Szele Tamás: Irán iróniája

Mojtaba Khamenei Irán legfelsőbb vezetője lett, de az, hogy a Szakértők Tanácsa megválasztotta, még távolról sem jelenti azt, hogy egy demokratikus választáson is győzne. Már persze, ha lennének Iránban demokratikus választások ez idő szerint – később még akár elő is fordulhatnak, persze. Mindenesetre a háborúban álló ország véleményét, hangulatát próbálom visszaadni az alábbiakban a trónutódlással kapcsolatban, de jeleznem kell, hogy mivel Iránban pillanatnyilag nagyon zavaros az internet-szolgáltatás, kifejezetten mesés, mert hol volt világháló a háború kezdete óta Teheránban, hol nem volt, szóval az Iran International összefoglalóira alapozom ezt a rövid elemzést. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Egy új vezető

Mojtaba Khamenei hatalomra kerülése az Izraellel és az Egyesült Államokkal vívott háború idején – amelyben szüleit, feleségét és egy lányát megölték – sokakat arra késztetett, hogy elgondolkodjanak azon, vajon mi fogja inkább jellemezni vezetői habitusát: a bosszúállás, a megfontolt stratégiai döntések vagy inkább a megbékélés?

A nyilvánosság elől a február 28-i csapást követően eltűnt iráni politikusok fokozatosan újra felbukkannak, és nyilatkozatban gratulálnak neki a vezetői tisztségre való kinevezéséhez.

Köztük van Mohammad Mohammadi Golpayegani, a korábbi vezető vezérkari főnöke és Asghar Mirhejazi, a nagyhatalmú biztonsági főnök, akik ritkán adtak ki eddig közös üzenetet – gratuláltak, annak ellenére, hogy korábbi hírek szerint Mirhejazi meghalt a támadásban.

Hasonló üzenetet adott ki Mahmúd Ahmadinezsád volt elnök is, akiről szintén úgy hírlett, hogy meghalt az otthonát ért támadásban.*

*És még mondják, hogy Mojtaba Khamenei nem érdemli meg a magas tisztséget, amibe megválasztották – annyira szent imám ő, hogy még a túlvilágról is leveleznek vele! Ilyent még a kedves papája sem tudott.

Ezek a gratulációk az egyik legszentebb síita gyászidőszakban jelentek meg, melyet Ali imám emlékére tartanak, aki a Próféta unokatestvére volt, 661 ramadánjának 21. napján hunyt el, és most a vallásos síiták rá kéne emlékezzenek. Ugyanakkor az ország egy része a volt vezetőt siratja, míg Mojtaba maga is közeli családtagjainak elvesztését gyászolja.

Az állami tisztségviselők, köztük Maszúd Pezeshkian elnök, Mohammad Bagher Ghalibaf, a Mádzslisz (Majlis, az iráni parlament) elnöke és Ali Laridzsáni biztonsági főnök gyászuk jeléül az utóbbi időben egyszerű, zelenszkiji stílusú, jelvények nélküli katonai egyenruhában jelentek meg. Mindhárman hűséget fogadtak Mojtabának.

A közösségi média viszont tele van az Ali Khamenei haláláról és Mojtaba várható élettartamáról szóló fekete humorral, ezt később be is mutatom.

Reformista vagy zsarnok?

A komolyabb bejegyzések között szerepel egy régi videó felbukkanása, amelyet az X-en széles körben terjesztettek, állítólag az IRGC bátorítására, és amelyben Faezeh Hashemi reformpárti politikus azt mondja, hogy Mojtabát jobban kedveli, mint a „fanatikus idős vezető-jelölteket”. Másokhoz hasonlóan ő is felvetette, hogy ideje volna bizonyos reformok bevezetésének.

Mojtaba 2005 óta elért eredményei azonban – különösen a választások és a tiltakozások leverése során tapasztalt viselkedése – kevés bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy reformista hajlamai lennének. Sok elemző arra figyelmeztet, hogy Irán még inkább radikalizálódhat az uralma alatt, és megjegyzik, hogy régóta kapcsolatban áll a másként gondolkodók elfojtásában részt vevő önbíráskodó csoportokkal.*

*Ez viszont inkább vezethet még az eddiginél is véresebb rémuralomhoz, mint társadalmi konszolidációhoz és a külfölddel kötött kompromisszumokhoz.

