
Szele Tamás: Narva és az amatőr szeparatizmus
Nem nyughatnak az orosz szolgálatok mostanság, semmiképpen sem nyughatnak, érezzük ezt még itt, Magyarországon is. De valahogy nem a régiek már. Nem lehet rajtuk számon kérni akkora kém-óriásokat, mint Richard Sorge, de az, amit minálunk vagy Észtországban művelnek, már alulról súrolja a szánalmas amatőrizmus szintjét. Kim Philby meg forog a sírjában, a kuncevói temetőben.
Azt, hogy minálunk mi van, már megírtam tegnap ide és ma egy másik lapba, de lássuk, mi folyik Észtországban? Erről a Meduza beszámolója alapján írok, saját megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.
Március 11-én a Propastop észt propagandaellenes blog arról számolt be, hogy a közösségi hálózatokon olyan fiókok jelentek meg, amelyek a „Narvai Népköztársaság” (NNK) létrehozásának eszméjét terjesztik.
Ezek Telegram-, VK- és Tiktok-csatornák, amelyek az észt Ida-Virumaa megye autonómiáját követelik. Ebben a megyében áll Narva – egy Észtország és Oroszország határán fekvő város, ahol a lakosság 85 százaléka orosz nemzetiségű. Az autonómiára éppen azért lenne szükség, hogy megőrizzék a régió orosz identitását – győzködnek a csatornák névtelenül nyilatkozó adminisztrátorai.*
*Azért ne feledjük, hogy Narvának jelenleg összesen 53 ezer lakosa van a 2024-es népszámlálás szerint. A várost 1223-ban alapították, éspedig sem nem az oroszok, sem nem az észtek, hanem a dánok. Hanza-város sosem volt, 1345-ben nyerte el a lübecki városjogot Negyedik, más néven Pirkasztó (Halogató) Valdemár dán királytól. Vele szemben, a Narva túlpartján építtette meg Harmadik Iván moszkvai nagyfejedelem Ivangorodot 1492-ben. A livóniai háború során 1558-ban elfoglalták az oroszok, 1580-ben a svédek, végül így került az akkor észt város Svédországhoz a háború végén. A második világháborúban majdnem elnéptelenedett, az óvárosból csak három épület maradt: a mostani lakosság zöme a háború után települt be, ez is magyarázza az orosz nemzetiségűek nagyon magas arányát. Ugyanakkor, mint majd látni fogjuk, távolról sem szeretne minden narvai orosz Moszkva uralma alá tartozni.
A csatorna az NNK szimbólumait – fekete, zöld és fehér színű zászlót, sast ábrázoló címert osztja meg, valamint a „Szállj el a szél szárnyán” kezdetű helyi himnuszt népszerűsíti – és militarista mémeket tesz közzé. Ezek között van „A narvai milícia napi menetrendje”, amely azt javasolja, hogy 9:00-kor rohamozzák meg Narvát, 15:00-kor vegyék be Ida-Virumaa megye más városait, 20:00-kor pedig tartsák meg Akim Apacsev orosz nacionalista előadóművész és blogger koncertjét. Azt viszont, hogy ez melyik napon (vagy melyik évben) történne, nem részletezik.*
*Ez is mutatja, hogy finoman szólva sem az orosz szolgálatok elitje dolgozik a narvai vonalon – sőt, én inkább beszervezett, helyi tizenévesekre gondolok.
„Az ilyen eszmék terjedése az észt információs térben valójában az ország területének egy részének elszakadásáról és a szeparatizmusról szóló retorika normalizálódását jelenti” – foglalja össze a Propastop.
A Propastop és a nemzetközi figyelem
Az ország legnépszerűbb médiuma, a Delfi írt a témáról, Kristen Mihal miniszterelnök kommentálta (vagyis orosz információs műveletnek nevezte a történteket), Margus Tsahkna külügyminiszter pedig közölte, hogy Narva mindig észt város volt és az is marad.
Az észt nemzetbiztonsági hatóság (KaPo) „egyszerű és olcsó” információs támadásként jellemezte az NNK-projektet, amelynek célja az észt társadalom egységének aláásása. A KaPo ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a projektben való részvétel „büntetőjogi következményekkel járhat”.
