Szele Tamás: Budapesti labancok, űrállomástól a Csekáig

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim (hogy az alábbiakban megszólaló politikus modorában kezdjem, aki jelenleg miniszterelnök) a budapesti labancok természetesen csak a kormányfő esze tokjában léteznek, ahogyan még sok más mesebeli csoda is, melyeket ma szóba hozott beszédében. Voltam bátor készíteni egy felvételt erről a nagy hordórejű, bocsánat, horderejű szónoklatról, aztán egy leiratot is, tehát lesz mit elemezni.

Még meg is néztem, kérem, nem akartam kihagyni az élményt: ha ne adj’ Isten, történik vele valami (vagy történtet magával valamit) sosem bocsátom meg magamnak, hogy nem láttam azt a saját szemeimmel. Arra gondolok, hogy milyen kínos lett volna, ha beszéd közben bereked és elnémul. Miért maguk mire? Szégyelljék magukat... Különben elég rekedt volt így is.

Megjegyzéseimet ebben az elemzésben is csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg. Ezt csak a biztonság kedvéért jelzem, nehogy összetévesszék kettőnk gondolatait, bár úgy hiszem, ez nem lenne túl valószínű.

Maga a beszéd nem volt olyan kemény, mint amilyenre számítottam a ma egy évvel ezelőtti poloskázáshoz képest, de azért ebben is megcsillantotta szónokunk sajátos tehetségét a képzavarok és képtelenségek iránt, például rögtön a legelső mondatában megjegyezte, miszerint örül, hogy sokan kíváncsiak rá.

Milyen sokan?

„Olyan sokan vagyunk, hogy ha egymás vállára állnánk, Kapu Tibor felmászhatna rajtunk a Nemzetközi Űrállomásra.”*

*Nos, a Nemzetközi Űrállomás 408 kilométer magasságban kering, ha nagylelkűek vagyunk, és az átlagos Fidesz-szavazót körülbelül 175 centiméter magasnak vesszük, azért ennyinek, mert a hölgyek alacsonyabbak, az urak magasabbak, akkor ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor szerint a Kossuth téren 233 143 fő tartózkodott, plusz pár százan a dísztribünön. Ez így ránézésre megsaccolni sem akármilyen képességekre utal, de itt hívom fel a kormánymédia munkatársainak figyelmét arra, hogy aki a fenti számnál többet mer majd írni, az magának a miniszterelnöknek a szavát kérdőjelezi, hazudtolja meg, az ő képességeiben kételkedik, és magára vessen. Az viszont más kérdés, hogy ha sor került volna az akrobatamutatványra, azok, akik úgy tízezer méter fölé kerülnek, nem sok levegőt kaptak volna.

„Vasárnap, verőfény, 48-as hősök, nagyszerű művészek, fantasztikus tömeg. A mai napon Budapesten nem találhatnánk ennél jobb társaságot. Isten hozta önöket, Isten hozta mindannyiukat, köszöntjük azokat is, akik nem itt, hanem otthon vannak velünk.”

*Köszönni illik, az igaz, de azért kihagyni a „jó társaságból” és csak üdvözölni azokat, akik otthonról nézik a banzájt, mégis modortalanság.

„Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt ünneplők! Egy magyarnak nem kell megmagyarázni, mi a szabadság. Beleszagolunk a levegőbe, és már tudjuk is, hányadán állunk. Onnan tudjuk, hogy tapintható a szeretet, és érezzük az összefogás nemesítő erejét. A sokaság önmagában sosem elég.”

*Azért például választások idején nem árt, ha van. De minő nagylelkűség: Orbánnak nem kell sokaság, beéri kevesebb vokssal is ezek szerint.

„Szabadság csak szeretetből szökhet szárba, és csak az összefogás erősítheti meg. Akármekkora is a sokaság, ha a gyűlölet és a düh hozta össze, abból sohasem lesz szabadság, ezért mi sohasem fogjuk megengedni, hogy Magyarországot gyűlölet és düh kormányozza.”*

*Woodstockból érkezett a szónok, most már egészen biztos.

