Katonapolitika

Ez egy kőleves, annak is a rosszabb fajtája. A magyar népmese kőlevesétől ugyanis jól lakik a ravasz obsitos katona is, aki előáll az ötlettel és a becsapott nénike is, Kína kőlevesével csak Peking tudná megtölteni a hasát.

Mindenesetre erre a történetre is igaz, ami az összes többi kémügyre: senki sem mond benne igazat, még véletlenül sem, és senki sem az, akinek látszik.

Ghalibaf azt mondta, ellenségeit bolondnak teremtette Alláh. Van a dologban valami, bár talán nem mindegyiket. Mindenesetre az, aki a történtek után Donald Trumpra rábíz bármit, ami bonyolultabb egy kutyasétáltatásnál, tényleg bolond.

Ezek azok a főbb problémák, amikkel a jövendő brit miniszterelnöknek szembe kell néznie – fogalmazzunk úgy, hogy bármennyit is kap, nem lesz túlfizetve.

Moszkva tehát ég – a világ pedig aggodalmak közepette várja ennek következményeit.

Egyet mondok ezek után: meg vagyunk mi áldva a szorosokkal is, a nagyhatalmakkal is, a kis országokkal is meg a világkereskedelemmel is, mindenestől.

Maradjunk annyiban, hogy ezt a kérdést most már el kell dönteni, és még az sem kizárt, hogy nem katonai, hanem gazdasági úton oldódik majd meg

Az egészen bizonyos ugyanis, hogy a harcok kezdetekor senkinek nem volt az a célja, miszerint Iránban a hatalmat a vallási fanatikusok kezéből átjátssza a militarista vallási fanatikusokhoz, de valahogyan (főként a teljesen alkalmatlan amerikai vezetés hibájából) mégis így sikerült.

Nagyon érdekes téma került az érdeklődés fókuszába az utóbbi napokban: a drónirányítás és a GPS zavarásának problémája. Ez nem kis részben a konstancai kikötőt ért dróntámadásnak volt köszönhető. A helyzet az, hogy míg az egy héttel korábbi drónincidensen, melynek során Galați egyik tízemeletes épületét találta egy orosz repülő drón, még kevesen csodálkoztak, a pár nappal ezelőtti, konstancai eset

A megoldás az, hogy az Oroszországi Föderáció fegyveres erőit le kell győzni, ha lehet, Ukrajnában, éspedig minél alaposabban, hogy jó időre elmenjen a Kreml kedve minden háborúskodástól.

Kimnek vagy van valami ismeretlen ütőkártyája, amivel magához hívhatta Hszit, vagy Hszi akarja megmutatni Kimnek, hogy Kína szomszédságában Peking az úr, nem Moszkva (annak dacára is, hogy Észak-Korea az Oroszországi Föderációval is ugyanúgy határos, mint a Középső Birodalommal). Esetleg ilyen ravasz módon akarja megalázni Trumpot és Putyint egyszerre.

Érhet véget azért a háború, mert az orosz hadak előbb az üzemanyagból, aztán meg minden másból fogynak ki? Egyelőre talán még nem – de mindenképpen szép volna egy ilyen végkifejlet, és ehhez csak okosan kell kombinálja Ukrajna a nagy és közepes hatótávolságú csapásokat.

Dan Nicușor intézkedett, beteget látogatott, konzult utasított ki, konzulátust zárt be, Zelenszkijjel tárgyalt. Putyin hallgatott és hazudozott, Medvegyev hőbörgött, Orbán pedig szégyent hozott, szerencsére már csak saját magára és nem mindannyiunkra.

Azért micsoda burleszket lehetett volna forgatni arról, ahogy a botcsinálta diverzánsok disznófőkkel rohangálnak a mecset körül, kerülve minden feltűnést... Louis de Funés, Fernandel és Bourvil forognak a sírjukban.

Ilyen, kérem, most a hangulat Moszkvában, ezt üzenik a „képeslapok”. Tájkép végromlás előtt.

Egymásnak adják tehát egymásnál a kilincset a világ vezetői. De valahogy mégsem mennek semmire, bármennyit is tárgyalnak. Talán azért, mert mindegyik saját országa problémáiról beszél ahelyett, hogy a világ gondjaival foglalkoznának.

Ne feledjük: ezek szerint Magyarország Achilles-sarkát Paksnak hívják.

Putyinnak is, a rezsimjének is mennie kell, minél előbb, annál jobb. És ha nem akar menni, eshetne is. Ki, stílszerűen a Kreml Szpasszkaja-bástyájáról.

Ma este a pekingi családok bekészítik a tévé elé a nassolnivalót, és megnézik a csúcstalálkozóról szóló összefoglalót – nem csak megnézik, úgy fogják végigröhögni, mint az európaiak egy mr. Bean-filmet. Mert ezen a csúcson bizony Trumpnak jutott mr. Bean szerepe.

Van egy olyan érzésem, hogy ebből béke nem lesz, sőt, fegyverszünet sem: de az látszik a törekvésekből, hogy kezdünk közeledni a Putyin-féle orosz rémtörténet végéhez. Mindenesetre annyi biztos, hogy ezt a mesét már a főszereplői is unják.