Szele Tamás: Laridzsáni, a bábumester

A legaktuálisabb és legégetőbb geopolitikai kérdés jelenleg kezd nem is az lenni, hogy megtámadja-e az Egyesült Államok Iránt, ez egyre bizonyosabbnak tűnik, hanem inkább az, hogy mi Trump célja ezzel az országgal? Megszállni, elfoglalni nem tudja, ahhoz olyan komoly haderőre lenne szüksége, amilyen még neki is alig van és minden más frontról el kellene vonnia az állományt ehhez, szétbombázni és otthagyni Iránt nem lenne okos dolog, mert az ajatollahok azonnal újjászerveznék a hatalmukat biztosító rendszert, még a legjárhatóbb útnak az tűnik, ha Venezuelához hasonlóan keres egy megvásárolható politikust, kinevezi egy báb-kormány élére, maga a rendszer fennmarad, csak már amerikai célokat fog szolgálni és minden megy tovább, ahogyan eddig ment.

Magánvéleményem az, hogy ez Venezuelában működhet, de Iránban nem, mégis, képzeljük magunk elé az amerikai zsoldban álló Forradalmi Gárdát vagy az Amerika-barát ajatollahokat – de a többi lehetőség még ennél is kevésbé kecsegtető. Eddig az is kérdéses volt, hogy kit lehetne egy bábkormány élén támogatni, de most – a The New York Times írása szerint – megvan a jelölt Irán Quislingjének pozíciójára: Ali Laridzsániról lenne szó, a titkosszolgálat mindenható vezetőjéről. Lássuk, mit mond az elemzés – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Január elején, amikor Irán egyszerre szembesült országos méretű tüntetéshullámmal és az Egyesült Államok csapásainak veszélyével, az ország legfelsőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah egy megbízható és hűséges alvezéréhez fordult, hogy irányítsa helyette az országot: Ali Laridzsanihoz, az ország legfőbb nemzetbiztonsági tisztjéhez.

Azóta a 67 éves Laridzsáni, aki veterán politikus, a Forradalmi Gárda egykori parancsnoka és a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács jelenlegi vezetője, az ország tényleges vezetője. Felemelkedése háttérbe szorította Maszúd Pezeshkian elnököt, a szívsebészből lett politikust, aki nehézségekkel teli évet tudhat maga mögött, és továbbra is azt hangoztatja nyilvánosan, hogy „orvos vagyok, nem politikus”, ezért senki ne várjon tőle megoldást az iráni problémák sokaságára.*

*Szép tőle, hogy beismeri, miszerint nem politikus, de ez eszébe juthatott volna azelőtt is, hogy elindult az elnöki székért.

Ez az elemzés Laridzsáni felemelkedéséről, valamint az iráni vezetés döntéseiről és mérlegeléséről szól. A The New York Times hat magas rangú iráni tisztviselővel – közülük az egyikük Khamenei ajatollah hivatalához kötődik –, a Forradalmi Gárda három tagjával és két volt iráni diplomatával készített interjúin, valamint az iráni hírmédia beszámolóin alapul. A tisztviselők és a gárdisták névtelenséget kérve nyilatkoztak, hogy őszintén beszélhessenek a kormány belső ügyeiről.

Laridzsáni hatásköre az elmúlt hónapokban folyamatosan bővült. Ő volt a felelős az iszlám uralom megszüntetését követelő közelmúltbeli tüntetések vérbe fojtásáért. Jelenleg ő tartja kordában a másként gondolkodókat, ő tartja a kapcsolatot az olyan erős szövetségesekkel, mint Oroszország és az olyan regionális szereplőkkel, mint Katar és Omán, valamint felügyeli a Washingtonnal folytatott nukleáris tárgyalásokat. Emellett terveket dolgoz ki Irán irányítására egy esetleges háború idején az Egyesült Államokkal, most, amikor Washington komoly haderőt vonultat fel a térségben.

„Hazánkban készen állunk a harcra” – mondta Laridzsáni egy, az Al Jazeerának adott interjúban, amikor ebben a hónapban a katari fővárosba, Dohába látogatott. Mint megjegyezte:

„Határozottan erősebbek vagyunk, mint korábban. Az elmúlt hét-nyolc hónapban felkészültünk. Megtaláltuk és kijavítottuk a gyenge pontjainkat. Nem keressük a háborút, és nem is fogunk háborút indítani. De ha ránk erőltetik, akkor visszavágunk.”

