Szele Tamás: Kubaiak a sztyeppén
A most zajló háború nem kis világfelfordulással jár, például azt kevesen gondolták volna, hogy Ukrajnában észak-koreai alakulatok jelennek meg az orosz drón-alakulatok és a rakétatüzérség perzsa kiképzőtisztjei mellett, vagy hogy legalább kétszáz kenyai szolgál az orosz gyalogságnál, de akadnak nepáli és szíriai zsoldosok is a moszkovita csapatok állományában. Az iráni Shahed drónokat meg Tatárföldön szerelik össze fiatal afrikai lányok, akiknek azt ígérték, hogy tanulási lehetőséget kapnak.
Ebben a bábeli zűrzavarban fel sem tűnnek első látásra a kubai önkéntesek, illetve szerződéses katonák. Pedig nagyon is léteznek, sőt, elég sokan vannak, bár Oroszország-anyácska nem bánik velük kesztyűs kézzel – ennek járt utána a Vjorsztka című orosz ellenzéki hírportál. Lássuk, mire jutottak – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.
Az orosz hadseregben akár több ezer kubai is harcolhat – Észak-Korea után ez a második legnagyobb létszámú külföldi katonai kontingens az Oroszországi Föderációban. A kubaiak tömegesen érkeznek Oroszországba családjukkal együtt, szerződést kötnek a Védelmi Minisztériummal, de sokan közülük és szeretteik közül nem tudnak legálisan letelepedni az országban. Emiatt tömegesen büntetik őket – a teljes körű invázió kezdete óta már több mint 180 bírságot szabtak ki rájuk illegális belföldi tartózkodásért.
A bíróságokon a szerződéses katonák, akiket Oroszország maga toboroz, arra kérik a bírókat, hogy ne toloncolják vissza őket hazájukba. A bírák pedig szinte soha nem teszik ezt, hivatkozva a kubaiak „különleges helyzetére”.
Szerződéses katonák – illegálisan
A bíróságok büntetést szabnak ki a katonai szerződést kötött kubai állampolgárokra és szeretteikre az Orosz Föderációban való tartózkodási szabályok megsértése miatt. Ez a vízum nélküli tartózkodás időtartamának túllépésére vonatkozik (kubai állampolgárok esetében ez 90 nap, 180 napos időszakon belül). A bíróságok ilyen ügyekben felvetik a külföldi kiutasításának kérdését, de figyelembe véve a vádlottak különleges helyzetét, 2000 és 40 000 rubel közötti bírságokra szorítkoznak.*
*Viszont, ha jobban belegondolunk, ezt bármikor ki lehet szabni a katonára az első 90 nap letelte után: hiszen ha ennél hosszabb időre szól a szerződésük, nem fogják őket csak emiatt hazaengedni a seregből. Üzletnek sem rossz: az orosz állam mindenképpen jól jár.
A megbírságolt kubaiak közül 18 fő közvetlenül részt vett az orosz–ukrán háborúban. A többi ügyben szereplő személyek a katonák feleségei, szülei, gyermekei, testvérei, valamint két esetben a katonák élettársai.
Így például 2025. január 27-én 40 ezer rubel pénzbírságot szabtak ki Peresu De La Pasu Yaidelre.* A szovjet bíróság megállapítása szerint Yaidel 2023. augusztus 11-én turisztikai célból érkezett Oroszországba, egyéves szerződést kötött az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériumával, de a szerződés lejárta után nem legalizálta tartózkodását az országban.
*Jeleznem kell, hogy itt és az írásban mindenhol elég gyenge lábon áll a nevek helyesírása: arról van szó, hogy a Vjorsztka orosz nyelvű cikkében a spanyol neveket fonetikusan írták át, ahogyan ezt oroszul szokás is, de mikor magyarul írom vissza őket latin betűkre, egyáltalán nem biztos, hogy eltalálom az eredeti nevet, annak pontos formájában.
Yaidel ügyének anyagaihoz csatolták a 41450-es katonai egység parancsnokának parancsából származó kivonatot. Ugyanez az egység szerepel legalább még egy büntetett kubai katona ügyében is. A 41450-es katonai egységhez tartozik a 137-es légideszant ezred, amelyben például a CIA igazgatóhelyettesének, Michael Glossnak a háborúban elesett fia is szolgált.
