Szele Tamás: Az ügynök, aki hangyás volt

Minden GRU-ügynök életében vannak nehéz pillanatok. Ilyen például az, amikor a teheráni katonai attasénak választani kell a hangyafarmja és a Rogyina között. Nem kétséges, hogy a Rogyinát választja – de még évtizedek múlva is, zimankós Moszkva-parti estéken megsajdul a lelkében egy érzés, Kelet felé tekint és reménykedik, hogy a teheráni orosz követség alagsorában van még egy nagy, virágzó hangyaboly... az esetről a The Insider számol be.

Az iráni katonai attasé vezető asszisztense, Juli Derjabin GRU alezredes a közelmúltig az orosz radarállomások használatával kapcsolatban adott szaktanácsokat az irániaknak, és azonosította a légvédelmük sebezhető pontjait. Az izraeli és amerikai csapások azonban már az első napon megsemmisítették az iráni légvédelem 90 százalékát, a rezidens pedig emiatt gyakorlatilag működésképtelenné vált. A térségben zajló nagyszabású háború közepette Derjabin alezredesnek egy másik komoly fenyegetéssel is szembe kell néznie: azt kockáztatja, hogy elveszíti ritka hangyáinak kolóniáját, amit nem sikerült evakuálnia a teheráni orosz nagykövetségről

2026. február 18-án az Ománi-öböl vizein közös haditengerészeti gyakorlatot tartott az orosz és az iráni haditengerészet. Orosz részről a balti flotta Sztojkij nevű korvettje és kísérő tankhajója, a Jelnya vett részt a Passex-gyakorlaton, amelyek korábban már jártak az ománi Muscat kikötőjében is. Iráni részről – az „Alvand” fregatt, a »Neyze« rakétahordozó fregatt és a „Shahid Sayad Shirazi” korvett mutatta be képességeit.

Egy kínai hajórajnak is az Ománi-öbölbe kellett volna érkeznie, de az utolsó pillanatban Peking visszautasította a gyakorlaton való részvételt. Az orosz védelmi minisztérium hivatalos tájékoztatása szerint az iráni és az orosz tengerészeknek közös kiképzést tartottak a kommunikációról és a polgári hajózás biztonságának garantálásáról. A gyakorlatok célja valójában a tengeri útvonalak elzárásának és a potenciális ellenség megtámadásának begyakorlása volt.

A gyakorlat végén közös teadélutánt tartottak. A felek emléktárgyakat cseréltek, és erős fegyverbarátságukról biztosították egymást. Sokan rádöbbentek ugyanis, hogy hamarosan nagy háború kezdődik, és a tengerészek talán utoljára látják egymást élve. Ezért a jelenlévők hangulata meglehetősen nyomott volt.

A tengerészek között volt az iráni orosz nagykövetség rangidős katonai attasé-helyettese, a 37 éves GRU alezredes, Juli Derjabin, akit az irániak különös figyelemmel kezeltek. Ő 2023 augusztusában érkezett Teheránba, és egy tanácsadói csoportot vezetett, melynek célja az Oroszországból szállított legújabb Rezonancia-NE radarállomások üzemeltetésének betanítása volt. Ezek 1100 kilométeres távolságban képesek célpontok, köztük ballisztikus rakéták és lopakodó repülőgépek felderítésére.
A radarszakértő
Derjabin 2014-ben végzett a moszkvai Frunze Összhaderőnemi Akadémián, majd meghívták a GRU kötelékébe. A Katonai Diplomáciai Akadémián az ügynök-műveleti hírszerzés karon tanult, amely a katonai attaséként szolgálatot teljesítő tiszteket képez.

Derjabin a „Radarállomás inverz apertúraszintézissel és kétszintű neurális hálózati célfelismeréssel” című szabadalom társszerzője. Amint az a szabadalom kivonatában szerepel, az állomás „a radarkészülékek kategóriájába tartozik, és arra szolgál, hogy neurális hálózati módszer alapján távolsági profilok és kétdimenziós radarképek alapján meghatározza a légi célok osztályait és típusait”. Érdekes módon egy hasonló találmányt már évek óta használnak az amerikai és a NATO-haderők.

