Szele Tamás: Magyar összkép
Soha még ilyen kegyetlen választási kampányt nem szenvedtünk el – tényleg szenvedés volt! – és még nem ért teljesen véget. Hogy hétfő reggelre mi marad az országból és főként lakóinak kapcsolatrendszeréből, az jó kérdés, szerintem pont annyi, hogy össze lehessen seperni és egy közepes szemétlapáton kivinni a kukáig, de én pesszimista vagyok.
Sokat szidtam ezeken a hasábokon is a külföldi kollégákat, akik, szegények, nem tehetnek arról, hogy vagy nem tudnak nekünk semmi újat mondani a magyarországi választásokról (bár néha tudnak, ezt láttuk a The Washington Post esetében), vagy még ostobaságokat is írnak, mert kicsit sem ismerik a helyi viszonyainkat. Most mégis a The Indsider átfogó elemzését mutatom be, mert egyrészt ugyan ebben sincsen semmi új, de legalább nincs benne egyetlen tévedés sem, másrészt úgy foglalja össze a közismert tényeket, hogy az lehetőséget ad még nekünk is kicsit külső szemmel látni magunkat, kicsit más szögből nézni a helyzetünket. Mert itt, a rengeteg kellős közepében gyakran nem látjuk a fától az erdőt.
Akkor nézzük, hogy látnak minket külföldön.
Magyarország az elmúlt években az Európai Unión belül a Kreml egyik legfontosabb szövetségesévé vált. Orbán Viktor miniszterelnök jó viszonyban van Vlagyimir Putyinnal, befagyasztotta az EU Ukrajnának nyújtott támogatását, és próbálja akadályozni az Oroszország elleni szankciókat. Ez nem volt mindig így: a 2000-es évek végéig Orbán Putyin és a Kreml kritikusának számított. Hűségét különböző tényezőkkel lehet magyarázni, többek között az orosz gáztól való függőséggel, az atomerőmű-építéssel kapcsolatos kétes (korrupció gyanúját felvető) ügyletekkel, valamint a maffiával való korábbi kapcsolataival, amelyeket a Kreml szintén saját céljaira használhat fel.
A magyar vezető nem mindig szolgálta Putyin nyugatellenes irányvonalát. A 2000-es években, még ellenzékből, aktívan bírálta a kormányt az Oroszországgal való együttműködés miatt, sőt, bizonyos európai országokat egyenesen „Putyin bábjainak” nevezett. Mi több, azt is megígérte, hogy nem engedi az oroszokat „visszamászni” Magyarországra.
De valamikor 2008–2009 táján Orbán megváltoztatta a retorikáját. A Moszkva korábbi kritikusából a Kreml megbízható partnere és eszméinek terjesztője lett. Ez idő alatt nemcsak Putyin személyes érdekeit szolgálta, hanem az orosz oligarchákét és akár a szervezett bűnözők vezéreiét is. Ez a keleti fordulat számos tényezőnek köszönhető – az Oroszországtól való energetikai és pénzügyi függőségtől kezdve a bűnszervezetekkel kialakított kapcsolatokig.
A gázfüggőség csapdájában
Tizenhat évnyi kormányzása alatt Orbán fokozta Magyarország energiafüggőségét Oroszországtól. Míg az Európai Unió megpróbált teljesen felhagyni az orosz olaj és gáz importjával, addig Budapest éppen ellenkezőleg, kitartóan növelte a szénhidrogén-beszerzéseit Oroszországból. 2021-ben Magyarország új, 15 évre szóló szerződést kötött a Gazprommal a rovábbi földgázszállításokról. Ennek eredményeként a magyar beszerzésekben az orosz olaj aránya csak 2021 és 2025 között 61-ről 93%-ra nőtt.
Az Orban és Putyin rezsim közötti együttműködés egyik legfőbb haszonélvezője a magyar MOL olaj- és gázipari vállalat, amely három nagy finomítót és több ezer benzinkutat üzemeltet Európa-szerte. Ennek köszönhetően Magyarország fokozatosan szinte a legnagyobb európai központtá vált az orosz szénhidrogének feldolgozása terén. A kedvező beszerzési árakat kihasználva a MOL gyakorlatilag „közvetítőként” működik, amelynek köszönhetően az oroszországi kőolajtermékek az embargót megkerülve jutnak el Nyugat-Európa országaiba.
