Zóna
Forgókínpad
Rovatok betöltése...
Szele Tamás: Granma vagy halálcsapda?

Szele Tamás: Granma vagy halálcsapda?

Ember legyen a talpán, aki képes megállapítani, mi történt pár napja a kubai vizeken. A hivatalos verzió szerint kubai politikai emigránsok elkötöttek egy gyorshajót (vagy nagy motorcsónakot, de én inkább gyorshajónak nevezem) és kézifegyvereikkel rátámadtak a kubai parti őrségre, mely négyükkel végzett, hatan pedig súlyosan megsebesültek.

Eddig ez egy romantikus karibi történet lenne, meggondolatlan, ám hősies forradalmárokkal, akiknek egyszer majd szobruk fog állni Havanna valamelyik nagyobb terén. Sajnos a valóság ennél bonyolultabb, mint a The New York Times riportjából kiderül, sőt, abban sem lehetünk biztosak, hogy a forradalmárok nem azoknak a kubai hatóságoknak az utasításait teljesítették, akik ellen harcolni akartak – ugyanis a jelenlegi, pattanásig feszült helyzetben Havannának jól jöhet egy amerikai provokáció. Ha tíz emberrel, hát tízzel. Legyen miért megsértődni, számítani fog ez a tárgyalóasztalnál. De lássuk, mi közelebbit tudunk az esetről – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

A kubai kormány beszámolója az ország területén történt állítólagos fegyveres rajtaütésről erősen megkérdőjeleződött, miután az állítólag támadó hajón tartózkodó egyik férfi Miamiban bukkant fel, épen és egészségesen.*

*Ezt már Fülig Jimmy is megtette: zátonyra futott a Blount-foktól délre, az Incognita Archipelnél, és egyszer csak épen került elő San Franciscóban, igaz, neki nem kunszt ilyeneket művelni, hiszen kitalált személy. Emberünk viszont valós.

A csoport egy gyors motorcsónakkal érkezett a kubai vizekre, amelyet a jelek szerint előző éjjel loptak el Florida Keysben.

A kubai kormány szerint tíz kubai indult el az Egyesült Államokból egy floridai bejegyzésű gyorshajón, rohampuskákkal, kézifegyverekkel, rögtönzött robbanószerkezetekkel, golyóálló mellényekkel, távcsövekkel és terepszínű egyenruhákkal felszerelkezve. Szerdai érkezésük célja a kormány szerint az volt, hogy „terrorista célú beszivárgást hajtsanak végre”.

A havannai kormány állítása szerint tüzet nyitottak a kubai parti őrségre. A tűzharcban a gyorshajó utasai közül négyen meghaltak, további hatan pedig megsebesültek.

Egy nappal az események után kevés konkrétumra derült fény a gyilkos lövöldözéssel kapcsolatban, ami kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy kik voltak a férfiak, valamint hogyan és miért hajóztak a kubai partok felé. Önjelölt szabadságharcosok voltak, akik rosszul kidolgozott tervet követtek? A kubai kormány által gondosan felállított csapda részét képezték az Egyesült Államokkal fennálló feszültségek fokozódása idején?

Ez az epizód volt a kubai kormány és a kubai száműzöttek között zajló, évtizedek óta tartó, gyakran véres küzdelem legújabb fejezete. A kubai száműzöttek évek óta próbálnak beszivárogni Kubába, bombákat helyeznek el Havannában, és még Fidel Castro meggyilkolását is tervbe vették.

Az egyik túlélőről kezdetben tévesen azt jelentették, hogy Roberto Azcorra Consuegra, egy 31 éves aktivista, aki 2017-ben menekült el Kubából, viszont a héten otthon volt Miamiban, ahol újságírók hívásait fogadta.

Azcorra nevének felvétele az őrizetbe vettek listájára kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a kubai kormány mit tudott az összeesküvésről. A neve szerepeltetése annak ellenére, hogy nem volt a hajón, azt sugallta, hogy a kormány ügynökei előre tudhattak az akcióról – mondták szakértők.*

*Igen, itt lóg ki a lóláb: a kubai rezsim azt lehet, hogy nem tudta, kik lesznek a hajón, de azt nagyon is pontosan tudta, kik kéne rajta legyenek. Névsoruk volt róluk, és azt tették közzé.

Ezt az is alátámasztja, hogy 1996-ban, miután a kubai kormány lelőtte a Brothers to the Rescue nevű emigráns szervezet két repülőgépét, hamar kiderült, hogy egy kubai hírszerzési ügynök beépült a szervezetbe, és tudott a tervezett támadásról.