Az NNK-ról szóló történet viszont túlnőtt Észtország határain – számos orosz sajtótermék írt róla, valamint a Bild című német bulvárlap is, amely aktívan tudósít az orosz–ukrán háborúról. Egy észt hírszerzési körökből származó forrás a Bildnek elmondta, hogy az NNK körüli kampány célja egyelőre nem világos, de nem zárható ki, hogy egy Észtország elleni orosz invázió előkészítése a célja – ahogyan az Ukrajnában történt, ahol Oroszország 2014-ben kezdeményezte a Luhanszki és a Donyecki Népköztársaságok létrehozását, majd 2022-ben ezek védelmének ürügyén indította meg teljes körű invázióját Ukrajna ellen.*
*Itt a baj. Mert mi van akkor, ha a tizenévesek online marháskodásának védelmében egyszer csak megjelenik a város határában egy összfegyvernemi orosz hadsereg? Volt már példa hasonlóra.
Carlo Masala német katonai szakértő a Bildnek adott interjújában megjegyezte, hogy a NATO csapatai már most is Észtországban állomásoznak, de nem magában Narvában, hanem attól mintegy 180 kilométerre nyugatra. Felvetette, hogy a kontingens egy részének közvetlenül a városban való állomásoztatása visszatartó erővel hatna egy esetleges orosz invázióval szemben.
PR a szeparatistáknak?
Indrek Kiisler, az észt ERR rádió hírszerkesztőségének vezetője úgy véli, hogy az újságírók és a politikusok hiába szenteltek ennyi figyelmet a „Narva Népköztársaságnak”, az egy marginális témából vált komoly vita tárgyává. Mint mondta:
„Természetesen információs háború folyik a világban, és Oroszország valószínűleg minden nap különleges műveleteket tervez Észtország és a nyugati világ többi része ellen, ehhez kétség sem férhet. Annál inkább szükséges az elemi szakszerűség, hogy megkülönböztessük a szemetet a valóban veszélyes dolgoktól. Ezúttal egy baklövéssel van dolgunk, amelynek zaja a médiának és a miniszterelnöknek köszönhetően több tízezer emberhez jutott el.”
Kijsler nyilatkozatára reagált a Propastop blog, amelyet a médiával és a kormány tagjaival együtt megdorgált, amiért az illetéktelenül felhívta a figyelmet arra, hogy – amint ő fogalmazott – „az úgynevezett »népköztársaság« szóba került”. A Propastop szerzői kijelentették, hogy nem értenek egyet az álláspontjával:
„Az ilyen vakfoltok és az öncenzúra nem működnek a modern információs társadalomban, ahol minden gondolat előbb-utóbb úgyis nyilvánosságra kerül. Az elhallgatás olyan helyzetbe hozná az észt lakosokat, hogy véletlenül, kontextus nélkül értesülnének az ilyen narratívákról, vagy akkor, amikor a narratíva már információs támadássá nőtte ki magát.”*
*Sajnos úgy tűnik, mindkét félnek igaza van bizonyos szempontból. Nehéz lenne azt megválaszolni, hogy ilyenkor mi a teendő, bár ha tényleg csak a fiatal srácok hülyéskednek, nekik el lehetne magyarázni, mi lehet a játék tétje. Ha azonban valódi diverziót látunk, arra könyörtelenül le kell csapni.
Hazafiság – jó pénzért
Mindenesetre a Propastop blog elemzése és más cikkek megjelenése után a Narvai Népköztársaság Telegram-csatornája valóban szerzett új feliratkozókat. Míg a Propastop posztjának elkészítésekor (maga a blog ír róla) összesen 60-70-en lehettek, a Meduza cikkének írásakor már több mint 800-an voltak.
A médiafigyelem fényében a csatorna ismét pontosította céljait („Nem támogatjuk Narva vagy Ida-Virumaa elszakadását Észtországtól. Az autonómia, vagy legalábbis az orosz nemzetiségűek és az észtek egyenjogúsítása mellett állunk”) – és adományokat kért az előfizetőktől („Sajnos nem a Kreml projektje vagyunk”).
