Szele Tamás: Irán élő pajzsai
Tegnap írásomban a minabi iskolára mért rakétacsapás gyakorlati és erkölcsi vonzatai fölött merengtem kicsit, és jeleztem, hogy Iránból előkerült a Forradalmi Gárda egy módszertani tankönyve, ami nem ajánlja, hanem egyenesen elő is írja a civil intézmények katonai célú felhasználását háború esetén. Hogy ettől a civil lakosság élő pajzzsá válik? Az igaz, de ez a civilek baja, és nem a hősiesen mögöttük bujkáló gárdistáké.
Hogy ezek után miféle katonáknak lehet nevezni a Forradalmi Gárdát, azt felesleges is leírnom – még jó, ha csak annyit mondok, semmifélének, mert az ilyen gyáva és aljas patkány, aki gyerekekből épít maga elé fedezéket, nem katona, hanem terrorista, abból is a pocsékabb fajta. Bár mindegyik terrorista pocsék.
Hanem a történet folytatódik, a tegnap megkezdett téma mára világméretű botránnyá vált, így nekem is folytatnom kell a beszámolót, mert a sakkban és a sajtóban a fogott figura lép: az Iran International egyik tényfeltáró írásából kiderült, hogy Irán szó szerint tele van iskolának, kórháznak álcázott katonai támaszpontokkal!
Az iráni biztonsági és katonai erők legalább 70 civil helyszínre telepítettek személyi állományt, fegyvereket és felszerelést az amerikai-izraeli légicsapások idején – derült ki az Iran International vizsgálatából, és ezzel a közterületek, középületek katonai célokra való használatának országosnak tűnő mintáját tárta fel.
A helyszínek 17 tartományra, 28 városra és két falura terjednek ki. Ezek közel fele – összesen 34 – általános vagy középiskola volt. A szemtanúk beszámolói és az Iran International által átnézett dokumentumok alapján azonosított további helyszínek között kórházak, stadionok, egyetemek, mecsetek, parkok és kormányhivatalok is szerepeltek.
A beszámolókat a március 2. és 2026. március 14. közötti 10 napos időszak alatt gyűjtötték össze, az internet szinte teljes leállása idején, amely jelentősen korlátozta az Iránból érkező üzenetek, fényképek és videók áramlását.
Bár az Iran International nem tudott minden beszámolót teljesen hitelesen ellenőrizni, hét bejelentett helyszínről, köztük iskolákról hiteles képi bizonyítékokat talált.
Polgári helyszínek – harctéri kockázat
A katonai erők polgári helyszíneken történő állomásoztatása „a harctéri kockázatokat a civilekre is kiterjeszti” – mondta egy névtelenséget kérő regionális biztonsági forrás, hozzátéve, hogy az ilyen helyszínek katonai célokra történő felhasználása a nemzetközi jog szerint tilos.
„Amikor a biztonsági vagy félkatonai erők iskolákba, kórházakba vagy mecsetekbe települnek, fizikailag veszélyeztetik a civileket, leépítik a védelmet élvező polgári szolgáltatásokat, és ezeket a helyszíneket katonai célpontokká változtathatják” – mondta a forrás.
A nemzetközi humanitárius jog szerint a polgári helyszínek elveszíthetik védett státuszukat, ha katonai célokra használják őket, bár a támadó erőknek továbbra is be kell tartaniuk a megkülönböztetés, az arányosság és az elővigyázatosság szabályait.
A forrás szerint a jogi következmények a helyszín típusától függően változnak, de figyelmeztetett, hogy az ilyen gyakorlat megfosztja a polgári helyszíneket védett státuszuktól.
„Az iskolák polgári objektumok; laktanyaként, lőállásként, fogdaként vagy fegyverraktárként való használatuk jogszerű katonai célponttá teheti őket, miközben a támadóra továbbra is vonatkoznak a megkülönböztetés, az arányosság és a megvalósítható óvintézkedések” – mondta a forrás, hozzátéve, hogy ez „emberi pajzsok használatának minősül”.
