Szele Tamás: „Háború a tiszta égért”

Különös hírek érkeznek Moszkvából. Úgy tűnik, legalábbis a Hodorkovszij által szponzorált, és kiváló kapcsolatokkal rendelkező Dossier Center kutatásai szerint, hogy a Putyin-rezsim az Ukrajna elleni háború végének kommunikációjára készül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy béke is lesz, és azt sem, hogy bárki is elérte volna bármiféle célját.

Különös egy helyzet, meg kell hagyni. Az alábbiakban ismertetem azt a keveset, amit erről tudni lehet – megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

Az elmúlt néhány hónapban az orosz gazdaság problémáit nemcsak az elemzők, hanem a hétköznapi polgárok is észlelik – és aktívan kifejezik elégedetlenségüket a közösségi médiában. A költségvetési források hiánya, a polgárok háború és tilalmak miatti fáradtsága, valamint az a tény, hogy tömeges mozgósítás nélkül lehetetlen feltölteni a frontot, mind arra ösztönzi az Elnöki Adminisztrációt, hogy kidolgozza az ukrajnai háború befejezésének forgatókönyveit. Mint a Dossier Center kiderítette, az elnöki adminisztráció munkatársai már 2025 telének végén elkezdték kidolgozni az úgynevezett „győzelemképeket” – ezek olyan propagandisztikus narratívák, amelyek segítségével az Ukrajnával kötendő békeszerződést „eladhatják” az oroszoknak, annak ellenére, hogy az orosz hadseregnek nagyok a veszteségei, és nem ért el jelentős eredményeket. A Sztaraja téren (itt van az Elnöki Adminisztráció irodaháza) azt javasolják, hogy kényszerítsék a legradikálisabb Z-bloggereket arra, hogy nyilvánosan „átálljanak a kormány oldalára”*, nyilvánítsák az ukrán katonák csatatéren történő meggyilkolását „denacifikációnak”, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy Oroszország soha nem tervezte Kijev elfoglalását. A hétköznapi oroszoknak valami olyasmit ígérnek, ami hasonlít a hruscsovi „olvadásra”.

*Egyébként most is ott állnak, de a békekötés után lehet, hogy nem így áll majd a helyzet... bonyolult? Az, de tessék tovább olvasni, a végén kiderül, miről is van szó.

„TUDNI KELL IDŐBEN MEGÁLLNI. A túlzás vereséget jelent, a különleges hadművelet folytatása pedig pirruszi győzelem lenne” – hangzik az egyik pontja annak a prezentációnak, amelyet 2026 téli végén mutattak be Szergej Kirijenko szűk körének a Sztaraja téren. Ahogyan a „Dossier Center” egy, az elnöki adminisztrációhoz közeli forrástól megtudta, a Kreml komolyan aggódik a fronton és a gazdaságban kialakult helyzet miatt, így a politikai blokk vezetői azt a feladatot kapták, hogy dolgozzák ki a háború esetleges befejezésének kommunikációs stratégiáját. A „Dossier Center” által megtekintett prezentációban az áll, hogy az ukrajnai háború folytatódása szükségessé teheti az „alapvető álláspontok” – az általános mozgósítás és a hadigazdálkodás – felülvizsgálatát.

A dokumentumban a legvalószínűbbként megjelölt forgatókönyv messze áll a háború kinyilvánított céljaitól. Az Elnöki Adminisztráció szerint várhatóan megállapodások aláírására kerül sor az USA és Oroszország, valamint az USA és Ukrajna között, amelyek értelmében a Donyecki és a Luhanszki régió területei Oroszországhoz kerülnek, míg a Herszoni és a Zaporizzsjai régiók felosztását a frontvonal mentén rögzítik (jelenleg Oroszország ellenőrzi e régiók területének mintegy 75%-át). Az orosz csapatokat kivonják a Szumi és a Harkivi területekről, az európai szankciók fennmaradnak, az amerikaiakat pedig feloldják. A dokumentum szerint a „denacifikáció” csupán szimbolikus lesz, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hatalmon marad. A dokumentum kiemeli a háború folytatásával járó kockázatokat: az erőforrások kimerülését, az adóemelés szükségességét, a vállalkozások leépítését, a drónok támadásainak, az orosz hátország belsejébe irányuló csapásoknak és a terrorizmusnak a veszélyét, a demográfiai válságot és az oroszok migránsokkal való felváltását, valamint azt a lehetőséget, hogy az új világrend kialakítása során alulmaradnak az Egyesült Államokkal szemben.

