Szele Tamás: Kiutasítás törvénytiszteletért
Vannak írások, amelyekhez nem érdemes, sőt, nem is szabad megjegyzéseket fűzni, mert úgy kerekek, ahogyan vannak. Ilyen a WIRED magazin interjúja María de Jesús Estrada Juárezzel, akit az ICE azért toloncolt ki az Egyesült Államokból, mert – betartotta annak törvényeit. Véleményem természetesen nekem is van a dologról, de ezt inkább az interjú után mondanám el – addig is legyen elég annyi az amerikai közhangulatról, hogy ez az anyag a WIRED szokásaitól eltérően eredetileg szignó nélkül jelent meg, tehát védeni kell arrafelé már nem csak az interjúalanyt, de még a szerzőt is.
De lássuk Maria esetét.
María de Jesús Estrada Juárez 1998-ban, 15 évesen érkezett Mexikóból az Egyesült Államokba. Később részt vett a gyermekkorú bevándorlókra vonatkozó halasztott kiutasítási intézkedés (DACA) programjában, amelynek célja az volt, hogy megvédje a kiskorúként az országba érkezett, iratok nélküli bevándorlókat a kiutasítástól. Amikor Estrada Juárez 2025-ben családi alapon zöldkártyát igényelt, úgy gondolta, mindent helyesen csinál.
Ehelyett azonban a kaliforniai Sacramento-ban tartott zöldkártya-interjún letartóztatták, és Mexikóba deportálták. Hasonló történetek játszódtak le az egész Egyesült Államokban, mióta Donald Trump elnök újra hivatalba lépett. Tavaly Stephen Miller, a Fehér Ház politikai és belbiztonsági tanácsadója, valamint Kristi Noem, az akkori belbiztonsági miniszter napi 3000 letartóztatást tűzött ki célul, ami miatt a Bevándorlási és Vámügyi Hatóság 12 000 új ügynököt vett fel a hatóság munkájának hatékonyabbá tétele érdekében.
A gyakorlatban azonban a minél több ember letartóztatására és kiutasítására helyezett hangsúly azt jelentette, hogy még a legális státusszal rendelkező bevándorlók is a razziák célpontjaivá váltak, és bekerültek abba a rendszerbe, amely kiutasíthatja őket az államból vagy az országból, mielőtt jogi segítséget tudnának kérni. ICE-ügynökök jelentek meg a bevándorlási bíróság meghallgatásain és a zöldkártya-interjúkon az egész országban, akik letartóztatták azokat az embereket, akik egyébként betartották a bevándorlási eljárás szabályait.
Március 23-án egy szövetségi bíró úgy döntött, hogy Estrada Juárez kiutasítása jogellenes volt, és március 31-én visszatérhetett az Egyesült Államokba. Estrada Juárez megosztotta tapasztalatait a WIRED-del.
WIRED: Elmondaná, hogy pontosan miként zajlott le az Ön esetében a kiutasítási eljárás? Milyen gyorsan történt?
María de Jesús Estrada Juárez: Elég gyorsan. Elmentem a zöldkártyámmal kapcsolatos megbeszélésemre, és kevesebb mint 24 óra alatt Mexikóba toloncoltak. Nagyon traumatikus és nagyon megrázó élmény volt, mert azt hittem, hogy helyes lépéseket teszek a stabilitás felé.
Nem sok információt kaptam. Miután őrizetbe vettek, azt mondták, Tijuanába visznek. Sacramentóban vettek őrizetbe, de Mexikóba vezető úton különböző létesítményekbe szállítottak. Tehát az állomásaim Sacramento, Stockton, Bakersfield, Los Angeles, és utolsóként San Ysidro volt. Útközben különböző embereket gyűjtöttek össze.
Hallottunk mindenféle dolgokat arról, hogy a DACA-kedvezményezetteket ki akarják utasítani, és ez nem az a védelem, amit nekünk ígértek.
– Sikerült egyáltalán kapcsolatba lépnie a családjával? Tudták, hol van?
– Egyáltalán nem. Amint letartóztattak, az összes holmimat elvették, beleértve a telefonomat és a gyógyszereimet is, és a szabadításomig elraktározták. Szorongásom van és cukorbeteg vagyok, ezért nálam volt az Ozempic és a szorongásomra szedett másik gyógyszerem. Amikor megérkeztünk a San Ysidro-i határra, visszaadták a holmimat.
Amikor Tijuanába értem, az első dolgom az volt, hogy üzenetet írtam a lányomnak, mert amikor beléptünk a menedékhely első részébe, ahol regisztráltak minket, azt mondták, hogy ebben az intézményben nem használhatjuk a telefonunkat. De tudatnom kellett a lányommal, hogy jól vagyok, és hogy már Mexikóban vagyok. Így bementem a mosdóba, és írtam neki: „Ne hívj vissza, és ne írj vissza. Csak gyorsan írok, hogy tudd, jól vagyok, és Mexikóban tartózkodom.”
Ez február 19-én, csütörtökön történt, körülbelül 8:30-kor. Február 18-án, körülbelül 11:30-kor vettek őrizetbe, így kevesebb mint 24 óra alatt deportáltak.
A lányom az ICE nyilvános nyomkövetőjében próbált megkeresni, de nem talált meg ott, amíg San Ysidroba nem szállítottak.