Szemtanúk beszámolói szerint legalább négy kórházat azonosítottak, amelyek közelében vagy azokhoz kapcsolódóan katonai bevetések voltak, köztük az ahvazi Golestan kórházat, valamint Kermanshahban és más nyugati régiókban lévő egészségügyi helyszíneket. Erről a forrás megjegyezte:
„A kórházak még erősebb védelmet élveznek, mint az iskolák. A nemzetközi humanitárius jog szerint tiszteletben kell tartani és védeni kell őket, de ha humanitárius szerepükön kívül másra is használják őket, például bázisnak, megfigyelőállásnak, katonai központnak, katonai-biztonsági személyzet óvóhelyének vagy fegyverraktárnak, akkor elveszítik ezt a különleges védelmet, bár minden támadás előtt szükség van egyértelmű figyelmeztetésre.”
Szemtanúk beszámolói szerint legalább három mecsetet azonosítottak, amelyeket katonai célokra használtak. A fővárosban, Teheránban március 8-án a Rezvan mecset, március 7-én pedig az Egyetemi Városban lévő Chahardeh Masoum mecset volt ilyen helyszín, ahol különleges rendőri egységek állomásoztak.
Március 9-én a kelet-azarbajdzsáni Khosrowshah tartományban lévő Malek Ashtar mecsetet is igénybe vették katonai célokra, ahová az IRGC erőit telepítették.
A forrás szerint a mecsetek polgári objektumként védelmet élveznek, és a kulturális javak védelméről szóló 1954-es hágai egyezmény értelmében kulturális értéknek is minősülhetnek. „A mecsetek katonai célokra való felhasználása tilos, de ha katonai célponttá válnak, elveszítik a védelmet, a támadó erőknek pedig továbbra is óvintézkedéseket kell tenniük, és el kell kerülniük a válogatás nélküli vagy aránytalan fellépést” – tette hozzá a forrás.
Hogyan állt össze ez a jelentés?
Mivel a hatóságok a háború kitörése után szinte teljes internetzárlatot rendeltek el az egész országban, csak korlátozott számú üzenet jutott át a szűrőrendszereken, emellett a fotó- és videofelvételek is ritkák voltak.
Az Iran International március 2. és március 14. között gyűjtötte össze szemtanúk beszámolóit, de nem tudott minden állítást függetlenül ellenőrizni.
Ennek ellenére képes volt a jelentések egy részét kísérő képi bizonyítékokat geolokalizálni, és hét helyszínt azonosítani, amelyek mindegyike iskola volt.
Fegyveresek az iskolákban
Az Iran International által áttekintett beszámolók jól szemléltetik a több tartományra kiterjedő bevetések széles skáláját.
Az északkelet-iráni Mashhad városában a március 10-én a Fakouri körútról készült és az Iran Internationalnak elküldött felvételeken az Ali Shahrestani általános iskola udvarán a biztonsági erőkhöz tartozó járművek voltak láthatók.
Teheránban március 6-án az Iran Internationalnak küldött helyszíni beszámolók és a város Teheránpars negyedéből származó képek szerint a rendőrség különleges egységének járművei a Hasemi Nejad általános fiúiskola udvarán, a Parvin körúton, a Bent ul-Hoda leányiskola mellett álló tanintézet udvarán voltak láthatóak.
A március 3-án, Teherán Pirouzi negyedében készült felvételek és a szemtanúk beszámolói szerint a Fatemeh Talimi lánygimnázium udvarán katonai erők állomásoztak, a közelben buszok parkoltak, és a beküldött képeken egy fegyvert viselő személy is látható.
Az északnyugat-iráni Qazvinban az Iran Internationalnak március 2-án küldött felvételeken katonai erők és motorkerékpárok láthatóak a Sedigheh Kobra leányiskolánál a Sartak negyedben lévő Shahid Sales utcában.
A Teherántól nyugatra fekvő Shahriarban az Iran Internationalnak március 13-án elküldött felvételeken látható, amint egy Toyota pickup érkezik az Al-Zahra középiskolához, és egy ponyva alá rejtett, platójára szerelt nehézgéppuskát szállít.
Géppuskákkal felszerelt vagy a biztonsági erők szállítására használt fehér Toyota pickup teherautókról is beszámoltak a januári országos tüntetések leverése során az észak-iráni Mazandaran tartományban lévő Tonekabonban 2026. január 11-én.
Ugyancsak Tonekabon városában az Iran Internationalnak március 10-én elküldött felvételeken egy rendőrautó látható a forgalmas központi negyedben, a Sheikh Fazlollah Nouri utcában lévő Chamran általános iskolában. A szemtanúk szerint a közeli rendőrőrsről vonultak be az erők az iskolába.
