Szele Tamás: Az eldobott ügynök
Ma az úgynevezett „eldobható orosz ügynökök” sorsát mutatom be egy pontos és alapos példán keresztül, de mielőtt belevágnék, álljon itt egy figyelmeztetés. Ez az írás fizetős lesz, ahogy mostanság a Zónán minden második az. Tehát, ismétlem, nem mindegyik kerül pénzbe, csak minden második. A Patreonon keresztül lehet érte fizetni, éspedig annyit, amennyit az olvasó kíván, ennél liberálisabb árképzést nem tudok elképzelni, és ha nem lennék nagyon rossz anyagi helyzetben, nem is kényszerülnék erre a módszerre.
Azonban nem állok jól, és itt jelzem előre, hogy ha valaki nem olvassa el az írást, mert nem akar fizetni érte, az még nem baj, én sem gondolom, hogy ezek kötelező olvasmányok. Az viszont baj, ha az írás ismerete nélkül kommenteli, a legnagyobb baj meg az, ha kifogásolja a fizetős rendszert és még sérteget is mellé. Nem sarokházra gyűjtök, hanem megélhetésre. Aki sértőnek találja azt, hogy az életben egyes dolgokért, például az újságért is néha fizetni kell, az:
Dolgozzon maga is ingyen, ha nyugdíjas, küldje vissza a járandóságát, elvégre az elvekhez ragaszkodni kell.
Menjen be egy pékhez, szidalmazza az áruját majd próbáljon ingyen elvinni egy kenyeret – meglepő élményben lesz része. Vagy szálljon fel jegy és bérlet nélkül a tömegközlekedésre. Sokat fog tanulni az élet kellemetlen tényeiről.
Ne csodálkozzon, hogy ha – amennyiben sérteget, ahogyan azt tegnapelőtt és tegnap egyesek tették korábbi, fizetős írásom miatt – egy életre kitiltom a Zóna (és minden egyéb lap, ahol dolgozom) összes felületeiről. Aki kötekedik a kocsmában, azt ki szokták dobni, ha a csapossal vagy a tulajdonossal kötekedik, akkor még inkább. Itt pedig én vagyok a tulajdonos, a vezető és az összes alkalmazott is, szóval én döntök ilyen ügyekben, és nem tűröm sem a saját, sem az olvasók becsületének megsértését, egyébként a sajtótörvény ezt elő is írja nekem. Igen, akkor is tiltani fogok, ha egymást anyázzák a kommentelők, azt is tilos ezen a portán.
Miután ezt ilyen szépen megbeszéltem azokkal, akiket illet, térjünk rá a valódi munkára, amit a valódi olvasóknak végzek: az „eldobható kémek” sanyarú sorsára, melyet egy brit nyomozás kapcsán mutat be a The Moscow Times.