Szele Tamás: Nigériai kérdőjelek

Nem csoda, hogy tegnap nem érkeztek pontos adatok arról, mit vagy miket és kiket találtak el csütörtök este Nigériában az Egyesült Államok légicsapásai. Ez talán azért volt, mert eddigi ismereteink szerint nem sikerült senkit és semmit eltalálniuk, szerencsére a civil lakosságot és infrastruktúrát is elhibázták, viszont komoly károkat okoztak az üres mezőgazdasági területekben.

Természetesen a hivatalos források sikerként számolnak be a támadásokról, bár a siker mértékét a legkevésbé sem részletezik. Lássuk, mit tud erről a The Washington Post és a nigériai Vanguard News. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Magas rangú nigériai illetékesek pénteken azt nyilatkozták, hogy az ország területén a Donald Trump elnök által „ISIS-terrorista söpredéknek” nevezett csoportok elleni amerikai támadások egy hadjárat nyitányát jelenthetik. Biztonsági elemzők azonban arra figyelmeztettek, hogy úgy tűnik: a Trump-adminisztráció tisztviselői egy olyan összetett, régóta húzódó konfliktusba lépnek be, amelyet talán nem teljesen értenek.

Trump az elmúlt hónapokban többször figyelmeztetett arra, hogy beavatkozik a széles körű erőszak által sújtott Nigériában, ha nem szűnnek meg a keresztények elleni merényletek. Ezt az ígéretét csütörtökön beváltotta, karácsony éjszakáján „számos tökéletes csapást” jelentett be, és továbbiakat ígért, ha „a keresztények mészárlása folytatódik”.*

*Úgy tűnik, Trump nem érti vagy nem akarja érteni a tényt, hogy Nigériában nem kizárólag keresztényeket gyilkolnak le és rabolnak el, kínoznak meg értelmetlenül, szadista módon a különböző szalafita-iszlamista terrorcsoportok, hanem a világi életmódot folytató muzulmánokat és az animistákat is, ahogyan azt sem fogja fel, hogy ezek ellen hatásosan csak úgy léphetne fel, ha nem kivonul Afrikából, mint azt tervezi, hanem ellenkezőleg, bevonul oda.

Nyugati és nigériai biztonsági elemzők szerint ezek a támadások évtizedek óta az első esetet jelentették arra, hogy az Egyesült Államok ilyen csapásokat indított Nigériában, a több mint 230 milliós országban, ahol a lakosság nagyjából egyenlő arányban oszlik meg muszlimokra és keresztényekre. Az elemzők elmondták, hogy az erőszak, különösen az északi iszlamista fegyveresek által elkövetett erőszak néha tényleg kifejezetten keresztényeket célzott meg, de a muszlimok is szenvedtek tőle.

Sem Trump, sem az amerikai Afrika-parancsnokság (AFRICOM) nem pontosította, hogy kik vesztették életüket a csapásokban, amelyeket az Egyesült Államok és Nigéria kormánya szerint a nigériai vezetés jóváhagyásával hajtottak végre.* Daniel Bwala szerint, aki Bola Ahmed Tinubu nigériai elnök tanácsadója, a csütörtöki csapások csak a hadjárat kezdetet jelentik. Yusuf Tuggar nigériai külügyminiszter a Channels Television nigériai műsorszolgáltatónak elmondta, hogy országa hírszerzési információkat szolgáltatott az Egyesült Államoknak a csapásokhoz, és a katonai együttműködés folyamatos a két fél között.

*Ami nincs, azt nehéz pontosítani, és erősen gyanús, hogy ezeknek a csapásoknak nem voltak áldozatai: ugyanis ha lettek volna, Trump és Hegseth már eldicsekedett volna az eredménnyel.

„Lesz még több ilyen lépés is, erről biztosíthatom önöket” – mondta a The Washington Postnak adott pénteki interjújában.

„Ez része a bizonytalanság elleni harcunknak. A művelet egy folyamatos és közös munka lesz a nigériai terrorizmus elleni küzdelem érdekében, amíg fel nem számoljuk az iszlamisták sejtjeit Nigériában és a határaink körül egyaránt.”

