Szele Tamás: És Európával mi lesz?

Ezt az elemzést – Alekszandr Sulga doktornak, az Oroszországi Konfliktustani és Elemző Intézet igazgatójának egyik cikke nyomán – a választások előestéjén írom, és csak remélni merem, hogy a reggeli megjelenésig nem veszti érvényét. Holnap sűrű lesz a nap, több helyre várnak, de a munka sem maradhat el. Főleg ez a munka, amelyben Sulga doktorral a magyarországi választások külpolitikai következményein próbálok elmerengeni.

Kétségtelen, hogy a magyar parlamenti választások sokkal jelentősebbek mint pusztán egy átlagos, helyi, országos szavazás. Az Európai Unióban bekövetkező alapvető változásról van szó; felmerül az a kérdés is, hogy milyen helyet foglal el az EU a nemzetközi színtéren.

Hadd ne értsünk egyet Slavoj Žižek filozófus széles körben elterjedt tételével, miszerint Európa fél önmagától, és ez az egyik fő oka jelenlegi bajainak. A fő ok, vagy pontosabban főbb okok abban rejlenek, hogy Európa soha nem válaszolta meg a következő kérdéseket:

1. Hogyan kell kezelni azt, hogy számos ország nem akar a történelem végén élni, hanem erőszakkal vissza akart térni annak kezdetéhez (vagy legalábbis a 19. századba)?

2. Hogyan lehetséges, hogy ezeket az agresszíven archaikus országokat az európaiak egy része aktívan és nyíltan támogatja?

A második kérdésre különösen nehéz válaszolni: hogyan kell az EU-nak reagálnia arra, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter online közvetíti az európai viták és tárgyalások tartalmát a világ legidősebb és legagresszívebb külügyminiszterének, Szergej Lavrovnak?

És hogyan reagáljon az EU Orbán Viktor miniszterelnök szavaira, aki hajlandó akár kisegérré is változni, hogy kiszolgálhassa a háborús bűnös Putyint?

De vajon mindannyiunkat ennyire sokkolták ezek a hírek? Szijjártó rendszeresen repül Moszkvába; Orbán minden alkalommal hangsúlyozza barátságát Putyinnal; mindenki hozzászokott már ahhoz, hogy Budapest teljesen elfogadhatónak tartja az EU érdekei ellen való fellépést, elsősorban a biztonság területén.

Ezért olyan nagy a tétje a jelenlegi magyar választásoknak – Orbán számára, de nem kisebb mértékben Moszkva és Brüsszel számára is. A magyar miniszterelnök az Oroszországi Föderáció kulcsfontosságú támogatója vagy inkább lakája az EU-ban, gyöngyszem a befolyásszerző ügynökei között. Különösen fontos szerepet kezdett játszani a teljes körű orosz–ukrán háború kezdete után.

Propagandaszinten Orbán támogatta a Kreml számos narratíváját, beleértve azokat is, amelyek az EU egységénem rombolását célozták meg. Diplomáciai szinten Orbán egyrészt minden lehetséges módon akadályozta Oroszország és Putyin elszigetelését, másrészt számos támadást intézett a hivatalos Kijev ellen, és folyamatosan akadályozta az Ukrajna Európai Unióba való belépéséről szóló érdemi tárgyalásokat.

Európai szinten minden alkalommal gátolta a szükséges brüsszeli konszenzust, amikor Oroszország ukrajnai háborúja és Moszkva harcias nyilatkozatai miatt a kollektív biztonságról volt szó – és megakadályozta, hogy erre forrásokat különítsenek el. Akadályozta és továbbra is akadályozza, hogy Ukrajnának külön forrásokat juttassanak, bármire is szánják azokat. Mindez közvetve vagy közvetlenül Moszkva malmára hajtotta a vizet mind az Ukrajna elleni agresszív háborújában, mind az EU és a NATO gyengítésére irányuló kísérleteiben. Orbán cinikusan és pragmatiku san blokkolja a biztonsági programokat, megakadályozza az Ukrajnának nyújtandó segítséget – vagyis Orbán megfosztja az EU-t attól az időtől, amely alatt teljes mértékben felkészülhetne egy esetleges konfrontációra.

