Szele Tamás: Kis történelmi metodicska

Bizony, ilyen is van. Jobban mondva: kell lennie, hozzám csak a paródiája jutott el, de nem tudom elképzelni, hogy ne létezzen ez a történelemtudományi alapmű. Sőt, valószínű, hogy még a cári időkben is létezett. De lássuk, miről van szó.

Miután sietve aláírta a soron következő „májusi rendeleteket” Oroszország valamiféle társadalmi és gazdasági fejlődéséről, Vlagyimir Putyin egy fontosabb dokumentumot vett elő – „Az Oroszországi Föderáció állami politikájának alapelvei a történelmi oktatás területén”. A rendeletet, amely szerint az oroszországi állami történeti politika ezentúl és mindörökre egységes és helyes lesz, május 8-án írták alá, két történelmi esemény – Putyin ötödik beiktatása és a Győzelem napja – között.

A dokumentumon nincs mit elemezni – ez egy abszolút fasisztoid jellegű papír, amely mindenkit – az óvodáktól az egyetemekig, a nem állami köröktől az Oroszországi Föderáció kormányáig – arra kényszerít, hogy általában véve harcoljon a „történelemtorzítások” ellen. Egyetlen lendülettel, egyformán, egyértelműen. A bölcs vezér irányításával.

Tartalmilag egy mondatban össze lehet foglalni: Oroszország egy hagyományos értékeket valló államcivilizáció, amely szembeszáll a Nyugat gonosz államaival.

De ami igazán érdekes, az a jelenlegi orosz államiság birodalmi, gyarmati jellegének hivatalos elismerése. Szó szerint beismerés: olyan kifejezéseket használ, mint: „az orosz és más népek egyesítése és egy egységes eurázsiai közösség kialakítása”, valamint „az Oroszországi Föderáció népeinek történelmi egysége”. És ami a legfontosabb: „az Oroszországi Föderáció minden egyes alkotórésze számára egységes történelmi és kulturális szabvány kidolgozása a szülőföld történelméről”.

Vagyis az ország egészére vonatkozó egységes történelemtankönyv után az állam azt tervezi, hogy a Föderáció minden egyes alkotóeleme (szövetsági szubjektuma) számára egységes tankönyvet készít a regionális történelemről. Ez egy abszolút birodalmi üzenet, az a célja, hogy egységes gyarmati történelmet hozzon létre – Kalinyingrádtól Kamcsatkáig.

És itt fel kell tennünk egy egyszerű kérdést: lehetséges ez egyáltalán? Lehetséges-e egyetlen egységes regionális történelemtankönyvet létrehozni Kant szülőföldje, az Amur folyó Mandzsúriától elszakított jobb partja (az úgynevezett „Primorszkij Krai”), Ukrajna megszállt részei (az úgynevezett „DNK” és „LNK”), vagy a Volgai Bulgária örököse, Tatárföld számára?

Talán lehetséges. Szergej Csernyisov történész, a kérdés szakértője ír erről meglehetősen vitriolosan a Moscow Timesban. Lássuk a véleményét!

Aki ezek után azt meri mondani, hogy az orosz népnek nincs humora, azt szemberöhögöm. Felhívnám azonban a figyelmet egy apróságra. Putyin nem is olyan régen mondta ki, hogy „Oroszország határai sehol sem érnek véget, Oroszország önmagával határos”. Szóval, most még nevetünk, de lehet nálunk is az a címe a történelemkönyvnek, akár nem is sokára, hogy „A vengerszkij krai története”.

Nincs olyan messze az a Moszkva.

Szele Tamás