– Mi történt, amikor megérkezett Mexikóba?
– Amikor Tijuanába értem, átadtak minket a mexikói kormánynak, és elvittek egy menedékhelyre, ahol a mexikói kormány befogadott minket. Segítettek kitalálni, hogyan juthatunk vissza szülővárosainkba. De van egy barátom, akinek háza van Tijuanában, és ott él a családja is, így nem kellett a menedékhelyen maradnom, amíg el nem jutottam a szülővárosomba, amely Mexikóban, Pueblában van.
– Mennyi ideig volt Mexikóban, mielőtt visszatérhetett az Egyesült Államokba?
– Negyven napig.
– Milyen volt az élete, amikor visszatért?
Egy szállodalánc területi vezetője vagyok, és csakis a munkám miatt tudtam egyáltalán visszatérni.
– Amikor visszatértem, kértem pár hét szabadságot, annak ellenére, hogy már sokat hiányoztam, mert úgy éreztem, mintha épp most ébrednék fel egy rémálomból. Szükségem volt arra, hogy rájöjjek, újra otthon vagyok. Megkértem a lányomat, hogy csomagolja össze a háztartást, mert egyedül nem tudta volna fedezni a megélhetési költségeket. Szóval amikor visszatértem a házba, lehangoló volt látni, hogy minden összecsomagolva és indulásra készen áll.
Ketten élünk, a lányommal, és én vagyok a családfő, az egyetlen kereső mindkettőnkre. Jelenleg kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert elmaradtam a lakbérrel. Próbálok erős maradni. Megpróbálok minden munkát elvállalni, bármilyen plusz műszakot vagy bármit, amit csak tudok, hogy fedezni tudjam ezeket a kiadásokat.
Ez a kitoloncolás tényleg nagyon nehéz helyzetbe hozott, és most nagyon keményen kell küzdenem.
– Egy szövetségi bíróság kimondta, hogy a kiutasítása jogtalan volt. Ez most biztonságérzetet ad Önnek?
– Úgy érzem, az egész életem a levegőben lóg. Tudja, a bizonytalanság, a trauma, a szorongás, a félelem, hogy újra elszakítanak a lányomtól... Nagyon nehéz ezt feldolgozni.
– A tapasztalatai alapján nyugodtan folytatja a zöldkártya megszerzésére irányuló kísérleteket, vagy azokat a jogi eljárásokat, amelyek során kapcsolatba kell lépnie a szövetségi kormánnyal?
– Muszáj. Ez olyan dolog, amit nem akarok feladni. Szeretnék előrelépni a jogállásom rendezése felé. Őszintén hiszem, hogy mindenem megvan ahhoz, hogy letelepedési engedélyt kapjak.
27 éve élek ebben az országban, itt van az életem, itt van a társadalmi környezetem, és ami a legfontosabb, itt van a lányom.
Ami velem történt, az törvénytelen volt. Van egy amerikai állampolgárságú lányom, akitől nem kérhetem, hogy menjen el a szülőföldjéről egy idegen országba, és kezdje újra az életét, ahogy én tettem annak idején.
Eddig a beszélgetés, és csak annyit lehet hozzátenni, hogy teljesen világos: Donald Trump politikája valósággal bünteti a törvénytiszteletet a bevándorlók és a józan gondolkodást az amerikai állampolgárok számára. Trump azt ígérte, hogy „csak a legrosszabb bűnözők legrosszabbjait” utasítják ki a bevándorlók közül, de mint láthatjuk is, épp a legjobbakra, sőt, azok legjobbjaira vadásznak az ügynökök – hogyne, kinek volna kedve egy drogkartell főnökét kergetni, aki esetleg szitává lövi a letartóztatására küldött csapatot, amikor az is csak egy fő a napi háromezerből, ha lecsukathat egy vendéglátóipari középvezető hölgyet is, akit elég beidézni a tárgyalásra, és bemegy magától, kergetni sem kell. Ő is ugyanúgy egy fő a kvótából. Trump és adminisztrációja pedig mérhetetlen ostobaságukban nem veszik észre, hogy a kvótarendszerükkel pont azokat alázzák meg és kergetik al, akikből haszna lenne az Egyesült Államoknak és pont a gazemberek ellen nem mennek semmire sem, hiszen azoknak van annyi eszük, hogy elrejtőzzenek vagy hamis iratokat szerezzenek. Sőt, amelyik igazán fifikás, belép az ICE-ba ügynöknek és így szerez mentességet – erre is volt már példa állítólag.
Mondom én, kifordított egy ember ez a Donald Trump. A bűnözők helyett az ártatlanokat csukatja le, a szegényektől vesz el, hogy a gazdagoknak adjon (mint Dennis Moore), a „béke elnökének” mondja magát, és közben folyamatosan háborúzik, ráadásul úgy tűnik, eleve nyertes helyzetből induló háborúkat is képes elveszteni – a Monty Python's Flying Circus aranyban fizetett volna annak, aki ezt a figurát kitalálja, és állandó szereplő lett volna a műsorban.
Csakhogy mivel ez komoly, nem kívánhatunk egyebet, mint azt, hogy fordítsa már ki valaki ezt az amúgy is kifordított embert a Fehér Házból.
Szele Tamás