Szele Tamás: Húsvéti népszokások

Orosz húsvéti népszokásokról lesz ma szó, bár nem mindegyik ősi, akad köztük olyan is, amit tavaly még nem is ismertek, de ez azt autokráciák diszkrét bája: mindig lehet bennük úgy dönteni, hogy mától kezdve minden másképpen volt. A teljesen feje tetejére állt orosz húsvétolástról a Novaja Gazeta Evropa számol be, én csak megjegyzéseket fogok hozzájuk fűzni szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt.

Kezdjük az ünneppel, ami nincs, de mégis van.

Az Оroszországi Föderáció tíz régiójának hatóságai idén április 21-ét szabadnapnak nyilvánították – ez a nap a legtöbb ortodox hívő számára jelentős húsvéti ünnep, az elhunytak emléknapja, amelyet már a pogány idők óta Radonyicának neveznek. Az ortodox többségű régiók (Brianszk, Penzja, Szaratov, Irkutszk megyék, valamint a Krasznodari és Szavropoli Területek) mellett a túlnyomórészt muszlim Adigeja, Karacsaj-Cserkeszföld, Kabard-Balkária és Dagesztán is pihenni fog ezentúl ezen a napon.

Ezekben a régiókban állami szinten ünneplik az iszlám főbb ünnepeit, és érthető a vezetésük törekvése, hogy ezeket az ünnepeket ortodox ünnepekkel „egyensúlyozzák ki”. Ugyanakkor az Oroszországi Föderáció egyes „ortodox” területei, például a Kemerovói, az Orenburgi és a Volgográdi Régió, amelyek korábban megünnepelték a Radonyicát, már lemondtak erről.

Általában véve, a „hagyományos értékekről” és a „szellemi újjászületésről” szóló minden nyilatkozat dacára, a keresztény ünnepek gyakorlatilag hiányoznak az orosz naptárból. Ami nem mondható el a „bűnös” nyugati országok naptárairól. Országos szinten az Oroszországi Föderációban csak a karácsonyt és a Kazanyi Szűz Mária napját ünneplik, amelyet a népi egység ünnepének álcáznak. A Krímben a húsvét és a Szentháromság második napját, amelyek vasárnapra esnek, munkaszüneti nappá tették, Mordvinföldön pedig idén úgy döntöttek, hogy augusztus 5-én nem dolgoznak – ezen a napon avatják szentté az Orosz Ortodox Egyházban Fjodor Usakov admirálist, akinek maradványai a helyi Sanaksarszkij kolostorban nyugszanak.*

*Jelezném, hogy az Orosz Ortodox Egyháznak egyre több az ilyen katonai szentje, kezdek is attól tartani, hogy ha szorul a kapca, kiállítanak belőlük egy hadosztályt.

Meglepő, de tény: az ortodox egyház liturgiájában nincs is olyan nevű ünnep, hogy Radonyica. Az egyházi forrásokban ez az ünnep csak a 14. századtól szerepel, és sok történész úgy véli, hogy a mai Közép-Oroszország egyes régióit lakó balti törzsektől vették át (litvánul a rauda szó a halottak gyászolását jelenti).

Számos kisebbségi (pogány) vallás tartott tavaszi ünnepeket a halottak tiszteletére, amelyek a természet tavaszi újjászületésének kultuszához kapcsolódta. Az 1551-es moszkvai Százfejű Zsinat 41. fejezetében bírálja a húsvéti „radunyicsnak” nevezett szokást, amelyet Oroszországban italozással, énekekkel és „mindenféle őrjöngéssel” kísértek.*

*Ehhez Oroszországban semmi szükség ünnepnapra, a hétköznapi rutin része az ilyesmi.

A szovjet állami ateizmus korszakában a Radonyica hagyományai áttelepültek húsvét első napjára, amely a mai napig a volt Szovjetunió országaiban a temetők tömeges látogatásának napja maradt. A hittudósok szerint a temetők bizonyos mértékben helyettesítették a templomokat, amelyekből az állami ateizmus idején kevés volt, és ahová bizonyos szovjet embercsoportok számára tilos volt belépni. A mai napig is csak az oroszok 1–2%-a vesz részt a húsvéti istentiszteleteken, míg 2023-ban a VCIOM felmérése szerint a lakosság 17%-a látogatta meg a temetőket húsvétkor.