A Kremlnek nyilvánvalóan komoly tervei vannak vagy inkáább csak voltak Orbánnal kapcsolatban – de a helyzet nem az Oroszországi Föderációnek kedvez. Putyin számára nagyon fontos, hogy Orbán hatalmon maradjon. Orbánnak minden eszközzel meg kell őriznie Európa energiafüggőségét az orosz szállításoktól. Nem csak Magyarországról van szó – Orbán, az orosz energetikai érdekek „ügyvédje” az EU-ban segítségével Moszkva megpróbálja legalizálni jelenlétét a Balkánon egy új zászló, elsősorban Szerbia lobogója alatt.

Valójában az „energetikai szuverenitás védelmének” leple alatt Orbán Viktor segít Putyinnak létrehozni a „legalizált korrupció” precedensét – annak ellenére, hogy ez mindenki számára teljesen nyilvánvaló. Ha Szerbiában ez sikerrel jár, az megteremti a feltételeket az európai biztonság további eróziójához: minden további megállapodás csak megerősíti ezt az orosz–magyar kartellt.

Igen, Brüsszelben ezt mindenki megérti, de a kérdés továbbra is megválaszolatlan marad. Az EU passzívan várja, hogy Orbán politikai karrierje csúfos és megalázó véget érjen. De vajon megtörténik ez?

Mert felmerül még egy kérdés: mit fog tenni az EU, ha a mai magyar választásokon manipulációk és csalások történnek? Nem véletlenül küldtek Magyarországra egy csapat orosz politikai stratégát! És ők szorgalmasan dolgoztak eddig az „ukrán ellenség” képén.

Tehát: mit kell tenni, ha szabálytalanságok történnek a választásokon, és Orbán „győz”? Hogyan reagálna például Washington? Minden kétséget eloszlatott J. D. Vance, aki a szavazás előestéjén kifejezetten azért repült Budapestre, hogy Orbán mellett kampányoljon. Még Trumpot is bekapcsolja a kihangposított telefonján, hogy ő is elmondhassa, mennyire szereti Orbánt (bár meg kell jegyezzük, Vance azt is jelezte, hogy ha nem Orbán győz, bármely más magyar kormánnyal is hajlandóak volnának együttműködni). Az amerikai elnök szimpátiája és az objektív valósághoz való sajátos viszonya mindenki számára jól ismert, így nem lehetnek kétségeink Washington álláspontját illetően: a Fehér Ház minden körülmények között támogatni fogja a jelenlegi magyar miniszterelnököt. A választásokat elismerné a Kreml, Peking és más, ezen fővárosok felé orientálódó országok is.

És akkor mit fog tenni Brüsszel? Az a Brüsszel, amelyet J. D. Vance az Orbán Viktor támogatására rendezett gyűlésen úgy nevezett, mint a helyet, „ahol a bürokraták milliomosokká válnak, miközben fenyegetik és aláássák a népek szuverenitását ezen a gyönyörű kontinensen”?

Kénytelen lesz elismerni Orbán-rezsim győzelmét? Egy olyan rezsimét, amely nyíltan az Európai Unió ellen dolgozik, miközben jelentős összegeket kap tőle, és támogatja azokat a hatalmakat, amelyek az EU megsemmisítésére törekednek? És ezek közül az egyik hatalom nagy valószínűséggel katonai eszközökkel készül az EU megsemmisítésére?

A magyarországi választások valóban a nagyhatalmi érdekek középpontjába kerültek, és következményeiket az egész EU érezni fogja – bár talán nem közvetlenül azonnal –, Ukrajna pedig már az első perctől is.

Polgártársak, egyszerűsítsük le a dolgot: Orbán Viktor győzelme a biztos szakítást jelentené az Európai Unióval és a biztos kötődést az Oroszországi Föderációhoz. Aki jobb szereti szabadság helyett a kancsukát és a katorgát, a jólét helyett a nyomort és a reménytelenséget, az válassza őt és pártját.

Én nem így fogok tenni.

Szele Tamás