Szele Tamás: Fabian és a fogadók

Vannak olyan esetek, amikor az újságíró csak hümmög és megpróbálja visszarakni a helyére a döbbenettől leesett állát. Sokféle alkalommal próbáltak már engem befolyásolni, mindenféle célból, de fogadás miatt még egyszer sem. Márpedig most ez is megesett egy izraeli kollégával, és még örülhet, hogy ép bőrrel megúszta a történetet, sőt, még tisztességes is maradt.

Kezdjük azzal, hogy a fogadás szerencsejáték, és például nálunk állami monopólium. De a rendjét is szigorúan szabályozzák: akármire azért nem lehet fogadni, tehát nem tehetem fogadás tárgyává, hogy ha az én Csuri macskám megkölykezik, hány kiscica és hány kiskandúr születik majd. Meg azért sem, mert a nevezett Csuri herélt kandúr, tehát nehezen kölykezhetne, de ez más kérdés. Mondjuk más országokban ez nem így van, Romániában például majdnem mindenre lehet fogadni, csak hát nyerni ott is ugyanolyan nehéz, mint itt. Aztán vannak az online fogadóplatformok, amelyeken minden lehetséges. Ezt mutatom be az alábbiakban a The Washington Post tudósítása alapján. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Pár napja különös üzenet angolul jelent meg Emanuel Fabian telefonján.

„90 perced maradt a hazugságaid frissítésére. Ha ezt megteszed – egy perc alatt megoldod a legsúlyosabb problémát, amit saját magadnak okoztál az életedben. És egy hét múlva már nem is fogsz emlékezni rám.”

Öt nappal korábban Fabian, a Times of Israel újság 28 éves haditudósítója egy rövid blogbejegyzést tett közzé, amelyben arról számolt be, hogy egy iráni rakéta csapódott be egy Jeruzsálem külvárosán kívüli nyílt területen, és senki sem sérült meg.*

*Ez sajtószakmai szempontból „kis” hír, hiszen a találat nem követelt emberéletet, nem voltak sebesültjei és az anyagi kár is jelentéktelen volt, de maga a hír lehet fontos például az izraeli hadvezetés számára, mert sokat elmond az iráni ballisztikus rakéták találati pontosságáról. Bár... 2023 végén a Hezbollah hetekig lőtte Észak-Izraelt aknavetőkkel és páncélelhárító rakétákkal, gondosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se találjon el senkit és semmit. Ennek nem az lehetett az oka, hogy a terroristák szívük mélyén emberségesek lettek volna, hanem az, hogy fogynia kellett a lőszernek, különben nem kapnak pénzt Teheránból, ellenben ha valamit eltalálnak, akkor megindul az izraeli hadsereg és ledarálja még a környéket is. Így is pokollá tették a civil lakosság életét – és az IDF így is megindult egy idő után. De minden okuk meg is volt az akcióra.

Amíg el nem kezdte kapni az életét és családját fenyegető üzeneteket, Fabian nem tudta, hogy rövid tudósítása vitát váltott ki a Polymarket előrejelzési piacon az arra vonatkozó fogadásokról, hogy március 10-én becsapódik-e egy iráni rakéta Izraelbe. Azok számára, akik pénzben fogadtak erre, dollármilliók forogtak kockán a blogbejegyzése miatt.

Fabiant eléggé megijesztették a fenyegetések ahhoz, hogy legalábbis felmerüljön benne a gondolat, miszerint átdolgozza a közzétett tudósítást. Ezzel nyerhetnének a Polymarket felhasználói, akik arra fogadtak, hogy aznap rakétatámadásra kerül sor – és legalább az egyikük felajánlotta Fabiannak, hogy részesedést küld a nyereségből.*

*Igen ám, de akármilyen jelentéktelennek is hangzik ez – bár, mint látni fogjuk, dollármilliók forogtak kockán – Fabian nem engedhetett. Hiszen szép is lenne, ha ripsz-ropsz bele lehetne szólni az eseményekbe, és egy kis pénz vagy fenyegetés árán azt írná az újság, hogy teszem azt, Ukrajna támadta meg Oroszországot négy éve és nem fordítva történt az eset. Oh, wait... a magyar kormánymédia pont ezt írja, igaz, tudomásom szerint még csak nem is olyan nagyon sok pénzért. Kérem, ez is egy műfaj, csak az újságíráshoz semmi köze, propagandának hívják.

Ehelyett azonban kiállt az írása mellett, jelentette a fenyegetéseket a rendőrségnek, és írt egy cikket a Times of Israel számára, amelyben megörökítette a megrázó élményt. Fabian elmondta, hogy abban a reményben döntött a történet nyilvánosságra hozatala mellett, hogy „bárki, aki valaha is meg akar fenyegetni egy újságírót, talán kétszer is meggondolja”.

