Szele Tamás: Irán és a reménytelenség

Az iráni rendszer düledezik és a tiltakozók már nem is titkolják, hogy nem reformokat szeretnének, hanem rendszerváltást, kerül, amibe kerül. Akár az életükbe is: a rendfenntartó szervek döbbenten számolnak be arról, hogy az elfogott, átlagosan 17 év körüli tüntetők többsége azt mondja, nincs már semmi vesztenivalója, a végletekig elszánt.

Khamenei rendszere elkövette tehát azt a legkomolyabb vétket, amit a zsarnokságok bukását elő szokta idézni: elvette a népétől a reményt és a jövőt. Ha nincs jövő, csak örök, reménytelen jelen, akkor no future, nincs vesztenivaló sem: hiába próbálja a rendszer külpolitikai síkra vinni a konfliktust, most már semmiképpen sem úszhatják meg, de az is tény, hogy véres fejlemények várhatóak, még az eddigieknél is véresebbek.

Lássuk tehát, mi történt Iránban! Az ottani válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.

Hossein Salami, az IRGC parancsnoka október 29-én megteremtette a feltételeket a folyamatban lévő, rezsimellenes tüntetések erőszakos elfojtásához. Szalami az október 26-i shirazi Shah Cheragh szentély elleni támadást a nyugati vezetésű, rezsimellenes tüntetések kiterjesztésének minősítette. Szalami a tüntetőket megtévesztett kisebbségnek nevezte, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli azokat, akik továbbra is részt vesznek a tüntetéseken. Szalami később aznap azt állította, hogy a tüntetőkből hiányzik az emberség és a lélek. Az IRGC-hez kapcsolódó szervezetek hasonlóképpen összekötötték a rendszerellenes tüntetéseket a sirazi támadással. A diák-Baszidzs alakulatai azt skandálták a kormány által szervezett, a shirazi áldozatokért tartott gyűléseken, hogy „halál a lázadókra” és az IRGC-hez kötődő média olyan grafikákat rendelt, amelyek a tüntetőket az ISIS fedőszervezeteként ábrázolták október 29-én.

Az IRGC fokozott felhívásai a tüntetőkkel szembeni kemény fellépésre egybeesnek az október 29-i egyetemi tüntetéseken a biztonsági erők által elkövetett erőszakról szóló jelentések számának növekedésével. A közösségi média felhasználói arról számoltak be, hogy az iráni biztonsági személyzet erőszakkal letartóztatott több egyetemi hallgatói tüntetőt Iszfahán, Khuzestán és Khoraszan Razavi tartományokban, és lövéseket adott le középiskolás diáktüntetőkre Kurdisztán tartományban október 29-én. Más jelentések szerint az iráni hatóságok Lorestan és Teherán tartományokban egyetemi épületekben barikádozták el a tüntető diákokat. Az iráni nemzetbiztonsági alakulatok emellett éles lőszerrel lőttek a Kurdisztán tartománybeli Szanandajban tüntető orvostanhallgatókra, ami több áldozatot követelt.

Az iráni tüntetők a rezsim által történelmileg kihasznált motívumokat, mint például a mártíromság, használják fel a rendszerellenes tüntetések újjáélesztésére. Az iráni biztonsági erők által megölt tüntetők temetései és megemlékezései jelentős tiltakozó tevékenységet váltottak ki az elmúlt napokban. Több ezer tüntető gyűlt össze a Kurdisztán tartománybeli Saghezben, hogy megemlékezzen a rezsim által október 26-án meggyilkolt Mahsa Amini meggyilkolása óta eltelt 40. napról, amint arról a CTP korábban beszámolt. Hasonlóan nagy tömegek gyűltek össze október 27-én, 28-án és 29-én a megölt tüntetők emlékére. Tüntetők százai skandáltak rendszerellenes jelszavakat Mehrshad Shahidi temetésén Markazi tartományban, valamint Minou Majidi és Reza Shahparnia 40. napi megemlékezésén Kermanshah tartományban október 29-én. A megemlékezésen több százan vettek részt. Shahparnia édesapja a gyászolóknak elmondta, hogy fia Mahsa Amini halálát a változás ösztönzőjeként jellemezte, és kijelentette, hogy „nem lesz forradalom, amíg nem folyik vér.” A közösségi média felhasználói is egyre gyakrabban mártírként jellemzik a meggyilkolt tüntetőket. A tüntetők egyre gyakrabban használják a „mártír” kifejezést a rendszer által megölt bajtársaik leírására, miután a rezsim megpróbálta a „nő, élet, szabadság” tiltakozó skandálást „nő, élet, mártíromság”-ra átfordítani a rendszerpárti gyűléseken, és miután a rendszer elkezdte mártírnak nevezni a sirazi támadásban megölteket.

