Szele Tamás: Lázadások Iránban

Hogy most lázadásokról számolok-e be vagy egy új és polgári forradalom kezdetéről Iránban (melynek van egy erős monarchista jellege is), azt egyelőre képtelenség megmondani. Mindenesetre Irán napok óta forrong, és ne tessék legyinteni, hogy „forrongott máskor is, majd csak elcsitul”, mert az alábbiak azt mutatják, hogy ez a mostani mozgalom még a Mahsa Amini-tüntetéseknél is komolyabb, pedig azok majdnem véget vetettek Teheránban a teokráciának.

Ehhez az íráshoz, ami meglehetősen hosszú lesz, lényegében véve két fő forrást használtam fel: az ISW napi jelentését és az ellenzéki Iran International tudósításait. Próbálok átfogó képet adni az eseményekről és azok kiváltó okairól is, ami azonban nem lesz könnyű, viszont legalább terjedelmes lesz.

Akkor lássuk, végső soron mi történt Iránban?

A bazár lázadása

Az iráni bazársztrájk, amelyet a valutakáosz és a vásárlóerő összeomlása váltott ki, a kereskedők és boltosok körén kívül is egyre szélesebb méreteket ölt – a diákok és a munkavállalók is részt vesznek benne, miközben a düh egyre jobban terjed az iráni közepes és alacsony jövedelmű háztartásokban.

Maszúd Pezeskian elnök kormánya azt állítja, hogy elismeri a lakosság jogát a tiltakozáshoz, de nincsenek meg a pénzügyi forrásai ahhoz, hogy lecsillapítsa a közvélemény egyre mélyülő haragját, sem pedig a politikai befolyása ahhoz, hogy szembeszálljon a keményvonalasokkal, akik egyenesen a kormányt hibáztatják.

Pezeskian kedden, tehát tegnapelőtt a közösségi médiában foglalkozott a kialakult helyzettel. Azt írta, hogy az emberek megélhetése az ő mindennapi gondja is, és hogy a vásárlóerő védelme érdekében a monetáris és bankrendszer alapvető reformjai vannak napirenden. Azt is közölte, hogy megbízta a belügyminisztert, hogy beszéljen a tüntetők képviselőivel.

Az üzenet nem győzte meg az irániak többségét, beleértve Pezeskian saját támogatói közül is a legtöbbeket.

Morteza Nemati Zargaran egyetemi tanár az X-en közzétett bejegyzésében emlékeztette Pezeshkiant, hogy a nyilvános tiltakozások elismerése nem adhat gyakorlati garanciákat a helyzet javulására mindaddig, amíg nincs meg a szükséges felhatalmazása.

„Milyen lépéseket tehet, ha a tüntetők képviselői megkérdőjelezik az ország átfogó politikáját - azt a politikát, amely iránt ön többször is kinyilvánította a hűségét? És mit fog tenni, ha ... a kormányán kívüli hatalmi központok letartóztatják őket?”

Bezárni olcsóbb, mint kinyitni

A gazdasági feszültség különösen a teheráni Nagy Bazárban volt érzékelhető.

Morteza, egy 45 éves volt cipő-nagykereskedő, aki nemrég bezárta üzletét, miután nem tudta kifizetni a bérleti díjat, elmondta az Iran Internationalnak, hogy szinte minden kereskedőtársa csatlakozott a folyamatban lévő bazári sztrájkhoz. Mint elmesélte:

„Azt mondják, szerencsés vagyok, hogy bezártam a boltomat és elmentem. Volt társaim kevesebb pénzt veszítenek, ha most zárva tartják a boltjukat, mintha eladnák az árujukat – mert lehetetlen ugyanazon az áron pótolni a készletet.”