„Tisztelt ünneplők, legyen béke, szabadság és egyetértés, így kezdődik a márciusi ifjak 12 pontja. Ez a szabadság 12 pontja arról szól, mit kívánnak a magyarok. De vigyázat, ma Brüsszel is magyar embernek öltözött. Az ő 12 pontjuk, a szolgaság 12 pontja arról szól, mit kívánnak a brüsszeliek. Mi márciusiak sohasem törődünk bele, hogy a magyarok 12 pontjából brüsszeli 12 pontot csináljanak a budapesti labancok.”*

*Mégsem Woodstockból érkezett. De nem is Rodostóból. Hanem Velencéből, az ottani karneválról, azért beszél mindenféle maskarázásról. „Budapesti labancok?” Nem mondom, én is furcsát érzek, mikor elhagyom a főváros közigazgatási határait: keresem a csontos kalabéromat, dali pár pisztolyomat, szép selymes lódingomat és állandóan csak tárogatóznék... ezt Budapesten sosem érzem, szóval itt labanc vagyok, vidéken meg kuruc. A levegőtől lehet, kérem, Vagy az sincs kizárva, hogy miniszterelnökünk már megint nem gondolta át, mit beszél.

„Nem engedjük, hogy 30 brüsszeli ezüstért eladják, amit 16 év alatt felépítettünk. Nem adjuk a nemzeti és keresztény alkotmányunkat. Nem adjuk fel se a rezsicsökkentést, se a 13., se a 14. havi nyugdíjat, nem adjuk fel világbajnok családtámogatási rendszerünket, nem adjuk fel Európa legjobb adórendszerét, megvédjük az édesanyák támogatását, megvédjük a gyermekeinket, és nem hagyjuk, hogy ukrán vagy szivárványos zászlóra cseréljék a nemzeti színeinket. Éljen a magyar szabadság!”*

*Sőt, eb ura fakó. Bár egyetlen fakó vagy másféle árnyalatú pályázó sem jelezte, hogy nemzeti színeinket le kívánná cserélni bármire is. Könnyű úgy dacolni, ha nincs mivel.

„Tisztelt ünneplők! 1849-ben a szabadságharcunkat leverték. A császári és a cári hadsereg együtt legyűr bennünket, de 20 évvel később Deák Ferenc vezetésével felülkerekedtünk. A ’48-as harcunkra támaszkodva visszaszereztük alkotmányos szabadságunkat. Talpra állítottuk a Magyar Királyságot, és megindítottuk Európa legnagyobb gazdasági fejlődését. Ezt a fantasztikus teret, ahol most állunk, a nemzet főterét, a magyar szabadság szívcsakráját ezzel a lendülettel építettük meg, és 45 év kommunista rombolás után mi építettük vissza.

Amink van, az, ami ma ezt a várost a világ legszebb városává és a magyarok büszkeségévé teszi, minden, ami itt körülvesz, csak azért jöhetett létre, mert ’48-’49-ben megvívtuk a szabadságharcunkat. Dicsőség a hősöknek! Hölgyeim és uraim, ünnepeljük a Rákóczi-felkelést, ünnepeljük a 48-as szabadságharcot, ünnepeljük az 56-os forradalmat, amit egytől egyig mind elveszítettünk.”*

*És ezt azzal a bizonyossággal állítja, mintha 1849 óta minden eredmény a Fidesznek volna köszönhető. Még 1989 óta sem. Abban viszont igaza van, hogy olyan nép vagyunk, mely a vereségeit ünnepli és – ezt már én teszem hozzá – sírva vigad.

„De nem, barátaim, nem ment el az eszünk. Akik a felettünk aratott katonai sikereiket ünnepelhetnék, már nincsenek meg. Ma a győztes bécsi és cári udvarnak kellene itt ünnepelnie, de már nincsenek meg. Mohácsot se tudja megünnepelni a győztes Ottomán Birodalom, mert már nincsen meg. Az 1944-ben Magyarországot megszálló Német Harmadik Birodalom sem ünnepel, mert már nincs meg. És az ’56-os forradalmat leverő Szovjetunió sem tud ünnepelni, mert már az sincs meg. Ők már nincsenek, mi pedig itt vagyunk, és itt is leszünk, akkor is, ha az égből százszámra potyognak a brüsszeli ejtőernyősök.

