Szele Tamás: Az Orbán-szindróma kezelése

Nekünk, magyar választóknak viszonylag érthető, miről döntünk, amikor április 12-én szavazni fogunk. A tulajdon jövőnkről, az ország sorsáról. De nem mindenki méri fel, hogy a döntésünknek európai súlya is lesz, és ha úgy alakul a helyzet, nem csak a mi sorsunk fordulhat sanyarúra, hanem a teljes Unióé is, szóval jól tesszük, ha észnél leszünk. Erről írt egy rövid eszmefuttatást a CEPA számára Miro Sedlák, a Közép-Európáért Intézet kutató munkatársa, a biztonsági és védelmi tanulmányok doktora a szlovákiai Fegyveres Erők Akadémiáján. Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

Amikor Magyarország idén választ, kiderül, hogy Orbán Viktor 16 éve tartó hatalmi monopóliumát végre sikerül-e megtörni. Magyar Péter Tisza-pártja a közvélemény-kutatásokban folyamatosan vezet a kormányzó Fidesz előtt.

De ha Orbán veszít is, az általa okozott problémák nem fognak megszűnni – mert a szisztematikus illiberalizmus soha nem volt egyedül és kizárólag Magyarországé. Az Orbán által kidolgozott forgatókönyv lett alapértelmezett az ambiciózus „szuverenista” politikusok számára Európa-szerte, Lisszabontól Pozsonyig, Madridtól Párizsig.*

*Nos, a tüzet, a kereket és a szélhámosságot is könnyebb lehetett kitalálni, mint szabadalmaztatni: csak remélhetjük, hogy Magyarországot inkább a Rubik-kockáról fogják megjegyezni, mint az Orbán-metódusról... és ez utóbbit nem fogják örök időkre nekünk tulajdonítani. Nem csak baj lenne: szégyen is.

Ez egy összetett történet egy politikai metódusról, amely az egész kontinensen elterjedt. A kérdés az, hogy miért működik ugyanaz a sablon szinte mindenhol, ahol kipróbálják.

A svéd székhelyű V-Dem Intézet márciusban közzétett 2026-os jelentése szerint 44 ország válik egyre autokratikusabbá – a 10 legújabb esetből hat egyenesen Európában és Észak-Amerikában zajlik.

Közép- Európáé az a kétes megtiszteltetés, hogy ennek a rosszindulatú szoftvernek, ennek a malware-nek itt írták a forráskódját.

Szlovákiában Robert Fico kormánya például – igaz, a magyar példákon felbuzdulva – feloszlatta a Bejelentők Védelméért Felelős Hivatalt, átírta a tanúvédelemre vonatkozó szabályokat, és átalakította a közszolgálati műsorszolgáltatást egy Fico kampányapparátusához kötődő igazgató irányítása alatt.

Meggyengítette a pénzügyi bűncselekményekre vonatkozó büntető jogszabályokat, és az EU jogi elsőbbségét megkérdőjelező alkotmánymódosításokat szorgalmazott. Tízezrek tiltakoztak; az Alkotmánybíróság felfüggesztette a bejelentővédelmi törvénymódosítást.

A kormány ettől függetlenül folytatta, amit elkezdett.

Fico csak akkor változtatott irányt a bejelentővédelemmel kapcsolatos álláspontján, amikor az Európai Bizottság márciusban befagyasztotta a helyreállítási terv kifizetéseit. Nem azért, mert elfogadta az elvet, hanem azért, mert a pénz nem érkezett meg.

Ez nem egy ideológiai projekt. Ez egy motivációs kérdés. A politikusok Európa-szerte felfedezik, hogy a bíróságok megtámadása, az ellenfelek bűnbakká tétele és a sérelmek fegyverként való felhasználása gyors utat jelent a hatalomhoz, és ennek költségei is alacsonyak.

A gazdasági bizonytalanság miatt a választók hajlandóak támogatni azokat a vezetőket, akik a korlátok áthágását ígérik. A közösségi média felgyorsítja a folyamatot. Egy, a Nature folyóiratban idén közzétett kísérlet szerint a Twitter/X algoritmikus hírfolyama megváltoztathatja a felhasználók politikai attitűdjeit, többek között az Ukrajnával kapcsolatos Kreml-barát álláspontok irányába, és a hatások még akkor is fennmaradnak, amikor a felhasználók visszatérnek a kronologikus hírfolyamhoz.