A stagnálás olyan súlyossá vált, hogy egyes üzletek nemrégiben részletfizetési lehetőséget hirdettek ruhákra és cipőkre – ez példátlan gyakorlat Iránban, és a vásárlóerő erőteljes csökkenésének jele. Morteza hozzátette:

„A gazdasági helyzet olyan szörnyű, hogy a kormány már nem is meri tagadni. Amikor valaki havi 400 millió rialt (körülbelül 280 dollárt) keres – ami sokak számára még mindig álombérnek számít –, az Teheránban a szegénységi küszöb alatt él, és mindez azt jelenti, hogy szinte egyetlen munkás vagy alkalmazott sem bírja már a nyomást. Mindenki elérte a végső határait, minden értelemben”.

Óvatos gesztus az állami média részéről

Úgy tűnik, hogy hivatalos körökben egyre nagyobb az aggodalom a további eszkalációval kapcsolatban.

Hétfőn az állami televízió – amelyet a Maszúd Pezeskian elnökkel szemben álló keményvonalasok irányítanak – először foglalkozott röviden a bazári tüntetésekkel.

A kamerákat bevitték az üzletekbe, és interjúkat közvetítettek, amelyekben a kereskedők hangsúlyozták, hogy tiltakozásuk gazdasági jellegű, és inkább a valutaárfolyam ingadozása, mint a politika miatt történik.

Ugyanakkor a közösségi médiában keringő videókon több helyen kormányellenes jelszavakat skandáló tüntetők voltak láthatóak.

Morteza szerint, bár a tiltakozásoknak eddig erős gazdasági dimenziójuk volt, nem lehet pusztán a kenyérre és a vajra vonatkozó kérdésekre redukálni őket.

„Az emberek haragjának nem csak a megélhetési válság az egyetlen oka. A kormány ezúttal nem tudja megnyugtatni a társadalmat kis alamizsnákkal, felszínes engedményekkel vagy elnyomással.”

Félelem a mélyben, feszültség a középosztályban

Irán romló gazdasága tönkretette az alacsony jövedelmű háztartásokat, miközben a korábban viszonylagos stabilitást élvező, fizetőképes középosztálybeli családok életét is megkeserítette.

Az infláció még a hivatalos adatok szerint is meghaladta az 50 százalékot a múlt hónapban. A kormány jövő évi költségvetési javaslata mégis csak 20 százalékos fizetésemelést tartalmaz a köztisztviselők és a nyugdíjasok számára, ami tovább mélyíti a jövedelmek és a megélhetési költségek közötti áthidalhatatlan szakadék miatti aggodalmakat.

A középosztálybeli családok még mindig ésszerűen karbantartott otthonokban élhetnek, de egy csőtörés, egy autóbaleset vagy egy orvosi vészhelyzet a közösségi médiában elterjedt beszámolók szerint egy egész havi jövedelem nagy részét is felemésztheti.

A takarékoskodás, amely egykor a túlélés stratégiája volt, ma már kevés könnyebbséget nyújt. Irán lakáspiaca - különösen Teheránban - példátlanul nagy visszaesést él át, ami korlátozza a családok lehetőségét az eladásra vagy költözésre, hogy ellensúlyozzák a növekvő élelmiszer- és közüzemi költségeket. Mohammad Parsi újságíró így írt az X-en:

„Ebben az országban... először a lakásvásárlás vált álommá, aztán az autó, a telefon, az utazás – és most még az alapvető javak is eltűnnek a mindennapi életből, csak úgy. A világ egyik leggazdagabb országában”.

Egy másik felhasználó, Arian Bahmani még az alapvető rágcsálnivalók megvásárlását is pénzügyi befektetésnek nevezte, és „az életszínvonal ijesztő összeomlásának” tekinti. Mint írta:

„A katasztrófa nem az, hogy nem tudunk házat vagy autót venni – ezek évek óta csak álmok. A katasztrófa az, hogy az 500 ezer riálos (kb. 35 centes) finomságok luxusvásárlásnak számítanak. Amikor a rágcsálnivalók megvásárlása pénzügyi kockázattá válik, akkor már nem vagyunk állampolgárok – akkor már túszok vagyunk.”