Itt leszünk akkor is, ha az égből százszámra potyognak a brüsszeli ejtőernyősök, majd összeszedjük őket, kiporoljuk a nadrágjukat és visszaküldjük őket. Van, akit Brüsszelbe, és van, akit Kijevbe. Magyarország egy ezeréves állam, nem nekik való vidék.”*

*Mindegyik minket legyőző hatalomnak létezik a mai jogutódja, éspedig egészen pontosan ott, ahol az elődjük. Tehát maximum azt ünnepelhetnénk, hogy nincs már török szultán, osztrák császár meg moszkvai pártfőtitkár, de ennyi idő elmúltával az lenne a csoda, ha ezek még élnének. Hanem az nagyon érdekelné egy barátomat, kérdezteti is, miszerint mit kell szívni ahhoz, hogy brüsszeli ejtőernyősöket lásson az ember? Megadná a díler számát? Ami meg az ezredéves államiságot illeti, azzal pont ne Kijev előtt fölényeskedjen az úr, mert akármilyen ostobaságot is tanult vagy nem tanult erről, a Kijevi Rusz régebbi a magyar államnál. Nem sokkal régebbi, az igaz, de Nyisztor pátriárka már leírta a Régmúlt idők elbeszélésében (Poveszty vremennih let), hogy az ősmagyarok elvonultak a már létező Kijev mellett, éspedig minden konfliktus nélkül, tehát a legkevesebb, hogy egyidős az államiságunk, bár a Rusz megalapítását, tehát az államiság létét Oleg fejedelemségétől számítják, aki 879 és 912 között uralkodott. A magyar államiságot meg Szent Istvántól, akit 1001. január elsején koronáztak meg. Ne fölényeskedjünk tehát, mert az csak műveletlenségünket mutatja meg. De sajnos lesz még ilyen ebben a beszédben.

„Látjátok, ukránok? Látod Zelenszkij, ez itt a magyarok ezeréves állama, és ti azt hiszitek, hogy olajblokáddal, zsarolással, a vezetőink fenyegetésével ránk tudtok ijeszteni. Legyen eszetek, és ezt hagyjátok abba. Aki a magyarokat meg akarja törni, annak korábban kell felkelnie. Jó néhány száz évvel korábban.

Van elég bajotok a keleti fronton. Miért támadtok bennünket? Mi békeszerető és béketűrő nép vagyunk. Adjátok ide az olajunkat, aztán guruljatok a furgonokkal a brüsszeli kasszához a nyugatiak pénzéért, ha már ők nem tudnak nemet mondani.”*

*Hogy aztán hazafelé majd jól kirabolhassunk titeket – gondolta a szónok, de nem mondta ki.

„Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt ünneplők! Forr a világ bús tengere. Háború keleten, háború a Közel-Keleten. Ukrajna elzárja az olaj útját Magyarország felé, a másik háború elzárja az olaj útját az óceánok felé. Én arra is jól emlékszem, a 2015-ös migrációs invázió úgy kezdődött, hogy Szíriában kitört a háború és a milliós tömegek megindultak Európába. Irán kilencszer nagyobb, mint Szíria. 90 millió ember. A térség 400 millió. Ráadásul az izraeli-muszlim háborúskodás beköltözött Nyugat-Európába, mert beengedték a migránsokat. Adjunk hálát a Jóistennek, hogy helyén volt a szívünk, volt merszünk nemet mondani, és mi nem engedtük be őket, és én vállalom, ha még én vagyok a miniszterelnök, ez így is marad.”*