Egy kiszivárgott iráni kormányzati jelentés és a rendszerellenes tüntetéseken megfigyelt jelszavak arra utalnak, hogy a tüntetők egyre inkább hajlandóak kockáztatni a letartóztatást és esetleg a halált is, hogy politikai változásra buzdítsanak. A rendszerellenes IranWire egy titkos iráni kormányzati jelentésre hivatkozva arról számolt be, hogy a letartóztatott tüntetők többsége azt mondta a hatóságoknak, hogy az Iszlám Köztársaság megdöntésére törekszik. A jelentés állítólag 17 évesnek határozta meg a letartóztatott tüntetők átlagéletkorát, és úgy ítélte meg, hogy a rendszerellenes tüntetések folytatódni fognak. A jelentés állítólag hozzátette, hogy a legtöbb tüntető azt mondta a kihallgatóknak, hogy nincs vesztenivalója. Ez a megjegyzés tükrözheti az iráni gazdasági problémák miatti csalódottságot, de tükrözheti a fiatal irániak hozzáállásának változását is, ami aggasztja a rezsimet. Az elmúlt hetekben dokumentált rendszerellenes jelszavak hasonló hajlandóságot tükröznek arra, hogy a változás elősegítése érdekében a letartóztatást és a halált is kockáztatják. A tüntetők olyan jelszavakat hangoztattak az elmúlt hetekben, mint „harcolni fogunk, meghalunk, visszavesszük Iránt” és „ez a vér éve, Khamenei meg fog bukni”. Ezek arra utalnak, hogy a rendszernek talán sikerült elérnie, hogy az irániak hajlandóbbak legyenek életük feláldozására... de nem a rendszerért.

A legfontosabb hírek röviden:

Rendszerellenes tüntetések:

Október 29-én 14 tartomány legalább 22 városában zajlottak rezsimellenes tüntetések. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy ítéli meg, hogy a következő helyszíneken történtek tüntetések:

*Ez a jelszó az Iráni Iszlám Köztársaságban a rendszer számára a lehető legnagyobb fenyegetést jelenti: teokratikus helyett világi államot követelnek.

A CTP alacsony megbízhatósággal úgy értékeli, hogy a következő helyszíneken tiltakozásokra került sor:

Iráni tüntetők dokumentáltan jelszavakat hangoztattak, amelyekben a rezsimet okolták az október 29-i Shah Cheragh szentély elleni támadásért. E jelszavak közül néhány a következő:

A közösségi médiában keringő, meg nem erősített felvételek állítólag azt mutatják, hogy iráni biztonsági személyzet egymással vitatkozik Yazd városában, Yazd tartományban egy meg nem határozott időpontban. Az egyik tiszt dokumentáltan szidalmazza a többieket: „Ahogy pörögnek a tüntetők, mindannyiótokat elkapnak, mint egy csirkét.”.

Az IRGC tisztviselői bejelentették, hogy a tüntetők október 26-án kézigránáttal megölték Amir Kamandi IRGC alezredest a teheráni Sattar Khan utcában. Kamandi az IRGC Seyyed ol Shahada teheráni egységének Bahrestan hadtestében szolgált.

Az ellenállás tengelye** és a regionális fejlemények:

A libanoni Hezbollah főtitkára, Hassan Nasrallah azt állította, hogy az USA azáltal segítette elő az október 26-i Shah Cheragh szentély elleni támadást, hogy az Iszlám Állam harcosait Afganisztánba szállította. Naszrallah azt állította, hogy az USA az Iszlám Állam harcosait Irakból és Szíriából Afganisztánba küldte, hogy létrehozza az Iszlám Állam Khoraszán tartományt (ISKP) „mint amerikai proxyt.” Naszrallah megismételte az iráni rendszer vádját is, miszerint az USA felelős az országszerte zajló tüntetések szításáért. A szíriai Külügyi és Kivándorlási Minisztérium szóvivője hasonlóképpen azt állította, hogy a támadás azt példázza, hogyan használja az USA az ISKP-t az iráni rezsim destabilizálására.

Az iraki proxy Telegram-csatornák megismételték a rendszer narratíváit, amelyek Szaúd-Arábiát hibáztatják az október 26-i Sah Cheragh szentély elleni támadásért. Egy Kataib Hezbollah Telegram-csatorna az elkövetőt „Szaúd-Arábia által támogatott ISIS-terroristaként” jellemezte. Egy Asaib Ahl al-Haq Telegram-csatorna újra közzétette az IRGC parancsnokának, Hossein Salaminak a fenyegetését, hogy megtorlással sújtja Szaúd-Arábiát a támadás miatt. Az iraki proxy-médiahálózatok általában az Iszlám Állam támadásait Szaúd-Arábia által támogatottnak minősítik, de Szalami megtorlással kapcsolatos fenyegetésének hangsúlyozása arra utal, hogy Irán a következő napokban vagy hetekben ügynökeit arra utasíthatja, hogy támadást hajtsanak végre Szaúd-Arábia ellen.

**Ebben az esetben az „ellenállás tengelye” nem az iráni tüntetők ellenállására utal a rendszer ellen, hanem egy politikai szakkifejezés: Teherán nevezi így azt az állandóan változó szövetségi rendszert, ami a mostani iráni kormányzattal együtt az Amerikai Egyesült Államokkal szemben határozza meg magát a Közel-Keleten. Az ide sorolt államok állandóan változnak, aszerint, melyikük épp melyikükkel kerül konfliktusba.