A tüntetések Irán-szerte, amelyeket eredetileg a gazdasági nehézségek és a nemzeti valuta meredek zuhanása váltott ki, kedden és szerdán folytatódtak, bevonva az egyetemi hallgatókat, miközben a hatóságok karhatalmi erőt vetettek be és több letartóztatást hajtottak végre.

A tüntetések Irán-szerte elterjedtek, az egyetemek és a kereskedelmi negyedek kulcsfontosságú csomópontokká váltak a városokban a boltosok egyre szélesedő sztrájkja közepette. Emberi jogi és diákcsoportok szerint legalább 11 tüntetőt tartóztattak le a teheráni Shoush tér közelében. Hallgatói kiadványok arról számoltak be, hogy a teheráni Amirkabir Egyetem egyik hallgatója súlyosan megsérült az egyetemen történt erőszakos fellépés során, miután az Iszlám Forradalmi Gárda Baszidzs milíciájának tagjai megtámadták a csoportjukat.

A közösségi médiában terjedő videókon a diákok kormányellenes jelszavakat skandáltak, a Legfelsőbb Vezető képviselőinek irodájához kapcsolódó táblákat távolítottak el, és az egyetem kapuinál szembeszálltak a biztonsági erőkkel. Egyes felvételeken úgy tűnt, hogy a rendőrök visszavonulnak, amikor a tömeg előrenyomul; más felvételeken a biztonsági erők könnygázt vetettek be, és több helyen a tüntetők felé lőttek.

A tüntetések egybeestek a kormány bejelentésével, miszerint szerdán közel 25 tartományban, köztük a fővárosban is bezárnak a közhivatalok – a tisztviselők szerint erre azért volt szükség, hogy a súlyos hidegfront alatt energiát takarítsanak meg. Az online időjárási adatok azonban nem mutattak jelentős hőmérséklet-csökkenést.

A zavargások vasárnap kezdődtek, miután a boltosok több teheráni bevásárlóközpontban, majd később a Nagy Bazárban is sztrájkba léptek, válaszul arra, hogy a riál árfolyama rekordalacsonyra esett az amerikai dollárral szemben.

Azóta az Iran International által ellenőrzött videókon teheráni, karaji, Qeshm szigetén, Iszfahánban, Kermanshahban, Shirazban, Jazdban, Kermanban és több más városban is tüntetések zajlanak.

Fatemeh Mohajerani kormányszóvivő elismerte a széles körű csalódottságot, és azt mondta, hogy a tiltakozások „erős gazdasági nyomást” jelentenek, és hogy a békés gyülekezés jogát az iráni alkotmány elismeri.

Maszúd Pezeskian elnök azt mondta, hogy utasította a belügyminisztert, hogy kezdjen párbeszédet a tüntetők képviselőivel, hogy meghallgassa jogos követeléseiket. Később kedden részt vett egy találkozón a kereskedelmi tisztviselők egy gondosan kiválasztott csoportjával.

Teheránból, Mashhadból és Kermanshahból komoly biztonsági intézkedéseket jelentettek, a lakosok ellenőrzőpontokról, folyamatos járőrözésről, valamint egyenruhás és civil ruhás rendőrök jelenlétéről számoltak be.

A hamadáni felvételeken látszott, hogy a biztonsági erők tüzet nyitottak a tüntetőkre, míg Teheránban és a közeli Malard városában a rohamrendőrök könnygázt vetettek be a tömeg feloszlatására.

Kedd este Irán több részén is tartottak tüntetéseket, és várhatóan a negyedik, majd ötödik napon is folytatódnak, miközben több iráni vállalkozás a közösségi médiában bejelentette, hogy a mozgalommal való szolidaritásból bezár.