Khamenei ajatollah utasította Laridzsánit és egy maroknyi más közvetlen politikai és katonai munkatársát, hogy biztosítsák: az Iszlám Köztársaság ne csak az amerikai és izraeli bombákat élje túl, hanem a legfelsőbb vezetése elleni bármilyen merényletet is, ideértve magát Khamenei ajatollahot is, a már említett hat magas rangú tisztviselő és a gárdisták egybehangzó vallomása szerint.

Nasszer Imani, egy kormányközeli konzervatív elemző egy Teheránból adott telefoninterjúban elmondta, hogy Khamenei ajatollah Laridzsánival hosszú ideje szoros kapcsolatot ápol, és a legfelsőbb vezető az akut katonai és biztonsági válság idején fordult hozzá. Mint mondta:

„A legfelsőbb vezető teljes mértékben megbízik Laridzsániban. Úgy véli, hogy Laridzsáni a megfelelő ember ebben a kényes helyzetben, politikai múltja, éles elméje és tudása miatt. Rá támaszkodik a helyzetről szóló jelentések és pragmatikus tanácsok tekintetében. Laridzsáni szerepe nagyon hangsúlyos lesz a háború alatt.”*

*Imani, mint a teheráni kormánykörökhöz valóban közel álló személy, valószínűleg nagyon is jól tudja, melyik felén van a kenyér megvajazva, ez a hűségeskünek is beálló kiállás Laridzsáni mellett valóságos bizonyítéka annak, hogy a valós, végrehajtó hatalmat már most is ő birtokolja. Azonban a formális utódlás kérdéses, mivel Laridzsáni síita ugyan, de nem visel semmiféle egyházi méltóságot.

Laridzsáni elit politikusok és vallási vezetők leszármazottja, és 12 évig volt a parlament elnöke. 2021-ben őt bízták meg a Kínával kötendő 25 évre szóló, milliárdokat jelentő átfogó stratégiai megállapodás megtárgyalásával.

A hat magas rangú tisztviselő és a gárdisták szerint Khamenei ajatollah egy sor utasítást adott ki. Négy utódlási szintet nevezett ki minden egyes katonai parancsnoki és kormányzati pozícióra, amelyeket személyesen jelölt ki. Azt is mondta mindenkinek, aki vezetői szerepet tölt be, hogy legfeljebb négy utódot nevezzen meg, és átruházta a felelősséget a bizalmasai szűk körére, hogy hozzanak döntéseket arra az esetre, ha megszakadna a vele való kommunikáció, vagy ha megölnék.

Miközben tavaly júniusban, az Izraellel folytatott 12 napos háború alatt bujkált, Khamenei ajatollah három jelöltet nevezett meg, akik az utódai lehetnek. Őket soha nem nevezték meg nyilvánosan. Laridzsán azonban szinte biztosan nincs köztük, mert nem magas rangú síita pap – ami alapfeltétel bármilyen utód számára.

Laridzsáni azonban bekerült Khamenei ajatollah bizalmas, belső körébe. Ide tartozik legfőbb katonai tanácsadója és a Forradalmi Gárda korábbi főparancsnoka, Yahya Rahim Safavi vezérőrnagy is. Szintén e körhöz sorolható Mohammad Bagher Ghalibaf dandártábornok, a Forradalmi Gárda másik korábbi parancsnoka, a parlament jelenlegi elnöke, akit Khamenei ajatollah de facto helyettesének jelölt ki a fegyveres erők háborús parancsnokságának ellátására, valamint vezérkari főnöke, Ali Asghar Hejazi síita klerikus.*

*Ez a belső kör kicsit Sztálin „vacsoráira” emlékeztet, amelyeken részt kellett vegyen a Központi Bizottság minden fontosabb tagja, és gyakran állt elő olyan helyzet, hogy a kedves vendégek nem lehettek biztosak abban, miszerint hazaérnek, vagy inkább a Matrosznaja Tyisina börtönben töltik a kivégzésükig hátra lévő napokat. Esetleg Lefortovo patinás falai között. Volt, aki megjárta, volt, aki megúszta.

A tervek egy része az Izrael júniusi meglepetésszerű támadásából levont tanulságok eredménye, amely a háború első óráiban kiiktatta Irán magas rangú katonai parancsnoki láncát. A tűzszünet után Khamenei ajatollah Laridzsánit nevezte ki a Nemzetbiztonsági Tanács titkárává, és Ali Shamkhani admirális vezetésével új Nemzeti Védelmi Tanácsot hozott létre a háborús katonai feladatok irányítására.

„Khamenei az előtte álló lehetőségekkel foglalkozik” – mondta Vali Nasr, a Johns Hopkins School of Advanced International Studies Irán és a síita teokrácia szakértője. Mint folytatta:

„Arra számít, hogy mártír lesz, és azt gondolja, hogy ez az ő rendszere és öröksége, és én a végsőkig ki fog tartani. Szétosztja a hatalmat és felkészíti az államot a várható nagy horderejű eseményekre, mind az utódlásra, mind a háborúra, annak tudatában, hogy az utódlás a háború következményeként következhet be.”