Érdemes megjegyezni, hogy a prezentáció nincs kapcsolatban a tárgyalások menetével, és inkább az Elnöki Adminisztráció (a továbbiakban: AP) politikai blokkjának várakozásait tükrözi a propagandakampányok tervezésének kontextusában. Mindazonáltal a dokumentumban leírt változat összességében egybeesik Oroszország követeléseivel az Ukrajnával folytatott tárgyalásokon, amelyek az iráni háború kitörése után megrekedtek; ezeken Moszkva legfőbb követelése az volt, hogy Ukrajna adja át az általa ellenőrzött területeket a Donyeck megye területén. Kijev nem ért egyet ezekkel a követelésekkel.*

*Más szóval: olyan potenciális „béke” kommunikációját készítik elő, nagy munkával, ami nem béke lenne, hanem egy Moszkva számára még elfogadható, de Kijev számára elfogadhatatlan diktátum. És mi van akkor, ha másképp alakulnak a dolgok? Ja, kérem, az a dolgok baja lesz, az már az AP-t nem érdekli. Vereségre nem is készül fel, mert olyasmi nem létezik.

Az AP munkatársai ezt a kompromisszumos kimenetelt nagy győzelemként és személyesen az elnök érdemeként kívánják bemutatni. „Putyin megtörte a Nyugatot. Meghiúsítottuk a Nyugat terveit a konfliktus kiterjesztésére és meghosszabbítására” – hangzik az egyik fő tézis a prezentációban. A háború kimenetelét nem az ukrán nacionalizmus felett aratott győzelemként kell értelmezni, hanem egy sokkal erősebb ellenfél, a „kollektív Nyugat” felett aratott diadalként. Az AP a fő eredmények között tartja számon a területi hódításokat, a természeti erőforrásokat, a szárazföldi utat a Krímbe és az Azovi-tenger partvidékére, ahol új üdülőhelyeket lehet majd létrehozni, valamint a több millió új orosz anyanyelvű polgár megszerzését. Külön bónuszként emelik ki azt a tényt, hogy Oroszország „megtisztult” az őt eláruló elittől. A propagandisták továbbra is azt fogják hangsúlyozni, hogy 10–15 éven belül Ukrajna megszűnik létezni, az Európai Unió pedig súlyos gazdasági vereséget szenvedett el. A dokumentumban megjegyzik, hogy a szomszédos országok próbára tették Oroszországot, de a „győzelem” után mindez a múlté lesz, és a helyzet akár egy Oroszország javára váló konszolidációhoz is vezethet.*

*Valamint ha a nagymamámnak kereke és áramszedője lenne, ő lehetne a 76-os troli. De míg nincs neki ilyesmije, kissé elhamarkodott volna kiváltani rá a forgalmi engedélyt. Bérletet árulni rá pedig főleg korai lenne.

„Jó, hogy nem jutottunk el a gazdasági katasztrófáig. Putyin célja az ország békés fejlődése, az emberek életminőségének javítása, mindig is erről beszélt. De a kimerítő háború körülményei között a fejlődés háttérbe szorul” – áll a prezentációban.

Néhány tézis, amelyet a háború befejezése esetén javasolnak terjeszteni a társadalomban, megdöbbentő mértékben elrugaszkodik a valóságtól. Így a dokumentumban megjegyzik, hogy a „különleges katonai műveletnek” köszönhetően Oroszország meg tudta akadályozni a humanitárius katasztrófát a Donbásszban és meg tudta védeni a sajátjait, az orosz hadsereg pedig „a világ legharcképesebbje” lett, és kiállt egy 50 más ország elleni globális konfrontációt.*

*Amúgy a háború elején még a „világ második legerősebb hadseregeként” emlegették, aztán kiderült, hogy még Ukrajnában is csak a második. Óvatosan kéne bánni ezekkel a katonai jelzőkkel, minősítésekkel.

Az Elnöki Hivatalban alapos okkal feltételezik, hogy ha a háború, amely több százezer orosz állampolgár életét követelte, látható eredmények nélkül ér véget, az orosz társadalom egyes rétegei ezt negatívan fogják fogadni. A legproblémásabb rétegnek a Z-közösséget tartják – a dokumentumban őket rendkívül érzelmes „fotelhazafiaknak” írják le, akik maguk nem vettek részt a háborúban, és túlságosan is Kijev elfoglalására koncentrálnak. Ennek a közönségnek a semlegesítése érdekében az Elnöki Hivatalban „érzelmi átállítást” terveztek a Z-bloggerek körében, valamint a mérsékelt hangok támogatását a médiában. A többieket a hadsereg hiteltelenítéséért való felelősségre vonással fenyegetik. A dokumentum alapján ítélve, a béke aláírása esetén az „ultrapatrióták” a nyilvános retorikában a hatalom fő támaszából Oroszország ellenségeivé válhatnak, akik az utolsó emberig és lőszerig tartó háborút követelik. A Z-bloggerek jelenlétét a médiában csökkenteni tervezik, a legradikálisabbakat pedig marginalizálják. Azokat, akik – ahogy az Elnöki Hivatalban fogalmaznak – „leértékelik” a győzelmet, ki akarják „szűrni” a hazafiak közül.*