A bazár haragja

Három nappal azután, hogy a kereskedők sztrájkokat robbantottak ki Irán-szerte, az ország bazárjai most nyíltan szembeszálltak az iszlám köztársasággal, történelmi szakítást jelezve a konzervatív kereskedők és az állam között, amelyet azzal vádolnak, hogy a nép megélhetését feláldozta a rakéták és a biztonsági kiadások érdekében.

Történelmi alapon Iránban a vallási intézmények és a konzervatív kereskedők – a bazárok – elválaszthatatlan szövetségesek voltak. A bazárok kalmárai voltak azok, akik az 1979-es államellenes forradalmat finanszírozták, híresen ők bérelték azt a repülőgépet, amely Khomeini ajatollahot szállította vissza Teheránba.

Mégis, 46 évvel később az Iszlám Köztársaságnak sikerült elidegenítenie magától legrégebbi és legfontosabb választói csoportját. Az iráni kereskedők számára ez a szövetség ma már halott, és a kereskedelem veszteséges játékká vált.

Annak ellenére, hogy az inflációhoz nincs közük, a kereskedőket gyakran vádolták árdrágítással. Ha elutasítják az államilag előírt árképzést, azzal vádolták őket, hogy felhalmozzák a készleteiket és manipulálják a piacot; ha pedig betartották, nem engedhették meg maguknak, hogy feltöltsék a készleteiket, és csődbe mentek.

Ezzel párhuzamosan az importra szánt deviza központosított elosztása hónapokig elhúzódik, miközben az exportőrök az állami nyomás miatt kénytelenek veszteséggel eladni nehezen megkeresett devizájukat.

A hangulat a múlt héten az új benzinár-politika bejelentésével vált még ingatagabbá, ami tovább fokozta a gazdasággal kapcsolatos meglévő aggodalmakat.

A jövő évi költségvetés közzététele volt az utolsó csepp a pohárban. Mivel az olajbevételek az előrejelzések szerint az igazgatási költségek mindössze 5%-át fedezik, a kormány azt akarja, hogy a lakosság állja a számlát a szociális kiadások megvonása és jelentős adóemelések révén.

Az ellentét szembeszökő: miközben minden támogatást kivettek a költségvetésből, a biztonsági és védelmi kiadások nőttek. Azzal, hogy a hadsereg és a biztonság elsőbbséget élvez a közjóléttel szemben, az állam gyakorlatilag a teljes terhet a népre hárította.

A piac visszautasítja ezt a nyomást. A kereskedők azzal érvelnek, hogy megfojtják őket az állam regionális ambícióinak finanszírozása érdekében. A krónikus 60%-os inflációval és a szankciók súlyával szembesülve a vállalkozók már nem tudnak túlélni sem, nemhogy profitot termelni.

A bazár üzenete egyértelmű: a gazdaság nem tudja finanszírozni a rakétaarzenál újjáépítésére tett fogadalmakat.

Az állam válasza a tiltakozásokra kiszámítható volt: egy látványos találkozó a rezsimet támogató üzletemberek egy gondosan kiválasztott csoportjával és a központi bank elnökének bűnbakká tétele.

Mohammad-Reza Farzin elbocsátása már hónapok óta napirenden volt, és eldobható áldozatként tartották tartalékban. Most, amikor a tüntetések az egész országra kiterjednek, a kormány a kirúgását a változás ígéretének tekinti.

Az irániak azonban átlátnak ezen a színjátékon. Tudják, hogy a központi bank elnöke nem független döntéshozó, hanem egyszerű funkcionárius. Az, hogy Abdolnaser Hemmatira cserélik – egy újrahasznosított tisztviselőre, akit korábban ugyanerről a posztról a riál leértékelése miatt rúgtak ki – a folytonosságot jelzi, nem pedig a reformot.