Két amerikai illetékes, akik a kényes helyzet tárgyalása érdekében névtelenségük megőrzése mellett nyilatkoztak, elmondta, hogy a csapásokat Tomahawk cirkálórakétákkal hajtották végre, amelyeket a haditengerészet egyik hajójáról indítottak a Guineai-öbölből. A Tomahawkok használata, amelyek hatótávolsága körülbelül 1000 mérföld, kiemeli azokat a nehézségeket, amelyekkel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie a terrorizmus elleni jelenlét fenntartása terén a Száhel-övezetben, abban a régióban, amely Afrika teljes szélességében húzódik, és az elmúlt években az iszlamista szélsőségek világszintű epicentrumává vált. Az Egyesült Államok jelenléte a Száhel-övezetben az elmúlt években csökkent, míg az orosz zsoldosok jelenléte nőtt.*

*Nyilván, ugyanis a térség fölötti befolyásért valóságos verseny folyik: meg próbálja szerezni Oroszország, törekszik rá Kína, Franciaország bánatosan tekint arrafelé elveszett gloire-jára, az Egyesült Államok kint is van onnan, most megint bent is van, és ebben a hatalmi zűrzavarban halásznak a szalafista-iszlamista terrorcsoportok, meglepő sikerrel.

Nigériában az erőszak sokrétű és régiónként változó. Északkeleten a Boko Haram militáns csoport és az Iszlám Állam fegyveresei tevékenykednek; északnyugaton a banditák – némelyikük az iszlamista csoportokhoz kötődik – vannak túlsúlyban; Közép-Nigériában pedig a gazdák és a pásztorok közötti konfliktusok dúlnak.

A közelmúltbeli erőszakos cselekmények nagy része Sokoto államban – egy többségében muszlim területen, amelyet az amerikai illetékesek szerint a csapások sújtottak – az Armed Conflict Location and Event Data Project (ACLED) szerint a Lakurawa nevű csoportnak tulajdonítható. Egyes elemzők, köztük az ACLED munkatársai, ezt a csoportot az Iszlám Államhoz kötik, míg mások szerint a Lakurawa az al-Kaidával rivalizáló Jama'at Nusrat al-Islam wal-Muslimin (JNIM) nevű szervezethez kapcsolódik.*

*A helyzet kissé komplexnek tűnik tehát. Ide nem lesz elég a nyers erő, ide egy Arábiai, illetve Nigériai Lawrence-re volna szükség, aki ismeri is a helyi viszonyokat és kultúrákat. Egy jó afrikanista csodákra lenne képes, minimális katonai beavatkozás mellett.

Aneliese Bernard, a Külügyminisztérium egykori tanácsadója, aki jelenleg egy Nyugat-Afrikában dolgozó tanácsadó magáncéget vezet, azt mondta, hogy még ha csapást is mértek a Lakurawa fegyvereseire csütörtökön, a támadások helyszíne alapján nem valószínű, hogy magas rangúak is lennének a halottak között.

Bernard szerint a csapások mégis „az amerikai katonai tevékenység jelentős fokozódását jelentik Afrikában”, megjegyezve, hogy az Egyesült Államok még a Boko Haram offenzívájának csúcspontján, a 2010-es évek közepén sem hajtott végre hasonló akciót a Csád-tó Nigériához tartozó térségében (mely azóta kiszáradt és most már csak mocsárnak nevezhető).

Szerinte és más elemzők szerint is az amerikai vezetők inkább a Washingtonban preferált narratívára koncentrálnak, mint a helyszínen tapasztalható, meglehetősen bonyolult realitásokra. Az, hogy Trump Nigériára összpontosított, a nigériai keresztények védelmében, Ted Cruz szenátor és amerikai evangélikus vezetők hónapokon át tartó nyomásgyakorlásának eredménye volt. De az elnök november 1-jei fenyegetése, miszerint „fegyverrel a kézben” vonul be Nigériába, még azokat is meglepte, akik korábban sürgették a fellépést.*

*Elképzeltem Donald J. Trumpot, amint fegyverrel kezében, fehér elefánton bevonul Lagosba. Remélem, sikerlt elfelejtenem a képet és nem fogok vele álmodni.

Ladd Serwat, az ACLED vezető Afrika-elemzője elmondta, hogy az elmúlt hetekben több amerikai tisztviselőt is tájékoztatott a nigériai erőszakról, hangsúlyozva, hogy a megölt keresztények számát gyakran eltúlozták. „Az árnyalatok elvesznek, és attól tartok, hogy ez a lakosság számára a civil áldozatok magas kockázatát jelenti” – mondta.

Hozzátette, hogy a beavatkozás az első ilyen jellegű támadást jelentették Nigériában, amióta az ACLED elkezdte az adatok rögzítését, de részei az amerikai légicsapások „gyors eszkalációjának” az idén világszerte. Ebben az évben az ACLED 2025-ben több légi- és dróncsapást regisztrált, mint az előző négy évben együttvéve.

