Szele Tamás: Orosz álhírkaleidoszkóp
Mint tudjuk, az Oroszországi Föderáció legfontosabb és legkelendőbb kiviteli cikke nem kőolaj és nem is a földgáz, hanem az álhír, amit eredeti, Volga menti, garantáltan szemenszedett hazugságból főznek gondos erjesztés után. Ennek a cikknek a termelésében nyugodtan nevezhetjük őket világelsőnek, ha nem is a minőség, de a mennyiség tekintetében mindenképp. Persze van alaposan kidolgozott, cizellált, veretes orosz álhír is (vagyis már csak volt), de azért a mindennapokban mégiscsak inkább az olcsó, fröccsöntött tömegbóvlival találkozunk.
Mindenesetre megérdemel az iStories nyomán egy áttekintést a tavalyi álhírpiac, hogy lássuk, mennyi marhaságot képesek elhinni szavazati joggal és fejlett önérzettel rendelkező, műveltségükre és élénk, fürge elméjükre, vaslogikájukra büszke ember- és polgártársaink. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.
Álhírek Ukrajnáról
2023 vége óta a Kreml-közeli média és a Telegram-csatornák folyamatosan azt terjesztik, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök több millió eurót költött drága ingatlanokra a világ különböző pontjain, felesége pedig ékszereket, márkás ruhákat és exkluzív autókat vásárol.
A hasonló álhírek irigylésre méltó rendszerességgel jelentek meg 2025-ben is, és Zelenszkij étvágya, ha hinni lehet az orosz médiának, tavaly már jelentősen megnőtt. Így februárban a politikus állítólag 1,1 milliárd euróért megszerezte a francia Milleis bankot, márciusban pedig 1,6 milliárd dollárért a Northam Platinum dél-afrikai bányavállalat többségi részesedését. A „bizonyítékokat” mindkét esetben mesterséges intelligencia (MI) segítségével létrehozott klipek jelentették. A hitelesség kedvéért egy nem létező francia és egy valódi dél-afrikai tévécsatorna riportjaiként jelölték meg őket.
Ennek fényében az egyéb vásárlások összegei jelentéktelennek tűnnek, de ez nem akadályozta meg, hogy a rágalmak vírusként terjedjenek az interneten. Az év eleje óta Zelenszkijnek tulajdonítottak egy karibi villát, egy bajorországi faházat, lakásokat Dubajban, egy wyomingi farmot és egy New York-i kastélyt mintegy 150 millió dollár értékben, Ukrajna First Ladyje pedig állítólag 180 ezer dollárért utazott el Ferenc pápa temetésére, és 2,9 millió dollárért vásárolta meg Diana hercegnő ruháját. A dezinformáció létrehozásának és terjesztésének módszerei a korábbiakhoz hasonlóak voltak.*
*Az igazi persze az lenne, ha mondjuk a RIA Novosztyi fukarsággal vádolná meg Zelenszkijt, mert még nem vette meg élete párjának a velencei Canal Grandét, gondolástól, Rialtóstól, mindenestől. Sőt, Dózse-palotát sem, Szent Márk-térrel, mi több, még egy rongyos campanilét sem. Hát férj az ilyen?
A „Verified media” számításai szerint az elmúlt két évben a Zelenszkijről és belső köréről szóló ilyen álhírekben említett ingatlanok, cégek és luxuscikkek összértéke mintegy 4,5 milliárd eurót tett ki.
Az év egyik legfontosabb eseménye Ukrajnában egy korrupciós bűnszövetség leleplezése volt az energiaszektorban. A helyi korrupcióellenes hatóságok felfedezték, hogy a Zelenszkij belső köréhez tartozó üzletember, Timur Mindics vezetésével magas rangú tisztviselők egy csoportja kenőpénzekből szerzett bevételt, amikor az Energoatommal, az ukrán atomerőműveket kezelő állami tulajdonú vállalattal kötött szerződéseket. A botrány Mindichgate néven vált ismertté a főszereplő neve után, aki órákkal a házkutatások előtt elhagyta az országot.*
*Itt jeleznem kell, hogy Mindics mevét, mikor önmagában fordul elő, „cs”-vel írom, a fonetikus átírás szabályának megfelelően, de a „Mindichgate”-et már „ch”-val, mert angol kifejezés.