*Szerencséje Orbánnak, hogy nem külpolitikai újságírásból kell megélnie, mert bizony ostobaságokat beszélt. A szíriai polgárháború nem 2015-ben, hanem 2011-ben kezdődött, a menekülthullámot az okozta, hogy Orbán puszipajtása, Erdogan a korábbinál is több pénzt követelt a valóban több millió fős törökországi menekülttáborok fenntartásáért 2015-ben a nemzetközi közösségtől, nem kapott, erre fel bosszúból megnyitotta őket. És a korábbi költségvetést is megnyirbálta, hogy éhezzenek a lakóik, akarjanak elmenekülni. Iránból nem fog sok milliós menekülthullám érkezni Magyarországra, ahogy nem érkezett Afganisztánból sem 2021-ben és nem érkezett több millió rohingya sem Burmából 2018-ban, pedig mindkét alkalommal ezzel riogatott a tekintetes úr. Mármost két lehetőség van: vagy nem emlékszik ez az ember a szíriai polgárháborúra, és akkor lukas az emlékezete, nem való ország élére. Vagy nagyon is jól emlékszik, de inkább belehazudik az egész ország szemébe, ha úgy tartja kedve és azt hiszi, ez az érdeke. Nem tudom, melyik rosszabb.

Itt kihagyok pár részt, mert már nekem fáj a demagógiának ez a szintje, és azért is, mert kezd fogyni a terjedelem.

„Április 12-én a magyarok döntenek. Régi motoros vagyok, elég régóta harcolok, hogy tudjam, mikor állunk valóban nehéz és fontos választás előtt. 28 nap múlva ilyen választásunk lesz. Nem csupán parlamentre és kormányra szavazunk, hanem sorsot választunk magunknak és az utánunk jövő magyaroknak. Válaszúthoz érkeztünk. Ismerem az ilyet, én is álltam már válaszút előtt, álltam, amikor fiatalemberként nemet mondtam a szovjeteknek, ne feledjétek, mi nem behívni, hanem hazaküldeni szoktuk őket.”*

*Mondtál te azóta sokszor igent is nekik: és akkor, amikor te állítólag „nemet mondtál” már rég zajlott a kivonulásuk. Tudom, mert ott voltam. Akkor tetted először azt, amit azóta majdnem mindig: más eredményeit állítottad be a sajátodnak.

„És álltam válaszút előtt, amikor miniszterelnökként nemet mondtam a németeknek a migrációra, és álltam válaszút előtt, amikor nemet mondtam Brüsszelnek a háborúra, és válaszút előtt állok most is veletek együtt, amikor nemet mondok az ukránoknak, választanunk kell, ki alakítson kormányt – én vagy Zelenszkij. Kellő szerénységgel ajánlom magamat.”*

*Ajánljál valami jobbat. Különben is, honnan veszed, hogy Zelenszkij nem Kijevben, hanem Budapesten akarna kormányozni? Tudom: a demagógia része.

„Barátaim! Óriási, óriási erők mozdultak meg, hogy Magyarországot leszorítsák a saját útjáról. Az a tervük, hogy nyugatról és keletről harapófogóba szorítják a hazánkat, blokkolják, ami nekünk jár. Brüsszelből a pénzeinket, Ukrajnából az olajunkat. Zsarolnak, fenyegetnek és riogatnak. Brüsszelből a bürokraták, Kijevből a háborús maffiózók, mindenki azzal, amije van. Azért akarnak kormányváltást Magyarországon, mert nem adjuk át nekik a kasszakulcsot, mert nem hagyjuk, hogy ráengedjék a magyar gazdákra az olcsó ukrán gabonát, mert nem hagyjuk, hogy a nagy multik, Shellek és Ersték elvegyék a pénzeteket, mert nem hagyjuk, hogy ukránok eurómilliókat és aranytömböket mozgassanak, ki tudja, milyen célból Magyarországot, és mert nem hagyjuk, hogy Ukrajna belépjen az Unióba, és ezzel Magyarország nyakára hozza a háborút, ezért vagyunk útban.”*

*Ez már a paranoia valódi, kórházi esete. Mindjárt azt is fogja mondani, miszerint a tél Brüsszel miatt hideg, hogy a magyarok megfázzanak. Ha Brüsszel nem lenne: meleg lenne, maximum langy esőkkel és harmatos szellőkkel.