A MOL azonban nem csak az európai szankciók kijátszásában segít Oroszországnak. Januárban például kiderült, hogy a magyar vállalat meg akarja vásárolni a Gazprom Nyeft részesedését a szerb NIS olajipari vállalatban, hogy az amerikai szankciók hatálya alól kivonja azt. Ez a célteljes mértékben megfelel a Kreml érdekeinek, mivel Oroszország az alacsony energiaárakkal nemcsak a magyar hatóságokat, hanem a szomszédos Szerbiában Aleksandar Vučić elnök rezsimjét is aktívan támogatja. Így például idén március végén Putyin egy telefonbeszélgetés során megígérte a szerb vezetőnek, hogy három hónapra – egy új megállapodás kidolgozásáig – meghosszabbítja a Belgrád számára rendkívül kedvező szerződést az orosz gázszállításról olyan áron, amelynél olcsóbban csak Fehéroroszország kap gázt Moszkvától.
Kihasználva a saját maga által mesterségesen létrehozott magyar függőséget az orosz energiaforrásoktól, Orbán rendszeresen zsarolja az EU-t vétójogával az Ukrajna támogatásával kapcsolatos kérdésekben. A magyar miniszterelnök például blokkolja az Európai Unió Kijevnek szánt pénzügyi támogatásait a „Barátság” olajvezetéken keresztül történő szállítások leállítása miatt (Ukrajna állítása szerint a vezetéket orosz támadás rongálta meg). Orbán állítása szerint Magyarország addig fogja blokkolni az EU Ukrajnával kapcsolatos döntéseit, amíg a „Barátság” csővezetéken keresztül történő olajszállítás újra nem indul. Ezenkívül megígérte, hogy leállítja a Magyarországról Ukrajnába irányuló gázszállítást. Orbán a csővezetékkel kapcsolatos ügy köré építette választási kampányának egy részét is.
Jellemző, hogy Orbán a hétköznapi magyarok problémáinak fő forrásaként személyesen Volodimir Zelenszkijt nevezi meg. A választások előtti utolsó hetekben Ukrajnát az ország főellenségeként ábrázolja, amely veszélyezteti Magyarország függetlenségét - többek között az energetikai függetlenségét is. Ez a demagógia a magyar belföldi közönségnek szól. Ugyanakkor aligha véletlen, hogy összhangban van az orosz külpolitikai propaganda téziseivel, amely szintén minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik hitelteleníteni az ukrán vezetést. A valóságban, ha van is olajhiány, az nem az orosz csővezetékhez, hanem inkább az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborújához kapcsolódik.
Az a helyzet, hogy Magyarországnak és Szlovákiának van lehetősége arra, hogy az üzemanyagot ne a „Barátság” olajvezetéken keresztül, hanem a horvát kikötőkön keresztül szerezze be. Ezt elősegíti az a tény is, hogy a horvát „vezeték” részben a MOL tulajdonában van. Februárban Magyarország és Szlovákia behozta az első olajszállítmányokat ezen az útvonalon. Egyrészt ez azt jelenti, hogy meg tudnak lenni a Barátság” nélkül is. Másrészt az Irán ellen indított háború objektív okokból jelentősen drágábbá tette ezeket az alternatív szállításokat. Nem meglepő, hogy Orbán – annak ellenére, hogy megtalálta az orosz olaj helyettesítőjét – továbbra is kitartóan próbálja meggyőzni a választókat arról, hogy a „Barátság” nélkül a jövőjük veszélyben van
Atomenergia és visszatérítések
A kölcsönösen előnyös orosz–magyar barátság messze nem csak a kőolajról és a gázról szól. Magyarország ma az egyetlen olyan EU-tagállam, ahol a „Roszatom” orosz állami vállalat egy igazán nagy léptékű projektjét valósítják meg. A vállalat felügyelőbizottságának elnöke Szergej Kirijenko, Vlagyimir Putyin elnöki adminisztrációjának első alelnöke. A Kremlben ő felügyeli mind a belpolitikát, mind Oroszország „puha hatalmának” alkalmazását külföldön. A vállalat egykori menedzsere, Vagyim Tyitov éppen 2025 végén lett a Kreml stratégiai partnerségért és együttműködésért felelős igazgatóságának vezetője, amely valójában a külföld politikai befolyásolásáért és a propagandáért felel.