„Állítólag börtönben vagyok, fogva tartanak és súlyosan megsebesültem” – mondta Azcorra egy szerda esti interjúban. Csütörtökön Carlos Fernández de Cossio kubai külügyminiszter-helyettes közleményt tett közzé, amelyben elismerte a tévedést.*

*Ha már a börtönben haldokló sebesült Miamiból üzenget neki. Ez az Azcorra szerintem egyszerűen lekéste a saját halálát.

Miguel Díaz-Canel kubai elnök a közösségi médiában állt ki a szigetország szuverenitása mellett. „Kuba elszántan és határozottan meg fogja védeni magát minden olyan terrorista és zsoldos agresszióval szemben, amely szuverenitását és nemzeti stabilitását akarja befolyásolni” - fogalmazott.

„Ma már tudunk olyan terrorcselekmények tervéről, amelyeket az Egyesült Államokban támogatnak, finanszíroznak és készítenek elő, hogy ebben a válságos időszakban megtámadják Kubát. A megfelelő időben nyilvánosságra hozzuk az információkat és megtesszük a szükséges lépéseket” – mondta Díaz-Canel a hónap elején. Nahát, a jövőbe látott... minő csoda.

Azcorra olyan aktivistának tartja magát, aki eltökélte, hogy a 67 éve regnáló kommunista kormányt a transzparenseken és jelszavakon túlmutató módszerekkel akarja megbuktatni, de azt mondta, hogy nem tud erről bővebben beszélni anélkül, hogy előbb ügyvédet fogadna. Azt nem árulta el, hogy ismerte-e a partraszállókat, de egyetért azzal, hogy a kubai kormánynak tudnia kellett a nevét, mert számítottak rá, hogy ő is ott lesz a hajó fedélzetén.

Azcorra azt mondta, hogy az ő nevének feltüntetése „nem volt tévedés”.

„Pontosan tudják, hogy ki vagyok” – mondta. „Vagy összekevertek valaki mással, vagy azt hitték, hogy ott leszek”.*

*Sőt, még az sem kizárt, hogy ő maga is azt hitte, hogy ott lesz, csak – mint feltételezem – lekéste a halálhajót. Van ilyen.

Azcorra azt mondta, hogy Cienfuegosból, egy közép-kubai városból származik, és kormányellenes tevékenysége miatt kellett elhagynia Kubát, de ettől még az ottani hatóságok a nyomában vannak. A külügyminiszter-helyettes azt mondta, hogy „erőszakos cselekményekről” volt ismert.

A kubai hatóságok a floridai bejegyzésű motorcsónak fedélzetén tartózkodó többi túlélőt Amijail Sánchez Gonzáleznek, Leordan Cruz Gómeznek, Conrado Galindo Sariolnak, José Manuel Rodríguez Castellónak, Roberto Álvarez Ávilának és Christian Acosta Guevarának hívják. Egy másik férfi, Duniel Hernández Santos, a kormány közlése szerint már az összecsapás előtt Kubába érkezett.

További négy férfi meghalt. Őket Pavel Alling Peña, Michel Ortega Casanova, Héctor Cruz Correa és Ledián Padrón Guevara néven azonosították.

Az amerikai tisztviselő szerint a férfiak közül legalább ketten amerikai állampolgárok voltak, közülük az egyik meghalt, egyikük házastársi vízummal élt az Egyesült Államokban, a többiek pedig feltehetően legális állandó lakosok voltak.

„Bátor emberek” – mondta róluk Azcorra.

A nyilvános feljegyzések szerint a legtöbben közülük floridaiak voltak, bár Acostát texasi lakosként azonosították.

Az amerikai bírósági feljegyzések szerint néhányan közülük kisebb közlekedési vagy járművekkel kapcsolatos bűncselekményeket követtek el korábban. A kubai tisztviselők azt állították, hogy többségük büntetett előéletű volt, de nem adtak ki dokumentumokat ezen állítások alátámasztására.

Az egyik elhunyt férfi, Ortega, a sógora szerint teherautó-sofőr volt, aki már régóta az Egyesült Államokban élt.

A Monroe megyei seriff hivatala szerint szerdán jelentették be, hogy ellopták az 1981-es évjáratú 24 láb (körülbelül 8 méter) hosszú gyorshajót, amelyen a Florida Keys alsó részén található Big Pine Keyből elindultak. Csütörtökön a seriff helyettesei és a belbiztonsági minisztérium ügynökei azon a birtokon jártak, ahol a hajótulajdonos a hajót tartotta.