Az örökösödésről szóló vita felerősödött. A kritikusok szerint a dinasztikus vezetés ellentmond az Iszlám Köztársaság alapelveinek. Mások szerint az egyenes ági örökösödés a tizenkét imám eszmei vonalát tükrözi.

Az első csoport tagjai megjegyzik, hogy Khomeini fia, Ahmad soha nem örökölhette a hatalmat – ezt az érvet hallgatólagosan Khomeini néhány leszármazottja, köztük dédunokája, Ali is megerősítette az X-en.

Mohsen Rezaei, az IRGC egykori parancsnoka, valamint Ezzatollah Zarghami, az állami televízió egykori vezetője és turisztikai miniszter egyaránt azt mondták, hogy évek óta közeli barátai Mojtabának, és „szerénynek”, sőt, „egyszerűnek” jellemezték az új vezetőt.*

*Ha azonban Mojtaba nem egyéb, mint Laridzsáni és a Forradalmi Gárda bábja, akkor még jó is, hogy nem egy bonyolult, önálló egyéniség. Mármint az őt mozgatóknak jó.

Rezaei, aki Khamenei halála után gyakran szerepelt az állami televízióban, azt ígérte, hogy az elkövetkező napokban többet fog mondani Mojtabáról.

Az állami televízió IRINN csatornája kétszer is elismerte, hogy Mojtaba vezetése komoly ellenállásba ütközött a Szakértők Tanácsán belül. Egy szokatlan, élő adásban elhangzott kommentárban az egyik elemző még azt is felvetette, hogy Mojtaba ellenzéke saját támogatói bázisán belül is kialakulhat.

Néhány médiaorgánum, köztük a Khabar Online, a héten óvatosan azt sugallta, hogy Mojtaba felemelkedése a konfliktus egy hosszabb és kiszámíthatatlanabb szakaszát jelezheti, ami az iráni politikai intézményrendszeren belüli szélesebb körű bizonytalanságot tükrözi azzal kapcsolatban, hogy milyen irányt vehet az új vezetés.*

*Ha ez azt jelenti, hogy a háborút még a vezetésen belüli frakcióharcok is súlyosbítani fogják, akkor tényleg nem sok jó vár Iránra a közeljövőben. Bár, ami azt illeti, már most sem kezdenék ingatlanfejlesztésbe Teheránban és vidékén.

Irán iróniája

Hanem azt ígértem, adok némi ízelítőt az iráni nép fekete humorából. Előre szólok: ez a humor tényleg fekete. És kesernyés is, mint az igazi, erős kávé.

Néhány órával azután, hogy Mojtaba Khamenei lett Irán új legfelsőbb vezetője, az állami intézmények ünnepélyes hűségnyilatkozatokkal reagáltak, amire a perzsa nyelvű közösségi média szatírával válaszolt, mivel sok iráni felhasználó hitetlenkedéssel, politikai frusztrációval és sötét humorral fogadta a hírt.

Ahelyett, hogy szembeszálltak volna a hivatalos narratívával, sok bejegyzés inkább gúnyolódott Mojtaba felemelkedésének átláthatatlan és szokatlan körülményein – különösen egy olyan vezető megjelenésén, aki sok iráni számára szinte teljesen láthatatlan volt mindezidáig.

A viccek néhány visszatérő kategóriába sorolhatóak.

„A láthatatlan vezető”

Sok vicc középpontjában Mojtaba Khamenei közélettől való szinte teljes távolmaradása áll.

A legtöbb magas rangú politikai személyiséggel ellentétben Mojtaba ritkán jelent meg nyilvánosan, nem tartott beszédeket, nem adott interjúkat, és csak néhány hangfelvételt ismerünk tőle, amely nyilvánosságra került.

Néhány felhasználó ebből viccet csinált. Az egyik széles körben megosztott bejegyzés így szólt:

„Még annyi hangfelvétel sincs Mojtaba Khameneiről, hogy a mesterséges intelligenciát be lehessen tanítani, és legalább azzal elkészíthessék a beszédét!”

Mások konkrétabban mutattak rá a szokatlan helyzetre.

„Mojtaba Khamenei vezetésének második napjába lépünk, és még mindig senki sem látta őt.”

Több hozzászólás a távollétet a távmunkáról szóló humorral keretezte – ez a fogalom sok fiatalabb iráni felhasználó számára ismerős.

„Ha szereted a távmunkát, számodra a legjobb állás az, hogy az Iszlám Köztársaság legfőbb vezetője légy. A bérezés jó, a juttatások kiválóak. Senki sem kérdezi, hogy hol vagy, mit csinálsz, és még az sem érdekli a munkaadókat, hogy életben vagy-e.”