*Az az érdekes, hogy ezeket a fanatikus „Z-bloggereket” támogatás, sőt, ösztönzés, mi több, képzés útján pont a Kreml hozta és hozatta létre (az elsőket még Prigozsin képezte ki, bár akadt köztük mindenféle figura, a háborús bűnös Sztrelkov-Girkint például ki sem kellett képezni, de fasírtban is volt Prigozsinnal). Mármost amelyik kibírta, hogy először vérfarkast csináljanak belőle, és együtt üvöltötte a „goidát”, az opricsnyikek csatakiáltását Ohlobisztinnel 2022 őszén a Vörös téren, aztán most meg ki fogja bírni, hogy átműtsék, ha csak szellemi értelemben is békegalambbá, azt nyugodtan alkalmazhatják a jövőben földigilisztának vagy éti csigának is, mert se gerince, se tartása.

A prezentációban külön kiemelik a veteránokat, akik – ellentétben a „fotelhazafiakkal” – joguk van haragudni. Energiájukat békés irányba terelik: emlékünnepségeken kívánják őket szerepeltetni, az „új területek” helyreállításánál alkalmazni, politikai pártokba való belépésre bírni vagy új szerződéseket ajánlanak nekik az „Afrika Korpszban”. A médiateret elárasztják majd az ukrajnai háborús veteránok békés integrációjáról szóló efféle hírekkel:

„N. N. a közösség tiszteletre méltó tagjává vált/orosz autót vett/házat épített/saját gyártó- vagy szolgáltató céget alapított/szállodát nyitott/bejutott egy rangos egyetemre, míg bajtársa az összes megkeresett pénzt elitta/öngyilkos lett/börtönbe került.”

A háború és a problémák miatt kimerült többi orosz számára a Sztaraja téren „jó hírek” sorozatát készítik elő. Az Elnöki Hivatalban kerekasztal-megbeszéléseket terveznek a helyzet normalizálásáról, beszámolnak a szociális projektek fejlesztéséről, előadásokat szerveznek Oroszország „győzelem” utáni fényes jövőjéről, és elárasztják a médiateret az orosz üzleti élet sikertörténeteivel, amely a szankcióknak köszönhetően új piacokat tudott meghódítani. Az Elnöki Adminisztráció munkatársai azt javasolják, hogy szervezzenek „ellenőrzött enyhülést” a filmekben és az irodalomban, hozzák vissza a politikai humort a televízió képernyőire, rehabilitálják a „béke” szót, sőt, hajtsanak végre korlátozott amnesztiát is. Ezzel párhuzamosan ünnepi rendezvényeket terveznek az ország vezetésének részvételével, valamint kulturális-népszerűsítő projekteket Oroszország múltbeli háborúkban elért győzelmeiről. A dokumentum nem tesz említést az internetblokkolások feloldásáról.

A békepropagandának egészen sajátos jelmondatot találtak ki aKreml politikai stratégái:

„A KÜLÖNLEGES MŰVELET HŐSEI A BÉKÉS ÉS TISZTA ÉGÉRT HARCOLVA ESTEK EL. A béke helyreállításával értelmet adunk hőstettüknek.”*

*Hát sok mindent képzeltem volna, de azt nem, hogy ennek a háborúnak meteorológiai okai voltak. Tehát szó nem volt katonapolitikáról, geopolitikáról, a NATO-ról, Ukrajnáról, egyáltalán, semmiről nem volt szó, csak a békés, tiszta égboltról. A világból meg négy éven keresztül bolondot csináltak, „denácifikációt” emlegettek, „kollektív Nyugatot”, „sátánistákat”, „többpólusú világrendet” meg rengeteg egyéb sületlenséget, holott ezek szerint csak a felhők zavarták Moszkvát.

Nem tudni, hogy Vlagyimir Putyin jóváhagyja-e ezt a tervet a békés élethez való visszatérésről. Ő maga legalábbis semmivel sem utalt a konfliktus hamarosan bekövetkező befejezésére. De ennek a prezentációnak az esetében jellemző, miszerint nem sokkal azelőtt készült el, hogy az elnök elismerte az országban fennálló problémák egy részének létezését, elsősorban a gazdaságban. Mindez egy olyan konfliktus közepette történik, amely – ha hiszünk a The Washington Postnak – Vlagyimir Putyin környezetében zajlik le az Elnöki Adminisztráció, amelynek munkatársai politikai technológiák segítségével javasolják a helyzet ellenőrzését, és az FSZB második szolgálata között, amely ragaszkodik az erőszak és a szigorítások további fokozásához.

Van egy olyan érzésem, hogy ebből béke nem lesz, sőt, fegyverszünet sem: de az látszik a törekvésekből, hogy kezdünk közeledni a Putyin-féle orosz rémtörténet végéhez. Mindenesetre annyi biztos, hogy ezt a mesét már a főszereplői is unják.

Szele Tamás