Az 1974-ben – még szovjet tervek alapján – Közép-Magyarországon épített paksi atomerőmű bővítése keretében az orosz állami vállalat két új reaktorblokk („Paks–2”) építését ígéri a magyaroknak. A „Roszatom” megkapta a jogot, hogy nyílt pályázat nélkül valósítsa meg ezt a projektet, ami azonnal okot adott a tranzakció korrupt jellegéről szóló spekulációkra. Az építkezést 10 milliárd euró összegű kedvezményes orosz hitelből finanszírozzák (a teljes költség 12,5 milliárd euró). A felek megállapodtak abban, hogy Moszkva a projekt költségének akár 80%-át is kifizeti, miközben az egyik fő magyar alvállalkozó a miniszterelnök régi barátja, az oligarcha Mészáros Lőrinc lett.
Oroszország Ukrajna elleni háborújának kezdetéig a „Roszatomnak” volt egy irodahálózata Európában, amelyet a Kreml a „puha hatalom” eszközeként használt. A „Roszatom” nukleáris fűtőanyagot szállított a kelet- és közép-európai szovjet gyártmányú reaktorok számára, gondoskodott azok karbantartásáról, és új erőműblokkok építésére készült. De szinte az összes európai projekt megszakadt, sőt, sok közülük még azelőtt, hogy Oroszország 2022-ben megkezdte volna az Ukrajna elleni teljes körű inváziót.
Például Csehország még 2021 tavaszán törölte a Roszatomot a Dukovany atomerőmű új blokkjainak építésére pályázók listájáról. Ez bizonyos GRU-alkalmazottak leleplezésével járó kémbotrány miatt történt: Prága azzal vádolta az orosz ügynököket, hogy felrobbantották a Vrbetice falu közelében található lőszerraktárakat, ami két cseh állampolgár halálát okozta. Ez később bizonyítást is nyert.
A csehek után 2022 májusában Finnország is felbontotta a Roszatommal kötött szerződést, amelynek keretében az orosz állami vállalatnak a Hanhikivi atomerőművet kellett volna megépítenie. Ezzel párhuzamosan az európai államok (még Oroszország olyan szövetségesei is, mint például Szlovákia) megpróbálják diverzifikálni a nukleáris üzemanyag-ellátást és csökkenteni függőségüket az orosz urántól.
A paksi atomerőmű azonban Orbán erőfeszítéseinek köszönhetően továbbra is a legfontosabb csomópont marad, amelyben összpontosulnak Oroszország nukleáris érdekei az EU területén. Ha a Roszatomnak sikerül befejeznie a projektet, akkor Budapest kénytelen lesz visszafizetni Moszkvának a hitelt és annak kamatait. Ezenkívül Magyarországnak Oroszországból kell majd beszereznie a nukleáris fűtőelemeket és az atomerőmű karbantartásáért orosz specialistáknak kell fizetnie. Oroszország számára ez garanciát jelent arra, hogy Orbán nem engedi meg a Roszatom felvételét a szankciós listákra. Ez lehetővé teszi az orosz állami vállalat számára, hogy a korlátozó intézkedések megkerülésével Európában beszerezze mindazt, amire szüksége van. Nem is beszélve arról, hogy az atomerőművel kapcsolatos ügylet összességében hosszú távú pénzügyi és technológiai függőséget biztosít Magyarországnak a Kremltől.
Így látható, hogy Oroszországnak bőven van lehetősége Orbánt zsarolni: olaj-, gáz- és uránszállításokkal. Ezek nélkül a miniszterelnök nem tudná támogatni a magyar üzleti szférát, nem lenne képes a lakosság szimpátiáját megszerezni és azt politikai népszerűséggé alakítani
A maffia pénze és a potenciális kompromat
Véletlen egybeesés tette csupán, hogy Orbán retorikájának hirtelen oroszbarát irányba történő elmozdulása éppen akkor következett be, amikor Oroszországban letartóztatták a bűnözői világ egyik legjelentősebb vezetőjét, Szemjon („Szeva”) Mogiljevicset ? Oroszországban őt leginkább a Szolncevszkaja bűnbanda vezetőjeként, valamint a „Roszukrenergo” révén történő orosz gázkivitel körüli korrupciós botrány egyik szervezőjeként ismerik. Az 1990-es évektől a 2000-es évek közepéig Mogiljevics tucatnyi bűnbandát irányított szerte a világon: Oroszországtól és Kelet-Európától egészen New Yorkig. Ő maga az 1990-es években Budapesten élt, ahol szintén kulcsfontosságú bűnszervezeteket irányított. Számos tanúvallomás szerint Mogiljevics nemcsak a magyar rendőrség egyik vezetőjét finanszírozta, hanem Orbán Viktor választási kampányát is.
