Szele Tamás: Orbán világnagy pénzesője

Lassan áll össze a kép, nagyon lassan, de annyit már elmondhatunk, hogy ha a kedves vagy kedvetlen olvasó valamelyik európai vagy észak- és dél-amerikai nagyvárosban sétálva identitárius-szuverenista-altright politikussal találkozik, nyugodtan követelheti tőle, hogy térdeljen le előtte és csókoljon neki kezet, mivel az elmúlt években ő tartotta el, mint magyar adófizető. Tőlünk kapta a kenyeret, rá a vajat, de még a kaviárt is.

Azt már korábban megírtam ezeken a hasábokon, hogy az Orbán-rezsim hatalmas összegekkel finanszírozta a világ majdnem összes új szélsőjobboldali mozgalmát. Írtak erről mások is, nem egyedül tudok a dologról, de egyre több részlet derül ki... azt azonban jeleznem kell, hogy ne tessék kósza skinheadekre gondolni, akik beérik fejenként egy láda sörrel és fél liter töménnyel. Itt jól szituált, öltönyös és estélyi ruhás nyugati neonácikról van szó, akik roppant igényesek, főként anyagi szempontból.

Hogy összesen mennyit kaphattak? Azt évek munkája lesz kideríteni, egyelőre annyit számoltam ki, hogy a NER fennállása alatt belföldi propagandára összesen mintegy 3,52 billió forintot költhetett, természetesen írott, elektronikus és online médiát is beleértve, de nem ideszámolva a külföldet célzó kiadványokat. Ez is csak egy becsült szám, de legalább van némi összehasonlítási alapunk: nyilvánvaló, hogy a finom, európai és amerikai széljobber elitet nem lehetett ilyen villamospénzzel kifizetni, úgy gondolom, alsó hangon ennek a százszorosa kerülhetett hozzájuk. Mondjuk 350 billió forint.

Így már érthető, miért tartunk ott, ahol: erre ment rá a magyar oktatásügy, közegészségügy, tömegközlekedés, főleg a vasút, minden nagy ellátási rendszer: erre, meg persze a sikkasztásokra.

Miért költöttük el ezt az irdatlan pénzt?

Sokan hiszik, hogy mi csak „átrakóhely” voltunk, Moszkva olajpénzeit közvetítettük, de én ebben egyre jobban kételkedem. Lehetett ilyen is, de például mielőtt megvettük a szerbiai olajfinomítót, ez nehéz lett volna, és még most sem igazán lehet kihasználni, tehát igenis a saját pénzünket költöttük, vagyis hát az országét. Viszont az nincs kizárva, hogy ezzel jó pontot akart szerzeni pár politikusunk a Kremlnél.

Most kicsit összefoglalnám a jelentősebb tételeket, amikre sikerült valamelyes fényt deríteni, főként azért, mert ma megtudtam, hogy még dél-amerikai mozgalmakat is finanszíroztunk! De lássuk egyelőre, mit tudtunk meg eddig.

Az derült ki talán először, hogy az angol Roger Scruton Legacy Foundation (RSLF) 512 500 fontot – éves finanszírozásának több mint 90%-át – 2023 óta a Mathias Corvinus Collegiumtól (MCC) kapta. Az RSLF ezt a pénzt arra használta fel, hogy segítse Orbán propagandaszervezetét abban, hogy hozzáférjen az olyan brit intézményekhez, mint Oxford és Cambridge, ahol szélsőjobboldali és transzellenes hangokat szólaltat meg, amelyek az Egyesült Királyságban a kultúrharcot szorgalmazzák. Ez az összeg napi árfolyamon 220 és fél millió forint, de ne feledjük: évente kaptak ennyit, nem egyszer vagy összesen. Itt kell megjegyeznem, hogy az MCC támogatása a legutóbbi, már lezárt pénzügyi évben az Európai Unió adatai szerint bagatell 6 361 791 euró volt, forintban ez – szintén napi árfolyamon – 2 407 110 860 forint és 67 fillér. Némi nagyvonalúsággal számolva, hiszen itt is, ott is leesik mindenféle a kocsiról, számoljuk 2,4 milliárdnak.