Egy másik, a Science-ben megjelent kísérlet azt mutatta ki, hogy az X-en található, egymással ellenséges pártpolitikai tartalmak újrarendezése – a bejegyzések megjelenési sorrendjének megváltoztatása, a kritikus hangvételű anyagok lejjebb tolása egyetlen bejegyzés eltávolítása nélkül is egy hét alatt három év polarizációját fordította vissza.*

*Ez a vérfagyasztó: az világos, hogy a befolyásolt, algoritmikus hírfolyam hatást gyakorol a felhasználókra, de az meglepő, hogy ha nem változtatják meg a hírek tartalmát és nem is törlik őket, csak a sorrendjük változik, akkor is hatást gyakorolnak a közönség véleményére. Pusztán a sorrend is befolyásoló lehet? Hej, de egyszerű szerkezetek tudnak lenni az emberek...

A megoldás létezik. A platformoknak viszont nem üzleti érdeke, hogy alkalmazzák.

Miután hivatalba lépnek, a populista vezetők gyengítik azokat az intézményeket, amelyek elszámoltathatják őket, csökkentve a felügyeletet, növelve a korrupciót, és még nagyobb bizonytalanságot eredményezve. A ciklus öngerjesztő módon ismétlődik, de nem azért, mert a politikusok különlegesen rosszindulatúak, hanem azért, mert az önmérsékletre való késztetés összeomlott. A visszaesés kevésbé az ideológia, mint inkább a technika révén terjed, akárcsak a különböző operációs rendszereken futó rosszindulatú programok.

A forráskód nagy részét Magyarország már egy évtizeddel ezelőtt megírta: a média elfoglalása, nyomásgyakorlás az igazságszolgáltatásra, mecénási hálózatok, a törvények szelektív végrehajtása – ez a lényege. Lengyelország nyolc éven át futtatta a programot, mielőtt egy új kormány megkezdte az intézményi helyreállítás lassú munkáját – ez a projekt évtizedekben, nem pedig választási ciklusokban mérhető.*

*Igen, de ez még csak a kezdet. A vírus kialakítja a saját maga számára kedvező közeget, azonban szaporodni kezd és elhatalmasodik, aminek már látványos és kínos tünetei lesznek. A rendszer összeomlása előtt kifejezetten fájdalmat okoz a gazdatestként szolgáló társadalomnak, melyen élősködik: épp ezért kevésbé hasonlítanám az Orbán-metódus (vagy szindróma?) illiberalizmusát egy malware-hez, szerintem sokkal inkább biológiai, virálisan vagy bakteriálisan terjedő, ragályos betegség, ami – itt igazat kell adnom Sedlák doktornak – könnyen járványossá válhat és teljes államszövetségeket is elpusztíthat. Figyelem: a korrupció elharapózása csak tünet, maga a betegség a benne szenvedő államok létfontosságú szerveit támadja meg és pusztítja el.

A Freedom House indexében mindkét ország jelentősen visszaesett – Magyarország a 2010-es, Orbán Viktor hatalomra kerülésekor közel tökéletes értékéről tavaly a 65-ös, „részben szabad” besorolásra esett vissza; Lengyelországé az egy évtizeddel ezelőtti 93-ról a 80-as évek mélyére zuhant, majd a 2023 végi kormányváltás után némileg emelkedett.

Ez persze egyáltalán nem tántorítja el a populistákat. A költségek és hasznok nyers aritmetikája ösztönzi és izgatja őket. Az a tény, hogy a populista elfogadási ciklus az egész kontinensen felgyorsul, a legjobb mutatója annak, hogy ez a számítás hogyan történik.

A nagyobb európai populista pártok ma már Budapest és Pozsony nyelvén szólalnak meg, amikor jogi problémába ütköznek A spanyol Vox nyíltan csatlakozott Orbán hálózatához, és vizsgálat folyik ellene, mert 9,2 millió euró (10,6 millió dollár) hitelt vett fel egy Orbán belső köréhez kapcsolódó banktól. Németországban az AfD illegális adományokat fogadott el, majd az ellene induló vizsgálatra válaszul politikai elfogultsággal vádolta meg a nyomozó hatóságokat. Franciaországban Marine Le Pen az ellene 2025 márciusában sikkasztás miatt hozott ítéletére úgy reagált, hogy az igazságszolgáltatást politikailag befolyásoltnak minősítette. Orbán ezután a „Je suis Marine” feliratot posztolta. Le Pennek is kiválóak az orosz kapcsolatai – pártja 2014-ben 9,4 millió eurós orosz kötődésű hitelt vett fel, amelyet csak 2023-ban fizetett vissza.*

*Ne feledjük: ezt a kölcsönt egy magyar bank útján kapták meg. Ne feledjük, hogy többé soha ne fordulhasson elő.