Teheránban és környékén, Irán északi-középső területein szemtanúk beszámolói szerint március 8-án a Malardban lévő rendőrségi, hírszerzési és közigazgatási irodákat a Fatemiyeh leánygimnáziumba helyezték át, amely két másik iskola mellett egy benzinkút közelében található.
Az iráni civil ruhás biztonsági erők, vagysi a Baszidzs egyik fő központja Teheránban a Meghdad ellenállási körzet, az úgynevezett „Meghdad bázis”. Ez az Azadi utcában található, a Sharif Műszaki Egyetem mellett. (Van némi cinikus, aljas és fekete humoruk: az „azadi” szó „szabadságot” jelent fárszi és kurd nyelven).
A 2009. június 15-i tüntetések idején – a vitatott iráni elnökválasztást követő, Zöld Mozgalom néven ismertté vált tömegdemonstrációk leverésének részeként – a bázis tetejéről éles lőszerrel lőttek a tüntetőkre.
A Meghdad bázis mellett a Nyugat-Teheráni Harcosok Tanácsának központi főhadiszállása is megtalálható, amely komplexum jelentős befolyással bír a félkatonai és biztonsági struktúrákban. A környező terület március 6-án csapások célpontjává vált.
A csapásokat követően március 8-án szemtanúk beszámolói szerint a megmaradt állományt és felszerelést a közvetlenül az egykori Meghdad bázissal szemben lévő tűzoltóság épületébe telepítették át.
Egy másik, március 9-i szemtanú beszámolója szerint az erőket és a felszerelést ismét áthelyezték, ezúttal az Azadi utcában lévő Bank Mellat komplexumba, a Jeyhoon utca elejének közelében. A helyszínen található a bank egyik legfontosabb, országos létesítménye, a bank adatközpontja.
A fővároson kívül az ország több régiójából is hasonló áttelepítésekről számoltak be.
A délnyugat-iráni Khuzestan tartományban szemtanúk beszámolói szerint katonai erők állomásoznak a Takhti stadionoknál Izehben és Ahvazban, valamint a Chamran Egyetemen és az ahvazi Golestan kórház közelében, továbbá egy általános lányiskolánál Dezfulban.
A dél-iráni Fars tartományban katonai erők állomásozását jelentették a Sardaran stadionban és a sirazi Negin kereskedelmi komplexum közelében, valamint vidéki iskolákban.
A nyugat-iráni Kermanshahban rakétavetők és katonai erők állomásozak nagyobb kórházak közelében és egy ipari üzemnél. Az északnyugat-iráni Kelet-Azerbajdzsánból több tabrizi és hadishahri iskolából jelentettek betelepített fegyverees erőket.
A közép-iráni Iszfahán tartományban több városban, köztük Iszfahánban, Dastgerdben és Naeinben nők szzámáőra fenntartott parkokban, sportlétesítményekben és iskolákban állomásoztak csapatok. A Teherántól nyugatra fekvő Alborz tartományban Karaj, Hashtgerd és Mehrshahr településekről érkezett jelentés erről.
Az északkelet-iráni Razavi Khoraszánban a jelentések szerint az erők Mashhadban iskolákat használtak bázisként, míg a dél-iráni Bushehrben egyetemeket szálltak meg.
Az északnyugat-iráni Nyugat-Azerbajdzsánban a jelentések szerint a fegyveres erők egy iskolában állomásoztak Khoyban, míg az észak-közép-iráni Qazvinban a 22 Bahman stadion szolgált fő bázisukként.
A délnyugat-iráni Kohgiluyeh és Boyer-Ahmad tartományban a katonai erők a gachsarani Naft stadiont használták. A közép-iráni Markazi tartományban egy iskolánál és egy araki kormányhivatalnál jelentettek bevetéseket.
Az észak-iráni Golestanban katonai erők állomásoztatását jelentették Gorganban egy iskolánál és egy kormányépületnél, míg a nyugat-iráni Lorestanban Borujerd több középiskoláját szállták meg az alakulatok.
Amerikai figyelmeztetés és izraeli válasz
Iráni tisztviselők többször is tagadták azokat a vádakat, hogy az ország civileket használ élő pajzsként, és azzal vádolták Izraelt, hogy a konfliktus során polgári infrastruktúrát vett célba.