Az MCC-vel való kapcsolat nagyon értékes az RSLF-nek – a londoni magyar nagykövetség adott otthont a hálózat 2025-ös szimpóziumának, melyet a magyar energiaügyi minisztérium legalább egy képviselője árgus szemekkel figyelt. Emellett az alapítványnak jelentős pénzügyi erőforrásokat is biztosít. Az EU átláthatósági nyilvántartása szerint az MCC brüsszeli kirendeltsége több mint 6 millió eurót kapott 2025-ben, ami csak egy kis töredéke annak a 172 millió dollárnak (forintban, megint csak napi árfolyamon 54 888 640 000, tehát durván 55 milliárd), amelyet Magyarország 2019 és 2023 között a földrajzi Európa „genderideológia” elleni küzdelmének finanszírozására fordított – ezzel az ország Oroszország után a legnagyobb összeget költi erre a területre.

2022-ben alapították az MCC Brusselst, ami egy agytröszt, elvileg az a célja, hogy az Európai Unióban a Magyarország-ellenes üzeneteket visszaszorítsa és egy populistább világnézetű kontinens kialakítását mozdítsa elő. Ez az intézmény az európai szélsőjobboldal törvényhozói és gondolkodói számára fontos fórummá fejlődött, ahol összeülhetnek és koordinálhatják tevékenységüket. Szakértők szerint a szervezet kulcsszerepet játszik abban, hogy a nemzeti érdekekre összpontosító, egyébként egymástól elszigetelt pártokat közös ügyek érdekében egyesítse.

Brüsszeli mércével mérve a csoport hatalmas költségvetéssel rendelkezik, 2024-ben körülbelül 6 millió euróval (7 millió dollárral). Ez napi árfolyamon 2,18 milliárd forint, míg egy évvel korábban – láthattuk – a brit RSLF 220,5 millió forintot kapott, tehát az MCC Brüsszel tízszer annyi dotációban részesült, mint a brit „konzervatívok”.

És akkor még a budapesti CPAC-ek költségeit elő sem vettük, márpedig azt is mi fizettük: az ügyben Mike Levin republikánus szenátor levele alapján már vizsgálódik az amerikai adóhivatal, a Szövetségi Választási Bizottság és az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma, itt összeget még nem tudok mondani, de nem kerülhettek két fillérbe ezek a rendezvények sem.

Hanem a mai hírek még engem is megleptek. Azt írja a chilei El Mostrador, hogy a jelenlegi chilei elnök is Orbán zsebéből kandikált ki! Az alábbiakban kivonatolom a cikket, részint, mert hosszú, részint pedig, mert jelentős része a chilei olvasóknak magyarázza a mi hazai viszonyainkat, tehát csak azt veszem át, ami feltétlenül szükséges, de azt az utolsó szóig.

A chilei kollégák megtudták ugyanis, hogy Magyarország újonnan megválasztott vezetője, Magyar Péter vizsgálatot rendelt el a közpénzek esetleges felhasználásáról a Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) és annak globális hálózatához kapcsolódó szervezetek finanszírozásában, beleértve a Political Network for Values (PNfV) nevű nemzetközi konzervatív szervezetet is, amelyet Kast vezetett 2022 és 2024 között. J. A. Kastról azt kell tudni, hogy – ő Chile jelenlegi elnöke.

A vizsgálat célja annak tisztázása, hogy Orbán kormányának állami forrásait felhasználták-e szélsőjobboldali ideológiai és politikai platformok globális szintű finanszírozására, köztük olyan struktúrák támogatására, amelyek jobboldali radikális vezetőkhöz, alapítványokhoz és velük szövetséges agytrösztökhöz kapcsolódnak. Ez közvetlenül érinthetné a Kast által létrehozott nemzetközi konzervatív hálózatot, és vizsgálat alá vonhatná az egyik legfontosabb szervezetet, amelyet elnöki kinevezése előtt vezetett, a magyar rezsimet ért korrupciós vádak, szabálytalan politikai finanszírozás és esetleges közpénzekkel való visszaélés vádjai miatt.

José Antonio Kast elnök a legutóbbi Konzervatív Politikai Akció Konferencián (CPAC), egy videóüzenetben, amelyet az idén március 21-én Magyarországon megrendezett csúcstalálkozóra küldött, kijelentette, hogy Orbán Viktor miniszterelnök modellje „a kormányzás első napjától kezdve inspirációt jelentett munkájához”. Ezt a mondatot alig 11 nappal azután mondta ki, hogy átvette a chilei elnöki posztot.