Még a Radonyica ünneplésénél is különösebb, az orosz hatóságok által a kulics iránt tanúsított látszatimádat, amely idén legalább két nagy visszhangot kiváltó büntetőügyhöz vezetett. A Radonyiához hasonlóan a kulics is kereszténység előtti eredetű, és a hivatalos ortodox egyház nem tekinti szentnek, csupán a böjt végének szimbólumaként áldja meg. Számos néprajzi kutatás rámutat a kulics szerepére, mint tavaszi szertartási kenyérre, amelyet a minden értelemben vett termékenység megjóslására használtak. A legnagyobb mágikus erőt az orosz parasztok a kulics tetejének tulajdonították, amely egyesekben még ma is fallikus asszociációkat kelt.*

*Aki nem ismerné: a kulics egy jellegzetes formájú, magas húsvéti kenyér vagy inkább kalács, aminek a tetejét színes mázzal díszítik és alapértelmezés szerint az XB betűk vannak ráírva, ami a „Христос воскрес”, „Krisztus feltámadott” rövidítése.

Hasonlóan vezetőjükhöz, aki miután gyertyával a kezében imádkozott a húsvéti istentiszteleten, és utána elindul, hogy parancsokat adjon a szomszédos ország városai elleni rakéta- és bombatámadásokra, az orosz biztonsági szolgálat tisztviselői is „feltöltődnek” húsvétkor „jó” cselekedetekkel. Az ortodox húsvét második napján, április 13-án, a moszkvai nyomozóhatóság büntetőeljárást indított az Oroszországi Föderáció Büntető Törvénykönyvének 148. paragrafusának 1. pontja (a hívők érzéseinek megsértése) alapján a Sretenka utcai Kisski bár 27 éves alkalmazottja, Kszenyija Belouszova ellen. A lány az Instagramon közzétett egy videót, amelyen a bár egyik vendége vízipipát rendel a kulicsa tetejére, Kszenyija pedig elkészíti azt. A kulicsot a vendég magával hozta. A posztot egy teljesen ortodox kijelentés kísérte, miszerint Krisztus feltámadott. Kszenyiját hamarosan őrizetbe vették, ő pedig törölte a „bűnös” videót, és egy újat tett közzé – bocsánatkéréssel kísérve.*

*Meg kell vallanom, hogy itt nem teljesen értettem az orosz eredeti szövegét, ugyanis a vízipipa valahogy semmiképpen sem jön össze a kuliccsal, esetleg vízipipa formájú díszről lehet szó, de ennek sincs sok értelme – igaz, magának a büntetőeljárásnak se sok van.

De a büntetőeljárás nem szűnt meg, éppen ellenkezőleg: Mihail Ivanov, az Orosz Ortodox Egyház pátriárkájának helyettese a Világ Orosz Népi Zsinatában vérre szomjazik, mert a kulicsra készített vízipipa állítólag „milliónyi ortodox hívőt sért meg”.

Egy nappal később, április 14-én, a Leningrádi Területi Nyomozó Bizottság hasonló eljárást indított ugyanazon cikkely alapján. Kiderítették, hogy Tatjána, Murino város lakója egy meg nem nevezett üzenetküldő alkalmazáson keresztül terjesztette húsvéti üdvözletét – egy kulicsot egy fallikus tárgy (vagyis dildo) mellett. A nyomozók minden szakértői vizsgálat elvégzése nélkül megállapították, hogy ez a kompozíció „sérti a vallást”. Szerencsétlen moszkvai kolleginájához hasonlóan Tatjána is törölte a fotót, és felvett egy videót, amelyben bocsánatot kért: a „Magam is keresztény vagyok, és a posztomban nem volt semmi negatív szándék” szavakkal. Ennek ellenére az ügyet nem zárták le.*

*Felmerül a kérdés, hogy amennyiben lett volna szakértői vizsgálat, milyen specialistával konzultáltak volna? Kulics-szakértővel, dildo-szakértővel vagy teológussal? Tudnék ajánlani az ügyben egy Megafonos propagandistát, akit az egész ország csak „sokat látottként” emleget, de ő csak a dildókhoz ért és csak a rossz nyelvek szerint specialista ezen a területen. De lehet, hogy valóban sokat látott, ki tudja? Rajta kívül senki.

