtokon” gazdálkodnának.

Ez volt az a pillanat, amikor az anasztáziánizmust a gyakorlatban is megáldotta és legitimálta az orosz állam. Hogy miért?

2012-ben Oroszországban megalakult a Rodnaja Párt („Őshonosok Pártja”). Legfontosabb követelései egyenesen Megre könyveiből származtak – mindenekelőtt kiálltak minden család joga mellett a saját „ősi” hektárjához, valamint az orosz kultúrában és mezőgazdaságban gyökerező ökológiai politikát támogatták. Ez nem volt véletlen: a pártot Megréhez kötődő emberek vezették, és az új politikai szervezet elindítása is az ő ötlete volt.

Egy évvel később a Duma elé terjesztettek egy törvényjavaslatot az ősbirtokokról – de aztán félretették. A kérdés csak 2015-ben került újra elő, és akkor eszkalálódott, amikor Vlagyimir Putyin maga is felkarolta az egyhektáros tanyák koncepcióját. A Kreml vezetőjének megvolt a saját verziója a tervről: elrendelte egy olyan program kidolgozását, amelynek keretében az orosz Távol-Kelet minden lakosának, illetve mindenkinek, aki hajlandó oda áttelepülni, ingyenesen kiutalnának egy-egy hektár földet. A program szerint külföldiek nem jogosultak ilyen telkekre.

Putyin 2016. május 1-jén írta alá a törvényt. A hatóságok ezután kezdték el az egyhektáros telkek kiosztását a Távol-Keleten az érdeklődőknek. Honnan jött az ötlet? Oroszország keleti határvidéke demográfiai sivatag. A Távol-keleti Szövetségi Körzet 11 régiót foglal magában, amelyek mindegyike folyamatosan veszít a lakosságból.*

*A terv egyébként kudarcot vallott. Ugyan sokan jelentkeztek az egy hektárokért, de kevesen kaptak valójában is földet, aki meg mégis kapott, annak olyan jutottt, hogy abba maximum reményt meg bukfencet vethetett és az sem kelt ki. Rengetegen ragadtak abban a körzetben, nagyon szerény munka- és lakhatási lehetőségek között, legtöbbjüknek máig sem sikerült kievickélnie a csődből.

2020-ban az orosz legfelsőbb bíróság feloszlatta a Rodnaja pártot inaktivitás miatt; ma már nyoma sincs. A párt soha nem vált jelentős politikai erővé, elsősorban helyi szinten működött. Az „egyhektárosok” politikai mozgalmának ötlete azonban külföldön – konkrétan Lengyelországban, Piotr Kulikowskinak, Putyin önjelölt csodálójának fejében – újra kicsírázott.

2021-ben, a Virágos Kertek nevű anasztáziánus településen (bár hivatalosan nem jegyeztek be ilyen néven semmilyen szerveződést) megalakult a Nyugat-pomerániai Őstulajdonú Vállalkozók Szövetsége, mint „a tapasztalatcsere informális fóruma”. Ez sincs bejegyezve, de a VKontakte-n népszerűsíti a „széleskörűen értelmezett pénzügyi és élelmiszeripari önellátás kiépítéséről” szóló elképzeléseket.

Kulikowski ott vázolta fel eredeti elképzelését a Családok Mozgalmáról. Képviselői különböző politikai pártokhoz tartozhatnának, de közös céljuk az lenne, hogy „a családi vagyonról szóló törvény elfogadását és későbbi végrehajtását” szorgalmazzák.

Kulikowski jelentős teret szentelt ennek a lengyel törvénytervezetnek – amelyet egyértelműen az orosz modell ihletett – negyedévente megjelenő online magazinjában is. A javaslat azonban semmilyen formában nem került a Szejm elé. Maga a negyedéves folyóirat végül Tomasz Ozdowski szerkesztésébe került, aki, miután letelepedett az egyik településen, egyre inkább az ötlet misszionáriusává vált.

Scsetinyin elvtárs népszerűsíti a kolhozt

Lássuk tehát a lengyel családi birtokokat Borne-ban, Kiełpinben és Nowy Worówban.

Kiełpinben már folynak az első építési munkálatok egy magántulajdonú tó mellett – amely kizárólag a közösség tagjai számára hozzáférhető.

A lakosok azt mondják, hogy a korábban viszonylag egységes csoport az utóbbi időben széttöredezett. Az egyik frakció a Kraina in Kiełpin, amelyet Tomasz Czapski vezet. A másik két kisebb csoportra szakadt, amelyek a múltban Kulikowskihoz kötődtek.

A Kraina egy hippikommunához hasonlít. A látogatók ötven złotyért kézműves termékeket vásárolhatnak és ott éjszakázhatnak. Útban a következő táborba, Borne-be, a Frontstory munkatársai találkoztak az egyik lakóval, Olával. Megkérdezték tőle, mit gondol Kraináról, és miben különbözik az a bornei közösségétől?