Az igazi választóvonal az európai politikában ma már nem a baloldal és a jobboldal között húzódik. Hanem a hatalmuk korlátozását elfogadó vezetők és azok között, akik minden ellenőrzési lehetőséget meg akarnak szüntetni.

Amikor a bíróságokat átpolitizálják és az ügyészségeket megszüntetik, a polgárok az intézményi kudarcot annak bizonyítékaként élik meg, hogy a rendszer működésképtelen – még akkor is, ha ez a kudarc előre kitervelt volt. Fico megszüntette a legfelsőbb szintű korrupciót vizsgáló hivatalt, majd a korrupcióra hivatkozott annak bizonyítékaként, hogy az intézmények tönkrementek. A diszfunkció a saját önigazolásává válik.*

*Bulgakovi gondolat, de a jelenség is bulgakovi. Esetleg szorokini.

És amikor a belföldi hatalomátvétel befejeződik, a stratégiai zsarolásra térnek át. A március 19-i brüsszeli csúcstalálkozón Orbán Viktor megvétózta azt a 90 milliárd eurós hitelt, amelyre Ukrajnának szüksége van a költségvetési összeomlás elkerülése érdekében, Fico pedig nem volt hajlandó támogatni a csúcstalálkozó Ukrajnáról szóló nyilatkozatát – mindketten az orosz olaj szállításának újraindítását követelték a „Barátság” vezetéken keresztül.

Huszonöt vezető hagyta jóvá nélkülük a zárójelentést. Ez már nem intézményi fogság. Ez a nyugati szövetségi tagság fegyverként való felhasználása.*

*A fertőzés most még nem járt sikerrel, működésbe lépett az Unió immunrendszere. De nem biztos, hogy mindig ilyen erős lesz.

Európa jogállami mechanizmusai csak akkor képesek büntetni, ha már megtörtént az államrend túszul ejtése. A 7. cikkelyt – az EU egyetlen eszközét egy tagállam szavazati jogának felfüggesztésére – Magyarországgal szemben aktiválták, de ehhez egyhangú szavazásra van szükség, így egyetlen ország is blokkolhatja azt. A finanszírozási feltételek túl lassan változnak.

Európa nem tudja fékezni ezeket a visszalépéseket. De leállíthatja azok támogatását: biztosítékokat követelhet a bírói kinevezésekhez, amelyeket a kormányok nem írhatnak felül, védett finanszírozást adhat a független médiának, korrupcióellenes mandátumokat biztosíthat, amelyek túlélik a hatalomváltást – és kezelheti az algoritmikus átláthatóságot demokratikus infrastruktúraként.*

*És csak imádkozhatunk, hogy mindezek a módszerek hatásosnak bizonyuljanak vagy egyáltalán, működjenek: egy keményebb diktatúra ugyanis fél kézzel leszereli őket, igaz, ennek az lehet az ára, hogy teljesen elszigetelődik nemzetközi szinten. Igen: gazdasági szempontból is, mint Észak-Korea. Mely, ha elveit tekintjük, a legszuverenistább állam a világon. Úgy is néz ki.

A probléma nem csak az, ha a szélsőségesek megnyerik a választásokat. A probléma az, hogy az eszkaláció a legbiztonságosabb karrierstratégiává vált a demokratikus politikában az egész kontinensen. Ha az intézmények és a platformok továbbra is jutalmazzák ezt, a folyamat folytatódni és súlyosbodni fog.

Sőt, bevett üzleti modellé válik.

Aztán terjedni kezd, mondom most már én is. Ha Orbán tanítványai átveszik a hatalmat a kontinensen, Európának, abban a formájában, ahogyan ma ismerjük, vége. Ezért mondom: sok függ a 12-ei szavazástól. A mi gyógyulásunk épp úgy, mint a kontinens egészsége. Mert ha tőlünk már nem terjed tovább a kór, és nálunk is elmúlik: vége a fertőzésnek, olyan erős és egészséges lesz az Unió, mint még soha.

Gondoljunk erre is az urnák előtt.

Szele Tamás