Egy másik poszt vallási nyelvezetet használ, hogy parodizálja Mojtaba láthatatlanságát.

„Olyan helyzetben vagyunk, ó, igazhitűek, amikor Mahdi színre lépése valószínűbb, mint Mojtaba megjelenése.”

A Mahdi – a síita iszlámban várt messiási alak – gyakran megjelenik az iráni humorban, hogy rendkívül valószínűtlennek tartott eseményeket írjon le.

„Az egyetlen ismert idézet”

A másik visszatérő poénforrás az, hogy Mojtaba Khamenei milyen ritkán beszélt nyilvánosan.

A neki tulajdonított kevés, széles körben terjesztett videó egyikén az látható, amint bejelenti, hogy az általa előadott vallási órákat el fogják halasztani.

Ez a rövid klip mára kabaréjelenetté vált.

Az egyik poszt röviden, ám pontosan összefoglalta a helyzetet:

„Az egyetlen létező idézet Mojtaba Khamenei imámtól: »Jövő héten nem lesz tanítás«.”

A posztot egy paródiakép kíséri, egy, az iráni iskolákon és középületeken gyakran látható dekoratív falfestményekhez hasonlóan stilizált ábrázolás, ahol gyakran vallási személyiségek és politikai vezetők passzusait festik virágminták mellé. Az interneten terjedő szatirikus változaton azonban a falon csak a következő heti tanítás elmaradásáról szóló hétköznapi sor szerepel – egy hétköznapi közleményt az újonnan kinevezett legfelsőbb vezető meghatározó idézetévé alakítva át.

Más viccek Mojtaba nyilvános önéletrajzának hiányára összpontosítottak. Az egyik poszt a vállalati nyelvezetet használva gúnyolta ki a helyzetet:

„Nincs önéletrajza, távmunkát szeretne végezni, az állást a kapcsolatai révén kapta – és még fényképet sem mellékelt az önéletrajzához, így kénytelenek leszünk mesterséges intelligenciával generálni egyet.”

Egy másik felhasználó úgy gondolja, hogy akár egy egyszerű feladat elvégzése is számíthatna szakmai tapasztalatnak.

„Legalább temesd el az apádat, hogy legyen egy sikeresen elvégzett munka az önéletrajzodban.”

„Schrödinger imámja”

A szatíra egy sötétebb vonulata azt a bizonytalanságot és spekulációt tükrözi, amely gyakran kíséri a nagyobb politikai eseményeket Iránban.

Néhány vicc eljátszott azzal a gondolattal, hogy Mojtaba státusza továbbra is bizonytalan, mivel nem jelent meg nyilvánosan.

Az egyik széles körben megosztott poszt a Schrödinger macskája néven ismert híres fizikai gondolatkísérletre utalt:

„Azt hiszem, Schrödinger macskája helyett Schrödinger imámjával van dolgunk. Amíg nem mutatják meg, nem tudjuk, hogy él-e vagy halott.”

Egyes hozzászólásokban tréfásan felvetették, hogy Mojtaba kinevezése egyszerre több politikai problémát is megoldhatna.

„Mojtaba vezetői kinevezése valójában nagyon okos dolog volt. Nem lehet megölni valakit, aki már halott”.

Egy másik poszt hasonlóan nyers humort alkalmazott:

„Tudjátok, mi jobb egy halott Khameneinél? Két halott Khamenei.”

Más viccek a néhai vezető temetése és az új vezető bemutatása közötti furcsa átfedésre összpontosítottak. Az egyik felhasználó szarkasztikusan írta:

„Jelenleg az Iszlám Köztársaságnak két vezetője van – az egyiket nem temetik el, a másikat pedig nem mutatják meg.”

Még maga a temetés is sötét humor tárgyává vált.

„Az egyetlen ok, amiért még nem temették el Khameneit, az az, hogy megspórolják a temetési költségeket – várnak még pár napot, hogy eltemethessék vele együtt Mojtabát is.”

Nos, így látja Irán népe a vezetőváltást. Van egy olyan érzésem ennek alapján, hogy a közeljövőben nem várható sem Khomeini iszlám forradalmának újjáéledése, sem ultrakormánypárti mozgalmak ébredése Teherán utcáin. Hogy ezzel szemben mi az, ami várható – nos, ez az, amit senki sem tud ma még megmondani.

Szele Tamás