Szele Tamás: Húsvétkodás kampány idején

Húsvét hétfő van, ilyenkor a rendes férfiember állítólag locsolkodni jár, a még rendesebb, mint például a jelenlegi magyar miniszterelnök, egyenesen a szerb határon locsolkodik (nem tudok szabadulni a képtől, ahogy áll a határon, mint Rákosi a búzatáblában, és csak locsol, locsol, nagy ívben... a kísérete meg tapsol neki), a legrendesebbek meg, mint én is (mondom szerényen) békén hagyják a lányokat a kölnivel és inkább dolgoznak kicsit.

Amúgy is az a véleményem, hogy a kölni nagyon fontos dolog egyes élethelyzetekben, de nem locsolni kell vele a hölgyeket, hanem megvenni nekik, éspedig pontosan azt a márkát, amit kérnek, ezt ők is jobban szeretik és sokkal hálásabbak érte, mintha félrészegen rájuk támadunk a Krasznaja Moszkvával.

Pedig a Pesti Srácok – tudom, humorkodás szándékával, csak ez túl van a viccen, túl mindenen és már a tömegpusztító fegyver kategóriájába esik – még kifejezetten kormánypárti locsolóverseket is ajánl a nagyérdemű figyelmébe, be is mutatok párat.

„Ezen a héten választás van

most dől el ki, hányan van

szerintem a Fidesz nyer

Orbán marad a karmester.”

A rímképlet aabb, a „van-van” rímtől most fordult meg Tinódi Lantos Sebestyén a sírjában a „vala-vala” utánérzése miatt, de Lőrincze Lajos is nyugtalankodik a hant alatt az egyeztetés hiánya miatt. Mindegy, akad, akinek ez így van szépen, jól, magyarul. Nézzünk egy másikat:

„Nyakunkon az április tizenkettő

az egész internet emiatt egy fertő,

de nem vagyok én Romulusz, nincsen nálam fegyver,

mert tudom, hogy a Fidesz puska nélkül is mindenkit elver.”

A rímképlet nem változott, a tartalom sem különb az előzőnél, azt mondanám a pályaműre, amit legénykoromban a Music TV Jackass című műsorának az elején írtak ki: „Ezt ne próbáld ki otthon!” Aztán legurultak a szereplők a háztetőről egy bevásárlókocsiban és összetörték pár csontjukat. Az ilyen locsolóvers otthoni alkalmazásából is könnyen lehet csonttörés. Nézzünk még egy harmadikat is, a néphagyomány és a magyar igazság kedvéért:

„Hol tökét faragja, hol kolbászát lóbálja a tiszás vezér,

nálam viszont csak locsoló van, ami most talán többet ér.

Ha fideszes nézeteim miatt most nem is szeretsz,

meglocsollak, mert a politikában most sem ékeskedsz.”

Termett még hasonló virágének náluk, hasonló gyöngyszem a nemzeti kiskertben:

„Fideszessel nem szexeltek, ezt már a tinderről tudom,

de locsolni lehet-e? Mert ezt a diszkriminációt már unom.

Nem leszek erőszakos, értek én a nemből

nem vagyok én „az a fajta” konszenzuális embör.”

Mondjuk ezek még az intellektuális locsolóversek, ugyanis előkerült a Mandinerről is egy antológia, benne népiesebb, erősebb poézissel, nézzünk bele abba is. Ebben már van őserő, zamat, törzsökös buké és talajgyökér bőséggel

„Zöld erdőben jártam Orbán Viktort láttam,
azt súgta a fülembe, szavazzak a Fideszre!”

Zöld erdő helyett tessék a szerb határon körülnézni inkább, de azért elképzelem, ahogy Orbán, mint egy pajzán driád vagy molett, hímnemű nimfa magához közel csalogatja az erdő tévelygő vándorait és intim közelségből a fülükbe sugdos.

„Zöld erdőben kék harmat,
Érik az új kétharmad!”

Kék a harmat, recece, ha rézgáliccal permeteztünk, recece. Gazduram, ha kétharmadot vetett, akkor kétharmad érik. Ha hibrid kukoricát vetett volna, akkor az érne, bár egyrészt nem mindegy, kinek érik, másrészt mégis, aratás után mit tetszenek majd enni? Kétharmadot? Pirítva készítik el vagy megfőzik? Mindegy, a ritmus kedvéért tegyük hozzá, hogy csuhajja.

„Zöld erdőben jártam,
Magyar Pétert láttam
Beszélt hosszan, hörögve,
Jól ki is lett röhögve.”