A nyomozás valóságos ajándéknak bizonyult az orosz propaganda számára. „Minden, amiről beszéltünk, beigazolódott” – jelentette ki Vlagyimir Szolovjov, aki korábban Zelenszkij költséges vásárlásairól szóló álhíreket osztott meg talk-showjában.
A Kreml-barát média azonban a Mindichgate esetében sem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy álhíreket találjanak és terjesszenek, mintha a valódi nyomozás adatai nem lennének elégségesek. Az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) által készített videót például úgy hamisították meg, hogy aszerint a Mindics házában tartott házkutatások során olyan ékszerekre bukkantak, amelyeket egy hónappal korábban loptak el a Louvre-ból. Nem sokkal azután, hogy az elnöki hivatal vezetőjénél, Andrij Jermaknál is házkutatásokat tartottak (őt még aznap este elbocsátották ), a nagy Telegram-csatornák egy második álhír-sorozatot is közzétettek. Ebben azt állították, hogy a NABU 14 millió dollár készpénzt, további 2,6 milliárd dollár offshore kivonásáról szóló dokumentumokat, valamint Jermak, Zelenszkij és Mindics nevére szóló brit és más külföldi útleveleket talált. Az okmányokat maga a videó is bemutatta, de a készítők lustasága és figyelmetlensége leleplezte a hamisítást: Jermak portréját a wikipédia oldaláról, az ukrán elnök portréját pedig a honlapjáról másolták be az útlevelekbe. Ugyanezt a hibát három héttel korábban is elkövették, amikor ezek a csatornák arról az orosz útlevélről beszéltek, amelyet Zelenszkij állítólag 2015-ben kapott.*
*Sőt, ehhez kapcsolódik egy valódi hungarikum is. Magyarországon a botrány egy, állítólag Mindics lakásában talált, színarany vécécsésze körül bonyolódott, melynek képét elsőként a Mandiner közölte, aztán a teljes kormánymédia. Csak annyi volt a baj a fotóval, hogy 2001-ben készült, Hong Kongban és eredetileg a South China Morning Postban jelent meg, még annak idején. Ezzel járult hozzá kis hazánk a Nagy Orosz Álhírterjesztés művészetének hatalmas kakofóniájához: mi hamisítottuk az előadásba az aranybudit. Sőt, hiába jeleztem még megjelenésekor, a sajtóban, hogy a kép hamis, máig használják, mondhatni közkézen forog.
Nemcsak magas rangú tisztségviselők és a valódi nyomozásokban érintettek váltak az ukrajnai korrupcióról szóló álhírek hőseivé. Januárban például, amikor az egész világ a kaliforniai tűzvészről beszélt, a Komszomolszkaja Pravda, a Life.ru és más kiadványok arról számoltak be, hogy a tűzvészben elpusztult házak között ukrán tábornokok nyolc, az orosz invázió után vásárolt kúriája is szerepelt. Az egyetlen bizonyíték akkoriban szintén egy hamisított videó volt.
Egy másik szemléletes példa Angelina Jolie novemberi ukrajnai látogatása volt. Akkor az ukrán szervek munkatársai őrizetbe vettek egy férfit, aki a színésznőt kísérte (először azt jelentették, hogy vagy sofőr volt, vagy testőr, de később kiderült, hogy egyszerűen önkéntes). Néhány nappal később a Telegramot elárasztották a hozzászólások, miszerint a férfi szabadon bocsátásáért Jolie-tól 100 ezer dollárt követeltek. A kenőpénzről állítólag a The Sun című brit bulvárlap is beszámolt, de közelebbi vizsgálat során kiderült, hogy ez a videó hamisítvány.*
*A következő lépés az lesz, hogy meghamisítják magát Angelina Jolie-t is és azt fogják róla állítani, hogy Novgorodban született, Anyecska Zsolnavszkaja néven, csak a nyugatiak elrabolták még csecsemőkorában és átnevelték világhírű színésznővé, pedig ő mindig is matrojska szeretett volna lenni, vagy kazánkovács, esetleg tulai szamovár vagy cári balett. Hoppá, ez túl jó, ezt az ötletet el fogják lopni...
Az ukrajnai háború témáját aktívan kihasználják a mesterséges intelligencia segítségével előállított mesterséges tartalmak készítői, amelyek idén elárasztották az algoritmikus közösségi hálózatok feedjeit. Az alkotók a monetizációs programokon élősködnek, gyakran valódi klipeket és fotókat osztanak meg, és nézettséget, lájkokat gyűjtenek, miközben a Kreml-barát Telegram-csatornák boldogan újraposztolják őket, átfogalmazott kommentekkel és messzemenő következtetésekkel ellátva.