Amikor az izraeli hadsereget megkeresték állásfoglalásért ez ügyben, ők megerősítették, hogy az iráni erők személyzetet és fegyvereket telepítettek civil helyszínekre, például iskolákba, mecsetekbe és stadionokba.
„Az iráni rezsim, ahogyan a közel-keleti térségben működő összes proxy és terrorista csoport, amelyeket ez a rezsim fizet és alkalmaz, gyakorlatilag védtelen embereket változtat élő pajzsokká, és ezek mögé az ártatlan, szerencsétlen civilek mögé bújik” – mondta Kamal Penhasi, az Izraeli Védelmi Erők perzsa nyelvű szóvivője az Iran Internationalnak. Mint folytatta:
„Megpróbálja katonai eszközeit és fegyvereit az emberek mögé és a lakosság közé rejteni, beleértve a kórházakat, iskolákat és mecseteket.”
Arra a kérdésre, hogy miként minimalizálják a civil lakosságnak okozott károkat a lakott területeken, Penhasi elmondta, hogy a műveletek előtt evakuálási figyelmeztetéseket adnak ki, és precíziós irányítású fegyvereket használnak a járulékos károk korlátozására.
„Minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben megelőzzük a civilek és az általunk nagyon tisztelt iráni nemzet polgárainak sérüléseit.”
Penhasi arra szólította fel a lakosságot, hogy távolodjanak el az ilyen helyszínektől minél messzebb, és kövessék az evakuálási figyelmeztetéseket. Külön kiemelte:
„Arra kérem Irán népét, hogy figyeljenek az üzeneteinkre, és így megvédhetik az életüket és a biztonságukat. Amint figyelmeztető üzenetet kapnak, azonnal költözzenek el, és adják tovább szomszédaiknak, barátaiknak és rokonaiknak is a riasztást.”
Az Iran International az Egyesült Államok Központi Parancsnokságát, a Fehér Házat és a Pentagont is megkereste kommentárért, de azok nem reagáltak a megkeresésekre.
Az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága március 8-án biztonsági figyelmeztetést adott ki az iráni civilek számára, amelyben közölte, hogy a katonai célokra használt polgári helyszínek a nemzetközi jog szerint legitim katonai célpontokká válhatnak.
„Az iráni rezsim sűrűn lakott polgári területeket használ katonai műveletek végrehajtására, beleértve az egyirányú támadó drónok és ballisztikus rakéták indítását” – áll a CENTCOM közleményében.
„Ez a veszélyes döntés minden iráni civil életét veszélyezteti, mivel a katonai célokra használt helyszínek elveszítik védett státuszukat, és a nemzetközi jog értelmében legitim katonai célpontokká válhatnak” – tette hozzá a nyilatkozat.
Nincs megoldás
És most megint gondolkodjunk el egy kicsit: mit lehetne tenni? Azt a fegyvert még nem találták fel, ami csak a fegyveres erők állományában tesz kárt, a civileket pedig megkíméli. Eddig még az a legkövethetőbb módszer, ha a civil lakosság elmenekül a figyelmeztetések hatására, de mi van, ha nem engedik, ha fegyverrel kényszerítik őket a helyben maradásra?
Elég ehhez néhány ellenőrző pontot felállítani a településekből kivezető utakon.
Ez különben magyarázza azt is, miért nem tört még ki az annyira várt népfelkelés – nem azért, mert Irán lakosainak olyan kellemes volna a jelenlegi rezsim. Hanem azért, mert minden iskolában, kórházban, stadionban fegyverraktárak, rakétaindító állások és nagy létszámú Forradalmi Gárda- és Baszidzs-alakulatok rejtőzködnek. Így nem lehet forradalmat csinálni, mert még a legelején vérbe fojtják.
Jó megoldás nincs: az egyik oldalon hatalmas tűzerőt látunk és homályos célokat, a másik oldalon minden emberségből kivetkezett, fanatikus terroristákat, valamivel szerényebb, de még mindig nagyon is komoly tűzerővel. A kettő között meg az élő pajzsként használt civileket.
Ez a háború mocskosabb, mint bárki hitte volna. Ha ugyan háborúnak lehet ezt nevezni. Abban ugyanis két vagy több haderő harcol egymással. Itt viszont haderők harcolnak – állami terroristákkal.
Nincs jó megoldás.
Szele Tamás