Yaidel mellett ugyanazon a napon a rjazanyi bíróság hasonló büntetést szabott ki feleségére, Reyes Delgado Sandra Barbarára is. A bíró enyhítő körülménynek tekintette, hogy férje Oroszország oldalán harcolt a háborúban, és nem utasította ki a kubai hölgyet.
Még azoknak a kubaiaknak a rokonait is megbírságolják, akik Oroszországba utaznak, hogy eltemessék szeretteiket. 2024 júliusában a rjazanyi bíróság 2000 rubel pénzbírsággal sújtotta a kubai Chiron Engnes Naomit. A bíróságon elmondta: azért ment Oroszországba, hogy meglátogassa apját, aki 2024. február 14-én szerződést kötött a Védelmi Minisztériummal. Három hónappal a bírság kiszabása után Naomi újra bíróság elé állt ugyanazon okból: a tárgyalás anyagai alapján ekkorra kiderült, hogy apja már meghalt – a férfi február 28-án, két héttel a szerződés aláírása után esett el a Luhanszki Területen. Ez a körülmény nem mentette fel a Chiron Engnes Naomit a második bírság alól.*
*Mondanám, hogy valódi orosz bürokráciával van dolgunk, de bizony a magyar sem különb. Nálunk legalább ugyanekkora érzéketlenséggel követelnek mindenféle, elhunyt felmenőinktől származó meghatalmazásokat a különböző hivatalok, sőt, volt rá esek, hogy a sok éve halott édesanyámat akarta egy közepesnél nagyobb összegre bírságolni a Gázművek. Érdekes beszélgetés zárta le az ügyet az illetékesekkel.
Hasonlóképpen, 2024 decemberében 2000 rubel pénzbírsággal sújtották Lopez Rodriguez Eliset kubai állampolgárt, aki azért érkezett Oroszországba, hogy eltemesse elesett fiát. Az orosz bíróság nem fogadta el a kubai Perez Gonzalez Sandra magyarázatát sem, akinek a testvére szolgált „a különleges hadműveleti övezetben” és 2024 áprilisában meghalt. A tárgyaláson Sandra elmondta, hogy az elhunyt után kiskorú lány maradt árván, és ő a lánya nevében igényli a katonai családoknak járó kedvezményeket.
Összesen legalább hat kubai állampolgárt büntettek meg az orosz bíróságok, akiknek hozzátartozói a háborúban haltak meg.*
*Legyek cinikus? Akkor is megbüntették volna őket, ha életben maradnak. És ne feledjük: az orosz fegyveres erők mindig is híresen rosszul bántak elesett katonáik holttesteivel. A „kegyelet” szót valószínűleg csak főtiszttől felfelé ismerik. Az náluk nem érv, ha valaki el szeretné temetni az elesett fiát.
A kubaiak ellen az orosz Btk. 18.8. cikke alapján indított ügyek szinte mindegyike Rjazanyban került elbírálásra. Pontosan ott, ahol, mint a „Sistema” projekt kiderítette nyomozása során, a kubai állampolgárokat toborozták az orosz hadseregbe. 2023-ban pedig Rjazanyból érkeztek az első hivatalos megerősítések arról, hogy kubai férfiak szerződéseket írtak alá az orosz védelmi minisztériummal.
A közzétett döntések körülbelül harmadában szerepel, hogy a kubaiak jogsértéseit a Rjazany közelében fekvő Gyadkovo faluban fedezték fel. Néhány határozatban kifejezetten szerepel, hogy ez a Rjazanyi Belügyminisztérium migrációs osztályán történt. Gyakran több emberből álló csoportokra egyszerre állítottak ki vádiratot.
Csak egyszer szüntették meg egy kubai katona ellen a 18.8. cikkely szerinti eljárást az ügy jelentéktelensége miatt. A bíróság megállapította, hogy Lennel Lasaro de Armas Balmaseda a később megállapított határidő után kapta meg a leszerelési parancs kivonatát, ezért nem tudta időben összeállítani a dokumentumokat.
Manikűr és orosz állampolgárság
Néhány megbírságolt kubai hölgy aktívan használja a közösségi médiát. Facebook-oldalaikon főleg havas orosz tájakat ábrázoló fotókat tesznek közzé, orosz nyelvleckéket osztanak meg, és beszámolnak arról, hogyan zajlik integrációjuk az új országban.