Fabian konfliktusa az elégedetlen fogadókkal a közelmúltban történt viták sorába illik, amelyeket az előrejelzési piacok váltottak ki, vagyis a gyorsan növekvő online platformok, amelyeken az emberek olyan jövőbeli események kimenetelére fogadhatnak, mint például a választások kimenetele vagy az Oscar-díj.

Januárban az amerikai felhasználókat kizáró Polymarket egyik névtelen felhasználója 400 000 dollárt nyert Nicolás Maduro venezuelai vezető megbuktatására fogadva néhány órával azelőtt, hogy az illetőt amerikai erők őrizetbe vették. Februárban pedig épp Fabian számolt be arról, hogy az Izraeli Védelmi Erők egy tartalékosát egy civillel együtt vád alá helyezték, mert titkos információkat használt fel a Polymarketben kötött fogadásokhoz.

Ebben a hónapban az amerikai fogadókat kiszolgáló rivális Kalshi felhasználói panaszt tettek, miután az oldal elutasította a kifizetést az iráni ajatollah Ali Khamenei megbuktatására vonatkozó fogadásokra, arra hivatkozva, hogy az oldal nem engedélyezi a személyek halálára történő fogadásokat.*

*Még jó, mert érdekes lenne, ha a fogadók a nyeremény reményében nekiállnának gyilkolni a politikusokat.

A Polymarket és a Kalshi azt állítják, hogy figyelik a platformjaikat a bennfentes kereskedelem és a nem megfelelő tevékenység szempontjából, de az amerikai törvényhozók aggodalmukat fejezték ki az előrejelzési piacok által teremtett káros ösztönzők miatt. Mint a vállalat szóvivóje elmondta:

„A Polymarket elítéli az Emanuel Fabiant, vagy bárki mást ért zaklatást és fenyegetést. Ez a viselkedés sérti a szolgáltatási feltételeinket, és nincs helye sem a platformunkon, sem máshol. Az előrejelzési piacok a független jelentések tisztességétől függenek. Az újságírókra való nyomásgyakorlás, hogy megváltoztassák a tudósításaikat, aláássa ezt az hitelességet és aláássa magukat a piacokat is.”

A vállalat az X-en közzétett bejegyzésében hozzátette, hogy „minden érintettnek letiltotta a fiókját”, és továbbítja az információkat a hatóságoknak.

A Fabian számára rémálommá váló fogadás tárgya az volt, hogy március 10-én lesz-e legalább egy iráni rakétatalálat Izraelben.

Amikor aznap Jeruzsálemben és Ciszjordániában megszólaltak a szirénák, amelyek Iránból érkező ballisztikus rakétákat jeleztek, Fabian elkezdett kapcsolatot teremteni a hatóságokkal, hogy megtudja, becsapódott-e vagy elhárítottak-e bármit. Perceken belül közzétett egy rövid bejegyzést, amelyben megjegyezte, hogy a mentőszolgálat reagált egy becsapódásról szóló jelentésre Beit Shemesh közelében, egy Jeruzsálemtől mintegy 20 mérföldre nyugatra fekvő városban. Nem sokkal később az X-en közzétette az egyik szemtanú által készített dashcam-videót, amelyen egy erdős területen, nem messze egy lakóparktól robbanás látható.

„Az egyik rakéta nyílt területen csapódott be Beit Shemesh mellett, az első szemtanúk és az általuk készített felvételek szerint” - írta Fabian, megjegyezve, hogy sérültekről nem érkezett jelentés.

Fabian folytatta a munkáját, de a Polymarketen vita kerekedett. Március 10-én a The Washington Post elemzése szerint a Polymarket fogadásain a Dune kriptoanalitikai adatplatform és a Polymarket Analytics weboldal saját elemzése alapján körülbelül 200 000 dollár volt a tét.

Úgy tűnt, hogy a blogbejegyzés eldöntötte azoknak a felhasználóknak a győzelmét, akik arra tették a pénzüket, hogy aznap legalább egy iráni rakéta csapódik be Izraelben. A Discord üzenetküldő platformon folytatott csoportos csevegésben azonban egy felhasználó rámutatott, hogy az Izraeli Védelmi Erők napi jelentése nem említ egyetlen rakétatámadást sem március 10-én. Ez a felhasználó – és mások is – felvetették, hogy a robbanást egy elhárított rakéta repesze okozhatta.

A Polymarketen kötött fogadás feltételei szerint az elhárított rakéták nem számítanak csapásnak. A feltételek szerint ha 48 órán belül nem sikerül megerősítést szerezni a csapásról, akkor a „nemmel” fogadók lesznek a nyertesek.