Ola azt mondta, Megre írásai voltak azok, amik arra ösztönözték, hogy csatlakozzon a településhez. Azonban a tagságnak feltételei vannak: ahhoz, hogy valakit felvegyenek, gyermekeket kell vállalnia. Már így is túl sok egyedülálló nő van közöttük, és nincs hely további egyedülállóknak – vagy akár gyermektelen pároknak.*

*És az sem utolsó szempont, hogy egyetlen, egyedülálló ember munkaereje véges, nem képes akármennyi élelmet megtermelni azon az amúgy sem túl nagy egy hektáron. Egy család mégis valamivel termelékenyebb, főként, ha a gyermekek már elértek egy bizonyos kort és munkára foghatóak.

Az egyik lakó elmondta, hogy „a gyerekek a legfontosabb erőforrás, mert az anasztáziánus gondolatot beléjük kell oltani”. A közösség saját „iskolát” működtet, ahol a legkisebbek a remete Anasztázia látomása szerint tanulnak a világról. (A lakók ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyerekek kötelezően járjanak normál állami iskolába is, és csak utána menjenek oda.) Az anasztáziánusok a Boldogság Iskolájának nevezik. Büszkén teszik hozzá, hogy gyermekeiket a Scsetinyin-módszerrel tanítják.

Ezzel elérkeztünk a történet egy másik kulcsfigurájához: Mihail Petrovics Scsetinyin orosz pedagógus volt, akinek pályafutását a viharos posztszovjet évek alakították. Az 1980-as években, amikor a Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémiájának egyik kutatóintézetében dolgozott vezető beosztásban, Scsetinyin kidolgozta a kis „iskolai kollektív gazdaságok” – az oktatást és a munkát egyesítő intézmények – létrehozásának ötletét. A kísérlet összeomlott, és a Szovjetunió Oktatási Minisztériuma leállította. Az 1990-es évek elején azonban Scsetinyin újjáélesztette a próbálkozást egy faluban a Krasznodari Körzetben. Ő is Vlagyimir Megre tanításainak követője lett (Scsetinyin 2019-ben halt meg). Tanítványai egy elszigetelt, a külvilágtól elzárt kommunában éltek. Nem volt magánszférájuk, és gyakorlatilag nem volt szabadidejük sem.

Borne-ban nem mindenki érzi jól magát az anasztáziánusok miatt. Néhány helyi lakosnak nem tetszik a közösség zárt jellege, és a feszültségek egyre nőttek. Azt állítják, hogy Kulikowski szinte ingyen vette meg a földet egy helyi gazdától. Azt is állítják, hogy Ozdowski – a Rodowe Posiadłości újság szerkesztője – előszeretettel dicsekedett azzal, hogy képes „tudatot és testet váltani”.*

*Ha ezt hajlandó cirkuszban is mutogatni, pénzért, meg van mentve a falu.

Növesszen szakállat, ne keltsen vágyat!

Az anasztáziánusok közül egyesek az interneten kommunikálnak a nyilvánossággal, például Katarzyna Świstelnicka és Magdalena Okoniewska-Marczak, akik a permakultúrás kertészkedést és a „rendszeren kívüli életet” népszerűsítő csoportokban tevékenykednek.

Néhányan, mint például Tomasz Ozdowski, aktívan népszerűsítik az ősbirtokok gondolatát a közösségi médiában. A mozgalmat Tetiana Dombrowska vezeti, aki Kulikowskinak is ismerőse az orosz VKontakte közösségi hálózaton.

Online a közösség ártalmatlannak, New Age-esnek, békésnek, szinte naivnak tűnik. A közösség létrehozásában segédkező Kulikowski profiljain és a Nyugat-pomerániai Vállalkozók Szövetségének honlapján azonban kifejezetten politikai, oroszbarát tartalmakat találunk. Ezek között szerepelnek Putyinnal készített interjúk és olyan anyagok, amelyek célja, hogy „más szemszögből” nézzék az ukrajnai háborút – ami a gyakorlatban oroszbarát álláspontot jelent.

Az anasztáziánusok nem csak online aktívak. A valós életben is szerveznek összejöveteleket. Lengyelország-szerte zajlanak a mozgalomhoz kapcsolódó rendezvények. Az egyik leírás – amely a Megre könyvéért rajongók találkozóját hirdeti 2024 júliusában a Podkarpacie régióban található Siennówban – a következő figyelmeztetést tartalmazza:

„Lesz tánc, de a nők és a férfiak külön táncolnak majd. A nőknek dekoltázs nélküli ruhát kell viselniük, hogy ne keltsenek szexuális vonzalmat a férfiakban.”*

*Férfiak és nők külön táncolnak? Nem haszidok ezek? Nem, sőt, mint rövidesen kiderül: ellenkezőleg. Nagyon ellenkezőleg.

A férfiakat eközben arra biztatják, hogy „kezdjenek szakállat és hosszú hajat növeszteni”.