A hírek azt mutatják, hogy a bazár és az utca most egy hangon beszél. A sérelmek túlmutatnak a mindennapi gazdasági problémákon; a kormányzat konkrét prioritásait kérdőjelezik meg, amelyek a hanyatlás valódi okai. A közvélemény megértette, hogy gazdasági nehézségeik nem a véletelen rossz gazdálkodásnak, hanem az állam stratégiai döntéseinek előre kiszámított következményei.

Az Iszlám Köztársaság így két választási lehetőség előtt áll: vagy feladja regionális ambícióit és a rakéták termelését, hogy visszatérjen a tárgyalóasztalhoz, vagy pedig megkettőzi az elnyomást.

Amint azt a tüntetőkre leadott közvetlen sortüzek is bizonyítják, a rezsim az erőszak útját választotta. A piac üzenete félreérthetetlen: az emberek alapvető változást akarnak. A kormány válasza nem a reform, hanem a terror.

Elnyomás a gyakorlatban

A tüntetések december 31-én tovább terjedtek Irán-szerte. December 28-án kisebb tüntetések törtek ki Teheránban, és azóta kiterjedtek Irán 31 tartományából 21-re. December 31-én a tüntetések elérték Chaharmahal és Bakhtiari, Ilam, Khuzestan, Khorasan Razavi és Lorestan tartományokat is. Tegnap a CTP-ISW összesen 31 tüntetést regisztrált Iránban, szemben a december 30-i 24 tüntetéssel. A tüntetések 12 tartományban zajlottak, köztük a fent említett ötben és Teheránban.

Az iráni biztonsági erők december 31-én legalább két esetben tüzet nyitottak a tüntetők feloszlatása céljából, mivel a tiltakozások már a negyedik egymást követő napon folytatódtak Irán-szerte. A biztonsági erők december 31-én éles lőszerrel lőttek a tüntetők tömegébe a Farsz tartománybeli Fasában és a Lorestan tartománybeli Kuhdashtban. Úgy tűnik, hogy a rezsim éles lőszert használ a tüntetések elfojtására Irán ritkábban lakott területein is. A hivatalos Teherán hagyományosan nehezen tudja érvényesíteni az ellenőrzést a vidéki területeken.

A rezsim december 31-én vízágyúkat is bevetett a tüntetések elfojtására tett kísérletként. A biztonsági erők vízágyút vetettek be a tüntetők ellen Hamedanban. A hőmérséklet jelenleg ott két Celsius-fok alatt van. A jelentések szerint a biztonsági erők a Markazi tartománybeli Arakban is vízágyút vetettek be a tüntetők ellen. A vízágyúkat bevetése különösen groteszk Irán példátlan vízhiány miatti válsága iedjén. Az, hogy a rezsim a vizet eszközként vetette be a tüntetések elfojtására ebben a helyzetben, rávilágít arra, hogy a biztonságát és túlélését helyezi mindenek fölé.

A karhatalmi erők december 31-én is folytatták a tüntetők letartóztatását. A biztonsági erők letartóztattak négy kurd személyt a Hamedan tartománybeli Aszadábádban, négy személyt Fasa városban, Fars tartományban, és négy személyt Behbahanban, Khuzestan tartományban. A hírszerzési minisztérium külön letartóztatott hét személyt, akik állítólag kapcsolatban állnak Reza Pahlavival, a korábbi iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi fiával. A minisztérium azt állította, hogy a személyek száz darab Colt revolvert csempésztek be Iránba. Egy jól értesült forrás azt mondta az Iszlám Forradalmi Gárdák Hadtestéhez (IRGC) tartozó Tasnim hírügynökségnek, hogy ezek a személyek erőszakra akartak buzdítani az iráni tiltakozó gyűléseken.