A tulajdonos elmondta a rendőrségnek, hogy szerda reggel vette észre először a hajó eltűnését, és a rendőrségi jelentés szerint látta, hogy egy fehér Chevy teherautó, amely az egyik alkalmazottjáé, egy burkolómunkásé, a birtokon parkol. Feltételezte, hogy alkalmazottja engedély nélkül vitte el a hajót. A tulajdonos később a nap folyamán visszament, miután a hírekben megjelent a motorcsónak rendszáma, és a rendőrséghez fordult.

A Monroe megyei seriff hivatala úgy találta, hogya a teherautó tulajdonosa a 42 éves Héctor Cruz Correa, és egyben ő a csónaklopás „gyanúsítottja” is. A kubai hatóságok később Cruz Correát, akinek két gyermeke van Kubában, a halálos áldozatok egyikeként nevezték meg.*

*Tetszik látni: nem csak a Balmoralt lehetett ellopni Rejtőben, a kubaiak is hajót kötöttek el, az igaz, hogy kisebbet, de hajót. Ha ők is cirkálót lopnak, jobban járnak. Csak manapság jobban őrzik ezeket a flottaegységeket.

A kubai kormány szerint az 58 éves Galindo, aki furgonsofőrként dolgozott, szintén a sebesültek között van. Felesége, Ana Seguí szerint vasárnap dél körül hagyta el miami otthonát, és nem tért vissza.

„Azt mondta nekem, hogy dolgozni megy” – mondta az asszony.

Amikor a férfi nem tért haza, az asszony megpróbálta felhívni, de úgy tűnt, hogy a férfi telefonja ki van kapcsolva. Aztán szerdán hallotta, hogy a kubai kormány a férjét a hajón lévő, elfogott férfiak egyikeként nevezte meg.

Seguí asszony azt mondta, hogy a többiek nevét nem ismerte. Galindo úr nyíltan beszélt a kubai rezsim elleni politikai nézeteiről.

„Mindig is megvoltak a maga szilárd eszméi” – nyilatkozta.

A Camagüeyből származó Galindo 2016-ban hagyta el Kubát, miután nyolc évig volt bebörtönözve a szigeten. Azóta nem tért vissza oda – mostanáig.

Szerény miami otthonuk bejárati lépcsőjén állva Seguí asszony kimerültnek és zaklatottnak tűnt. Azt mondta, nem lehet biztos abban, hogy a kubai kormány beszámolója hiteles, és várja, hogy többet tudjon meg. Hozzátette, hogy egyetlen amerikai hatóság sem kereste meg őt az ügyben.

„Nem tudom, hogyan történt ez” – mondta, hozzátéve, hogy Galindónak nem voltak fegyverei, és nem is érdeklődött irántuk. „Fegyverek? Ugyan, milyen fegyverek?” – kérdezte.

A férje legalább kétszer volt az Egyesült Államok által finanszírozott Radio Martí „Inspiráló hangok” című rádióműsorának vendége. Galindót egykori politikai fogolyként mutatták be, aki egy ismert aktivistával, Jorge Luis García Pérezzel, azaz Antúnezzel töltötte büntetését, aki interjút készített vele a műsorban. Galindo azt mondta Garcíának, hogy a kubai kormány megbuktatására csak a titkos műveletek alkalmasak.

Sánchez Gonzálezt, akit a kubai kormány szerint szintén őrizetbe vettek, a régebbi híradások szerint a múltban azzal vádolták, hogy Floridából a kubai kormány elleni harcra buzdított. A kubai hatóságok 2022-ben azt mondták, hogy egy fogvatartott állítólag bevallotta a bűncselekményeit, és azt állította, hogy Sánchez a közösségi médián keresztül elérte és felbujtotta őt, legalábbis egy jelentés szerint.

Egy másik ügyben két évvel később egy nőt azzal vádoltak, hogy Molotov-koktélt akart dobni egy belügyminisztériumi bázisra, mert a kormány szerint Sánchez felbujtotta őt – olvasható a Diario de Cuba című kubai lapban.

Sánchez Facebook-oldalán több olyan videó is található, amelyen egy ismeretlen személy azt állítja, hogy a „Népi Önvédelem” nevű csoportot képviseli.

„Harcoljunk Kubáért!” – mondja a videón szereplő férfi.