A grazi és müncheni egyetemek szektákat vizsgáló kutatói antiszemita, nacionalista és idegengyűlölő motívumokat találtak Megre könyveiben. Ennek az az oka, hogy a naiv ezotérián és az ökológiai álcán túl az „Oroszország Csengő Cédrusai” komoly és veszélyes eszméket hirdet: a modern társadalommal szembeni ellenségességet, konspiratív gondolkodást és a kisebbségekkel szembeni ellenszenvet. A mozgalom elutasítja az emberi jogokat és a demokráciát. Orosz alapítójának világnézete szerint az embereket a kormányok – különösen a nyugatiak – és a média manipulálják, és „fel kell ébredniük” egy új élet reményében. A megváltás ebben a vízióban Oroszországból fog érkezni.

Anasztázia próféciáiban a mindenható zsidók hatalmas vagyonnal és befolyással rendelkeznek a világ kormányai felett. A természethez való visszatérést a faji tisztasághoz való visszanyúlásként fogalmazzák meg. A zsidókról az egyik kötet a következőket mondja:

„Megpróbálnak még attól is elvenni legalább valamit, aki nem túl gazdag, és a gazdagok teljes tönkretételére törekszenek. Ezt igazolja az a tény, hogy sok zsidó gazdag, és még a kormányt is befolyásolni tudja” (Anasztázia, 6. kötet, 174. o.).*

*Itt bújt ki a szög a zsákból: New Age ide, természet oda, ősiség amoda, csak neonácik ezek. Mégpedig vallásos neonácik, ami ritka, de létezik.

Ezotéria – kis bajusszal

A világjárvány idején Ausztriában és Németországban virágzásnak indult az ezotéria, az összeesküvés-elméletek, az ökológia, a rasszizmus és az antiszemitizmus mérgező keveréke – noha ez már legalább egy évtizeddel korábban is jelen volt mindkét országban.

Németországban a mozgalom 2011 óta aktív, de igazán 2014-ben bontakozott ki. Tagjai családi gazdaságokat hoznak létre távoli vidékeken, és igyekeznek a föld terményeiből élni. Úgy vélik, hogy a természettel való szoros kapcsolat rendkívüli képességeket ad nekik, például képesek a teleportálásra és a telepátiára.

A német média szerint 2022-ben több mint 20 ilyen projekt működött Németországban. A legnagyobb, a „Goldenes Grabow” a brandenburgi Ostprignitz-Ruppinban található: Marcus és Iris Krause vezetik. Egy másik közösségüket Weda Elysiaának hívják, amelyet Maik Schulz vezet.

Németországban a mozgalom újságot ad ki Garten Weden címmel, és számos tagja szoros kapcsolatban áll az AfD-vel, az oroszbarát szélsőjobboldali párttal.*

*Meg kell jegyeznem, hogy a német anasztáziánus mozgalmaknak nem csak az AfD-vel, hanem tudomásom szerint a Birodalmi Polgárokkal is komoly kapcsolataik, sőt, személyzeti átfedéseik vannak.

Ausztriában az oltásellenes aktivista Norman Kosin a kulcsfigura, aki családjával egy eldugott dél-burgenlandi birtokra költözött. Rendkívül aktív az orosz Telegramon. „Anasztázia-csatornákat” működtet – mindegyiknek mintegy 250 000 előfizetője van –, hogy oltásellenes és antiszemita propagandát terjesszen. Az újonnan toborzottakat ugyanezen az ökoszisztémán keresztül csábítja magához.

A vallási indíttatású politikai szélsőségek osztrák dokumentációs központja szerint a mozgalmat veszélyes szektának kell minősíteni. Ulrike Schiesser, a szektákkal foglalkozó szövetségi tanácsadó központ munkatársa egy 2022-es jelentésében szintén felhívta a figyelmet az Anasztázia-mozgalomra, rámutatva „antidemokratikus tendenciákra, amelyeket szükséges figyelemmel kísérni”.

A német alkotmányvédelmi hivatal szintén szélsőséges szervezetnek tartja a mozgalmat, amely „a szabad és demokratikus rend ellen” lép fel. Megre könyveit „a demokrácia és az emberi méltóság alaptörvényben (német alkotmányban) rögzített elveivel összeegyeztethetetlennek” minősítették.

A német alkotmányvédelmi hivatal jelenleg öt anasztáziánus farmot figyel meg Brandenburgban.

A lengyel biztonsági szolgálatok is megfigyelik a Putyin-párti Anasztázia mozgalmat, de az erről szóló adatok nem nyilvánosak.

Akkor összegezzük: úgy tűnik, az orosz szolgálatoknak sikerült keresztezniük a New Age-et a fasizmussal, majd alaposan el is terjesztették. Kívánom az ötletgazdának, hogy töltse élete hátralévő részét a tajgában, Anasztáziát keresve és éljen kizárólag a szibériai cédrus termésén.

Csak azon az egyen csodálkozom, hogy ez az anasztáziánizmus Magyarországon még nem jelent meg. Megvan benne minden rossz, amitől nálunk népszerűvé válhatna.

Szele Tamás