„Valóban nem hagyjuk, nem hagyjuk, mert nekünk is van egy saját útitervünk. A Fidesz győz és marad a béke, marad az alacsony rezsi, és nőni fognak a bérek. A Fidesz győz, és mindenki nyer, aki dolgozik. A Fidesz győz és erősek lesznek a családok, és még azok is jól fognak járni, akik nem ránk szavaztak. Ez a mi győzelmi tervünk.”*

*Amit már sokszor hallottunk, csak jól sosem jártunk vele. Mert még ha nőnek is a bérek, azt nem a kormány jószántából teszik, hanem azért, mert az árak is nőnek. Ársapka ide vagy oda.

„Barátaim, mindent kipróbáltunk már, és eddig jól álltuk a sarat. 28 kemény nap áll előttünk. Nem úgy kell nyernünk, mint négy éve, hanem jobban. Nem annyi szavazat kell, mint négy éve, hanem több. Meg kell újítanunk az előző választáson megkötött háborúellenes szövetségünket, és a 3 millió szavazat nem a plafon lesz, hanem a küszöb. Nem elérnünk kell, hanem átlépnünk. Történelmi győzelmet kell aratnunk, mert a következő kormánynak történelmi lesz a felelősséget.”*

*Akkor lesz a Fidesznek hárommillió szavazata tisztességes úton, amikor nekem ugyanannyi euróm. Csalással meg lehet akár húszmillió is, mindegy, hogy annyi magyar szavazó nincs a világon. Különben meg 1990 óta én még olyan magyar kormányt nem láttam, amelyik ne a saját „történelmi felelősségéről” habogott volna.

„Az áprilisi választás után nem izgágákra, hanem higgadt, nyugodt, magabiztos vezetőkre van szükségünk. Tiszta fej, hidegvér, biztos kéz, stratégiai nyugalom és tapasztalat.”*

*Az első mondattal egyetértek, ezért is kell Orbánnak mennie. Hanem az a második mondat ismerős... kis huncut, ezt Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij mondta, ha nem is pont így. A Cseka jelmondata volt az, miszerint „Hideg fej, forró szív, tiszta kéz”, még akkor is, ha egyikről sem tudták, milyen lehet. Egyszerűen összekeverted, hát semmit sem tanultál a Lubjanka téren?

„És ez mind meg is van nálunk, sőt, ez csak nálunk van meg, csak a Fidesz és a KDNP tudja megadni Magyarországnak azt a biztonságot, amire most szükségünk van, és erre mi vagyunk a garancia. Tudni, hogy ez így van, az egy dolog. Elmenni és szavazni, az egy másik dolog. A tudás megvan, a szavazat még nincs. Az majd április 12-én lehet meg, és meg is lesz, ha megalkuvás nélkül és önmagunkkal szemben kíméletlenül végigdolgozzuk a következő 28 napot. És akkor fényes győzelmet aratunk majd, olyan fényeset, hogy Brüsszel és Kijev is csak pisloghat, szegény Tisza folyónk pedig végre visszanyerheti a becsületét. A Fidesz a biztos választás, a hazának szüksége van rád, legyen béke, szabadság és egyetértés, magasba a zászlókat fel győzelemre! A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország, mindenek előtt! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!”

Ennyi volt a beszéd, űrállomástól budapesti labancokon át Csekáig, és azt hiszem, elmondható, hogy nem Magyarországról szólt és nem is a világról, főleg pedig nem a magyar nép aktuális helyzetéről.

Ez a beszéd Orbán Viktorról szólt, az első szótól az utolsóig, és arról, hogy ő mennyire szereti, mi több, tiszteli saját magát és eredményeit. Viszont ellensége az egész világ, tehát válasszuk meg.

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, mindenkinek magánügye, kire szavaz, én ez ügyben tanácsot nem adok és nem is adhatok.

De azt már egészen biztosan tudom, kire és melyik pártra nem fogok szavazni.

Annak ellenére sem, hogy idén elmaradt a poloskázás.

Szele Tamás