A Polymarket a platformján a fogadások feloldásához használt „tényalapot” egy bonyolult szavazási rendszer segítségével határozza meg a fogadáshoz szükséges kriptopénz-tokent vásárló felhasználók körében.* Amíg ezek a felhasználók a március 10-i rakétacsapásokról szóló fogadást követő napokban arról vitatkoztak, hogy ki nyert, további Polymarke-fogadók szálltak be, újabb 7 millió dollárt téve fel, és egyesek több mint 1 millió dollárt nyerhettek, ha a piac az „igen” javára dönt. A Polymarket-fogadók közül néhányan több mint 1 millió dollárt nyerhettek ez esetben.

*Hm. Akkor szükség és igény esetén meg lehet szavazni, mi az igazság, a tényektől függetlenül, pusztán anyagi érdek alapján? Ez esetben ez nem fogadásról, hanem népszavazásról van szó. Szerintem manapság például legalább tizenötmillióan szavaznák meg világszerte, ha lehetne, hogy Mohácsnál a törökök veszítettek, mindegy, hogy nem így volt. Hogy aztán mivel magyaráznánk a hódoltság korát? Az már a mi bajunk lenne.

Fabian pedig elkezdett üzeneteket kapni ismeretlenektől, akik arra bátorították, hogy vizsgálja felül a tudósítását.

Az üzenetek eleinte udvariasak voltak. „Nagyra értékelném, ha frissítené a cikkét, mivel a jelenlegi formájában nem tükrözi a valóságot” – írta Fabiannak egy idegen a Times of Israel cikke szerint. „Alternatívaként, ha információi vannak arról, hogy valóban egy teljes rakétáról volt szó, amelyet nem hárítottak el, örömmel venném, ha helyesbítene”.

Fabian azt mondta, akkor nem tudta, hogy az illetőt miért érdekli ennyire ez a jelentéktelennek tűnő részlet, tekintve, hogy a robbanás nem okozott komoly károkat. Zavarodottsága tovább nőtt, amikor hasonló üzeneteket kezdett kapni más idegenektől.

„Elkezdtem kapni ezeket a válaszokat a Twitteren, vagyis az X-en, ahol az emberek azt kérdezték tőlem: „Hé, miért nem frissíted ezt a március 10-i történetet?” – mesélte. „Teljesen összezavarodtam. Aztán megnéztem a profiljaikat, és rájöttem, hogy mindannyian Polymarket-fogadók. Ekkor kattant be, miről is van szó.”

Vasárnap reggelre az egyik személy Fábiánnak küldött üzenetei fenyegetővé váltak.

A WhatsAppon héberül írt üzenetekben, amelyeket Fabian idézett a közzétett tudósításában, és amelyeket a The Posttal is megosztott, egy magát „Chaim”-nak nevező felhasználó azt mondta, ha Fabian miatt elveszíti a 900 000 dolláros fogadását, „nem kevesebbet fogunk befektetni, hogy végezzünk veled”. Alternatív megoldásként az üzenet szerint Fabian megváltoztathatja a cikket, „véget vethetsz ennek pénzzel a zsebedben, és az eddigi életedet is visszakaphatod”.

Amikor Fabian nem válaszolt, Chaim elkezdett üzeneteket küldeni, amelyekben visszaszámolta a hátralévő perceket, és azt állította, hogy pontosan tudja, hol lakik Fabian, és kik a családtagjai. Végül Chaim héberről angolra váltott , és közölte Fábiánnal, hogy „90 perce van arra, hogy frissítse a hazugságát”.

Fabian a The Postnak elmondta, hogy fontolóra vette, hogy enged Chaim követelésének.

„Eszembe jutott, hogy megváltoztassam. Mert nem igazán volt fontos a hír. De aztán arra gondoltam, hogy »Ha most megteszem, akkor megint visszajönnek hozzám, és más dolgok megváltoztatását is követelik majd«. Valószínűleg soha nem hagyták volna abba, ha azt hiszik, hogy így pénzt tudnak keresni.”

Ehelyett Fabian feljelentést tett a rendőrségen, és megbeszélte a Times of Israel szerkesztőjével, hogy együtt tegyenek közzé egy beszámolót a zsarolási kísérletről. Azt mondta, reméli, hogy a nyilvánosság elrettenti a fogadókat attól, hogy a jövőben más újságírókat is megfenyegessenek. De Fabian elmondta: aggódik, hogy nem ő lesz az utolsó – és hogy más újságírók talán másképp reagálnak.

Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e, hogy a fogadóknak igazuk volt, és a robbanást egy elhárított rakéta maradványai okozták, Fabian azt mondta, hogy a robbanás mérete és az IDF szóbeli visszaigazolása miatt biztos benne, hogy robbanófej találatáról volt szó. Hozzátette azonban, hogy egy kisebb robbanás után általában nem szokás ennek utánajárni, mivel ez a legtöbb ember számára nem lényeges – kivéve, ha pénzük függ a választól.*

*Ez a dologban a dermesztő, mert mi van, ha valaki nagy tétben fogad egy lehetetlenségre, mondjuk arra, hogy Pekingben leég a Tienanmen-kapu, és mikor már elegen szálltak be ellene a játékba, felgyújtja vagy felgyújtatja, aztán bezsebeli a pénzt. Hogy Kína ehhez mit szólna, az képzelhető. Nem lenne szabad akármire és bármire fogadni.