Az ortodoxok érzékenységét gyakran megsértő Filipp Kirkorov énekes is feltűnt ezen a húsvéton, bár ellene nem indítottak eljárást, és a szokásos módon beérték „pásztori elmarasztalással”. A közönségnek bemutatta „dizájner” húsvéti süteményét, amelyet kereszttel ellátott kupola fedett, és amelynek elkészítéséhez gyöngyházfényű cukorkát és aranybevonatú karamellt használtak. A pop-bálvány saját elmondása szerint a családi húsvéti étkezéshez aranyfóliával borított tojásokra is szüksége volt. Az ortodox egyház haragját mindezen istenkáromlás miatta „specoperacija” fő tábori lelkészének helyettese, Vladiszlav Szulejmanov atya fejezte ki. „Ha valaki meg akar őrülni – jelentette ki –, hát őrüljön meg, de ne keverje bele az egyházat.” A pap szakterülete nyilvánvalóan hatással volt a vallásról alkotott elképzeléseire: a kulicsot azonosította azzal a kenyérrel, amelyet Jézus megtört az utolsó vacsorán, miközben tanítványainak azt mondta: „Ez az én testem…” „Amikor mi a hadseregnek gyűjtünk, mások belebolondulnak a gazdagságba és eltorzítják az ünnep fogalmát” – így fogalmazta meg Szulejmanov a „harctéri” húsvét és a „glamour” húsvét közötti fő különbséget.

A legfőbb dolog, amitől az orosz hatalom mostanság védi a „hívők érzékeny érzéseit”, a sátánizmus. És valóban, ha nem védik meg az állam teljes erejével, az ortodoxia nem fogja bírni vele a küzdelmet. Tavaly nyáron az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Bírósága létrehozta (mármint oly módon, hogy felételezte a létezését), majd azonnal be is tiltotta a „Nemzetközi Sátánista Mozgalmat”, és a rendszer azonnal elkezdte felkutatni annak „követőit”, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy ők ördöghitűek. Közigazgatási felelősségre vonták azokat az oroszokat, akik blogjaikban képeket tettek közzé szarvas állatokról vagy a „666”-os számjegyről.*

*Itt kicsit meg kell állnunk, ugyanis utánanéztem: ha a 666-os számjegy használatát teljes mértékben tiltanák, akkor be kéne tiltani az Oroszországi Föderációban a természetes számok halmazát és a matematikát is, úgy általában. Ez még Oroszhonban is okozna némi fennakadást, így tehát kialakították azt a joggyakorlatot, mely szerint magának a számnak a nyilvános használata még nem büntetendő, azonban ha a fordított pentagram vagy a Sátán (Baphomet formájában történő) ábrázolása kíséretében lát nyilvánosságot, akkor súlyosbító körülmény. Ez a magoldás már megfelel az orosz törvénykezés szellemének.

Ezen a tavaszon végül eljutottak a pentagrammáig (az ötágú csillagig) is, amely egyébként mindmáig az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek és más biztonsági szerveknek az egyik fő szimbóluma. A szeverodvinszki ügyészség munkatársai, akik őrizetbe vettek egy 22 éves férfit, aki egy csillagos pulóverben jelent meg náluk, meg vannak győződve arról, hogy a fejjel lefelé fordított csillag a sátánizmus szimbóluma, ellentétben a két sarkán álló csillaggal. El kell ismerni tudatlanságukat: a Szovjetunió katonai dicsőségének egyik szimbólumát, a Vörös Zászló-érdemrendet, amellyel a putyini mitológiában kultikus jelentőségű Sztálint, Vorosilovot, Budgyonnijt, Rokosszovszkijt és más „hős marsallokat” kitüntettek – éppen egy fordított pentagramma díszíti. Ezt a kitüntetést az 1980-as években szüntették meg, és Oroszországban még mindig jó néhány viselője van. Ennek ellenére a bíróság az ügyészség mellé állt, és megbírságolta azt a férfit, aki semmit sem tudott a pentagramma szögének jelentéséről. Ha újra felveszi a pulóvert, már büntetőjogi felelősségre vonás is fenyegeti.

