Szele Tamás: Képlopás fényes nappal

Esküszöm, ma nem erről akartam írni. De sajnos mégis ezzel a kínos esettel kell foglalkoznom, mert ha annyiban hagyom a történteket, holnaptól a szélsőjobboldal a szememet is kilopja. És azt azért nem szeretném. Tudom, hogy választási kampány van, és ilyenkor Hunniában minden lehetséges, valamint mindennek az ellenkezője is, de az, amit most észrevettem, mégiscsak a pofátlanság csúcsa.

A pofátlanság tárgyát pedig bárki megtekintheti, ugyanis ennek az írásnak a címképéről van szó. De lássuk a történetet.

Hogy az elején kezdjem, írtam én hat napja egy elemzést, éspedig a jó nevű, orosz ellenzéki The Insider nyomán – arról, hogy Putyin Oroszországi Föderációjának nem lesz okvetlenül a legkellemesebb világrend az a fajta többpólusú szisztéma, amit Trump kezd kialakítani: az volt az írás címe, hogy „Putyin kívánsága”. A Forgókínpad című blogon jelent meg, mint a felcímben olvasható is, 2026. február 10-én. Idéznék is belőle:

„A liberális rend korlátai talán béklyóba verték Oroszország birodalmi ambícióit, de megvédték attól is, hogy saját gyengeségeinek minden következményét elszenvedje. Oroszország úgy találhatja, hogy a nyugati beavatkozásmentesség biztosítása a szférájában annak árán történik, hogy Kína uralja Közép-Ázsiát, Törökország megkérdőjelezi pozícióját a Kaukázusban, és a regionális hatalmak kihasználják az amerikaiak Európából való kivonulása után keletkezett vákuumot.

Putyin arra számít, hogy a liberális rend törvényeit lebontva képes lesz egyenesen megállni a szélviharban. Ez azonban kockázatos vállalkozás egy zsugorodó lakosságú és szétesett hadseregű olaj-állam számára. Mi történik, ha az ördög ellene fordul?”

Ez az idézet később fontos lesz, előbb azonban tisztázzuk: a The Insider írását feldolgozni – amennyiben nem másodközli az ember, és amennyiben kibővíti a tartalmát, valamint, ez nagyon fontos, megjelöli az eredeti írást forrásként – egyáltalán nem tilos, nem plágium, így működik a nemzetközi külpolitikai, elemező sajtó. Azért is van alaposan szabályozva, mit szabad, mit nem, meddig mehet el az ember, mert különben nem is lehetne egyes kérdésekkel foglalkozni. Például nekem nincsenek forrásaim a Kremlben, nem is lesznek, nem is voltak, Andrej Percevnek viszont vannak, ha az ő értesülései alapján írok meg valamit, akkor jelzem, hogy tőle tudom azt, amiről írok, már csak azért is, mert ha ő tévedne esetleg, azért ne én legyek a felelős. Meg kell tehát jelölni a forrást. Mindig.

Akkor most térjünk vissza ahhoz, hogy miért fontos a cikkemből idézett rész.

Azért, mert amiatt került az illusztrációra egy ördögfej. Alapvetően a gondolat a The Insiderből származik, bár ők meg Thomas Morustól idéznek egy mondatot, azzal van összefüggésben a „Putyin ellen forduló ördög”.

Én, ha csak tehetem (és tehetem) mesterséges intelligenciával generálom az írásaimhoz az illusztrációkat, aminek az az oka, hogy a valódi fotóknak nagyon drága a jogdíja. Körülbelül harmincezer forintot kéne minden írásom mellé lepengetnem a képek darabjáért, és legyünk őszinték: ennek a töredékét sem keresem meg velük. Sőt: ha piaci árat kapnék mindegyik írásomért, akkor lennék nullszaldós, igazi fotók használata esetén.

Viszont az olvasókat sem akarom becsapni, ahogy a fotóriportereket sem szeretném meglopni: ezért aztán olyan képeket generálok, amelyeket még véletlenül sem lehet összetéveszteni egy fényképpel, nem dokumentumértékűek, leginkább grafikák, illusztrációk, nem egyebek. És azért, hogy jogilag teljesen tiszta legyen a helyzet, előfizettem a képgeneráló MI-re, tehát minden képem jogdíja az enyém.

Eddig tiszta és világos a helyzet. Annyit azért hozzátennék, hogy az MI-s képgeneráció egyáltalán nem egy ostoba és minden kreativitást nélkülöző, automatikus folyamat, sőt: még ha ért is az ember a prompt megfogalmazásához (hónapokig tanultam, míg úgy-ahogy belejöttem) akkor sem annyiból áll a képkészítés, hogy bepötyögjük, mit akarunk, kiválasztjuk a szűrőt és megnyomjuk a gombot. Komoly szerepe van a dologban a véletlennek és az MI hangulatának is: rendszerint tíz képből egy sikerül valami olyasformára, amit eredetileg képzelt az ember. És minden online eszköz használata pénzbe kerül, tehát egy-egy képért ugyan harmincezret nem fizetek, de pár ezret rossz esetben igen.

Ez az ördögfejes eset is ilyesféle volt: pont tíz kísérletből sikerült két használható képet összehozni. Azért kettőt, mert a Forgókínpadon megjelenő írásaimat leadom a Huppa.hu-ra is, és oda külön képet illik produkálni, így megy ez már több, mint tíz éve. A Forgókínpadon 1562-en olvasták az eszmefuttatásomat, a Huppán (másik, de hasonló képpel) 10 911-en. Ami egész szép napi olvasottság a mai világban. És lássuk be: egy külpolitikai elemzés számíthat ugyan nagyobb érdeklődésre, sőt, néha egészen komoly számok is megjelennek ezen a téren, de ahhoz minimum háborúra van szükség. Itt háború még nincs (csak majd lesz), ez így is elég olvasottra sikerült.