Amellett, hogy dicsérte Magyarország határbiztonságát – amelyet vizesárkok és pengés drótakadályok alkotnak, és amelyet saját országában is megpróbálna lemásolni –, az elnök azt mondta, hogy a CPAC-kal „közös elveket és kihívásokat” oszt meg, sőt, időt szánt arra is, hogy felszólítsa a magyarokat, szavazzanak Orbánra a választásokon, mellyel egy olyan kijelentést tett, amit az elemzők politikai beavatkozásként értelmeztek.

Mindenesetre ha én indulnék a magyarországi választásokon, nem Kast elnököt kérném fel, hogy kampányoljon mellettem, de nem is J. D. Vance-et. Legalábbis a mostani eredmény alapján.

Ezeken a konzervatív konferenciákon olyan személyiségek vettek részt, mint Donald Trump, Elon Musk és Steve Bannon, valamint Nayib Bukele, Javier Milei, Jair Bolsonaro és persze maga José Antonio Kast. A mostani vizsgálat célja pedig az, hogy felszámolja elődje által létrehozott finanszírozási rendszert, és feltárja annak az ideológiai befolyásoló hálózatnak a kiterjedését, amely táplálta azt az ökoszisztémát, amelyben az elmúlt években a nemzetközi szélsőjobboldali elit mozgott, és amelynek hatalma vezetőképzőket, médiát, influencereket, nemzetközi csúcstalálkozókat, politikai pártokat és különféle szervezeteket finanszírozott szerte a világon.

Cél még az úgynevezett „Orbán-akták” feltárása. Ezek a volt magyar miniszterelnök kormányzásának titkos iratai, amelyek nemcsak olyan politikai pártok finanszírozását kompromittálhatják, mint a spanyol Vox, amely egy magyar banktól kapott hitelt választási kampányainak finanszírozására, hanem azon szervezetekét is, amelyek gyakran felbukkantak Budapesten.

Ezek közül kiemelkedik a Társadalom-, Gazdaság- és Politikatudományi Intézet (ISSEP), amelyet Jean-Marie Le Pen unokája, Marion Maréchal vezet; a Heritage Foundation; a spanyol Disenso alapítvány; a magyar „szellemi központ”, a Mathias Corvinus Collegium; és a Political Network for Values (PNfV), egy szélsőjobboldali aktivistákat képző nonprofit szervezet, amelynek elnöke 2022 és 2024 között José Antonio Kast volt.

Chile volt külügyminisztere és az ENSZ-képviselője, Juan Gabriel Valdés Magyar Péter bejelentésével kapcsolatban az El Mostrador-nak nyilatkozva kijelentette, miszerint fontosnak tartja, hogy „kiderüljön, honnan származik a régió szélsőjobboldalának pénze, valamint hogy milyen kapcsolatai vannak a Voxnak és Orbánnak Latin-Amerikával”.

„A szociáldemokrata világban jól ismert a Friedrich Ebert Alapítvánnyal vagy a Kereszténydemokrata Párt Adenauer Alapítványával folytatott együttműködés, de ez mindig átlátható volt, irodáik vannak Santiagóban és adót fizetnek. Viszont amikor gyanús szervezetek működnek és sok pénz kering, ráadásul amikor magát Orbánt is pénzügyi visszaélésekkel vádolják, nagyon helyesnek tartom, hogy ezt kivizsgálják” – nyilatkozta a volt külügyminiszter.

A magyarországi Szegedi Tudományegyetem politikatudományi szakértője, Lénárt András – akivel az El Mostrador felvette a kapcsolatot – szerint a megválasztott miniszterelnök bejelentése nem csupán az Európai Unió által befagyasztott források visszaállítását célozza olyan intézkedések révén, mint a CPAC finanszírozásának megszüntetése, hanem különösen „Orbán kapcsolatainak és a magyarországi, valamint a nemzetközi jobboldali és szélsőjobboldali szervezeteknek nyújtott pénzügyi támogatásának alapos kivizsgálását”.

Éppen ezen a ponton kerülhet a Political Network for Values a vizsgálatba, amely akár bírósági nyomozáshoz is vezethet, tekintve, hogy a magyar törvény tiltja, hogy bármely külföldi forrás, beleértve a kormányokat is, pénzt adjon politikai kampányok finanszírozására. Nemcsak ez tilos, hanem az állami források politikai rendezvényekre való fordítása is. Mint Panyi Szabolcs megjegyezte:

„A magyar adófizetők túl sokáig finanszírozták Orbán külföldi, álintellektuális zsoldosait. Nem valószínű, hogy ennek a pénznek egy részét vissza lehet szerezni, de nem is lehetetlen. Mindazonáltal ez egy szilárd nyom a határokon átnyúló oknyomozó újságírás számára.”