Ősz óta például ilyen csatornákon jelennek meg a frontra küldött, mozgósított ukránokról készült MI-videók. Szeptember elején egy olyan videó terjedt el, amelyen egy állítólag mentális zavarral küzdő fiatalembert mutattak be, akit pilóta nélküli rendszerek kezelőjeként küldtek szolgálatba, november elején pedig egy olyan videó, amelyen egy 23 éves fiú sírva könyörög a Csasziv Jarba vezető úton, hogy vigyék haza. Mindkét videó elsődleges forrása a háborúról szóló maszlagra szakosodott blogszféra. Hasonló módon töltöttek fel két héttel később a háborúpárti Telegram-csatornákra egy (szintén MI által generált) videót egy brazil „zsoldosról”, aki nem sokkal a frontra érkezése után meggondolta magát, és az édesanyjához fordul segítségért.
Az orosz bloggerek azonban maguk is neurális hálózatok segítségével generálnak képeket a háborúhoz kapcsolódó témákban, majd valódi fotóknak álcázva teszik közzé azokat. Ősszel, amikor az ukrán hadseregben előforduló dezertálások és engedély nélküli eltávozások problémáját aktívan tárgyalta az orosz média, a Rosszijszkaja Gazeta és a nagy Telegram-csatornák arról számoltak be, hogy az ukrán iskolákban az ilyen katonák gyermekei mostantól külön szégyenpadokban ülve tanulnak. Decemberben a téma továbbfejlődött – most már állítólag az óvodásokat is diszkriminálják, és az óvodákban egyes szekrényeket ennek megfelelően kezdtek el felcímkézni. A „bizonyítékok” mindkét esetben mesterséges intelligencia által generált képek voltak.*
*Hogy úgy mondjam: ez egy átmeneti állapot. Rövidesen el fog jutni az úri közönség abba az állapotba, hgy már nem is lesz szükség semmiféle hamisításra és bizonyítékra, mindent elhisznek majd pusztán azért, mert a kedvenc propagandistáik mondják.
Ugyanakkor a hamisítók nem feledkeznek meg az őskori módszerekről (például a képszerkesztésről), vagy kombinálják azokat a modern technológiákkal. Idén például képernyőfotókat hamisítottak egy dán oktató gyászjelentéséről, akit állítólag Ukrajnában öltek meg egy orosz rakétatámadás során, meghamisították a Statista infografikáját a kurszki térségben zajló harcok során elesett külföldiek számáról, photoshoppoltak egy ukrán katonáról készült képet, hozzáadva a „Lezáró alakulat” feliratot a rangjelzéséhez, és egy ukrán tévécsatorna vendégét egy olyan emberrel helyettesítették, aki a sorkötelesek mikorchipekkel való megjelölésére szólította volna fel a hadsereget.
Tavasszal és nyáron a hamisítások egyik fő témája a „18-24-es szerződés” volt – ez egy ukrán kormányprogram, amelynek célja, hogy a fiatal férfiakat a hadseregbe vonzza anélkül, hogy csökkentenék a mozgósítás alsó korhatárát. Az ilyen szerződést aláíróknak pénzjutalmat és szociális juttatásokat ajánlottak, amikor egy év szolgálat után visszatérnek a civil életbe.
A programot márciusban az ukrán védelmi minisztérium népszerűsítette. A minisztérium TikTok-oldalán megjelent egy videoklip, amelyben egy McDonald's étterem előtt álló férfi azt mondta, hogy 1 millió hrivnyából több mint 15 ezer sajtburgert lehet venni, és azok, akik aláírják az ifjúsági szerződést, ennyi pénzt is megkereshetnek.
A videó nemcsak az ukrán, hanem az orosz média figyelmét is felkeltette – és a jelek szerint a Kreml-barát csatornák közönségének annyira megtetszett, hogy elkezdtek folytatásokat készíteni. Néhány nappal később például a TASZSZ, az Argumenty i Fakty és más médiumok olyan, egyébként nem létező plakátokról számoltak be, amelyeken a szerződés aláírásáért járó 1 millió hrivnyát hónapokig tartó Netflix-előfizetésre és Roblox játékvalutára váltották át. Később a hirdetésnek volt egy ugyancsak hamis spin-offja, amiben állítólag nem fiatalokat hívtak az AFU-hoz való csatlakozásra, hanem éppen ellenkezőleg, 60 év feletti férfiakat.