2016-ban először az egyik Mogiljevicshez kapcsolódó bűnöző, a német állampolgárságú Dietmar Clodo tett vallomást arról, hogy az 1990-es évek közepén Mogilevics pénzét különböző személyeknek adta át, és állítólag egy jelentős összeget – 1 millió német márkát – a Fidesz választási kampányára is átutalt. Codo állítása szerint egy rejtett kamera rögzítette az otthonában zajló eseményeket (a magyar sajtó pedig még közzé is tette a könyvnek álcázott kamera fényképét). A bűnözőClódo nem olyan ember, akinek hivatalos vallomásában ne lehetne hinni, de nemrég ezeket a szavakat megerősítette Kovács László, aki tagja volt a Mogiljevics által irányított, Igor Korol vezette szervezett bűnözői csoportnak Magyarországon. Kovács szerint a feladata Mogiljevics pénzének szállítása volt, és bár ő maga soha nem találkozott személyesen Orbánnal, az 1990-es évek közepén általa szállított összegek egy részét éppen Orbánnak szánták. Erről – állítja Kovács – Mogiljevics egyértelműen beszélt a tárgyalásaik során.
Kovácsnak sincs semmilyen bizonyítéka arra, hogy valóban átadta ezeket a pénzeket, és hogy azok pontosan Orbánnak szóltak. Azonban figyelemre méltó egy összefüggés: 2008-ban Mogilevicset letartóztatták az „Arbat Prestige” ügyben, de 2009 júliusában szabadlábra helyezték. 2009 novemberében pedig Orbán Szentpétervárra utazott, és először találkozott Putyinnal. Magyarországra már meggyőződéses oroszbarát politikusként tért vissza.
Mogilevics 2013-ban még egy szívességet tehetett a Kremlnek. A The Insider forrása szerint az Oroszország és Magyarország közötti, a „Paks-2” atomerőmű építéséről szóló megállapodás „nem az ő erőfeszítései nélkül” jött létre.
Utasítások Moszkvából
A Kremlnek a budapesti bel- és külpolitikára gyakorolt hatása nem korlátozódik Orbán ukránellenes retorikájára. Kormánya évekig lehetőséget biztosított Moszkvának, hogy nyomon kövesse az Európai Unióban folyó „kényes vitákat”, a Kreml pedig még azt is felajánlotta, hogy szervez neki egy „önmerényletet” – egy álmerényletet a választások előestéjén, írta a The Washington Post. Az orosz hackerek pedig szabadon használták a magyar külügyminisztérium számítógépes hálózatát.
Szijjártó Péter külügyminiszter rendszeresen telefonált kollégájának, Szergej Lavrovnak, hogy „operatív jelentéseket” adjon át neki. Ez de facto lehetővé tette Moszkvának, hogy minden EU-miniszteri találkozón „a tárgyalóasztalnál üljön,” valamint hogy enyhítse vagy akár vissza is vonassa a szankciókat.
Lavrov és Szijjártó telefonbeszélgetéseinek lehallgatásából, amelyek márciusban kerültek nyilvánosságra, kitűnik, hogy a magyar hatóságok nemcsak a Kreml érdekében lobbiztak Európában, hanem orosz oligarchák, különösen Aliser Uszmanov személyes problémáit is segítettek megoldani. Lavrov pedig nem csupán közvetítőként lépett fel, hanem a milliárdos „barátjának” is nevezte magát.