Ez viszont sajnos Orbán nevével is működik, és ő inkább szokott hörögni. De figyelem: hosszabb alkotás következik:

„Vasárnap egy piros tojás,
hétfőn reggel rikoltozás,
locsoláskor sivalkodás,
kedden jön a kölni mosás.
Szerdán már a centit vágjuk,
csütörtökön alig várjuk,
hogy a péntek, majd a szombat,
után jöjjön el a nagy nap.
Izgatottan, fényes reggel,
megy szavazni a jóember,
csak a Fidesz, biztos pálya,
mondj hát nemet a Tiszára!”

Nos, itt terjedelmi gondokat látok. Meg tartalmiakat is. De kezdjük a terjedelmiekkel: a nyolcadik féldeci után nincs az a kemény legény, aki ezt össze nem keveri és hibátlanul felmondja. Az meg micsoda, hogy így, munka dandárjában szerdától vasárnapig centivágáson kívül nem művel semmit a derék aktivista? Gyűjti az erőt, vagy miért lazsál? Plakátolni sem megy? Azt viszont jó volt megtudni, hogy a jóember izgatottan megy szavazni és fényes reggel. Aki mondjuk délben indul el, netán bíbor alkonyban, az nem jóember, hanem rossz és eszerint is szavaz.

De vegyünk egy homályosabb értelmű, balladai hangulatú művet.

„TISZA-partján zeng az ének:
olcsó benzin rossz a népnek.
Kagylós elvtárs suttog vala:
ruszki olaj, uccu haza!
A piac az új szent tehén,
rezsidet nem fizetem én.
Gyűjtögettél, dolgos polgár?
Hoci lóvéd, sok lesz ez már.
TISZA-partján szánt az eke,
mégis, megöntözhetlek-e?”

Ősi korok hangulata süvít a sorok közül... a Tisza partján hol az ének zeng, hol az eke szánt, a piac tehene szent (jé, Magyarországon az elmúlt 16, sőt, az elmúlt 36 évben nem piacgazdaság volt?), a dolgos polgár pénzét elveszik, bizonyára magán-nyugdíjpénztárba tette, a dologtalanét nem, és a végén teljesen indokolatlanul jön a locsolás. Etelközi, meotiszi regék maradványai torlódhattak fel ebben a regösénekben, világosan érezni belőle az előidők hangulatát.

„Tavaszi szél megérkezett
Peti szeme bekönnyezett
Nyert ismét a haza nagyja
Zeng a népnek boldog hangja”

Hej, de ki lehet a haza nagyja? Ugyanis Orbán Viktor testmagassága, mint tudjuk, időnként sámliért kiált, és kihívója sem egy Góliát. Nem lehet, hogy Lázár ármánykodik a háttérben?

Kétségtelennek tűnik, hogy valakik a kormánymédia vezetésében úgy találták, hogy a locsolóvers kiváló propaganda-eszköz lesz és legalább két orbánumnál, valamint az Orbán Viktor által alapított DPK-nál ki is adták munkafeladatnak, hogy ilyeneket gyártsanak a tintakulik. Akik pedig – ez is kétségtelen – ezt a nemtelen és megalázó feladatot a mesterséges intelligenciával végeztették el, és az olyan gyöngyszemekkel örvendeztette meg a nagyérdeműt, hogy Rákosi Mátyás is büszke lenne rájuk, pedig neki olyant is írtak, hogy:

„Megy Rákosi a tanácsba

Körülötte fia, lánya

Szava mint az ezüstharang

Feje fölött békegalamb

Jobbján munkás, balján paraszt

Lába között zörg a haraszt”

Ugyan ez nem húsvéti, meg nem is friss, de méltó maiakhoz, tagadhatatlanul az. Írta Fazekas Anna, valamikor 1953 előtt.

Abbahagyom, mert az utolsónál már győzött a természet, és elkezdtem lerágni csuklóból a kezeimet ennyi szépség hatására... ezek, kérem, nagyon bátor emberek játékai, egy-egy efféle locsolóversikéért jó ízlésű hölgyek álcázócsíkokat festenek az arcukra, terepszínű gyakorlót öltenek és minimum végigkergetik az embert fél Budapesten, rövid, hármas sorozatokat eregetve utána az AK–47-esből, de az sem elképzelhetetlen, hogy légi támogatást kérnek. Aki mégis próbálkozik: ennek tudatában tegye.

Mindenesetre jelezném a szebbik nemnek: nincs az független magyar bíróság, amely a versike ismertetése után fel ne mentené őket, ha nem súlyosabb a vád egy nyolc napon túl gyógyuló, súlyos testi sértésnél.

Nem tudom, ki volt az a zseni, aki kitalálta a kampány-locsolóverseket, de egy igazságosabb világban sok év várfogságot érdemelne.

Szele Tamás