A háborúpárti bloggerek hónapokon át arról számoltak be, hogy az ifjúsági szerződést aláíró ukránokat a fronton töltött első hetekben megölték. Az ilyen álhírek létrehozásához például a közösségi hálózatokon terjedő, gyászjelentéseket tartalmazó képernyőképeket hamisították meg. Különösen sikeresek voltak azok a beszámolók, amelyek szerint a program áldozatai a népszerű mémek felnőtt hősei voltak. A gyászjelentésekből származó portrékat vagy mesterséges intelligencia segítségével generálták, vagy más katonák haláláról szóló jelentésekből lopták el. Ugyanakkor nem sikerült megerősítést találni arra vonatkozóan, hogy a fiatalemberek ilyen szerződést kötöttek volna.
Álhírek Amerikáról és általában a Nyugatról
Nem sokkal második beiktatása után Donald Trump befagyasztotta a külföldi segélyprogramokat, amelyeket elsősorban az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségén keresztül működtettek. Az elnök és társai sokat emlegették, hogy a több mint 60 éve működő USAID-t „radikális baloldali őrültek” irányítják, és hogy tevékenysége – az afrikai oltási kampányok finanszírozásától kezdve az európai civil szervezeteknek és médiumoknak nyújtott támogatásokig – nem szolgálja az ország érdekeit.
A kormányzat tisztviselői, az X konzervatív bloggerei, sőt maga a közösségi média tulajdonosa, Ilon Musk is az USAID megdöbbentő költekezéséről számolt be heteken keresztül. Az ügynökség állítólag arra költötte az amerikai adófizetők pénzét, hogy óvszereket vásároljon a Hamász fegyvereseinek és a Demokrata Pártról szóló propagandacikkeket finanszírozzon a médiában, miközben az ügynökség vezetője 23 millió dollárral növelte vagyonát mindössze három évnyi hivatalban töltött idő alatt. Ezekről a „leleplezésekről” egytől egyig kiderült, hogy nem igazak.
Az orosz hírhamisítók is csatlakoztak a kampányhoz – sajátos fókusszal. Például vírusként terjedt el egy videó arról, hogy az USAID több millió dollárt költött olyan hollywoodi hírességek tiszteletdíjára, akik a teljes körű invázió kezdete után Ukrajnába utaztak. És olyannyira virálisan terjedt, hogy a videót tartalmazó tweetet Musk és Donald Trump Jr. is megosztotta. Sem őket, sem az orosz állami médiát nem zavarta, hogy a videó koholt, mesterséges intelligencia generálta, és először névtelen Kreml-párti Telegram-csatornákon jelent meg.*
*Kár pedig, hogy ez a történet is elbukott, tovább lehetett volna fejleszteni. Például úgy, hogy az Egyesült Államok demokrata nagyvárosainak minden lakosa elutazott Ukrajnába, és ott is maradt, helyettük ukránok mentek vissza Amerikába, így tehát a nagyvárosi lakosságnak nincs is szavazati joga vagy állampolgársága az Egyesült Államokban. Hm, ez is túl jó, ezt is lopni fogják.
Más álhírek is készültek ugyanezen séma szerint – például arról, hogy az USAID 4 millió dollárt adott a Time magazinnak azért, hogy Zelenszkijt az év emberének ismerjék el, vagy hogy Ferenc pápa az amerikai ügynökség által kezdeményezett tévedésnek nevezte az Azov ezred harcosainak özvegyeivel tartott találkozót.
Az amerikai elnök a helyzettől függően többféle szerep egyikét játszotta az Ukrajnával kapcsolatos, az elmúlt évben megjelent álhírekben. Hol ő volt a koholmányok egyik szereplője, hol pedig a célpont, és néhány esetben - úgy tűnik – ő volt a legfőbb célközönség, akit a dezinformátorok el akartak érni.