Irán külpolitikai helyzetét elemzi az ellenzéki Iran International hírügynökség is, az ő mai írásukból emelek ki pár gondolatot.

Irán az iszlám köztársaság megalakulása óta talán legsúlyosabb bel- és külpolitikai válsággal küzd, vélik teheráni szakértők.

A szeptember közepe óta több mint 100 várost megrázó, példa nélküli tüntetések immár a rezsim uralmának legitimitását kérdőjelezik meg.

Miközben Ali Khamenei legfelsőbb vezető megpróbálja elfojtani a tiltakozásokat, az irániak minden nap újabb megmozdulásokkal döbbentik meg a rendszert az országon belül és kívül.

Az Egyesült Államok többször is bejelentette, hogy a jelenlegi helyzetben nem fog tárgyalásokat folytatni Iránnal annak atomprogramjáról, de Ebrahim Raisi elnök csapata a külügyminisztériumban folyamatosan hamis állításokat hangoztat a Nyugat tárgyalási hajlandóságáról. Úgy tűnik, hogy ezekkel az állításokkal próbálják ellensúlyozni a legitimációs válságot, amely az intenzív lakossági tiltakozások fényében egyre szorosabbra húzza a hurkot a klerikális kormányon.

Khamenei legfőbb vezető, aki magát „Isten szuverenitása” földi megtestesítőjének tekinti, úgy tűnik, ezúttal nem képes „hősies rugalmasságot” tanúsítani, hogy megmentse uralmát. Khamenei először 2013-ban használta ezt a kifejezést, amikor elismerte, hogy engedélyezte a Nyugattal folytatott tárgyalásokat Irán atomprogramjáról.

Az évtizedeken át tartó politikai elnyomás, a mindent átható korrupció és a rossz gazdálkodás aláásta a közvélemény bizalmát a kormány iránt, és most az iráni diaszpóra segítségével a Nyugat nyomás alatt áll, hogy keményen lépjen fel a klerikális rezsimmel szemben.

Az Egyesült Államok nyíltan kijelentette, hogy most „arra a figyelemreméltó bátorságra és hősiességre összpontosít, amelyet az iráni nép a békés tüntetéseken tanúsít”, az EU pedig a tüntetések kezdete óta újabb szankciókat vezetett be Teheránnal szemben.

Az iszlám köztársaság helyzetét rontja az is, hogy Irán drónokat szállít Oroszországnak az Ukrajna elleni háborújában.

Az 1999 óta tartó korábbi iráni kormányellenes tüntetések során a Nyugat általában távolságtartó maradt, és nem támogatta határozottan a tüntetőket, akik többnyire ismeretlenek maradtak a külföldiek számára. Ezúttal a világ nagyobb figyelmet tanúsít, mivel a zavargások Mahsa Amini, egy 22 éves nő halálával kezdődtek, ami világszerte erős szimpátiát váltott ki. Ugyanakkor Irán kompromisszumképtelensége a nukleáris kérdésben és az Oroszországnak nyújtott katonai segítsége keményebb álláspontra késztette az Egyesült Államokat, sőt Németországot is.

A helyzet most olyan kínos, hogy az országon belüli szakértők már figyelmeztetik a kormányt az elhibázott bel- és külpolitika következményeire.

Amir Ali Abolfat'h iráni politikai elemző a Nameh honlapnak adott interjújában azt mondta, hogy ezzel a politikával a helyzet nem fog változni, és a negatív körülmények továbbra is meg fogják nehezíteni a rendszer helyzetét.

„

A felek, mármint Irán és a Nyugat verbális támadásainak és propagandaháborújának folytatása eredményeként romlani fog a nyilvános diplomáciai légkör” – tette hozzá.

Véleménye szerint az iráni tisztségviselők „optimista nyilatkozatokat” tesznek az atomalku sorsáról, de az Egyesült Államok és három európai szövetségese „semmi jelét nem mutatja annak, hogy visszatérnének a 2015-ös atommegállapodáshoz”.

Az iráni rezsimnek meg kell értenie, hogy nyilvános legitimáció nélkül nem tud megállapodásokat kötni a nemzetközi közösséggel – tette hozzá a kommentátor.

A keményvonalasoknak tudniuk kell, hogy nem tudják a végtelenségig elfojtani a tüntetéseket, mert az ország lakosságának csaknem 65%-át kitevő iráni fiatalság belefáradt a forradalmi retorika és a teokratikus diktátumok évtizedeibe.

Hamid Reza Dzsalaiepour reformpárti politikai aktivista szerint, amíg az Iszlám Köztársaság nem mutat rugalmasságot, a helyzet csak rosszabb lesz, és a társadalom még több tüntetéssel fog reagálni.

Ezek után valóban ostobaság volna Khamenei ajatollah részéről nagyobb mennyiségű tartós tej beszerzése – de legalábbis pazarlás.

Eddig tartottak az iráni hírek, de maradjanak még a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és orosz események összefoglalója, szokás szerint két részben.