Szele Tamás: Kongó, avagy a polgárháború privatizációja
A Kongói Demokratikus Köztársaság komoly katonai újítás bevezetése előtt áll: úgy tűnik, a gyenge lábakon álló rezsim egyszerűen ki fogja szervezni magánvállalkozásba a polgárháborút, mint olyant. Az még várat magára, hogy a kormány ellenfelei, az M23 Mozgalom is zsoldosokat fogadjon fel a fárasztó és kényelmetlen harcok megvívására maguk helyett, de ami késik, nem múlik.
A Jamestown Alapítvány érdekes tanulmányban foglalja össze ezt a folyamatot, de mielőtt ezt bemutatnám, jeleznem kell, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságot helyzete valósággal predesztinálja erre a különös, hadtörténeti jelentőségű kísérletre: ásványkincsekben gazdag és az elmúlt hatvanhat év folyamán olyannyira viharos volt történelme – Lumumbától és a Katanga-incidenstől kezdve Kaszavubun át, Mobutun keresztül napjainkig – hogy jobb hely talán nem is létezik a világon arra, hogy a zsoldoscsapatok jó pénzért háborúskodjanak egymással. De lássuk, mit mond Brian G. Karamuka tanulmánya!
Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.
A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) egyre inkább külföldi vállalkozókra és zsoldoshálózatokra támaszkodik fegyveres erőinek harci képességeinek megerősítése érdekében, különösen az egyre több teret nyerő „Március 23-i Mozgalom” (M23) lázadók elleni küzdelemben. A Kongói Demokratikus Köztársaságban aktív katonai magáncégek (PMC-k) között szerepel az orosz Africa Korpsz, az Agemira RDC és a Congo Protection. Ezek a szervezetek nemzetközi állományt alkalmaznak harci támogatás, kiképzés, valamint kritikus logisztikai és hírszerzési szolgáltatások nyújtása céljából. A biztonsági alapfunkciók profitérdekelt magánszereplőknek történő kiszervezése rövid távú katonai előnyökkel jár, de jelentős kockázatokat is magában hordoz, többek között potenciális emberi jogi visszaéléseket, a állami ellenőrzés csökkenését és a stratégiai erőforrásokért zajló fokozott versenyt.*
*Képzelhető azonban, milyenek lehetnek a kormányerők, ha néhány ezer külföldi zsoldos képes felülmúlni a lehetőségeiket...
Február elején a Március 23. Mozgalom (M23) támadásokat indított a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti részén található Kisangani repülőtér ellen, amelyet a lázadók által kontrollált területek elleni kormányzati műveletek kulcsfontosságú kiindulópontjának tekintett. Kisangani stratégiai jelentőségű, mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság Fegyveres Erőinek (FARDC) egyik fő parancsnoki központja, és repülőtere állítólag drónközpontként működött, támogatva a M23 állásai ellen indított távolsági csapásokat.
A jelentések szerint a külföldi magánszektorból érkezett „partnerek” komoly szerepet játszottak a támadás visszaverésében. Ez az eset jól mutatja a konfliktusban kialakuló dinamikát, amelyben a kritikus katonai infrastruktúra és a privatizált biztonsági támogatás egyre szorosabban összefonódik. Mivel a FARDC nehezen tudja visszatartani a lázadók előrenyomulását Goma és más stratégiai területek körül, a kormány egyre inkább külföldi vállalkozókhoz és zsoldoshálózatokhoz fordul operatív képességeinek megerősítése érdekében.