Hétfőn késő este arra a kérdésre, hogy van-e további információjuk a március 10-i robbanással kapcsolatban, az IDF szóvivője azt mondta, hogy nem áll rendelkezésükre ilyen információ, de utánanéznek.

Hétfőn a Polymarket még mindig elfogadott téteket a március 10-i rakétacsapásra, közel egy héttel azután, hogy valami becsapódott a földbe Beit Shemesh közelében. A „nem” fogadások tétjei jóval alacsonyabbak voltak, mint az „igen” fogadásokéi, mivel a fogadók számára úgy tűnt, hogy az esélyek erősen az „igen” mellett szólnak.

A piacra későn belépők gyakorlatilag nem arra fogadtak, hogy mi csapódott be a földbe Izraelben, hanem arra, hogy a Polymarket rendszerében a többnyire névtelenül szavazók végül hogyan fogják rendezni a vitát . Az egyik „poorsob” felhasználónévvel rendelkező kereskedő 1,6 millió dollárt nyert volna, ha a piac „igen” mellett dönt. BenzoateOstylezeneBicarbonate ugyanebben az esetben 1,3 millió dollárban reménykedhetett. Ha azonban a fogadás „nem”-mel végződik, Sofia1 és AAAAGAAaA65 egyenként körülbelül 400 000 dollárt tehetett volna zsebre.*

*Erről mondják a nyóckerben, hogy „kevesebbért is öltek már embert”.

Chris Murphy szenátor és Greg Casar képviselő (mindketten demokraták) várhatóan kedden nyújtja be a BETS OFF Act, azaz „Az érzékeny műveletekre és szövetségi funkciókra vonatkozó eseménykereskedelem betiltása” elnevezésű törvénytervezetet. Részben a Maduro leváltására és az iráni csapásokra vonatkozó piaci fogadások inspirálták őket.

A törvényjavaslat „véget vetne ezeknek a korrupt fogadásoknak, lecsapna az offshore platformokkal a törvényt semmibe vevő előrejelzési piacokra, és elutasítaná azt az elképzelést, hogy életünk minden részét árucikké tegyük” – áll Murphy irodájának közleményében.

Amanda Fischer, a Better Markets pénzügyi érdekvédelmi csoport politikai igazgatója szerint a Fabiannak küldött „dermesztő” fenyegetések alátámasztják, hogy a predikciós piacok szigorúbb felügyeletére van szükség.

Az, hogy Fabian a nyilvánosság elé állt ahelyett, hogy megváltoztatta volna a tudósítását, „a feddhetetlenségéről árulkodik” – mondta Fischer, aki korábban az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet kabinetfőnöke volt. Hozzátette azonban, hogy az olyan nyomás, mint amilyet ő is tapasztalt, tovább növelheti a haditudósítókra leselkedő veszélyeket.

„A legutolsó dolog, amire most szükségük van” – mondta – „az, hogy olyan emberek, akik élet-halál kérdéseire fogadnak, zaklassák őket, és megpróbálják kikényszeríteni, hogy változtassanak a tudósításukon ostoba fogadások miatt”.

Magam is amondó volnék, hogy a fogadási piacot nagyon szabályozni kéne, mert az életünk nem játék. Egy része lehet az, de amikor háborúról van szó, minden fogadást tiltanék. Hogy ezzel szemben milyeneket engednék? Arról inkább egy viccet mondok el.

Az Angol Bank vezérigazgatójánál megjelenik egy hetven éves, decens lady a jogi képviselőjével.

• Mit parancsol, hölgyem?

• Uram, szeretnék önnel egy fogadást kötni.

• Miről?

• Arról, hogy én úgy vélem, az ön heregolyói kocka alakúak. Erre felteszek tízezer fontot.

• De hát nem olyanok... nem lenne becsületes, ha elvenném a pénzét.

• Szerintem meg akkor is kocka alakúak. Állja a fogadást?

• Állom.

• Mutassa meg!

• Kérem, itt vannak, maga is láthatja.

• Látom, de nem hiszem el. Megfoghatom?

• Ha nagyon muszáj...

Közben az ügyvéd szép csendben elkezdi a falba verni a fejét.

• Hölgyem, mi a baja a jogi képviselőjének?

• Semmi különös. Csak az előbb fogadtam vele százezer fontba, hogy még ma a kezemben fogom tartani az Angol Bank vezérigazgatójának a golyóit.

Szele Tamás