Talán kicsit túl olvasottra is.

Ma, az első írásom leadása után álmatagon pörgettem a Facebookot, nem tudtam rászánni magamat, hogy minden pihenő nélkül nekiessek az iráni helyzet elemzésének, pedig bőven volna ott mivel foglalkozni, de hát kell egy kis szünet az embernek. Ahogy pörög az oldal, egyszer csak – szembejön a tulajdon, hat nappal ezelőtt megjelent képem!

De nem ám az én szövegemmel. Bizonyos V. László – én betartom a törvényt és tisztelem az ő személyiségi jogait, tehát nem közlöm a nevét, akkor sem, ha ő lopott tőlem – tette magáévá a képet és förmedt hozzá egy ostoba, sőt, gonosz, vérkonteós szöveget. Idézem:

„V.Putyin: Évszázadok óta emberi húst eszel és pénzzel tömöd meg a zsebeket. Meg kell érteniük, hogy vége a vámpíroktól való félelemnek!

V.Putyin szavaival, aktuális!!

!! Oroszország bejelentette, hogy elkobozza a nemzetközi sátánisták pénzügyi vagyontárgyait, és terrorista listára teszi őket+

Az orosz kormány veszélyes ideológiának tartja a sátánizmust, amely igazolja a gonoszságot, és azt mondja, hogy közbenjárásának célja a hit, a család és a hagyományok védelme.

Vlagyimir Putyin terroristának nevezte a nemzetközi sátánistákat, és hamarosan kivégzi őket!”

Nos, ennek a förmedvénynek semmi köze az én írásomhoz, sőt, még az ellenkezőjét sem mondja az eredetinek, de menjünk tovább: a szöveg jellegzetességei is arra mutatnak, hogy oroszból fordították, valami igen gyenge szoftverrel. Szerencsére megvan a poszt dátuma: 2026. február 15., reggel 09:51-kor hozták nyilvánosságra.

Öt nappal az eredeti, saját írásom megjelenése után.

Teljesen világos, hogy az illető látott egy neki tetsző képet, ellopta, keresett hozzá egy szöveget, ami megfelel zavaros világképének és most az én képemet használja szélsőjobboldali (sőt, a kommentekben antiszemita és pánorosz nacionalista) propagandára. Körülbelül ezren lájkolták, 145-en szóltak hozzá. Egyre vadabb és vadabb dolgokat, ezeket inkább nem idézném.

A helyzet rosszabb, mintha „csak” ellopta volna az illető a képet, ugyanis a törvény azt is szigorúan bünteti – igen, akkor is, ha megjelent már a világhálón vagy valamelyik közösségi oldalon – hanem engedély nélkül fel is használta és vissza is élt vele.

Ha én veszek egy kést, mert krumplit akarok vele hámozni, az az én krumplihámozó késem. Ha valaki ellopja és leszúr vele valakit, akkor már gyilkos eszköz, de az én tulajdonom marad, csak nem én öltem vele. Szóval mindenképpen az lesz a bűnös, aki el is lopta, gyilkolt is a segítségével. Én ebben az ügyben maximum tanú lehetek.

Oké, ezzel a képpel nem öltek. Még. De ha bármit bármire fel lehet, fel szabad használni a szélsőjobbon, akkor bizony bujtogathatnak, uszíthatnak is vele, ahogy már meg is történt. Akárhányszor megtehetik. És nem csak ezzel a grafikával, hanem bármelyik másikkal is.

Próbáltam jelenteni a Facebooknak, mint saját szellemi termékem engedély nélküli felhasználását, azzal való visszaélést, de erre a közösségi oldalon már nincs lehetőség.

Akkor nyugodjunk bele mindannyian, hogy ha írunk valamit, ha készítünk egy képet vagy ha kirakunk egy fotót, bármikor szembe jöhet ordas eszméket reklámozva?

Nem, több okból sem nyugodhatunk bele. Az az első ok, hogy erre kell legyen jogorvoslat. A második meg az, hogy nem a visszaélők vannak többségben, hanem a tisztességes felhasználók: ez az uszuló és uszító kisebbség nehogy már átvegye, átvehesse a hatalmat.

Hogy úgy mondjam: előfordulhat, hogy a kocsmában ellopják az ember pénztárcáját, de erre nem az a megoldás, hogy nem megyünk kocsmába vagy egyenesen be is záratjuk az italméréseket. Az a megoldás, hogy a tolvajokat nem szabad kiszolgálni, és amelyik lebukik, azt példásan meg kell büntetni.

Tőlem most loptak.

Képet loptak, és olyan aljas dologra használták fel, amit jeleznem kell, amitől el kell határolódnom. Ha nem teszem, egyetlen képem vagy más szellemi termékem sincs biztonságban.

Ezt még választási kampány idején is tilos, éspedig mindenkinek az.

A tolvaj szégyellje magát, és ha jót akar magának, tüntesse el a bizonyítottan lopott posztját. Ha nem teszi: arra való a jogorvoslat. Itt már nem harmincezret kell fizessen egy elvesztett per végén, hanem kártérítést és bírságot is a visszaélés miatt.

Van amit tilos tenni. Például ezt. „Ne lopj”, mondja a Tízparancsolat.

Illenék megfogadni.

Szele Tamás