Történeti háttér
A külföldi zsoldosok és magánkatonai vállalkozók (PMC-k) jelenléte az afrikai konfliktusokban nem új jelenség. Az 1960-as évek dekolonizációs időszakában a korábbi gyarmattartó hatalmak gyakran támaszkodtak zsoldoscsoportokra, hogy megőrizzék befolyásukat a kontinensen. A legismertebb példák közé tartozik Algéria függetlenségi háborúja Franciaország ellen (1954–62), a kongói függetlenségi vezető, Patrice Lumumba 1961-es meggyilkolása, valamint a hosszan elhúzódó polgárháborúk Nigériában (1967–70) és Angolában (1975–2002), ahol több száz külföldi zsoldost vetettek be az egymással versengő frakciók támogatására . Ezek a korai beavatkozások olyan modellt hoztak létre, amely a mai napig meghatározza a kontinens biztonsági dinamikáját. Az afrikai kormányok és vállalati szereplők egyre inkább a katonai magánvállalatokra támaszkodnak, hogy azok a közvetlen harci támogatástól a stratégiai természeti erőforrások védelméig terjedő széles körű feladatokat lássanak el számukra. A katonai magánvállalatok nagyfokú operatív rugalmasságot kínálnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy kijátsszák a bürokratikus korlátokat, és alkalmazkodjanak a változékony és kockázatos viszonyokhoz.*
*Ezt úgy is lehet mondani, ha nem fogalmazunk ennyire finoman, hogy skrupulusok nélkül vesznek magukhoz mindent, ami nincs lebetonozva, és képesek egész őserdőket vagy bányákat is elfoglalni kitermelés céljából, melyet – mint Prigozsin is tette – a helyi lakossággal végeztetnek el. Egyébként az Afrika Korpsz örökölt Prigozsin idejéből aranybányákat is, melyeket szintén a markukban tartanak.
A zsoldoscsapatok továbbra is kiemelkedő szerepet játszanak az egész kontinensen, és számos mai konfliktusba beágyazódnak. Csak Líbiában becslések szerint 20 000 külföldi harcos és zsoldos tartózkodott az ország elhúzódó destabilizációja alatt, míg 2022-ben körülbelül 2000 felbérelt katona támogatta a Közép-afrikai Köztársaság fegyveres erőit. Hasonló minták figyelhetők meg máshol is: zsoldostevékenységet dokumentáltak Maliban, Mozambikban, Szudánban és Burkina Fasóban. 2023 áprilisára csak Maliban körülbelül 1645 külföldi szerződéses katona tartózkodott, ami hangsúlyozza a privatizált katonai tényezők egyre növekvő elterjedését több afrikai konfliktusövezetben.
Az orosz Wagner-csoport – amely Africa Korpsz néven működik Prigozsin halála óta – vált a legjelentősebbé az Afrikában működő szervezetek közül.* A csoport számos területen jelentős szerepet vállalt, többek között a mali, burkina-faso-i és nigeri, valamint a Közép-afrikai Köztársaságbeli katonai junták biztonságának szavatolásában. Ezek a bevetések gyakran kapcsolódnak a természeti erőforrásokhoz való előnyös hozzáféréshez, ami az erőforrás-kitermelés és a rezsim megőrzése köré épülő, egymást kölcsönösen erősítő, összetett megállapodások hálózatát eredményezi a fogadó kormányokkal.
*Itt egy kicsit részleteznem kell a dolgot: a Wagner-csoport nem automatikusan változott át Afrika Korpsszá, hanem azért, mert ennek az „új” alakulatnak a jelenlegi parancsnoka, Junusz-Bek Jevkurov rájött arra, hogy az orosz fegyveres erők állományából nem fog utánpótlást kapni, aki harcképes, az Ukrajnába kerül, viszont a wagneristák terepismerete és gyakorlata Afrikában szó szerint kincset ér. Tehát mégis felvette őket. Így került a wagneristák többsége a reguláris orosz fegyveres erőkbe.