Az NNK-ról szóló Telegram-csatorna növekvő népszerűsége ellenére a Postimees című észt lap megállapítja, hogy a jelenség „nem egyéb, mint egy rosszul sikerült dezinformációs akció”. Az újságírók erre a következtetésre azután jutottak, hogy a csatorna adminisztrátoraival beszélgettek, akik előtt NNK-támogatónak álcázták magukat. Azok azt kérték tőlük, hogy másokat is toborozzanak a csoportba, valamint nyomtassák és terjesszék a szórólapjaikat. „Ez a karton-szeparatizmus egy önfinanszírozó projekt” – foglalta össze a Postimees.
Egyelőre nem világos, hogy pontosan ki kezeli a „Narvai Népköztársaság” oldalát. A Postimees megjegyezte, hogy a VK-n működő NNK-csoportot korábban „Blindazs 78”-nak hívták. A Telegramban van egy ugyanilyen nevű csatorna, ahol a posztok Oroszország Ukrajnával folytatott háborújáról és a Szovjetunió iránti nosztalgiáról szólnak és gyakran emlegetik Szentpétervárt. A csatorna névtelen, de az első hozzászólások közül többnek a szerzője egy bizonyos Ilja Bojkov. A Postimees azonban nem részletezi, hogy ki ez a személy, és hogy köze van-e a Narvai Népköztársasághoz.
A lap azonban emlékeztet arra, hogy nem ez az első projekt az „elnyomott orosz ajkúak” ügyében a balti államok területén. A Telegramon 2024-ben fedezték fel a „Latgalei Népköztársaság” csatornáját. Létrehozói a kelet-lettországi Latgale régió Oroszországhoz csatolását szorgalmazták. A „Vot tak” című híroldal kiderítette, hogy az orgánumot Oroszországból és Belaruszból irányítják. Mostanra a csatornát átnevezték, minden előfizetőt eltávolítottak róla, és a bejegyzéseket törölték.
Narva kissé szkeptikus
Ez az autónómia-elképzelés nem új. A városvezetés 1993-ban népszavazást tartott arról, hogy Narva autonóm státuszt kapjon-e Észtországon belül. A kezdeményező Vlagyimir Csujkin, a Narvai Városi Tanács akkori elnöke volt. Orosz állampolgárként már nem indulhatott volna a továbbiakban a választásokon Észtországban. A népszavazás előzménye nemcsak az orosz ajkú lakosság politikai jogainak korlátozása volt, hanem az első posztszovjet évek gazdasági nehézségei is közrejátszottak az ötlet megszületésében.
A népszavazást 1993 júliusában tartották meg. A narvai önkormányzat szerint a választásra jogosultak 54 százaléka vett részt rajta, és 97 százalékuk támogatta az autonómiát. Hasonló szavazásra került sor Sillamäében, egy másik Ida-Virumaa megyei városban. Ott a részvételi arány 60 százalék volt, az autonómia támogatottsága pedig 98,6 százalék. Az észt legfelsőbb bíróság azonban törvénytelennek minősítette a referendumokat.
Indrek Tarand, aki a népszavazás idején az észt kormány különmegbízottja volt Narvában, egyenesen azt mondta, hogy ebből az elképzelésből csak azért nem lett semmi, mert a helyszínen nem voltak orosz csapatok, és maga Oroszország akkoriban beletemetkezett a belpolitikai harcokba.
A mai Narvában szkeptikusan viszonyulnak a „népköztársaság” gondolatához – derül ki a Delfi videós közvélemény-kutatásából , amelyet a város utcáin végeztek. „Most már irreális, hogy külön államként normálisan tudnánk élni” – mondta az egyik résztvevő. „Olyanok lennénk, mint Transznisztria – se ide, se oda nem tartoznánk” – mondta egy másik.
Kamaszok vicce vagy orosz diverzió? Egyelőre képtelenség megmondani, még az is lehet, hogy egyszerre mindkettő, de jobb lenne elfelejteni azt, hogy egy NATO-tagállam területén oroszbarát „népköztársaságot” hoznak létre, akár még tréfából is.
Vannak, kérem, nagyon rossz viccek is ezen a világon.
Szele Tamás