Malik Samuel, a Good Governance Africa vezető kutatója, aki több mint egy évtizede tanulmányozza az iszlamista militáns mozgalmakat, elmondta, hogy Sokoto államban és máshol Észak-Nigériában a szélsőségesek mindinkább az iszlamista törvények drákói változatait vezetik be, például megkövetelik a lakosoktól a konzervatív öltözködési szabályok betartását és a zene törlését a telefonjukról.*

*Ez viszont annak köszönhető, hogy egy nemzedékkel korábban a központi kormányzat engedélyezte volt a muzulmán tartományokban a saría bevezetését, csakhogy a kísérlet még Nigériában is ismeretlen mértékű, hatalmas korrupciót hozott: a terrorszervezetek tehát a „valódi saría” ígéretével kecsegtetik a népet, ami ugyan korrupciómentes volna, de ugyanakkor igen kegyetlen is.

Ez azt jelentette, hogy sok nigériai üdvözölné az amerikai beavatkozást, mivel úgy gondolja, hogy saját kormánya túl keveset tesz a militánsok ellen. De szerinte Trump megközelítése az erőszak kezelésére téves volt. Az elnök a keresztények meggyilkolására összpontosított – amit Trump a múlt hónapban „népirtásnak” nevezett –, Samuel szerint pontatlan, és az az állítása, hogy az ISIS fegyvereseire csapást mértek, kétes.

„Ez politikailag kényelmes” – mondta Mustapha Alhassan biztonsági elemző, aki sokat dolgozott Északnyugat-Nigériában, Trump retorikájára utalva.

„A nigériaiak üdvözölnék a segítséget, ha pontos célpontokat találnának el” – mondta. „De úgy tűnik, nem erről van szó. Milyen célt szolgál mindez?”*

*Egyelőre kizárólag Trump egóját kenegeti hájjal, más haszna nincs.

James Barnett, egy Lagos és Nagy-Britannia között ingázó Nigéria-szakértő szerint sok minden bizonytalan marad a csapások hatásával, valamint az Egyesült Államok és Nigéria közötti katonai együttműködés jövőjével kapcsolatban. Mint elmondta:

„Ha ez a Nigériával szembeni amerikai politika változásának kezdete, akkor rengeteg lehetséges kihívás és kockázat áll fenn, többek között azzal kapcsolatban, hogy milyen formában zajlanak ezek a hadműveletek. A karácsony szimbolikáját nehéz nem észrevenni... egyértelműen politikai vetülete van a dolognak."

Szerinte jelentős, bár nem meglepő, hogy nem nigériai tisztviselők, hanem Trump jelentette be először a csapásokat. Mint megjegyezte, Nigéria kormánya hagyományosan nem üdvözölte és nem is üdvözölheti az amerikai csapásokat az ország szuverenitásával kapcsolatos aggodalmak miatt.

A csapások végrehajtásával kapcsolatban a szövetségi kormány közölte, hogy összesen 16 GPS-vezérelt lőszert vetettek be MQ–9 Reaper pilóta nélküli légi platformok (Tomahawkok) segítségével. A kiégett lőszerek törmeléke Jabóban, Sokoto állam Tambuwal helyi önkormányzatának területén, valamint Offában, Kwara államban, egy szálloda közelében ért földet. Civil áldozatokról nem érkeztek jelentések, ugyanis a kormány szerint a biztonsági szervek haladéktalanul biztosították az érintett területeket.

Az északnyugat-nigériai Jabo tipikusan csendes falujában három lakos pénteken interjúkban elmondta, hogy zavarba ejtette őket a területüket ért csapás, ugyanis vidéküket elmondásuk szerint nem érintette különösebben az erőszak.

„A környékünk közelében nincs banditatábor” – mondta Sama'ila Mustapha.

Elmondta, hogy csütörtökön késő este fényt látott, majd hangos csattanást hallott. Mustapha azt mondta, hogy ezután egy a helyi lakosok tömegével egy hagymamezőre menekült, a városon kívül, egy kórház közelében. Ő és két másik lakos is azt nyilatkozta, hogy nem voltak áldozatok.

„Azt hittük, hogy egy repülőgép zuhant le” – mondta egy másik lakos, Abdulrahman Mainasara.

„Isten olyan kegyes volt hozzánk, hogy a Tomahawk a külvárosban, egy nyílt mezőn landolt”.

Egyelőre tehát az Egyesült Államok bőszen lövi a nigériai mezőket azokkal a Tomahawkokkal, amelyeknek több haszna lenne Ukrajnában, viszont míg Sokoto államot támadják, addig sem Venezuelában hadakoznak. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a Potemkin-támadások igen rossz taktikát jelentenek a helyi iszlamista milíciákkal szemben: amelyik csapás nem talál, az csak a népszerűségüket növeli a lakosság körében.

Arról, hogy Donald J. Trump jelenleg épp melyik római császárnak képzeli magát, egyelőre nem érkezett jelentés. Remélem, a fehér elefántot már megrendelték neki a bevonuláshoz.

Szele Tamás