Irán abból indul ki, hogy az amerikai katonai csapások elkerülhetetlenek és küszöbön állnak, még akkor is, ha mindkét fél fenntartja a diplomáciai kapcsolatokat és a tárgyalásokat a nukleáris megállapodásról – mondta a hat tisztviselő és három gárdista. Azt mondták, Irán a legmagasabb készültségi fokozatba helyezte valamennyi haderőnemét, és heves ellenállásra készül.

Az ország ballisztikus rakétakilövő állásokat telepít az Irakkal közös nyugati határa mentén – elég közel ahhoz, hogy csapást mérjen Izraelre – és a Perzsa-öböl déli partvidékén, az amerikai katonai támaszpontok és más, a térségben lévő célpontok elérhetőségén belül – mondta a három gárdista és a négy magas rangú tisztviselő.

Az elmúlt hetekben Irán rendszeresen lezárta légterét, hogy rakétákat tesztelhessen. Hadgyakorlatot is tartott a Perzsa-öbölben, rövid időre lezárva a Hormuzi-szorost, amely a globális energiaellátás egyik fő tengeri csomópontja.*

*Ez mind igaz, de míg a Forradalmi Gárda morálja még viszonylag sértetlen, ahogyan a Baszidzsé is, hiszen egy feldühödött néptömeg elsőként őket tépné szó szerint darabokra, tehát nincs választásuk, ki kell tartaniuk utolsó töltényig és utolsó csepp vérükig a rendszer mellett, addig a hadsereg, vagyis az Artesh morálja alulmúlja a bányabéka fenekét is és egyes alakulatok már január elején át akartak állni a tüntetőkhöz. Sőt, már a köztársasági rendőrparancsnokság, a FARAJA sem túl lelkes.

Khamenei ajatollah mindeközben dacosan kitartott.

„A világ legerősebb hadserege akkora pofont kaphat, hogy nem lesz képes talpra állni” – mondta egy múlt heti beszédében. A közeli vizeken összegyűlt amerikai hadihajók elsüllyesztésével is fenyegetőzött.

Háború esetén a rendőrség különleges egységeit, a hírszerzés ügynökeit és a civil ruhás Baszidzs milíciát, amelynek zászlóaljai a Forradalmi Gárdának vannak alárendelve kell bevetni a nagyobb városok utcáin – mondta a három gárdista és két magas rangú tisztviselő. A milíciák ezután ellenőrzőpontokat állítanának fel, hogy megelőzzék a belföldi zavargásokat, és külföldi kémszervezetekkel kapcsolatban álló ügynökök után kutassanak.*

*Meg természetesen a civilek ékszerei, valutában tartott készpénze és egyéb értékei után. Ne szépítsük: a Bazsidzs pont ugyanolyan rablóbanda, mint a középkori oszmán seregek nyomában kullogó szabadcsapatok. Pedig most perzsákról van szó, nem törökökről. Tulajdonképpen magát a Baszidzsot is a Forradalmi Gárda kell fegyelmezze, és kérdéses, hogy egy háborús helyzetben képes volna-e erre.

Az iráni vezetés nemcsak katonai és biztonsági mozgósításra készül, hanem saját politikai túlélését is el szeretné érni.

A tanácskozásaik, amelyeket hat, a terveket ismerő tisztviselő ismertetett, számos kérdést érintenek, többek között azt, hogy ki irányítaná az országot, ha Khamenei ajatollahot és a vezető tisztségviselőket megölnék.

A vezetők mérlegelik, hogy ki lehetne „Irán Delcyje” – ez utalás Delcy Rodríguezre, a venezuelai alelnökre, aki megegyezett a Trump-kormányzattal, hogy ő irányítsa Venezuelát, miután elfogták az ország elnökét, Nicolás Madurót.*

*Magyarul: bölcs előrelátással már készítik is a hatalom átadásához a terveket és a menüt, Trumpnak csak választania kell az étlapról.

Laridzsáni áll a lista élén – mondta a három tisztviselő. Őt követi Ghalibaf tábornok, a parlament elnöke. Némileg meglepő módon egy korábbi elnök is felkerült a listára, Hassan Rouhani, aki nagyrészt kiszorult Khamenei ajatollah kegyeiből.