Az anchorage-i találkozó előtt, alatt és után az orosz médiumok és a Telegram-csatornák tele voltak álhírekkel arról, hogy egy helyi bárban a csúcstalálkozót megelőzően Putyinról elnevezett ételeket kezdtek kínálni (az álhír egy hat hónappal korábban, egy minnesotai szállodában készült fotón alapult ), hogy amerikai vadászgépek ötágú csillagot festettek az égre Putyin USA-ba érkezésének tiszteletére (a kép valójában egy héttel korábban készült egy chilei légi bemutatón), vagy hogy a tárgyalások ellen tiltakozók egy plakátot helyeztek Martin Luther King mellszobrára, amelyen az állt, hogy „ő is ukrán volt” (a képet, mint kiderült, valószínűleg mesterséges intelligencia generálta).*
*Azért a csúcs akkor is egy olyan videó lett volna, amin Donald Trump a „Moszkva-parti estéket” énekli az érkező Putyinnak a repülőgép betonján, a vörös szőnyeg mellett, saját magát kísérve tangóharmonikán, usankában és gumicsizmában.
Hasonló tömegű álhír jelent meg Trump és Zelenszkij február végi botrányos találkozója után is a Fehér Házban, amely nyilvános veszekedéssel és a tárgyalások korai lezárásával végződött. A Telegram-csatornákon szó esett a Washington és Kijev közötti biztonsági szerződésről, amely eltűnt az amerikai elnök honlapjáról (valójában ez is, mint egyéb, Joe Biden ciklusa alatt aláírt megállapodások, egy archivált honlapra került), arról, hogy más vezetők – pl, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és Javier Milay argentin elnök – törölték az összes közös fotójukat Zelenszkijjel (ez egyszerűen nem igaz), vagy arról, hogy Trump szerint a hajléktalanok jobban öltöznek, mint az ukrán elnök (ezt a klipet az MI generálta, és először egy szatirikus blogon jelent meg ).
És bár úgy tűnik, hogy ez a három történet először az X angol nyelvű szegmensében jelent meg, a többi sztori már az orosz hírhamisítók kézjegyét mutatja. A Kreml-közeli média például a The Wall Street Journal honlapját meghamisítva egy hamis képernyőfotót terjesztett egy feljegyzésről, valamint egy hamisított Bloomberg-videót arról, hogy Washington a botrány után megtagadta az útiköltség és a szállás kifizetését egy ukrán delegáció látogatása esetében. Ugyancsak virálisan terjedt el egy BBC-adás töredéke, amelyben egy újságíró állítólag azzal viccelődött, hogy Trump „megdugta” Zelenszkijt az Ovális Irodában – a hangsávot neurális hálózatok segítségével hamisították meg.
Még a Fehér Házban tartott találkozó előtt kezdtek terjedni a hamisítványok az ukránokról, akik árulásnak tartják az új amerikai kormány politikáját, és nem haboznak az érzelmeiket valódi tettekre váltani. Az ukrán hadsereg állítólag elégette Trump képmását és könyveit (a videók megrendezettek voltak), a hatóságok blokkolták a Truth Social nevű közösségi hálózatát Ukrajnában (a platform egyébként soha nem volt elérhető az országban), az Ukrposta sértő bélyegeket adott ki egy „amerikai diplomáciai vonatról” (jól sejtik, a hamisítók az ominózus „orosz hadihajóról” szóló valódi bélyegek alapján hamisították meg a képeket) stb.
Nagyon valószínű, hogy az ilyen hamisítványok célközönségét nem csak az oroszországi és külföldi inváziót támogató emberek képezték, hanem Trump támogatói is az X közösségi hálózaton, akiket aktívan használnak a dezinformáció bejuttatására és terjesztésére egy egész fiókhálózaton keresztül. Az algoritmusoknak köszönhetően az álhírek eljutnak a jelenlegi amerikai elnökkel szimpatizáló bloggerekhez, akik újraposztolják őket, és milliós nézettséget kapnak, valamint a Fehér Ház munkatársaihoz és Trump rokonaihoz.*
*Ők pedig reposztolják, és így az álhír végtelen ciklusba kerül, melynek hajtóereje az Ostobaság és az Indulat.
Álhírek a posztszovjet térségből
A hírhamisítások egyik fő célpontja idén Moldova volt, ahol szeptemberben parlamenti választásokat tartottak. A szavazás napját megelőző hónapokban a Kreml-közeli média dezinformációkat dobott be a Cselekvés és Szolidaritás párt és alapítója, Maia Sandu elnökasszony által követett Európa-párti irányvonal ellen. Az álhírek közül sok személyesen Sandu ellen irányult, és feltűnően hasonlítanak – mind narratívájukban, mind alkotási módszereikben – a Zelenszkij ellen az előző négy évben megjelent rágalmakhoz.