A „kémakadémia” elvégzése után Derjabin átképző tanfolyamokon vett részt az orenburgi 106. légvédelmi kiképzőközpontban. Ezután a GRU afganisztáni rezidentúrájára osztották be, és többször is elrepült abba az országba.

Például, mint a légi utakból kiderül, 2019-ben Derjabin a GRU 170. Operatív Koordinációs Központjának (OKC, v/h 46179) tisztjét, Alekszandr Kononovot kísérte Kabulba. Ez a központ a védelmi minisztérium Különleges Ellenőrző Szolgálatának része, amely Oroszország határai közelében és világszerte figyeli a szeizmikus, illetve sugárzási viszonyokat, valamint speciális jelzőberendezéseket telepít a kémműholdak számára. Az OKC képviselői tartózkodnak többek között az iráni nukleáris létesítményeknél, ellenőrzik Kim Dzsongun észak-koreai diktátor atomenergetikai ambícióit, és civil szakembereknek álcázva figyelik az Oroszország által lefoglalt zaporrizsjai (Ukrajna) atomerőmű helyzetét.

2020-ban, amikor az amerikaiak sietve kivonták csapataikat Afganisztánból, Derjabint ismét Kabulba küldték. Ott tanulmányozta a tálibok által zsákmányolt fegyvereket. Elsősorban az elhagyott amerikai rakéták és kamikaze drónok érdekelték. Derjabinnal együtt az orosz külügyminisztérium két munkatársa, Jevgenyij Jegorov és Alfat Urumbajev is Afganisztánba utazott. Hogy mit kerestek a diplomaták Kabulban, az máig rejtély, de 2023 áprilisában Putyin mindkettőjüket Bátorságrenddel tüntette ki.

A The Insider szerint a teheráni orosz nagykövetség egyik forrása azt mondta, hogy az orosz hírszerzés előre értesült az Irán ellen tervezett amerikai és izraeli légicsapásokról:

„Alekszej Gyedov nagykövet már február 25-én közgyűlést hívott össze, és bejelentette a sürgős evakuálást. Megkezdődött a nyüzsgés, mindent kapkodva végeztek. Március 2-án az összes nőt és gyereket, az iskola tanárait, a Roszatom dolgozóit, vagyis összesen 147 embert Azerbajdzsánba vittek, és ott a Vészhelyzetek Minisztériuma roülőgépének fedélzetére szálltak. Nyolc órát vett igénybe a Lankaranba való eljutás busszal, majd további három és fél órát utaztak repülővel Zsukovszkijba.”.

Február 28-án az USA és Izrael nagy erejű csapásokat mért Iránra. Elsőként pont a Derjabin által felügyelt orosz légvédelmi rendszert, a Rezonance-NE-t vették célba. Összességében – katonai szakértők számításai szerint – az iráni légvédelmi rakétarendszerek és radarok 90 százalékát semmisítették meg, köztük a legújabb kínai HQ–9B és YLC–8B rakétákat is, amelyeket a „lopakodó repülőgépek gyilkosaként” reklámoztak. Ennek eredményeként Derjabin tanácsadóra már nem volt semmi szükség.

Egyébként az Oroszországgal közös hadgyakorlatokon részt vevő Alvand fregattot már el is süllyesztették, és a Neyze rakétahajó és a Shahid Sayad Shirazi korvett megsemmisítése is csak idő kérdésének tűnik.

Gyermekkori szerelem

Az evakuált orosz nagykövetség munkatársai között volt Derjabin felesége, Maria, aki mindenhová követi kémkedő férjét. Diplomáciai poggyászával együtt egy üres hangyafarmot vitt Moszkvába. A mintegy ezer különleges hangyát a házastársak féltek elküldeni egy ilyen hosszú útra, és a követségen hagyták őket.