Például 2024 augusztusában Szijjártó megígérte az orosz külügyminiszternek, hogy segít Gulbahor Iszmajlova – Uszmanov nővére – törlésében az EU szankciós listáiról. Az európai szankciókat valóban feloldották róla Budapest nyomására 2025 márciusában. Ezenkívül Orbán munkatársa tárgyalt Lavrovval több orosz bank és a 2Rivers nevű vállalat szankciók alóli felmentéséről, amely orosz olaj értékesítésével foglalkozik az „árnyékflotta” tartályhajóin keresztül.
Szijjártó beismerése szerint 72 orosz szervezetet sikerült töröltetnie a szankciós listáról. A 2Rivers-t azonban nem tudta megvédeni, és arra kérte az oroszokat, hogy találjanak ki neki egy magyarázatot az EU számára, miért szolgálják ezek a szankciós rendszer alóli kivételek Magyarország érdekeit.
Moszkvai tanácsadók Budapesten
Április 12-én kerül sor a parlamenti választásokra Magyarországon. Független közvélemény-kutatások szerint a kormányzó Fidesz egyelőre alaposan lemaradt az ellenzéktől. De a Kreml nem adja fel a reményt: Moszkva már néhány hónapja aktív kampányt folytat az országban, minden erőforrását mozgósítva – a közösségi médiában botok hálózatain és az általa ellenőrzött Telegram-csatornákon keresztül terjesztett dezinformációtól kezdve az Orbánhoz lojális helyi médiával történő együttműködésig.
Ezt a propagandamunkát részben Tigran Garibjan, az orosz nagykövetség tanácsadója koordinálja Magyarországon. Egyidejűleg koordinálja az orosz propagandisták munkáját az országban, és tart rendszeresen találkozókat a kormánypárti magyar újságírókkal, ahol feladatokat és utasításokat oszt ki nekik. Érdekes, hogy Garibjan testvére vezeti a projektfinanszírozási igazgatóságot az orosz állami Promszvjazbanknál, amelyet pénzforrásként használtak az orosz felforgató műveletekhez Moldovában, ahol a Kreml korábban szintén megpróbálta befolyásolni a választásokat (bár nem járt sikerrel).
Van még egy, kevésbé hagyományos csatorna, amelyen keresztül Orbánra nyomást gyakorolnak és amelyen keresztül támogatják őt. A Orosz Ortodox Egyházról van szó. Az ortodox papok néha kémek és összekötők szerepét töltik be, a templomkomplexumok pedig bázisokká válnak az orosz ügynökök számára.
Ami Budapestet illeti, ott az Orosz Ortodox Egyházat két és fél évig (2022 júniusától 2024 végéig) a külkapcsolatok osztályának volt vezetője, Ilarion (Alfejev) metropolita képviselte. Ő nemcsak a budapesti-magyar egyházmegye vezetője volt, hanem valódi összekötő is a Kreml, az oligarchák és az Orbán-rezsim képviselői között. Egykori kísérője, Georgij Szuzuki szavai szerint Ilarion bőröndökben szállított pénzt Dubajból Magyarországra, és lobbizott az EU szankcióinak feloldása mellett Kirill pátriárka és az orosz milliárdosok esetében. Különösen gyakran találkozott Magyarország miniszterelnök-helyettesével, Semjén Zsolttal – Orbán barátjával és legközelebbi munkatársával. Tavaly Semjén egy javítóintézetben történt, tinédzserekkel szemben elkövetett erőszakos cselekmények körüli botrány középpontjába került.
Mindazonáltal maga Ilarion is zaklatással vádolta meg egykori kísérőjét, ami után Kirill pátriárka áthelyezte a metropolitát Karlsbadba (Karlovy Vary). Ott Alfejev felváltotta a Szent Péter és Pál apostolok templomának lelkészét, a titkosügynök Nyikolaj Lisčenjukot. Igaz, az első dolog, amit Ilarion űj állomáshelyén tett, az volt, hogy átruházta az Orosz Ortodox Egyház vagyonát egy magyar jogi személyre, hogy Orbán védelme alá helyezze, és így megóvja a szankcióktól.
Itt tartunk, kérem. Ma – szokásom ellenére – szándékosan nem fűztem megjegyzéseket a szöveghez, nem akartam befolyásolni az összhatást.
Vasárnap tessék elmenni szavazni. Tessék választani. Lelkiismeretük szerint és az ország helyzetének ismeretében.
Szele Tamás