Az iráni rezsim lépéseket tesz a további egyetemi tüntetések megakadályozására. A kormányzat valószínűleg úgy tekint az egyetemi hallgatókra, mint a rendszer stabilitását fenyegető komoly veszélyre, mivel a hallgatók jelentős szerepet játszottak a Mahsa Amini-tüntetésekben. Az állami vezetés december 31-én a „hideg időjárásra” hivatkozva utasított néhány egyetemet, hogy a félév végéig vezessenek be távoktatást. A döntés célja azonban nagy valószínűséggel az, hogy megakadályozza a hallgatókat a tüntetések szervezésében és a tiltakozásokban való részvételben. Irán-szerte legalább 10 egyetem diákjai vettek részt december 30-án tüntetéseken. Az iráni hatóságok külön-külön szabadon engedték a Teheráni Egyetem és a Sharif Műszaki Egyetem öt diákját, akiket a biztonsági erők december 30-án letartóztattak a tüntetéseken való részvétel miatt. A Tudományos, Kutatási és Technológiai Minisztérium emellett december 31-én több teheráni egyetem „biztonsági vezetőjét” is elbocsátotta, miután a biztonsági erők „rosszul bántak a diákokkal”, valószínűleg azért, hogy lecsillapítsák az egyetemi hallgatókat és megakadályozzák a további diáktüntetéseket. Egy iráni emberi jogi szervezet december 31-én arról számolt be, hogy a biztonsági erők erőszakkal letartóztattak egy, a Sharif Műszaki Egyetemen tiltakozó diákot. A rezsim valószínűleg az komolyabb fenyegetésnek tekinti az egyetemi tiltakozásokat a stabilitására nézve, mint a lakosság más szegmensei által szervezett tüntetéseket, tekintettel arra, hogy az egyetemi hallgatók a Mahsa Amini mozgalom egyik fő demográfiai csoportját alkották 2022 szeptembere és 2023 januárja között.

Fasa tegnapi elfoglalása a lázadók részéről viszont álhírnek bizonyult. Az ellenben nem álhír, hogy a tiltakozók jelentős része monarchista jelszavakat hangoztat, és ifjabb Reza Pahlavit követeli vissza az ország élére. Ez viszont rávilágít arra a problémára, ami az iráni ellenzék legnagyobb baja volt mindig is: a megosztottságra. A Mahsa Amini-tüntetések veteránjai és szimpatizánsai kevésbé voltak monarchisták, sokkal inkább nyugatos demokraták, a beludzs vagy kurd gerillák nemzetiségi alapon állnak, a szunnita ellenzék vallási szempontból helyezkedik szembe az ország vezetésével, a bazár meg a gazdasági viszonyok tűrhetetlensége miatt. Csak az Iszlám Köztársaság teokratikus zsarnoksága elleni gyűlölet köti őket össze.

Sikerülhet elkergetni az ajatollahokat, ha összefognak – de utána mi lesz? Demokrácia, teokrácia, monarchia? Szövetségi államformát választanak vagy felbomlik a mostani Irán kisebb, autonóm országokra és területekre? Mit lép majd a szomszédos Azerbajdzsán és mihez kezd majd Moszkva? Beleszól Washington az eseményekbe? Jeruzsálem valószínűleg Reza Pahlavit fogja támogatni, ő ugyanis minden lehetséges alkalommal jelezte, hogy uralkodása esetén azonnal véget vet Irán és Izrael ellentétének, és mégiscsak kellemesebb volna mindenki számára, ha ez a két állam nem ellenséges lenne egymással, hanem talán még szövetségi viszonyt is kialakítanának, ez üdvösen ellensúlyozhatná Ankara egyre növekvő befolyását is a térségben.

A helyzet legalábbis bonyolult. Egyelőre mindenkinek az lenne a közös érdeke, ha minél előbb megszűnne Iránban az ajatollahok vaskezű, kíméletlen zsarnoksága.

Hölgyeim, uraim: újabb geopolitikai tűzfészek kialakulásának vagyunk tanúi. Figyeljük meg alaposan, bár a jelenség mostanában egyáltalán nem ritka. És nem is természetes.

Szele Tamás