Derjabin rovarok iránti szeretetét édesapjától, Alberttől örökölte.Ő mérnökként dolgozott egy szeverodvinszki hajógyárban, de a 2000-es évek közepén a család és a barátok meglepetésére hirtelen feladott mindent, és a szmolenszki terület elhagyatott Anosinki falujában telepedett le. A faluban nyírfakéregmúzeumot alapított, felépítette Baba Jaga kunyhóját, és malmot, játszóteret épített mesehősökkel. A helyi televízió még riportot is készített róla.

Maga a remete nem nézett tévét, nem fogadott el orvosi kezelést, és népi módszerekkel gyógyította magát. 2021 májusában egy szentpétervári túristacsoport látogatta meg a múzeumot. Távozásuk után az idősebb Derjabin megbetegedett COVID–19-ben. A rossz kommunikáció és a nehéz terep miatt a mentőautó nem tudott időben eljutni hozzá, és elhunyt.

Derjabin a moszkvai Katonai Diplomáciai Akadémia egyik különösen titkos kollégiumában, a Narodnoje Opolcsenyija utca 52. szám alatt rendezte be első otthoni hangyafarmját. Ugyanitt rovarkereskedelmet is folytatott. Az akadémia vezetősége vagy nem vett tudomást illegális üzletéről, vagy szemet hunyt felette.

Az ausztrál diacamma-hangyák

Dejabin jól ismert figura a fővárosi hangyakereskedők között. Az Insider birtokába jutott több szöveges üzenet, amelyet más élőáru-forgalmazók küldtek Derjabinak: „Eladók ausztrál Diacamma hangyák, hívjon”. Vagy: „A „Heel” hangyafarm kiváló megoldás mind a kezdők, mind a tapasztalt tenyésztők számára. A hangyafarm egy fészke és egy nagy arénát tartalmaz. A fészek három modulból, minden modul két lakókamrából és egy párásító kamrából áll.”

Mint Derjabin átutalási megbízásaiból kiderül, speciális felszerelést és élelmet rendelt a hangyáknak Iránba.

Valószínűleg külföldi üzleti útjairól hozhatott magával egzotikus példányokat. A ritka hangyákat szigorúan tilos az egészségügyi felügyelet és a vámhatóság külön engedélye nélkül szállítani, de a katonai attasé, úgy tűnik, élt diplomáciai mentességével, és a poggyászát nem ellenőrizték.

Egyébként jó pénzt lehet keresni a csempészett hangyák kereskedelmével. Az oroszországi feketepiacon például egy laoszi Diacamma orbiculatum-királynő és 30 dolgozó hangya több mint 100 ezer rubelbe kerül. Egy Izraelben, Észak-Afrikában és Szaúd-Arábiában élő Messor arenarius pár és 40 darab „kísérőhangya” ára elérheti a 30 ezer rubelt. Az egyiptomi kaszás hangya 15 ezer rubelbe kerül, és egy afrikai ragadozó hangyacsalád, a Camponotus Fellah fajtából 9 ezerért kelt el.

Derjabin alezredes a teheráni orosz nagykövetség bunkerében rejtette el drága jószágait, ahol az alkalmazottak a légicsapások elől rejtőzködnek. A The Insider szerint a hangyákat kémcsövekben és ásványvizes palackokban helyezte el, de azok tömegesen pusztulni kezdtek.

A katonai attasé megkérte a GRU iráni rezidensét, Igor Gyemkint: engedje meg neki, hogy a maradék kolóniát Moszkvába vigye. Utóbbi azonban a nehéz műveleti helyzetre hivatkozott, és visszautasította.

Kérem, nehéz a GRU-sok élete. Titkolózás, gyilok, méreg, radarok... és néha, akármennyire is fáj, még a hangyafarmot is el kell hagyni. Pedig nekik is van lelkük, ők is emberek. Vagy hangyák.

Szele Tamás