Az egyik ilyen kubai hölgy nyilvánosan bejelentette, hogy megkapta az orosz állampolgárságot. Május 9-én Noa Martines Indira Instagram-oldalán, (akit 2023 decemberében kétezer rubelre büntettek illegális oroszországi tartózkodásért) megjelent egy videó egy orosz útlevéllel és a következő felirattal: „Csodálatos! Már egy éve orosz állampolgár vagyok!”*
*Majakovszkijhoz méltó pillanat, ha Noa Martines kicsit műveltebb, azt írta volna a videóra: „Olvassátok, irigyeljetek: én a Szovjetunió polgára vagyok”. Aztán eltöprenghetett volna egy kicsit a nagy költő különös halálán is.
Egy hónap múlva újabb bejegyzést tett közzé, amelyben azt írta, hogy „büszke arra, hogy orosz”:
„Sok kubai ember meghalna azért, hogy az Egyesült Államokban élhessen. Én viszont a világ leghatalmasabb országában élek. És itt valósítottam meg az álmaimat. Dicsőség Oroszországnak!”
Más posztokban Noa az Oroszországi Föderációban folytatott életéről mesél, Oroszország címerével ellátott pólóban pózol, a „Matyuska Zemlja” (Anyaföld) című dalra készült hazafias videókat tesz közzé, és „ölelkezik” a mesterséges intelligencia által szimulált Vlagyimir Putyinnal. Az egyik videóban megmutatta a manikűrjét: körmein az orosz elnök arca és az orosz trikolór volt látható.*
*Elképzelem a jelenetet, ahogy finom, kecses, erotikus mozdulatokkal lehúzza hófehér kesztyűjét és egyik hosszú, ápolt körmén előbukkan Putyin arcképe, a másikon meg az orosz zászló. A férfiak döntő többsége ordítva menekülne ettől. Legyünk őszinték: Putyin arcához nehéz bármi erotikusat is társítani.
2025 januárjában Noa váratlanul véleményt nyilvánított az Instagramon honfitársai jogi helyzetéről. Azt írta, hogy „a kubai illegális bevándorlók helyzete Oroszországban sajnálatos”. Ugyanakkor azonnal felszólította őket, hogy „legyenek hálásak” az orosz hatóságoknak azért, hogy befogadják őket. Mint írta:
„Gondolkodtak már azon, hogy miért tartózkodnak illegálisan Oroszországban hónapok, sőt évek óta? A orosz kormány gondoskodása miatt. Egy fejlett technológiával és videokamerákkal felszerelt országban már rég deportálhatták volna önöket, és ezt a szigorú döntést korábban csak a kubaiak iránti tiszteletből nem hozták meg. Önök döntöttek úgy, hogy illegálisan itt maradnak: tudták, mire vállalkoznak.”
Egy másik megbírságolt kubai asszony, bizonyos Tur Real Hanisleidis a közösségi média alapján tetoválóművészként dolgozik Domogyedovo városában, a moszkvai régióban. Főleg a Facebookon tesz közzé fotókat és videókat munkáiról, hogy új ügyfeleket szerezzen. Bejegyzéseiből kitűnik, hogy még a teljes körű invázió megkezdése előtt költözött Oroszországba.
„Professzionális tetováló, több mint 5 éves tapasztalattal. Kubai vagyok” – áll a VK-profiljában orosz nyelven. Közösségi oldalain látható, hogy szoros kapcsolatban áll egy másik, Oroszországban élő és az orosz bíróság által megbüntetett kubai nővel, Bobey Rubalkaba Norrisszal. Mindkettőjük profiljában az szerepel, hogy a kubai sziget déli partján fekvő Batabano kikötővárosból származnak. 2024 szeptemberében Bobey közzétett egy közös fotót róluk a moszkvai Gorkij parkból. Három hónappal később mindketten ugyanazon a napon bizonyították a rjazanyi bíróságon, hogy kubai férjeik Oroszországért harcolnak.
Ugyanakkor a „Vjorsztka” tényfeltárói nem találtak semmilyen utalást arra, hogy Noa, Hanisleidis vagy Bobey rokonai kapcsolatban állnának az orosz védelmi minisztériummal. A riporterek megkeresésére egyik kubai hölgy sem válaszolt.