Más külső tényezők is hasonló módon igyekeztek kiterjeszteni befolyásukat a kontinensen magánvállalkozók igénybevételével. Törökország számos afrikai állam, köztük a Száhel-övezet országai, Líbia és Szomália – ahol katonai bázist is fenntart – kulcsfontosságú biztonsági partnerévé vált. A hivatalos katonai együttműködés mellett Ankara magán-katonai hálózatokat is igénybe vett stratégiai céljainak előmozdítására. A török PMC, a Sadat állítólag Törökországban kiképzett és onnan finanszírozott szíriai harcosokat küldött a Száhel-övezetbe, akiknek elsődleges feladata a török gazdasági érdekek, köztük a bányászati eszközök védelme.
A jelenlegi helyzet
Ahogy az M23 és a kongói fegyveres erők közötti harcok fokozódnak, Kinshasa egyre növekvő számú magánkatonai csoportot von be haderejének megerősítésére. Az Africa Korpsz komoly jelenlétet épített ki a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén. Gomában – Észak-Kivu fővárosában – a jelentések szerint körülbelül 1000 Africa Korpsz-tag állomásozik, akik közül sokan Kelet-Európából származnak, köztük belorusz, szerb és román állampolgárok. Míg a csoport azt állítja, hogy tagjai tanácsadói minőségben működnek, jelenléte a kontinensen való szélesebb körű terjeszkedést tükrözi; becslések szerint összesen körülbelül 5000 fős erejük működik Afrikában. Ezen szereplők mellett további, Romániához kapcsolódó zsoldos elemekről is beszámoltak a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ami tovább hangsúlyozza a konfliktus egyre inkább nemzetközivé és privatizálttá váló jellegét.
Román állományt szerződtettek továbbá a kongói erők támogatására is az M23 elleni műveletekben. A román külügyminisztérium ezeket az egyéneket a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának magánalkalmazottjaiként jellemezte, akik kiképzési misszión vesznek részt; ezt az állítást széles körben úgy értelmezték, hogy a román állam igyekszik elhatárolódni a konfliktusban való közvetlen részvételtől. Az M23 2025 januárjában sikeresen elfoglalta Gomát, ekkor több román szerződéses katona is megadta magát, akik közül néhányan elárulták, hogy korábban a francia idegenlégióban kaptak kiképzést.*
*Nos, ennek az ostromnak azért voltak különös mozzanatai is. A román zsoldosok – aki közül sokan a rendőrség és a hadsereg szabadságolt tagjai voltak, sőt, akadt köztük olyan is, akik papíron nem Afrikában voltak, hanem GYED-en, hogy egy kis pénzt keressenek – megadták magukat, viszont vezérük, Horatiu Potra egyszerűen ott sem volt, mert éppen Bukarestben szervezett valamit, ami a leginkább egy katonai puccsra hasonlított volna, és aminek eredményeképpen Călin Georgescu került volna Románia élére. A puccs meghiúsult egy közlekedési baleset következtében, Potra elmenekült az Egyesült Arab Emírségekbe, majd tavaly letartóztatták és kiadták Romániának, jelenleg előzetes letartóztatásban vár a sorsára. A GYED-en lévő rendőrök és katonák sorsáról nincsenek adataink.
Ezen elemek mellett további magáncégek is jelen vannak a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az Agemira RDC – amelyet egy francia-kongói állampolgár alapított – Kelet-Európa-szerte toborzott állományt, többek között Bulgáriából, Fehéroroszországból és Grúziából, valamint algériai, francia és kongói állampolgárokat is. A csoport tevékenysége állítólag magában foglalja a katonai infrastruktúra újjáépítését, az M23 műveletei által megrongált repülőterek helyreállítását, a katonai eszközök és stratégiai helyszínek biztosítását, valamint hírszerzési és logisztikai támogatás nyújtását a FARDC egységeinek.*
*Az egyelőre a jövő titka, hogy az Agemira Potra vagy Prigozsin receptjét követi-e majd.