A szóban forgó összegre vonatkozóan a Magyar Közlöny 2020 májusában közölte, hogy Orbán kormánya engedélyezte az az évi költségvetésből további 38 millió forint elkülönítését egy magyar konzervatív szervezet finanszírozására anélkül, hogy megemlítette volna a nevét, de tisztázva, hogy az intézkedés a Political Network for Values platformmal való együttműködés céljából történt.

Egy évvel később a magyar kormány ismét 140 ezer eurós támogatást nyújtott a PNfV-nek a negyedik Transzatlanti Csúcstalálkozó finanszírozására, amelyen Európa, Amerika és a világ más régióinak politikai képviselői vettek részt, és amelyet 2021 novemberében tartottak – a magyar parlamentben.

Ekkor a Political Network for Values – amelynek gyökerei a katolikus fundamentalizmusig nyúlnak, és kapcsolatokat tart fenn olyan csoportokkal, mint a HazteOir, a Citizen Go, az El Yunque és az Opus Dei – elnöke Novák Katalin volt, aki, mikor 2022-ben Magyarország elnöke lett, átadta a stafétát José Antonio Kastnak, miután el kellett hagyja a szervezetet az elnöki tisztsége miatt.

A magyar Átlátszó által végzett, tavaly publikált vizsgálatból kiderült, hogy a legfontosabb magyar think tank, az Alapjogokért Központ 2024-ben 4,3 milliárd forintot kapott a kormánytól, és a teljes összegből 722 milliót az ugyanazon évben Budapesten megrendezett CPAC finanszírozására fordítottak. Ugyanezen a találkozón Kast kijelentette, hogy Chilét egy „woke” elnök irányítja, aki késve érkezik a munkába.

Az Alapjogokért Központ, az Ipas nevű civil szervezet vizsgálata szerint, a Political Network for Values állandó társfinanszírozója volt. Ez utóbbi szervezet jelentős kapcsolati hálót épített ki a magyar kormánnyal, többek között Varga Judit volt igazságügyi miniszterrel. Erre példa a chilei-magyar parlamenti bizottság létrehozása, amelynek elnöke a republikánus képviselő Luis Fernando Sánchez, valamint az Alapjogokért Központ igazgatójának, Szánthó Miklósnak a 2024-es chilei látogatása, aki kijelentette, hogy CPAC-et kellene rendezni ott is.

Egy másik figyelemre méltó körülmény: a Political Network for Values 2022-ben a CPAC házigazdája volt, az Alapjogokért Központ égisze alatt, miközben Kast a szervezet elnöki tisztét töltötte be – ezt a szervezetek közötti kapcsolatot a vizsgálatnak kell majd tisztáznia.

Gilberto Aranda, a Chilei Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének elemzője és egyetemi tanára szerint a szóban forgó vizsgálat nemcsak a chilei elnöknek, hanem „minden olyan politikusnak is sebezhető pontot jelenthet, akik Orbán Budapestjét állandó úti céljukká tették, visszatérően látogattak egy olyan országot, ahol ma már – mondjuk ki nyíltan – korrupciós ügyekkel kapcsolatos vizsgálatok kezdődnek”.

Mladen Yopo, a leideni egyetem politikatudományi doktora hozzáteszi, hogy a közpénzek esetleges szabálytalan felhasználása mellett a legsúlyosabb kérdés az, hogy mire használták fel ezeket az erőforrásokat. Mint mondta:

„Függetlenül attól, hogy ki vesz részt benne, legyen az Kast, Bolsonaro vagy Bukele, ezeket a forrásokat politikai manipulációra fordították, ami bizonyos értelemben megakadályozta, hogy a polgárok tudatosan, vagyis bizonyos szabványok alapján, és nem hamis állításokra alapozva válasszanak.”

Egyelőre itt tartunk, bár egyes források afrikai beruházásokat és támogatásokat is emlegetnek, de ezekről majd akkor írok, ha biztosat tudok felőlük mondani.

Orbán Viktor és rezsimje a legsötétebb politikai alvilágot támogatta anyagilag, a mi pénzünkből. Most már mi, állampolgárok követeljük az elszámolást – de a kártalanítást is.

Szele Tamás