A „hívők érzéseinek megsértése” című paragrafus 2013-ban került be az orosz büntető törvénykönyvbe – a Pussy Riot csoport által a Megváltó Krisztus-templomban rendezett, nagy port kavart „Szűz Mária, űzd el Putyint” című punk-mise után. A paragrafus aktív lobbistája Kirill pátriárka volt, ami véglegesen elidegenítette őt a liberális értelmiségtől. 2013 és 2024 között az Orosz Büntető Törvénykönyv 148. paragrafusa alapján177 embert állítottak bíróság elé, akik közül csak egyet mentettek fel.*

*Ezek szerint ha az orosz istenkáromlásba kezd, nem végez félmunkát. Káromol rendesen, ahogy kell, vagyis nem kell. Mondhatni sztahanovista istenkáromlók és élenjáró vallásgyalázók.

Ahogy Oroszország egyre jobban belemerül a „specoperacija” légkörébe, az ilyen ügyek száma növekszik, akárcsak az összes „politikai” paragrafus esetében. Az egyik legfrissebb, nagy visszhangot kiváltó ügy a „hívők érzéseinek megsértése” miatt indult – ez Artyemij Osztanyin komikus esete, akit a moszkvai Mescsanszkij kerületi bíróság tavaly öt év kilenc hónap szabadságvesztésre és súlyos pénzbírságra ítélt.

Az ítéletet egy abszurd vicc miatt hozták, amelyben utalás szerepelt az Utolsó vacsorára, ahol alkoholt is fogyasztottak.

Az orosz hatóságok komoly kreativitást tanúsítanak, amikor új módszereket találnak ki a vallási és világnézeti szabadság korlátozására: egész felekezeteket nyilvánítottak szélsőségesnek és tiltottak be (például a Jehova tanúit vagy az „Új generáció” nevű kisegyházat), és a szélsőséges iratok szövetségi listájának csaknem fele vallási szövegekből áll, beleértve a Biblia „nem kanonikus” fordításait is. Az ilyen jellegű legfrissebb jogalkotási innovációk közé tartozik a törvényjavaslat, amely tiltja az istentiszteletet és a hittérítő tevékenységet a lakóépületekben. Az Állami Duma jelenleg tárgyalja azt a törvényjavaslatot, amely közigazgatási büntetést (akár 300 ezer rubel bírságot) szabna ki a templomok és más vallási épületek kereszt és egyéb vallási szimbólumok nélküli ábrázolásáért.*

*Érdekes kérdés, hogy a kazányi Kul Sharif mecsetet, mely egyébként valóban nagyon szép, és a város egyik szimbóluma is, szintén kereszttel kell-e ábrázolni, vagy maradhatnak a félholdak a minareteken?

A kontrollálhatatlan vallási megnyilvánulásoktól való félelem olyan mértékűre nőtt, hogy Oroszországban elkezdték betiltani a kanonikus húsvéti körmeneteket, amire maguk az Orosz Ortodox Egyház hívei is panaszkodnak.

„A muszlimok bárhol elvégezhetik az imáikat. Az ortodoxok viszont már nem vonulhatnak körmenetben a templom körül (ahogyan azt mindig is tették)”, – írják a Moszkvai Állami Egyetem Szent Tatjána-templomának hívei. Húsvét előestéjén flashmob söpört végig az országon: a közösségi médiában meghívók jelentek meg számos városban „népi” körmenetekre, „A hit menete – a szabadság lépései” jelszóval . A propaganda az ukrán titkosszolgálatok machinációival hozta összefüggésbe őket.

A hatóságok túlzott beavatkozása a hit ügyeibe és az állami „védőszárny” – a valódi vallásosság számára súlyosabb próbatétel, mint a nyílt üldözés lenne.

Pedig azzal is próbálkoztak, nem kevés sikerrel.

Hát így ünneplik mostanság a húsvétot a Szent Oroszországban, kérem. Nagyon, de nagyon oroszos módon, meg kell hagyni. Talán csak a kancsuka hiányzik belőle meg a katorga, de reménykedjünk, hogy esztendőre az is bekerül a húsvéti rítusba.

Szele Tamás