A jövő
Az ENSZ jelentései szerint további külföldi paramilitáris személyzet támogatja aktívan a kongói kormányerőket az M23 ellen – különösen Latin-Amerikából általában, El Salvadorból különösen és Algériából származó fegyveresekről van szó. Kinshasa nem hozta nyilvánosságra az ezeket a személyeket foglalkoztató cégek nevét, sem a szerződéseik feltételeit, ami tovább növeli a magánkatonai cégek konfliktusban való részvételét övező homályt. Az ENSZ szakértői szerint néhány korábbi szerződéses alkalmazottat, akiket korábban egy 2025 júliusában lejárt magánkatonai szerződés keretében Gomában állomásoztattak, később közvetlenül a kormány szerződtetett a CH–4 pilóta nélküli légi rendszerek üzemeltetésére. Más külföldi szereplők állítólag az indiai gyártmányú D4 drónelhárító rendszerek kezeléséért felelősek, amelyeket a kongói fegyveres erők 2025-ben szereztek be. Ez jól tükrözi a külső szereplők egyre bővülő technikai és operatív szerepét.
Az Agemira RDC állítólag partnerségre lépett a Congo Protectionnel a kongói biztonsági erők támogatása céljából. Ez a támogatás elsősorban képzési és tanácsadói szerepekben nyilvánul meg, miközben alkalmanként harci műveletekben is részt vesznek az M23 ellen. A Congo Protection – amelyet egy román, korábban a francia idegenlégióban szolgáló tiszt vezet – toborozott egy csapatot korábbi román katonákból és rendőri személyzetből a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részére történő bevetésre, amelynek létszáma a jelentések szerint csúcsidőben elérte az 1000 főt. A harctéri részvétel mellett ezek a szerződéses vállalkozók a kongói hatóságoknak katonai beszerzések és logisztika terén is tanácsadást nyújtottak. Tevékenységük azonban rávilágít a katonai magánvállalatok viselkedésével kapcsolatos szélesebb körű aggályokra a bizonytalan környezetben, ahol a gyenge kormányzás és a tartós instabilitás lehetőséget teremt a profitérdekelt beavatkozásra. Az állami biztonsági erők támogatásának leple alatt ezeket a szereplőket széles körben úgy tekintik, hogy a konfliktus dinamikáját és a politikai elittel való kapcsolataikat saját pénzügyi érdekeik előmozdítására használják fel.
A Kongói Demokratikus Köztársaság növekvő függősége a magánkatonai szereplőktől a biztonsági alapfunkciók kiszervezése felé történő szélesebb körű elmozdulást tükrözi. A külföldi PMC-k átalakítják az M23-as lázadókkal folytatott konfliktust egy olyan küzdelemmé, amelyet a privatizált haderő és a stratégiai erőforrásokért vívott verseny jellemez. A kongói fegyveres erők kudarcai miatt kialakult helyzetben ez a megközelítés rövid távú előnyöket kínál, de jelentős kockázatokat is hordoz magában, többek között az emberi jogok megsértését és az állami ellenőrzés gyengülését. Mivel az instabilitás továbbra is fennáll, és a kritikus fontosságú ásványi anyagok iránti kereslet növekszik, a biztonság privatizációja valószínűleg még tovább fog erősödni.
A jövőre nézve javasolnám, hogy az egyszerűség kedvéért az M23 is alkalmazzon zsoldosokat, a zsoldosok pedig mindkét oldalon alkalmazzanak egymás elleni harc helyett dobókockát a bozótharcok eldöntése céljából. Így a fegyvertelen lakosság terrorizálására is több energiájuk marad.
Még nagyobb előrelépés lenne a PMC-k tőzsdére vitele, mert így az ütközetek alatti árfolyam-ingadozások is befolyásolnák a harc kimenetelét: előfordulhatna például az is, hogy a csata idején a lázadó oldal felvásárolja az Afrika Korpsz részvényeit, mire az kötelességtudóan sarkon fordul és megveri saját magát.
Nagy lehetőségek vannak még ebben a piacban, én mondom.
Szele Tamás