Sánchezt és Cruz Gómezt is körözték Kubában, sőt, 2023-ban és 2025-ben meg is adták a nevüket az amerikai hatóságoknak, mégis „büntetlenséget élveztek” – mondta a külügyminiszter-helyettes.

Marcell Felipe, a Miamiban élő kubai száműzött közösség egyik prominens vezetője azt mondta, hogy a gyorshajó-incidens korábbi epizódokra emlékezteti, amikor a kubai kormány azzal vádolta a miami száműzötteket, hogy terrorcselekményeket terveznek a szigeten.

„Azt tudom, hogy nem ez az első alkalom, hogy a kubai rezsim a kubai hírszerzés által megrendezett akciót hajt végre” – mondta Felip. Majd folytatta:

„Ezeket a műveleteket sohasem kizárólag a rezsim ügynökei hajtják végre, hanem a rezsim ügynökei által toborzott készséges, önkéntes résztvevők, akiket – a halálba küldenek.”*

*Sajnos nekem is ez az érzésem, Nem valószínű, hogy a gyorshajó fegyveresei romantikus, hőslelkű, de ostoba forradalmárok voltak, akik fejjel mentek a falnak – inkább hinném, hogy egy gonosz terv áldozatai, amit diplomáciai céllal szőttek. Gyalogok a karibi sakktáblán.

A szerdai epizód a két ország közötti rendkívül feszült helyzetben történt. A Trump-adminisztráció leállította a Kubába irányuló üzemanyagimportot, azzal a céllal, hogy megbénítsa az ország kormányát.

Kuba az elmúlt évtizedek legsúlyosabb gazdasági válságát éli át.

Az Egyesült Államok „hajlandóságot” mutatott arra, hogy segítsen Kubának tisztázni az ügyet – mondta Fernández de Cossio külügyminiszter-helyettes csütörtökön.

„Vizsgálat folyik, hogy a lehető legnagyobb alapossággal tisztázzuk a tényeket” – mondta. „Kubának kötelessége és felelőssége, hogy megvédje a felségvizeit”.

Mint minden más országnak is, ez ügyben a legkönnyebb dolgunk nekünk van, ugyanis felségvizeink döntő többsége országhatáron belül található. De azért furcsa, sanda történet ez, mintha Castro partraszállásának a karikatúrája lenne... az úgy történt, hogy a legendás Fidel Mexikóból áthajózott Kubába a Granma, egy kis jacht fedélzetén, 82 forradalmár kíséretében népi forradalmat csinálni, csak egy kicsit nagyon elcseszték a dolgot. Ketdjök azzal, hogy két napot késtek, a tiszteletükre kirobbantott, mintegy köszöntő lázadást leverték és az egész tartomány tele volt készültségben lévő kormánycsapatokkal. A Granmával sikerült zátonyra futniuk, majd mangrove-mocsárban partra szállniuk, eltévedniük, elhagyniuk a felszerelésüket, szóval mikor megálltak egy cukornádföldön és észrevette őket Battista légiereje (ha az erdőben állnak meg, a büdös életben nem szúrnak szemet) már amúgy is rossz bőrben voltak, de az ezt követő bombázás és géppuskatűz kifejezetten rontott a csapat helyzetén, állagán és morálján: a 82 partraszállóból 12 fő tudott elmenekülni, ők döntötték meg Battista uralmát pár éven belül az időközben toborzott seregükkel.

Mintha a mostani eset ezt másolta volna, csak kicsiben. Nem volt jacht, de volt gyorshajó, nem voltak nyolcvanketten, de voltak tízen, ha korábban tucatnyi ember elég volt, most is elég lehet ennyi... fegyverekkel pedig majdnem pontosan ugyanolyan pocsékul voltak ellátva a jelenlegi forradalmárok, mint az akkoriak, akiknek az utódai ellen harcoltak volna a mostaniak, ha szét nem szedik őket.

Egyszóval: akár valódi szabadságharcosok voltak, akár a kubai titkosszolgálat provokációjának áldozatai, a Granma esetét másolták.

Kár, hogy nem sikerült nekik.

Gyönyörű lenne, ha a kubai titkosszolgálat véletlenül megbuktatná a saját kormányát.

Nem tudom visszafojtani a gondolatot: Úristen, milyen szép lett volna, ha annak idején nem a Granma fut zátonyra, hanem az Aurora...

Szele Tamás

Dokumentum betöltése...
Szele Tamás: Granma vagy halálcsapda?