Mindegyiküknek olyan előélete van, ami lehetetlenné teszi, hogy a felbőszült lakosság elfogadja őket – legyen szó akár pénzügyi korrupcióval kapcsolatos vádakról, akár arról, hogy bűnrészesek az emberi jogok iráni megsértésében, beleértve a közelmúltban három nap alatt meggyilkolt legalább harminc-negyvenezer fegyvertelen tüntető lemészárlását is.*

*És ne feledjük: Iránban a bosszút most is szó szerint véresen komolyan veszik, ahogyan mindig is tették.

Ali Vaez, az International Crisis Group iráni igazgatója szerint a vezetés készített vészhelyzeti terveket, de az Egyesült Államokkal folytatott háború következményei továbbra is kiszámíthatatlanok. A legfelsőbb vezető – mondta – „kevésbé látható, sebezhetőbb, de még mindig ő az a szuper-ragasztó, az a habarcs, amely összetartja a rendszert, és mindenki tudja, hogy ha ő már nem lesz ott, akkor szétesik az egész”.

Az elmúlt hónapban egyre többet látni Laridzsánit a nyilvánosságban, miközben Pezeshkian majdnem eltűnt. Laridzsáni Moszkvába repült, hogy konzultáljon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és az amerikai és iráni nukleáris tárgyalófelekkel folytatott megbeszélések közben közel-keleti vezetőkkel is találkozott. Órákig tartó televíziós interjúkat adott iráni és külföldi hírcsatornáknak, gyakrabban, mint az elnök, és rendszeresen posztol tartalmakat a közösségi médiában, például olyan fotókat, amelyeken iráni állampolgárokkal szelfizik, vallási szentélyt látogat, vagy egy repülőgép ajtajából integet.

A jelek szerint Pezeshkian beletörődött abba, hogy átadja a hatalmat Laridzsáninak. Az elnök egy kabinetülésen elmondta: azt javasolta Laridzsáninak, hogy oldja fel az internetkorlátozásokat, mert azok ártanak az e-kereskedelemnek – jelentette az iráni média. Megdöbbentő beismerése volt ez annak, hogy a dolgok véghezviteléhez még az elnöknek is Laridzsánihoz kell folyamodnia.

Januárban, a tüntetések leverése idején az Egyesült Államok közel-keleti megbízottja, Steve Witkoff megpróbált kapcsolatba lépni Abbász Araghcsi iráni külügyminiszterrel – mondta két magas rangú iráni tisztviselő és egy volt diplomata. Trump azt mondta, hogy csapást mér Iránra, ha az kivégzi a tüntetőket, és Witkoff azért kereste Araghchit, hogy megkérdezze, terveznek-e kivégzéseket, vagy már leállították azokat – mondták.

A két magas rangú tisztviselő elmondása szerint Araghchi amiatt aggódva, hogy megelőzze a félreértéseket, felhívta az iráni elnököt, és megkérdezte, hogy felveheti-e a kapcsolatot Witkoffal. Pezeshkian azt válaszolta, hogy nem tudja, és hogy hívja fel Laridzsánit felhatalmazásért.*

*Felmerül a kérdés, hogy Pezeshkiannak szabad-e egyedül kimennie a mosdóba, vagy ahhoz is engedélyt kell kérnie Laridzsánitól, és csak egy gárdaezred felügyelete alatt intézheti el folyó ügyeit.

Érem, itt tartunk, és a helyzet nem kevéssé abszurd. Khamenei számára Laridzsáni alapember, aki nélkül széthullana az Iszlám Köztársaság, ugyanakkor ő a legesélyesebb utódja is Khameneinek, egy erősen átalakított Irán élén. Tehát őrzi is Khameneit, de a sírját is ássa. Akinek erről a hasonlóképen bonyolult Sztálin-Berija kapcsolat jut eszébe, az nem téved nagyot, sőt, kicsit sem.

Hiszen Sztálin közvetlen utódja – szerencsére csak rövid ideig – pont Berija volt, igaz, Malenkovval és Hruscsovval együtt, trojkában. 1953 júniusában 13-án még ő váltotta le Rákosit, aztán ugyanazon hónap 26-án Zuskov marsall és egy tiszti különítmény letartóztatta a Központi Bizottság plénumán, mint „kapitalista ügynököt”, majd december 23-án főbe is lőtték, ami azt jelenti, hogy a trónkövetelésnek is, a trónutódlásnak is megvannak a maga kockázatai.

Sztálinnak Berijája volt, Nazarbajevnek Tokajevje, Madurónak Dalcy Rodrigueze, Khameneinek Laridzsánija van.

De vajon ki lesz Laridzsáni Laridzsánija? És lesz-e egyáltalán Laridzsániból állami vezető?

Ezt nemsokára mindenképpen meg fogjuk tudni.

Szele Tamás