„Valós szükségszerűségek”
Az Oroszországban illegálisan élő kubai állampolgárokat rendszeresen kiutasítják az országból, de ez szinte egyáltalán nem érinti azokat, akik szerződést kötöttek a Védelmi Minisztériummal, és hozzátartozóikat sem. A bíróságok, amikor megtagadják kiutasításukat, megjegyzik, hogy az ilyen büntetésnek „valóban szükségszerűnek” kell lennie. Az indoklásban hivatkoznak az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményre is, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a magánélete tiszteletben tartásához.*
*Mely egyezményből az Oroszországi föderáció 2022 tavaszán kilépett. Sebaj, attól még hivatkozni lehet rá.
Sőt, külföldi katonák esetében a kiutasításukat az orosz Btk. 3.10. cikke közvetlenül tiltja. A cikk nem tesz említést a katonák vagy volt katonák rokonairól, de a törvény lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy a döntés meghozatalakor „egyéb körülményeket” is figyelembe vegyenek.
Ennek ellenére két kubai nőt mégis kiutasítottak. Az egyikük azt állította, hogy háborús veterán honfitársának élettársa. A másik azt, hogy külföldi élettársa még csak szándékozik szerződést kötni. A tulai bíróság mindkét esetben elégtelennek ítélte ezt ahhoz, hogy a nők Oroszországban maradhassanak.
Kitoloncolták Garcia Hernandez Rodolfo kubai állampolgárt is. Az orosz bíróság már 2023-ban elrendelte, hogy távozzon az Oroszországi Föderációból, de ő nem tette ezt meg. 2025 szeptemberében a rosztovi régióban tartóztatták le a biztonsági erők „Nelegal” nevű során, és újra elítélték – mert nem volt hajlandó elhagyni az országot (pontosabban: ekkor a büntetés elkerülése miatt ítélték el). Ezúttal Rodolfo kérte, hogy ne utasítsák ki, azzal indokolva, hogy 2025 májusában egy hónapos szerződést kötött a „Redut” magánkatonai vállalattal (amely a „Szkema” projekt adatai szerint kapcsolatban áll a GRU-val), és ennek keretében „a speciális katonai művelet során az Oroszországi Föderáció fegyveres erőinek feladatait látta el”. A bíróság ezt az érvet „alaptalannak” találta.
A kubaiak különleges helyzetben vannak, jegyzi meg Alekszandr Kim, blogger és politikai aktivista, aki a xenofóbia és a diszkrimináció ellen küzd Oroszországban.
„Ők, ellentétben a közép-ázsiai államok polgáraival, nem legalizálhatják oroszországi tartózkodásukat munkavállalás céljából. Amikor lejár a vízummentes tartózkodásuk időtartama, nem tudják meghosszabbítani, így gyakorlatilag kilátástalan helyzetbe kerülnek. Nem tudnak semmilyen állandó vagy hosszú távú státuszt igényelni.”*
*Viszont közép-ázsiainak sem kellemes lenni orosz földön: csak a legnehezebb, legmocskosabb munkákat kaphatja meg az ember, és nem ritka, hogy a nacionalisták szó szerint agyonverik a közép-ázsiaiakat az utcán. Akik aztán rendszerint visszaadják a kölcsönt a nacionalistáknak és ez így meg végestelen-végig.
Kim szerint azonban a kubai katonák és családtagjaik esetében az orosz hatóságok a bírságok dacára is az ő oldalukon állnak. Nem rendelnek el kitoloncolást, ha van rá mód, hanem lehetővé teszik a katonák számára, hogy legalizálják helyzetüket az orosz állampolgárság megszerzésével, családtagjaik helyzetét pedig a rokoni kapcsolatok révén rendezzék.
Tulajdonképpen sajnálatra méltóak volnának ezek a kubaiak, mert gondoljunk csak bele: miféle élet lehet Kubában, a „trópusi paradicsomban”, aminél még az is jobb, ha az ember orosz katonának áll? Micsoda pokol lehet ott, ha még a jeges-havas Rjazanyban is élhetőbb a világ, mint a karibi szigeten?
De nem lehet őket sajnálni, mert gyilkosnak állnak, olyan háborúba jelentkeznek, amihez végképp semmi közük nincs – és kevesen érik meg, hogy szolgálatuk végén átvehessék az áhított orosz passzportot.
Ők tudják: de természet ellen való ez a fajta világfelfordulás.
Szele Tamás