Az ukrán elnökről évek óta drogfüggőségéről szóló pletykák keringenek, míg a moldovai elnöknél állítólag skizofréniát „diagnosztizáltak” egy osztrák klinika hamisított jelentése alapján. Zelenszkijnek és feleségének rendszeresen fényűző. pazarló vásárlásokat tulajdonítanak, míg Sandunak hamisított „nyomozások” révén az Egyesült Arab Emírségekben, az Egyesült Államokban és Romániában lévő ingatlanokat, valamint luxustáskákat, amelyekkel a politikus nem habozik nyilvánosan megjelenni. Az Ukrajna ellen már alkalmazott módszereket – mint például a nyugati kiadványok címlapjainak meghamisítását és a nagy médiumok videóinak átszerkesztését – Moldovával szemben is elkezdték alkalmazni.
De igazságtalan lenne az egyéni megközelítés teljes elutasításával vádolni a hamisítványok készítőit. A hajadon és gyermektelen Sandu esetében aktívan népszerűsítették az állítólagos homoszexualitásáról szóló állításokat. Ezért az egyik legvirálisabb, a moldovai elnökről szóló álhírben nem házakat vagy ékszereket vásárolt hatalmas összegekért, hanem meleg nyugati hírességek spermáját, hogy béranya segítségével gyermeke születhessen.* És bár a narratíva nem a legmegszokottabb, hagyományos módszereket alkalmaztak – egy videót alakítottak át az OK! Magazine felületéről, amelyet egy néhány nappal korábban regisztrált klónoldalon keresztül töltöttek fel.
*És ebből az álhírből hagyták ki a Kárpát-medence DNS-ét, aki köztudottan 1 hatalmas G, maga a Fősperma... esküszöm, tehetségtelenek ezek az oroszok. A tömeggyártás a minőség rovására ment náluk.
Más helyi tisztviselők is a Moldováról szóló dezinformáció hőseivé váltak. Nem sokkal a parlamenti választások előtt például a TASZSZ, az Izvesztyija és más nagy médiumok arról számoltak be, hogy a moldovai választási bizottság felhatalmazta az Európai Unió országait, hogy avatkozzanak be a választási kampányba. A hír oka egy videó volt, amelyben Angelica Caraman ügynökségi vezető is részt vett, de kiderült, hogy a videót MI segítségével készítették egy, a tisztségviselővel készült korábbi interjú alapján.
A Zelenszkijről szóló álhírek létrehozásának módszereit egy másik posztszovjet vezetővel szemben is alkalmazzák, aki megengedte magának, hogy szembeszálljon Moszkvával: Nikol Pasinjan örmény miniszterelnökről van szó. Augusztusban az orosz és az azerbajdzsáni média egy nem létező médium „nyomozására” hivatkozva arról számolt be, hogy a politikus felesége állítólag 3,4 millió dollárnyi adományt sikkasztott el, amelyet beteg gyerekek megsegítésére szántak, szeptemberben pedig ugyanezen az alapon azzal vádolták meg Pasinjant, hogy 17,1 millió dollárért vett egy villát Kanadában. Jövőre parlamenti választásokat tartanak Örményországban, és minden okunk megvan azt feltételezni, hogy az országot ugyanaz a dezinformációs hullám fogja elönteni, ami 2025-ben Moldovát.
Figyelemre méltó, hogy az álhírek készítői nem támadják más posztszovjet államok vezetőit, még akkor sem, ha azok közvetlen konfliktusban állnak a Kremllel – például Ilham Alijev azerbajdzsáni elnököt is békén hagyják.
Bár az elmúlt év Moszkva és Baku viszonyában problémás volt – először egy azerbajdzsáni utasszállító repülőgép lelövése rontott a helyzeten 2024 legvégén, majd az azerbajdzsáni diaszpóra elleni razziák körüli botrány –, az Alijevről szóló álhírek inkább „organikusan” jelentek meg a Runeten, és nem annyira az államfő és a rezsim, mint inkább általában az azerbajdzsániak ellen irányultak.
Egyelőre ezek voltak 2025 legismertebb orosz állami finanszírozású álhírei, a magánszféra ebben a műfajban már eltűnőben van, a részletesen kidolgozott, valamikori misztifikációk, konteók és hoaxok eltűntek a piacról, be kell érnünk a tömegcikkekkel.
Nehéz idők járnak, dekadens, hanyatló korban élünk. Nekünk már álhírből is csak a selejt jut. Bezzeg a régi szép időkben!
Szele Tamás